Az alkalmatlanságtól a rátámaszkodásig

Az alkalmatlanságtól a rátámaszkodásig

A legnagyszerűbb keresztény élet, 27. rész

2015., 27. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Amikor az Úr arra hívott el, hogy vállaljak el néhány igen csak bonyolult helyreállítási munkát, az az időszak volt a legjobb és egyben a legrosszabb is. Olyan feladatokat bízott rám, amit senki más nem akart elvállalni. Ezek a feladatok keményen igénybe vettek, és még keményebben igénybe vették a hírnevemet is, sőt, néha egy-egy jó barátot is elveszítettem ezek miatt. Viszont ezek által a feladatok által jobban megismertem az Úr szívét, mint amennyire elméleti tanulmányozás által valaha megismerhettem volna. Minél nehezebb volt egy feladat, annál jobban ismertem meg Őt, és annál nagyobb beteljesülést adott, valamint, úgy gondolom, annál több gyümölcs származott belőle.

Mindannyiunknak egy helyreállítási munka az egész élete. Ebbe beletartozik az elménk megújítása és a viselkedésünk megváltoztatása is. Beletartozik a Szellem gyümölcsében való növekedés, a testi természetünktől való elfordulás, és az "óemberünk", vagyis a régi természetünk eltemetése. Viszont van egy problémám valamivel, amit sokan úgy neveznek, hogy "belső gyógyulás", ugyanis szerintem ez nem más, mint az óember kiásása, és annak a meggyógyítására tett kísérlet, miközben azt kellene tennünk, hogy eltemetve hagyjuk, és egyszerűen ragaszkodunk az új természetünkhöz, ami egyedül Krisztusban található.

Persze van némi igazság a "belső gyógyulásban", vagyis azoknak az erődítményeknek a lerombolásában, amelyek erősen fogva tudnak tartani, mert ahhoz, hogy megszabaduljunk ezektől, segítséget kell kérnünk. Tisztában vagyok ezzel, és nagyra értékelem, mindaddig, amíg ezt a kereszt kenete és ereje alatt végzik. Viszont komoly aggodalmaim vannak azokkal kapcsolatban, akik azt feltételezik, hogy kellően bölcsek ahhoz, hogy körbeáskálódjanak az emberek lelkében, és így helyrehozzák őket. Ezekben az esetekben egyetlen olyan embert sem láttam, aki valóban szabaddá lett, csak olyanokat, akik még mélyebbre zuhantak az önmaguk felemésztésének a fekete lyukába, miközben nyomasztó módon csak önmagukra és a problémáikra koncentráltak.

Ahogy a 2 Korinthus 3-ban láthatjuk, azáltal változunk meg, hogy az Úr dicsőségét látjuk, és nem a saját szívünk sötétségét. Nagyon óvatos vagyok a probléma-orientált emberekkel, illetve azokkal, akik azt akarják elérni, hogy nagyobb mértékben fókuszáljunk a problémáinkra, mint az Úr dicsőségére. Ez az én véleményem, és mindig nyitott akarok maradni a korrekcióra a saját véleményemmel kapcsolatban, de azok közül az emberek közül, akiket az ilyen módon "meggyógyult" emberek példájaként ismertettek meg velem, egy sem tűnt igazán gyógyultnak számomra. Lehet, hogy vannak olyanok is, akikkel még nem ismerkedtem meg. Bizonyára rengeteg emailt fogok kapni tőlük.

Az egyik oka annak, hogy ennyire elzárkózom a "belső gyógyulási" módszerektől, az, hogy ezek miatt kétszer is lesodródtam az utamról. Mindkét esetben több évet vetett vissza az életemben, ahogy elkezdtem menekülni Isten elhívása elől, mert azt gondoltam, hogy nekem túl sok problémám van, és emiatt teljesen alkalmatlannak éreztem magam. VAN EGY NAGY HÍREM: Mindannyian alkalmatlanok vagyunk arra, amire Isten hív. Ennek az alkalmatlanságérzetnek a helyén tud megtörténni az, hogy a Segítő átveszi az irányítást.

Ha hagyod, hogy az alkalmatlanságérzeted határozza meg, hogy mit csinálsz, vagy mit nem csinálsz, egy halálos csapdába fogsz sodródni, és az egész elhívásod rámehet. Amikor még menekültem Isten elhívása elől, ami arra szólt, hogy térjek vissza a szolgálatba, ugyanis annyira alkalmatlannak éreztem magam, akkor az Úr haragja lángra gyúlt ellenem, ahogy Mózes ellen is akkor, amikor ugyanezt tette.

Soha nem leszünk elég okosak, elég tapasztaltak, elég erősek, vagy elég igazságosak ahhoz, hogy az Ő munkáját végezhessük. Ezért mindig Őrá lesz szükségünk. Amit Mózes tett, és amit én is tettem, egy olyan elképzelhetetlen mértékű felfuvalkodott gondolkodásról szólt, hogy az én alkalmatlanságom nagyobb, mint Isten alkalmassága.

