A legnagyszerűbb keresztény élet, 22. rész
2015., 22. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
Ahhoz, hogy megértsük a Krisztusban kapott magasabb elhívásunkat, és törekedni tudjunk betölteni azt, meg kell értenünk, hogy döntési lehetőségek elé fogunk kerülni. Akik a sorsszerűségben hisznek, nehezen tudják felfogni ezt, és még kevésbé fogják kedvelni, pedig ez így igaz, és nagyon is része minden keresztény életének. Ezért helyezte az Úr a Tudás Fáját a Kertbe. Nem az volt a célja vele, hogy lépre csalja Ádámot és Évát, hogy bűnbe essenek, hanem azért, mert nem lehetett volna igazi engedelmesség, ha nem lett volna szabadságuk az engedetlenségre. Nincs igazi imádat, ha nincs szabadság arra, hogy valaki azt válassza, hogy nem imádja Őt. Az Úrban való növekedésünk minden egyes lépéséhez a megfelelő döntéseket kell meghoznunk.
Azt tanítja nekünk a Zsidókhoz írt levél 11:25-26, hogy Mózes választotta azt, hogy együtt szenvedi el a rosszat Isten népével, mert "nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztus gyalázatát". Mózesnek itt volt egy döntési lehetősége. A történetében azt is láthatjuk, hogy még sokszor adódott döntési lehetősége. Az elhívásához vezető, talán legnagyobb döntése az volt, amikor "odafordult", hogy megnézze az égő bokrot. Vajon hányan maradnak le az Úrban kapott elhívásukról, csak mert nem hajlandóak elfordulni a napi tennivalóiktól és szokásaiktól, hogy megnézzenek egy Istentől való dolgot?
A lényeg az, hogy ez az életmód önkéntes, és folyamatosan döntések hozatalát igényli, amelyek egyre nehezebbé válnak, ahogy növekedünk. A Szent Szellem, akit megkaptunk, nem fogja helyettünk megtenni. Ő a "Segítő", de nem ő a "Megcselekvő". A magasabb elhívás felé vezető ösvényen járni azt jelenti, hogy növekedünk a hitben, a bölcsességben, a megértésben, a felelősségben és a felhatalmazásban. Ez az uralkodásra való kiképzés.
Ha az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, azt látjuk, hogy az apostolokat nem kézen fogva vezették, hanem a hatalmukban állt, hogy döntéseket hozzanak. Többször is olvasunk tőlük olyan kifejezéseket, hogy "Úgy határoztam...". A kisgyermekeket kell kézen fogva vezetni, és a Krisztusban éretlen emberek akarnak mindenhez kijelentést kapni, amit csak tesznek. De ahogy egyre érettebbek leszünk, ez egyre kevésbé lesz szükséges.
Az "apostol" szó jelentése "kiküldött". Az apostolok felhatalmazással lettek kiküldve, mert elég bölcsek és elég érettek voltak már ahhoz, hogy jó döntéseket hozzanak. Amikor olyan döntést hoztak, vagy készültek meghozni, ami máshová vezette volna őket, mint ahol az Úr akarta látni őket, akkor adott nekik egy álmot vagy egy látomást, hogy korrigálja ezt a döntést. De általánosságban ők hozták meg a döntést arról, hogy hová mennek.
Ezért, minél érettebbé válunk az Úrban, annál nagyobb felelősséget bíznak ránk. Nincs valódi felhatalmazás felelősség nélkül. Noha Ő velünk van, Ő azt akarja, hogy túlnőjünk azon, hogy csupán parancsokat kapunk tőle. Azt akarja, hogy az Ő szíve és gondolkodása legyen bennünk, hogy mindig úgy döntsünk, ahogyan Ő döntene, és ezeket meg is cselekedjük.
Ahogy növekedünk Őbenne, meg kell tanulnunk elismerni azt a nagy kiváltságot, amikor nem konkrét utasításokat kapunk Tőle, hanem döntési lehetőséget, mivelhogy megbízik bennünk. Ő arra törekszik, hogy növekedjünk a hitben és a bölcsességben, csak úgy, mint az Ő hangjának a megismerésében.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Choices- The Greatest Christian Life, Part 22
