Csak mint érdekességet jegyzem fel a naplómba, hogy nagyon felkeltették az érdeklődésemet "az Úr ünnepei", amiket a mózesi szövetségben adott át a zsidó népnek az Úr. Van egy érdekes ige, amivel kapcsolatban még senkitől nem hallottam kielégítő magyarázatot:
Kolossé 2:
16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
Kolossé 2:
16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
Azt tökéletesen értem, hogy nem lehet elvárásként helyezni az emberek elé - magunk elé az ószövetségi ünnepek megtartását. De mit ír róla? Azt, hogy ezek az eljövendő dolgok árnyékai. A valóság, vagyis, aminek az árnyékai, az Krisztusé. Krisztusé az a valóság, ami eljövendő, ezeket "vetíti előre" mint árnyék a mózesi szövetségben talált ünnepek összessége. Hiszen Pál is még csak eljövendő dolgoknak nevezte ezeket - nem "már bekövetkezett" dolgoknak. Az áldozati rendszer, mint előkép, már be lett töltve Krisztus keresztáldozata által. És a többi?
Azzal akarok foglalkozni, hogy milyen prófétai jelentősége van az ószövetségi ünnepeknek. Egyetlen jóta sem múlik el, míg minden be nem teljesedik! Ha eljövendő dolgokat várunk (igen az alapokkal bíró várost, az ezer éves királyságot, amelyben együtt uralkodunk Krisztussal, és vasvesszővel lesznek legeltetve a nemzetek, békesség lesz, stb), akkor milyen szerepük van MOST ezeknek az ünnepeknek? Valóban nem elvárásként - hanem prófétikus szolgálatként, prófétai cselekedetekként, üzenetekként kell hogy megjelenjenek az Úr ünnepei!... Ha van valami segítő gondolatotok, javaslatotok ezekhez a gondolatokhoz, azt szívesen veszem: a megjegyzésre kattintva (nyilvános) vagy a Kapcsolat menüben (személyes). Folyt.köv.