Amikor Mózes ezt tette, azt mondta neki az Úr, hogy dobja le a botját, ami az elhívását jelképezte. Amikor így tett, a bot kígyóvá változott, és üldözni kezdte, míg újra a kezébe nem vette. Vajon téged is üldöz az elhívásod?

Az elhívásod elől menekülsz, mert alkalmatlannak érzed magad? Itt van még egy nagy hír: ez az egész nem rólad szól, és nem is a te alkalmatlanságodról. Az Ő alkalmasságáról szól, amivel arra használja a bolondokat, hogy zavarba hozza a bölcseket, és arra használja a gyengéket, hogy zavarba hozza az erőseket. Tehát ha bolond vagy, vagy gyenge, akkor megfelelő jelölt vagy arra, hogy Isten nagy embere legyen belőled. Ha alkalmasnak tartod magad, akkor viszont nagyon veszélyes ember vagy. Semmilyen módon nem tudjuk Isten valódi munkáját végezni anélkül, hogy rá támaszkodnánk, és csak akkor fogunk rá támaszkodni, amikor tudjuk, hogy alkalmatlanok vagyunk. Ragadd meg az alkalmatlanságodat, teljes rátámaszkodva az Ő kegyelmére és erejére.

- - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - From Inadequacy to Dependence- The Greatest Christian Life, Part 27

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/inadequacy-dependence-greatest-christian-life-part-27

Rick Joyner: Döntési lehetőségek

Döntési lehetőségek

A legnagyszerűbb keresztény élet, 22. rész

2015., 22. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahhoz, hogy megértsük a Krisztusban kapott magasabb elhívásunkat, és törekedni tudjunk betölteni azt, meg kell értenünk, hogy döntési lehetőségek elé fogunk kerülni. Akik a sorsszerűségben hisznek, nehezen tudják felfogni ezt, és még kevésbé fogják kedvelni, pedig ez így igaz, és nagyon is része minden keresztény életének. Ezért helyezte az Úr a Tudás Fáját a Kertbe. Nem az volt a célja vele, hogy lépre csalja Ádámot és Évát, hogy bűnbe essenek, hanem azért, mert nem lehetett volna igazi engedelmesség, ha nem lett volna szabadságuk az engedetlenségre. Nincs igazi imádat, ha nincs szabadság arra, hogy valaki azt válassza, hogy nem imádja Őt. Az Úrban való növekedésünk minden egyes lépéséhez a megfelelő döntéseket kell meghoznunk.

Azt tanítja nekünk a Zsidókhoz írt levél 11:25-26, hogy Mózes választotta azt, hogy együtt szenvedi el a rosszat Isten népével, mert "nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztus gyalázatát". Mózesnek itt volt egy döntési lehetősége. A történetében azt is láthatjuk, hogy még sokszor adódott döntési lehetősége. Az elhívásához vezető, talán legnagyobb döntése az volt, amikor "odafordult", hogy megnézze az égő bokrot. Vajon hányan maradnak le az Úrban kapott elhívásukról, csak mert nem hajlandóak elfordulni a napi tennivalóiktól és szokásaiktól, hogy megnézzenek egy Istentől való dolgot?

A lényeg az, hogy ez az életmód önkéntes, és folyamatosan döntések hozatalát igényli, amelyek egyre nehezebbé válnak, ahogy növekedünk. A Szent Szellem, akit megkaptunk, nem fogja helyettünk megtenni. Ő a "Segítő", de nem ő a "Megcselekvő". A magasabb elhívás felé vezető ösvényen járni azt jelenti, hogy növekedünk a hitben, a bölcsességben, a megértésben, a felelősségben és a felhatalmazásban. Ez az uralkodásra való kiképzés.

Ha az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, azt látjuk, hogy az apostolokat nem kézen fogva vezették, hanem a hatalmukban állt, hogy döntéseket hozzanak. Többször is olvasunk tőlük olyan kifejezéseket, hogy "Úgy határoztam...". A kisgyermekeket kell kézen fogva vezetni, és a Krisztusban éretlen emberek akarnak mindenhez kijelentést kapni, amit csak tesznek. De ahogy egyre érettebbek leszünk, ez egyre kevésbé lesz szükséges.

Az "apostol" szó jelentése "kiküldött". Az apostolok felhatalmazással lettek kiküldve, mert elég bölcsek és elég érettek voltak már ahhoz, hogy jó döntéseket hozzanak. Amikor olyan döntést hoztak, vagy készültek meghozni, ami máshová vezette volna őket, mint ahol az Úr akarta látni őket, akkor adott nekik egy álmot vagy egy látomást, hogy korrigálja ezt a döntést. De általánosságban ők hozták meg a döntést arról, hogy hová mennek.

Ezért, minél érettebbé válunk az Úrban, annál nagyobb felelősséget bíznak ránk. Nincs valódi felhatalmazás felelősség nélkül. Noha Ő velünk van, Ő azt akarja, hogy túlnőjünk azon, hogy csupán parancsokat kapunk tőle. Azt akarja, hogy az Ő szíve és gondolkodása legyen bennünk, hogy mindig úgy döntsünk, ahogyan Ő döntene, és ezeket meg is cselekedjük.

