2010. november 11., csütörtök

Szeresd a Szentírást - 2. rész: A leegyszerűsítés veszélye

Szeresd a Szentírást
sorozat
~
2. rész:
A leegyszerűsítés veszélye


A jó és a rossz megkülönböztetése
A jót és a rosszat meg kell különböztetni egymástól. Erre int a Szentírás (Ésaiás 5:20; 1Thes 5:21-22) és ezt nevezi az érett szellemi emberek jellemző tulajdonságának a Zsidókhoz írt levél is:

"Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre." (Zsid 5:14)

A jó és rossz megkülönböztetése nagyon fontos eszköz, de az éretlen kezekben rosszul is elsülhet, ezért van szükség érettek segítségére - mint egy gyermeknél is a szülők, vagy esetleg nagyobb testvérek segítenek a kisebbeknek megérteni és jól használni egyes dolgokat. Egy messiási prófécia így vetítette előre Jézus gyermekkori életszakaszát:

"Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani" (Ésaiás 7:15)

Gyakori jelenség, hogy a keresztények, még mielőtt megtanulnák megkülönböztetni a jót a rossztól, leegyszerűsítenek egyes bibliai igazságokat, és tévedésekbe esnek. Például azt mondják: "az ószövetség és a törvény a rossz, az újszövetség és a kegyelem a jó. Nem a törvényre van szükségünk, hanem a kegyelemre. Nem ószövetségi emberek vagyunk, hanem újszövetségiek." Igaz, ezt a témát már latolgattam korábban is, ezért inkább csak az ezt kiváltó problémára szeretnék rávilágítani: a hibás megkülönböztetésre, a leegyszerűsítés veszélyére.

Tipikus hibáink
Ez a jelenség, az újszövetségi kegyelemnek az ószövetséggel és a Tóra könyveivel szembeni túlzott kihangsúlyozása, különösen a református és más protestáns körökben jellemző (én magam is protestáns gyülekezeti hátérrel rendelkezem, protestáns teológián végeztem). Ennek az a pozitív gyökere, hogy megismertették az emberekkel az evangélium igazi mondanivalóját: kegyelemből, hit által üdvözülünk.  Ami manapság rossz, hogy nehéz az Ószövetség kincseit megosztani sok ilyen testvérrel, mert ilyenkor így reagálnak: "az csak ószövetség!" 

Talán a protestantizmus egyik fő hibája, (akár egy-egy új mozgalom vagy gyülekezet megszületésekor is), hogy gyakran szül olyan leegyszerűsített tanításokat, amelyekkel csak "protestál" az addigi hibás felfogásokkal szemben, és hogy megerősítse álláspontját, kisarkítja azt. Például az egyik jellemző hiba, amikor gyakran idézik Jeremiás próféciáját: "Fussatok ki Babilonból", ami fontos lehet egy rossz rendszer rabságából való kiszabadulás miatt, de ha nincs megfogalmazva, hogy "Hová?" akkor szétszéledés, vagy még rosszabb: újabb kis-babiloni szerkezetek lesznek a következményei. Ahelyett, hogy pontosan megfogalmaznánk: Fussatok ki Babilonból - Jeruzsálembe! (Ennek az értelmezését máskorra teszem..., de szívesen veszek visszajelzéseket a Kapcsolat oldalon a menüsorban.)

Pál és Jézus példája
Pál maga is tanít erről, hogy megértesse: nem a törvény cselekedeteiből üdvözülünk, hanem Isten kegyelméből, hit által (Róm 3; Gal 2). De nem arról beszél, hogy egy-egy bibliai gondolat azért lenne alacsonyabb rendű, mert az Ószövetségben van. Hiszen számára sem létezett még konkrét "újszövetségi szentírás", ha csak nem a Jézus életéről és beszédeiről szóló evangéliumi beszámolókat tekintette annak. A "meg van írva" újszövetségi szófordulat mindig az ószövetségként ismert írásokból táplálkozik. Pál apostol ezt tanítja: "Ne értelemben legyetek gyermekek" (1Kor 14:20) Ugyanez a Pál tanít magáról a törvényről, és ezt mondja: "a törvény jó!" (Róm 7:12)

Így volt ez Jézusnál is. Nem csak az ördög támadásait győzte le a Mózes ötödik könyvéből idézett igehelyekkel (amely a törvény ismétlő összefoglalását tartalmazza), hanem ő maga is azért jött, hogy betöltse a törvényt és az ószövetségi próféciákat, és ez a folyamat csak folytatódott feltámadása után - gondoljunk csak Pünkösd napjára, amikor Jóel próféciája teljesedett be. De egyetlen jóta sem múlik el, míg az ég és föld elmúlnak:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." (Máté 5:17-19)

A teljes Szentírás, és ezen belül a teljes Tóra fontos tanításokat tartalmaz mindannyiunk számára, amelyeket meg kell ismernünk, és meg kell tudnunk, mit jelentenek ma a mi életünkre nézve.

