FIGYELMEZTETŐ ÁLOM
GUTI TÜNDE
2010 november 24
Meglehetősen zaklatottan ébredtem ma. Kint még sötét van, szirénazúgás hasítja át a fagyos csendet. Mint a hideg borzongás, úgy fut át rajtam ijesztő álmom üzenete. Ez a messze szálló és lassan elhalkuló mentőautó hang feleleveníti az éjszakai rémületet, ami a gyors készülődésben és családom megmentése közben átjárt. Megpróbálom egészen röviden összefoglalni.
Egy magas hegy tövében vitt az utam, poros gyalogösvény volt, és a szélén egy kutya feküdt. Már félig betemette magát földdel, amikor megszólalt:
- Így biztos kibírom majd!
Álmunkban olyan képességekkel is rendelkezünk, amiben a valóságban nem, tehát azonnal TUDTAM, hogy valami szörnyű baj közeledik, és a következő pillanatban már láttam is, hogy egy zöldesen habzó, örvénylő, savas folyó árad valahonnan, mindent megemésztve, ami útjában áll. Lelkemben égető tűzként éreztem át a rettenetes halálfolyam erejét.
Hirtelen otthon voltam, és a felettünk magasló hegy egyre riasztóbb látványt nyújtott. Belül egyszerűen BIZONYOS VOLTAM, hogy kitörés várható, mégpedig mindent elpusztító, maró áradat. A másokat megmenteni akarás olyan erőt, bátorságot és gyorsaságot adott, hogy még most is csodálkozom rajta. Azonnal pakolni kezdtem a legszükségesebbeket, és a fiaimnak folyamatosan osztottam a tanácsokat, hogy csak nélkülözhetetlen holmit tehetnek a táskájukba.
Ebben a felfordulásban mintha minden szó a gondolat sebességével szikrázott volna, és olyan súllyal bírt, amitől csodálkozó tekintetek ébredtek rá a valós VÉSZHELYZETRE.
Az utcán már kisebb csoport tanakodott, hogy mitévők legyenek. Egy mosolygós hölgy nagy nyugalommal beszélt egy dombról, 10-15 percnyi autóútra a kritikus helyszíntől, saját tulajdonát képező biztonságot nyújtó lehetőségként. Megkérdeztem, hogy odamehetünk-e mi is a családommal. Bólintott, és a szemébe nézve furcsa érzés töltött el - mintha ismerném valahonnan -, de a lelkemben hangosan zakatolt:
- Siess!
Rohantam az enyéimhez, akik lassan tettek-vettek. Idegeim pattanásig feszültek a felelősség terhe alatt, ezért rájuk kiáltottam, megsürgetve őket:
- Tíz percetek van, hogy elkészüljetek az indulásig!
Ekkor felébredtem. A szívem most is kalapál, gondolataim össze-vissza zúgnak, de mindegyik egyetlen üzenet köré illeszkedik:
Az idő vészesen fogy, ez a világ nagy bajban van! Akik hiszünk a Jézus általi megmenekülésben, ott vár a domb. A Golgota.
Nincs lehetőség terveket szőni, listákat írni, csak néhány, az örökkévalóság szempontjából nélkülözhetetlen értéket vihetünk magunkkal, mint pl. hit, remény, szeretet.
Nagy a sietség! Nem lehet bizonytalankodva téblábolni, hanem kellő komolysággal, riasztó szózatként kell figyelmeztetnünk szeretteinket, ismerőseinket és mindenkit arra, hogy az Úr napja eljön! A világ, mint hatalmas hegy összeomlik. A benne felhalmozódott bűn, mocsok, méreg megemészti a körülötte élőket.
Készüljünk! Siessünk! A Golgotán biztonságot találunk Jézusnál! Ő a mi Kősziklánk, Megtartónk! Ő visz át szeretett Atyja, Atyánk országába.
Az álom elején földdel betemetkező, fekvő kutya számomra azt jelképezi, hogy mulandó, e földi dolgok nem takarnak el a veszedelem elől.
Az idő közel. Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy az élet gondjai ne lopják el odaszánásunkat, ne tompítsák el belső érzékeinket!
Jézus Krisztus nemsokára megérkezik az övéiért, és utána olyan sötétség szakad az emberiségre, amit az antikrisztusi megtévesztés és globális pusztulás jellemez. A figyelmeztetés nekünk szól:
- "Azért legyetek készen ti is!" Máté 24:44.