Ahogy növekedünk Őbenne, meg kell tanulnunk elismerni azt a nagy kiváltságot, amikor nem konkrét utasításokat kapunk Tőle, hanem döntési lehetőséget, mivelhogy megbízik bennünk. Ő arra törekszik, hogy növekedjünk a hitben és a bölcsességben, csak úgy, mint az Ő hangjának a megismerésében.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Choices- The Greatest Christian Life, Part 22

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/choices-greatest-christian-life-part-22

A megragadó látás

A megragadó látás

A legnagyszerűbb keresztény élet, 20. rész

2015., 20. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Korábban már leírtam, hogyan építettem fel egy sikeres vállalkozást, miközben az Úrtól kapott elhívás elől menekültem. Az a véleményem, hogy az Úr áldása volt rajta, mert Ő mindent megtesz, hogy megáldjon bennünket, még akkor is, ha nem tökéletes az engedelmességünk. De ahogy az egész Szentírásban láthatjuk, az Úr sok mindent megáld, amiben Ő maga nem akar benne lenni. A jó a legnagyobb ellensége lehet a legjobbnak, és nagy különbségek lehetnek a jó és a legjobb között. Mindannyian rendelkezünk azzal a szabadsággal, hogy ezt a döntést meghozzuk. A Róma 12:2 erre int bennünket:

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Itt azt látjuk, hogy Isten akarata lehet "jó és kedves" is, vagy "tökéletes". Választhatjuk a "jót és kedveset", amivel megmaradunk az Ő akaratában, és jó és gyümölcsöző életet élhetünk. Ezért nem jár kárhoztatás, hanem inkább áldás, és egy olyan örök jutalom, ami jóval nagyobb, mint amit elképzelhetnénk. Pál apostol viszont valami sokkal nagyobbat látott meg, amiért megfutotta a pályát, amit úgy nevezett, hogy "Isten felső elhívása Krisztusban" (a magyar fordítások itt különböző megfogalmazásokat használnak, és nem annyira egyértelműek - a fordító megj.). Még az élete vége felé közeledve is erre koncentrált és erre törekedett (lásd Filippi 3).

A Jelenések 7-ben láthatunk egy nagy sokaságot, akik minden törzsből és nyelvből származnak, és Isten trónja előtt állnak, Őt imádva. Ezek az emberek boldogabbak lesznek, mint amit mi el tudunk képzelni ebben az életben. Viszont a Jelenések 3:21 arról ír, hogy aki győz, Vele együtt lesz "az Ő trónján". Van egy felső elhívás, amiért bármelyik hívő megfuthatja a pályát, de ha inkább a biztonságosabb, könnyebb utat választjuk, még akkor is, amiatt, hogy elfogadtuk Krisztus megváltó művét, és a Neki való engedelmességben élünk, elképzelhetetlenül nagy jutalmat fogunk kapni.

Amikor átgondoltam, hogy az elhívásomért milyen utat kell majd bejárnom, láttam, hogy tele lesz veszélyekkel. A "kedves" út tűnt biztonságosnak. Mindkettőn vannak kihívások, de a küldetésem követésével tudtam, hogy többre kell számítanom. A "kedves" ösvény egy kipróbált ösvény volt, amin sokan jártak, és sikeresek is voltak, mert követték az egyértelmű üzleti alapelveket. A másikon viszont alig jártak néhányan, a legveszélyesebb területre vezetett, ahol az ember a legjobb esetben is csak néhány lépést láthat előre.

Mi tud rávenni bárkit is arra, hogy ezt a nehéz utat válassza? Ugyanaz, ami Ábrahámot is rávette - volt egy látomása egy városról, amit Isten épített, ami jóval felülmúlta mindazt, amit ember építhet.

Részese lenni annak, amit Isten épít, megéri a kockázatot. Még ha csődöt is mond az ember, akkor is érdemes megpróbálni. Ez egy örökkévaló város. Az erre való törekvés lehet, hogy segít, de lehet, hogy nem segít abban, hogy élvezhessük az itteni életet, mégis annyira megragadó volt, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob mindannyian hajlandóak voltak sátorban élni, miközben volt olyan vagyonuk, hogy nagyszerű építkezéseket végezhettek volna. A látásuk az odafennvalókra irányult, és nem arra, amit itt tudtak volna megszerezni. Nem az érdekelte őket, hogy mit tudnak felépíteni itt, mert megláttak valami mást, ami igazán nagyszerű volt.