Az alaposság fontossága
Zárásul egy igencsak alapos kutatással készült műből szeretnék idézni. Jurek Schulz: "A zsidó Jézus" című füzetében olvastam nemrég egy figyelemreméltó tanítást. Figyeljük meg Jézus tanításainak a tényleges hátterét és tényleges tartalmát, hogy ne értsük félre szavait, mondatait:

>>>
Jézus az érthetetlen tanító?
Vitathatatlan, hogy az Úr Jézus egy zseniális tanító. Mégis, ha a szívünket a kezünkre tesszük, kivel nem volt úgy, hogy egyes kijelentései és tanításai az első pillantásra érthetetlennek tűntek.
Az érthetetlenség oka nem egyszer a zsidó háttér ismeretének hiányában keresendő, amely összefüggésében az Úr Jézus tanított.

Jézus tanításának zsidó háttere
A fentiek illusztrálására vegyük elő a Hegyi beszéd egy részletét.
A Mt. 5,21-ben olvasható: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek….”
Kik azok a régiek?
Jézus itt a szóbeli hagyományra hivatkozik, amely a Misnában gyökerezik. Ezt mindig szóban adták tovább. Ennek megfelelően nem azt látjuk, hogy „olvastátok”, hanem újra és újra azt, hogy „hallottátok”. Ez áll az 5,27-ben,33-ban,38-ban,43-ban stb.
A Misna a mindennapokra ülteti át a parancsolatokat. A „hallottátok” azt jelenti, hogy szokásként fogadtátok el. Akkoriban az emberek arra törekedtek, hogy ne hágják át Isten parancsolatait. Ebből vontak „egy kerítést”, amelyből lett a hagyomány, az előírások „alkalmazása”, a rend, a Halacha.

Jézus antitézisei
Jézus nem a parancsolatokkal vagy a törvénnyel szemben tanúsít ellenállást!
Ilyet nem tehet, hiszen ő mondja, hogy azért jött, hogy a parancsolatokat betöltse és hogy a „parancsolatok elérjék céljukat.” (Mt. 5, 17). Az „öreg Halachával” szemben azonban ellenállást tanúsít, és Ő maga adja meg a parancsolatok alkalmazását „egy új Halachaként”.
Ezeknél mondja azt: „Én pedig azt mondom néktek….” (Mt. 5, 22,28 stb.)
A Hegyi beszédben ezért olyan dolgokat hoz fel, ami egyáltalán nem található meg így az Ószövetségben. A Mt. 5, 21-ben szerepel egy parancs a Tórából: „Ne ölj (gyilkolj)”, és a szájhagyomány által hozzáfűzött rendelés: mert a ki öl, méltó az ítéletre. Tehát az a rész, hogy „a ki öl, méltó az ítéletre” nem áll így a Bibliában. Ez a Talmudban áll, és Jézus onnan vette példaként.

Jézus és a zsidó tradíció
Nézzünk meg közelebbről egy jellegzetes zsidó prédikálási módot.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj (gyilkolj) (II. Móz. 20,13; 21,12),
mert a ki öl, méltó az ítéletre. (a régi Halacha)
Én pedig azt mondom néktek: (az új Halacha)
hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre;
a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Semmirekellő, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére."
(Mát. 5,21-22)

[...]

Jézus tanításának messiási tekintélye
Jézus a saját tekintélyével tanít és ezzel Messiásként lép fel. Normális esetben az volt megszokott, hogy egy rabbi a másik rabbi tekintélyével tanított. Pl. XY elmondja, amit gondol és mindezt X rabbi mondásával erősíti meg. Ami különleges volt, ami az embereket csodálattal töltötte el, hogy a saját hatalmára alapítva, saját jogán tanított.
<<<

Ez a könyvrészlet bővebben a kiadó szervezet, az AMZI (Messiási Bizonyságtétel Munkaközössége Izraelért) honlapján található meg, http://www.amzi.org/A_ZSIDO_JEZUS.pdf címen, magát a teljes füzetet pedig a lehem777@gmail.com emailcímen lehet ingyenesen megrendelni. Ez a szakasz egyébként foglalkozik még a "főtörvényszék" jelentésével, a megfogalmazott sértések és büntetések akkori hátterével, és az ehhez a témához kapcsolódó további tudnivalókkal is. Maga a teljes tanítást tartalmazó füzet emellett a Jézus idejében és előtte elterjedt  csoportokkal és törekvésekkel is foglalkozik, a Malakiás és az Újszövetség közötti idővel, bemutatja pl. a farizeusi rend kialakulását, és más fontos és érdekes tudnivalókkal segíti az olvasót.

Biztos vagyok benne, ha Jézus beszédeit, tanításait igazán megértjük, akkor megtanulhatjuk a jó és a rossz helyes, Isten szerinti megkülönböztetését, és részesülhetünk mindabban, ami jó, amit Isten készített nekünk.

Szeretettel ajánlom mindenkinek a figyelmébe ennek az egész témának a minél mélyebb tanulmányozását, hogy kikerülhessük a tudatlanságból keletkező, téves leegyszerűsítéseket, és ne maradjunk le azokról az áldásokról, amelyeket a teljes Szentírás kinyilatkoztatásai tartogatnak nekünk. Tiszteld és szeresd a Szentírást!
Országh György