Ez az a látás, ami Ábrahám óta minden igaz vándort megragadott. Ennek a látásnak a követése a legnagyobb kaland, amiben bárki részesülhet ebben az életben. De mint minden más igazi kaland, ez sem biztonságos. Tele van veszélyekkel, amelyek folyamatosan megkövetelik tőlünk, hogy egyre jobban kiszélesítsük a hitünket, a bölcsességünket és az értelmünket, de ami a legfontosabb, hogy egyre szorosabban járjunk együtt Istennel.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - The Compelling Vision- The Greatest Christian Life, Part 20

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/compelling-vision-greatest-christian-life-part-20

Az Ő rabszolgájának lenni

Az Ő rabszolgájának lenni

A legnagyszerűbb keresztény élet, 19. rész

2015., 19. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

A múlt héten leírtam, hogy korábban egy sikeres vállalkozást építettem fel, miközben az elhívásom elől menekültem. Amikor az Úr végül szembesített engem, és arra kért, hogy tegyem a vállalkozásomat az oltárra, akkor gyorsan össze is omlott. Ez egyben válasz is volt az imádságomra, noha nem arra számítottam, hogy így fog megvalósulni. A vállalkozás miatt sok bonyolult dolgom és kötelezettségem volt, és azt kértem az Úrtól, hogy szabadítson meg ezektől, hogy visszatérhessek az elhívásomhoz. Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan fog jönni a válasz, de ez így volt rendjén. Az Úr ítéletei mindig rendjén vannak.

Minden, amit kemény munkával építettem fel, megsemmisült, de évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Tudtam, hogy ez az Úr fegyelmezése. Miután szembesültem vele, hogy mennyire félrecsúsztak a motivációim a vállalkozás építésében, nagyon megkönnyebbültem, amikor mindez véget ért. Újra az Úrtól való teljes függés állapotába kerültem, és ez sokkal jobb érzés volt, mint a saját elgondolásaimra támaszkodni.

Ahogy elrendeztem a dolgaimat, ki tudtam fizetni a hitelezőimet, volt egy kocsim, és még meg is maradt körülbelül kétezer dollárom. Ekkor egy olyan vállalkozási lehetőséget ismertettek meg velem, ami talán a legjobb volt, ami valaha rám köszönthetett. Nem volt kétségem felőle, hogy ezzel annál is nagyobb sikereket tudtam volna elérni, mint amit a repülési vállalkozásommal értem el. Nagyon erős volt a kísértés.

Ezután két barátom is megkeresett, akik az ország különböző részein laktak. Tudtam, hogy nem ismerik egymást. Egy héten belül ugyanazt az üzenetet adták át az Úrtól - hogy ha nem térek vissza az Ő szolgálatába, akkor habár az új vállalkozásomat meg fogja áldani, de a küldetésemet valaki másnak adja át. Nem volt időm újabb figyelemelterelésekre, ha be akartam tölteni az elhívásomat, az igazi rendeltetésemet.

Vajon miért adott elém az Úr ilyen nehéz döntést? Úgy gondolom, ennek több oka is van, de talán a legfontosabb a szabadság elve. "Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság" (lásd 2 Korinthus 3:17). Az Ószövetségben a rabszolga olyan ember volt, aki szabadon elmehetett, de mivel annyira szerette az urát, a rabszolgája akart maradni. Elvitték a templomhoz, és egy különleges jelet tettek rá. Vannak más igehelyek is, amelyek a rabszolga különleges jeléről szólnak, de ahhoz, hogy ez legyen valakiből, önkéntesen kellett így döntenie.

Nincs kétségem afelől, hogy az Úr gazdagon megáldotta volna azt a döntésemet, ha a vállalkozási lehetőséget választottam volna. Nagyszerű életem lehetett volna, de úgy gondolom, hogy sokba került volna nekem, ami az örökkévaló örökségemet illeti. El kellett döntenem, hogy melyikért akarok élni. Az Úr sok mindent megáld, amiben Ő maga nincs benne. Vajon megelégedjek az áldásaival, vagy megfutom a pályát Isten mennyei elhívásáért Krisztusban, amiről Pál beszél a Filippi 3-ban?

Sok ember van, akinek a vállalkozás az elhívása. Néhány kivétellel minden bibliai hithősnek a templomi lévita szolgálattól eltérő foglalkozása volt. Nekem viszont a jó és a legjobb között kellett döntenem. Ezt a döntési lehetőséget mindannyian megkapjuk. Nem fogja ránk erőltetni azt, hogy a rabszolgái legyünk; nekünk kell ezt választanunk.

Nehéz volt eljönni az álomházunkból és a birtokunkról, visszautasítani egy ilyen nagyszerű üzleti lehetőséget, és a kapott útmutatás szerint visszatérni Észak-Karolinába. Nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Egyszerre mindig csak egy lépést kaptam. Egy apró, két hálószobás lakásba költöztünk, a két kicsi lányunkkal, miközben fogalmunk sem volt, hogyan fogjuk fizetni. Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy onnantól kezdve mindig ilyen, vagy hasonló körülmények között élünk majd. De még így is több, mint elégedett voltam - évek óta most voltam a legboldogabb. Nincs más hely, ami olyan lenne, mint Isten tökéletes akarata. Jobb egy barlangban Vele lenni, mint a legnagyszerűbb helyen nélküle.

Ami a legváratlanabb volt, egyetlen éven belül egy olyan helyen laktunk, ami messze felülmúlta az álmainkat, és jobban éltünk, mint amit bármilyen vállalkozás biztosíthatott volna, ugyanis ez már nem járt stresszel. Bizton állíthatom, hogy az Ő rabszolgájának lenni jobb, mint bármilyen helyen lenni ezen a földön. Nem tudtam, hogy ilyen áldásokat fogunk kapni természetes szinten, és ezeket időnként fel is kellett adnunk. De nem kérdés, hogy az Ő rabszolgájának lenni a legnagyszerűbb élet, amit ember valaha élhet. Azokhoz az örökkévaló jutalmakhoz, amelyekbe nyertem már néhány bepillantást, semmilyen földi dolog nem hasonlít. Döntsetek jól.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Being His Bondservant- The Greatest Christian Life, Part 19

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/being-his-bondservant-greatest-christian-life-part-19

Milyen tanulságokkal jár rabszolgának lenni

Milyen tanulságokkal jár rabszolgának lenni

A legnagyszerűbb keresztény élet, 18. rész

2015., 18. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy megígértem, ezen a héten a személyes tapasztalataim közül fogom megosztani veletek azokat, amik szerintem hasznosak lehetnek. Habár a tanulmánysorozat címe "A legnagyszerűbb keresztény élet", nem gondolom, hogy az én életem ilyen lenne. Néhány fontos dolog, amit megosztok veletek, a hibáimról fog szólni, és azt remélem, hogy segítséget fognak jelenti másoknak abban, hogy elkerüljék ugyanezeket a hibákat.

Ahogy visszatekintek az életemre, úgy gondolom, hogy tanítványként egész jól teljesítettem, de nem annyira jól, mint egy rabszolga. A Krisztussal való kapcsolatomnak ezen a területén nagyon sokat küszködtem. Huszonöt évembe telt, amíg megtanultam rabszolga lenni, mielőtt tavaly a kapcsolat következő szintjére kerültem - és barát lettem. Ti ugyanezt ennek az időnek a töredéke alatt is el tudjátok érni. Az élet ösvényén elvétettem néhány fordulót, ami több éves csúszásokat okozott az életemben. Nektek nem kell elvéteni ezeket a fordulókat, ezért szeretném elmondani nektek, hogy hol találhatók ezek.

A rabszolga lét fő tanulsága az engedelmesség megtanulása. A Neki való engedelmesség az Ő hangjának az ismeretével kezdődik. Az Ó Szövetség idején többször is azt a felszólítást kapták az emberek, hogy engedelmeskedjenek az Ő parancsolatainak, és hallgassanak a szavára (a megszólalására, a hangjára - a ford. megj.). Már akkor is kötelező volt ismerni az Ő hangját. Ahogy már korábban is beszéltünk róla, a János 10 arról szól, hogy az Ő juhai ismerik az Ő szavát (hangját), és követik Őt, mert ismerik a hangját. Az egész népének kötelező ismerni az Ő hangját. Nem gondolom, hogy az Ő hangjának a megismerésével sok gondom lett volna, de éppen ez a vicces benne. Ugyanis sokkal több gondom volt azzal, hogy ténylegesen engedelmeskedjek is annak, amit mondott.

Az emberek rendszeresen meg szokták köszönni az engedelmességemet. Nagyra becsülöm ezt a bátorítást. Időnként engedelmeskedtem, és amikor így tettem, azokból a helyzetekből fakadó eredményeim és győzelmeim is vannak. Szerintem egyes emberek annyira jóindulatúak, hogy csak az eredményeimet látják. Persze mások látszólag csak a hibáimat látják, de az igazság az, hogy az életemet mindkettő megtöltötte. Időnként olyan nagy árat kellett fizetnem a hibáimért, hogy szerintem Jónást is túlteljesítettem.

Íme, az egyik jelentőségteljes hibám. 1982-ben kaptam egy világos elhívást Istentől, hogy térjek vissza az Ő teljes idejű szolgálatába. Angyali megerősítés is volt hozzá. Én viszont elfutottam ez elől az elhívás elől. Még mindig annyira alkalmatlannak éreztem magamat keresztény vezetőként, hogy amikor lehetőségem nyílt vállalkozást indítani, megragadtam ezt a lehetőséget. Becsaptam önmagamat, és abban hittem, hogy ezt a vállalkozást az Úrért építem. Nagy buzgósággal csináltam, persze Őérte, de végső soron az ellene való lázadásból tettem mindezt.

Rengeteg dolgot tanultam azok alatt az évek alatt, amiket most hasznosítok. Ő tényleg a javunkra fordít mindent, de a jó nem ugyanaz, mint a legjobb. A vállalkozásom egy ideig egész sikeres volt, és nagy összegeket adakoztam az Ő munkájára. Hiszem, hogy sokan, sőt talán a legtöbben arra vannak elhívva, hogy egy vállalkozás vagy egy szakma keretén belül végezzék a szolgálatot, de én nem erre voltam elhívva. Szeretem a vállalkozást és a vállalkozókat, de az enyémet az Istennek való engedetlenségben építettem. Attól Ő még megáldotta, ahogy Izmaelt is megáldotta. Sok olyan dolgot megáld, amiben Ő nincs benne.

Ebben az időszakban, amikor nem voltam Isten akaratában, én és a családom sebezhető állapotba kerültünk. Ezt arra használta ki az ellenség, hogy erődítményeket kezdjen építeni a családomban, amiért a mai napig is nagy árat kell fizetnem. Noha az Úr mindent a javunkra használ fel, attól még nagy árat kell fizetni az engedetlenségért.

Amikor nyilvánvaló lett a lázadásom és a büszkeségem, megtértem. A vállalkozásom azonnal összeomlott, mintha egy villám csapott volna bele. Noha mindent elvesztettem, évek óta nem éreztem olyan jól magam. Néhány hónapon belül visszakaptam mindent, sőt, még több is lett, de ez már nem járt stresszel. Amit a lázadásommal építettem, az nem volt olyan fundamentum, amire Ő építeni tudott volna, de amikor meghallottam a szavát, és engedelmeskedtem, csodálkozva néztem, milyen gyorsan kipótolta nekem azt az időt, amit elvesztegettem. De még így is sokkal, de sokkal jobb lesz, ha ti úgy tanuljátok meg ugyanezt, hogy nem mentek keresztül mindazon, amin én mentem keresztül. A jövő héten röviden végignézünk még néhány kulcsfontosságú tanulságot, hogy biztonságosan mehessünk magasabbra.

----------------------------

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Lessons on Being a Bondservant- The Greatest Christian Life, Part 18

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/lessons-being-bondservant-greatest-christian-life-part-18

Új Parancsolat

Új Parancsolat

A legnagyszerűbb keresztény élet, 16. rész

2015., 16. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Mivel a Nagy Küldetésben egyértelműen az szerepel, hogy a tanítványoknak meg kell tanítani "mindazt, amit Ő parancsolt", meg kell értenünk, hogy léteznek újszövetségi parancsolatok. Noha egyszerűek és alapvetőek, de akkor is parancsolatok. A legalapvetőbb parancsolat, amit az Úrtól kaptunk, a János 13:34-35-ben olvasható:

"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

 

Ez azért "új" parancsolat, mert felülmúlja azt, amit az Ószövetség tanított az egymás iránti szeretetről. Itt azt a parancsot kapjuk, hogy úgy szeressük egymást, "ahogyan én szerettelek titeket". Jobban szeretett bennünket, mint a saját életét. Letette értünk az életét, és most azt parancsolja, hogy mi is így szeressük egymást.

Hol találsz olyanokat, akik ténylegesen ezt csinálják? Ők az Ő igazi tanítványai. Ahogy Ő maga mondja itt, erről lehet felismerni őket. Mi vajon mondhatjuk magunkról, hogy erről ismernek bennünket? Gyakran kell emlékeztetni bennünket, hogy keresztényként a fő munkaköri leírásunk az Isten iránti szeretet és az egymás iránti szeretet. Mint ahogy minden téren azok a legsikeresebb emberek, akik az alap dolgokban a legjobbak, Krisztusnak is azok lesznek a legnagyszerűbb tanítványai, akik szeretni tanultak meg a legjobban.

Ezért kell a legjelentősebb dologként kezelnünk a két legnagyobb parancsolatot a hitéletünkben, nem csak azért, hogy betartsuk azokat, hanem azért is, hogy megfelelően tudjuk értelmezni "mindazt, amit Ő parancsolt". Ahogy a Filippi 1:9-ben olvashatjuk, Pál apostol azért imádkozott, hogy "a ti szeretetetek még jobban bővelkedjék megismerésben és minden megérzésben". (Kecskeméthy ford.)

Csak akkor lesz igazi, pontos ismeretünk, ha a szeretetet gyakoroljuk. Akik nem erre a fundamentumra építkeznek, eltorzítják, amit megtanultak. Emellett azt is láthatjuk itt, hogy az igazi megérzés a szeretetből fakad, nem a félelemből vagy a gyanakvásból.

--------------------

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - A New Commandment- The Greatest Christian Life, Part 16

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/new-commandment-greatest-christian-life-part-16

Józsué példája (Rick Joyner heti üzenete)

Józsué példája

A legnagyszerűbb keresztény élet, 14. rész

2015., 14. hét

Rick Joyner

Heti Üzenet / Word for the Week

Az egyik legjobb példa arra, hogy milyen tanítványnak lettünk elhívva, Józsué személye. Ezt az egyik kedvenc ószövetségi igeszakaszomban láthatjuk, a 2 Mózes 33:7-11-ben:

Mózes egy olyan sátort használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához.

Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába.

Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel.

Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.

Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál. (EFO)

Noha a világtörténelem egyik legnagyobb embere, Mózes élt ezzel a néppel együtt, ők mégis saját maguk jártak ki a Találkozás Sátorához, hogy Istennel találkozzanak. Amikor viszont Mózes ment ki, az mindig más volt, mert olyankor maga az Úr szállt le, hogy találkozzon vele. Annyira csodás látvány volt ez, hogy az egész tábor végignézte, és imádta az Urat. Józsué, aki Isten eme nagyszerű emberének volt a személyi asszisztense, személyesen elkísérte Mózest ezekre a találkozókra. Mennyire fantasztikus lehetett ez az élmény!

De Józsuénak még ez sem volt elég, hogy Istennek az abban az időben élő legnagyszerűbb emberének a legközelebbi bizalmasa lehetett. Józsué nem elégedett meg azzal, hogy beülhetett azokra a személyes találkozókra, amelyeken Mózes Istennel volt együtt. Amikor Mózes eljött ezekről a találkozókról, Józsué még ott maradt, és a saját személyes kapcsolatát alakította ki az Úrral. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy Józsué lett kiválasztva Izrael vezetésére Mózes után. Józsué nem elégedett meg annyival, hogy valaki más által legyen kapcsolata az Úrral, még ha ez a valaki olyan nagyszerű ember is, mint Mózes.

Nem kell hozzá teológusi diploma, nem kell hozzá pásztornak, vagy könyvszerzőnek, vagy bármilyen keresztény vezetőnek lenned, hogy Isten legjobb barátja lehess. Csak egy olyan szívre van szükséged, amely Őt akarja keresni. Tiszta bibliai igazság az a megfogalmazás, hogy mindannyian annyira vagyunk közel Istenhez, amennyire akarjuk. Ha keressük, megtaláljuk Őt. Ha közeledünk hozzá, Ő azt ígéri, hogy Ő is közeledik hozzánk. Mennyire komolyan akarod megismerni Őt?

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Example of Joshua- The Greatest Christian Life, Part 14

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/example-joshua-greatest-christian-life-part-14

Krisztus Jézus tanítványai

Krisztus Jézus tanítványai

A legnagyszerűbb keresztény élet, 13. rész

2015., 13. hét

Rick Joyner

A tanítványság egyik kulcsfontosságú szempontja az, hogy nem emberek, hanem Krisztus tanítványainak vagyunk elhívva. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulnánk másoktól, mint tanítóinktól, pásztorainktól, vagy akár mentorainktól a különböző szakterületeken és ismeretek területén. Nagy megtiszteltetést jelent a mai idők nagy tanítóinak és vezetőinek a lábainál ülni, de ennél sokkal többre vagyunk elhívva. Az az elhívásunk, hogy személyesen Krisztus Jézus első generációs tanítványai legyünk.

Noha több alkalommal hallottam már másoktól, valójában velem történt a következő eset. Amikor frissen megtért hívő voltam, az egyik barátommal elmentünk meghallgatni egy embert, aki egy rendkívül jó üzenettel szolgált. A végén odamentünk hozzá, hogy megköszönjük. Mivel alázatosan akart reagálni, ezt felelte: "Nem én voltam, hanem az Úr." A barátom, aki szintén egy frissen megtért hívő volt, úgy nézett rá, mintha valami vicceset hallott volna, és így szólt: "Hát annyira azért nem volt jó!"

Valóban, ha maga az Úr beszélt volna aznap, akkor sokkal jobb lett volna. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ennek az embernek ne lett volna értékes az üzenete, vagy hogy ne lett volna Istentől. Mi az Ő teste vagyunk, és az Úr az Ő tanítói által tanít, az Ő pásztorai által pásztorol, az Ő prófétái által szól, stb., viszont a Bárány követésére vagyunk elhívva, és nem a küldötteinek a követésére.

Meg kell becsülnünk, és oda kell figyelnünk azokra, akiket Ő küldött hozzánk. Ahogy Ő mondta, amikor bevonult Jeruzsálembe, hogy attól az időtől kezdve nem látjuk meg Őt, míg nem áldjuk azokat, akik az Ő nevében jönnek. De azt is látjuk az Énekek énekében, ami az Úr és a menyasszonya közötti kapcsolat prófétai metaforája, hogy Szulamit, aki az Egyházat jelképezi, egy figyelemreméltó és fontos kéréssel fordult az Úrhoz az 1:7-ben:

Mondd meg nekem, lelkem szerelmese, hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat, hogy ne kelljen kóborolnom társaid nyájai körül!

A menyasszony nem tud boldog lenni mások nyája között, még az Úr társainak a nyája között sem. Az Úr saját nyájában kell lennie. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnénk az Ő alpásztorainak valamelyik gyülekezetében, viszont van ennek egy olyan módja, hogy közvetlenül Jézust követjük, Ő tanít bennünket, és ezáltal Őbenne növekedünk fel.

Amikor tanítókat hallgatok, akkor nem csupán arra törekszem, hogy az Úr igéit halljam, hanem arra, hogy Magát az Igét halljam személyesen. Az Úr a Pásztorom, és Ő a Tanítóm is. A János 10-ben azt olvassuk, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és azért követik Őt, mert az Ő hangját ismerik, nem csak az Ő embereinek a hangját, még akkor is, ha ezek az Ő nagyobb emberei.

Azt, hogy hogyan viszonyuljunk megfelelően a pásztorokhoz, tanítókhoz, és a többiekhez, akiket Ő küld, miközben személyes kapcsolatot ápolunk az Úrral, akkor fogjuk könnyebben megérteni, ha érettségre jutunk Őbenne. Jövő héten ezzel fogunk részletesebben foglalkozni, mert ennek a megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az elhívásunk teljességében járhassunk.

- - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Disciples of Christ Jesus- The Greatest Christian Life, Part 13

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/disciples-christ-jesus-greatest-christian-life-part-13

A legjobb bort a végére

A Legnagyszerűbb Keresztény Élet, 1. rész

A legjobb bort a végére

2015., 1. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Azoknak írok most, akik szerintem a valaha élt legnagyszerűbb keresztények közé fognak tartozni - akik a jelen korszak utolsó napjaiban élnek majd. Ahogy az Úr mondta: "az utolsókból lesznek az elsők" (lásd Márk 9:35), Ő most is a végére tartogatta a legjobb borát - akik a jelen korszak végén élnek, azok lesznek minden idők legjobbjai. Ők fognak a legnagyobb dicsőségben járni, és ők fogják megcselekedni a legnagyobb dolgokat. Akik most ezt olvassák, azoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy benne legyenek a legjelentősebb szellemi haderőben, amit a világ valaha látott.

Prófétikus barátom, Bob Jones, minden évben átélt egy olyan szellemi élményt, amit úgy nevezett, hogy "áthaladás a Pásztorbot alatt". Voltak olyan évek, amikor nagyon konkrét üzenetet kapott a világban várható eseményekről, amelyek később mindig pontosan beigazolódtak. Élete vége felé közeledve, a "Pásztorbot" élménye során engem és önmagát látott együtt, ahogy az Úr elé megyünk, ajándékokat átvenni. Az én ajándékaim Babe Ruth csokik voltak (Amerikában közismert csokis-mogyorós-karamellás édesség, hasonló a Snickers-hez; a "Babe Ruth" egyébként egy híres baseball-játékos beceneve volt - a fordító megjegyzése.). Amikor megkérdeztem Bobtól, hogy ez mit jelent, azt felelte: "Babe Ruth egy kemény ütőjátékos volt, aki mindig megfordította a meccset. Azok, akiket az Úr fog hozzád vinni, olyan kemény ütőjátékosok lesznek, akik meg fogják fordítani a meccset." Majd egy mosollyal hozzátette: "Ezekben a Babe Ruth csokikban egy csomó mogyoró is van!" (a mogyorókra utalás egy szójáték egy angol szlenges kifejezéssel, ami azt jelenti, hogy valaki "bolond", "flúgos", vagy "bolondul valamiért". Bob Jones vicces megjegyzése arra vonatkozott valószínűleg, hogy olyan emberekre kell majd számítani, akiket egyesek bolondnak tartanak - a ford. megj.)

Keresztény életem kezdetén, 1971-ben, az Úr elkezdett megmutatni nekem egy nagyszerű társaságot, akik a jelen korszak utolsó napjaiban jönnek el, akik olyan erőben és hatalomban fognak járni, ami semmi korábbihoz nem hasonlít majd. Az azóta eltelt negyvenvalahány év során továbbra is sok mindent mutatott nekem ezekről a bámulatos emberekről, akik a korszak végén fognak a földön járni. A Szentírás tele van a rájuk vonatkozó utalásokkal, és az egyház korszaka idején néhányan meg is értették, hogy kikről van szó, és írtak is róluk. Nem vallom azt, hogy közéjük tartoznék. Azt viszont megkaptam, hogy nem csupán róluk fogok írni és beszélni, hanem közvetlenül nekik is. Ezért gondolom azt, hogy te is az egyike lehetsz az eddig élt legnagyszerűbb keresztényeknek.

A legnagyszerűbb keresztény életre nem az lesz a legjellemzőbb, hogy mit teszünk, hanem sokkal inkább az, hogy mivé válunk. A legnagyszerűbb keresztény az, aki Istent szereti a legjobban. Aki Istent szereti a legjobban, az embereket is mindennél jobban fogja szeretni. Ezért az kell, hogy legyen a legfőbb elkötelezettségünk, hogy szeressük Istent, és növekedjünk az iránta való szeretetünkben. Ez lesz a most kezdődő évben a legfőbb elkötelezettségünk - növekedni az Isten iránti szeretetünkben. Az utána következő elkötelezettségünk az lesz, hogy növekedjünk az emberek iránti szeretetünkben, utána pedig, hogy növekedjünk a mostani időkre szóló rendeltetésünk megismerésében.

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, 

Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, 

Hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; 

Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Efézus 4:13-16 KSZE)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - The Best Wine for Last
URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/best-wine-last-greatest-christian-life-part-1