A megragadó látás
A legnagyszerűbb keresztény élet, 20. rész
2015., 20. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
Korábban már leírtam, hogyan építettem fel egy sikeres vállalkozást, miközben az Úrtól kapott elhívás elől menekültem. Az a véleményem, hogy az Úr áldása volt rajta, mert Ő mindent megtesz, hogy megáldjon bennünket, még akkor is, ha nem tökéletes az engedelmességünk. De ahogy az egész Szentírásban láthatjuk, az Úr sok mindent megáld, amiben Ő maga nem akar benne lenni. A jó a legnagyobb ellensége lehet a legjobbnak, és nagy különbségek lehetnek a jó és a legjobb között. Mindannyian rendelkezünk azzal a szabadsággal, hogy ezt a döntést meghozzuk. A Róma 12:2 erre int bennünket:
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Itt azt látjuk, hogy Isten akarata lehet "jó és kedves" is, vagy "tökéletes". Választhatjuk a "jót és kedveset", amivel megmaradunk az Ő akaratában, és jó és gyümölcsöző életet élhetünk. Ezért nem jár kárhoztatás, hanem inkább áldás, és egy olyan örök jutalom, ami jóval nagyobb, mint amit elképzelhetnénk. Pál apostol viszont valami sokkal nagyobbat látott meg, amiért megfutotta a pályát, amit úgy nevezett, hogy "Isten felső elhívása Krisztusban" (a magyar fordítások itt különböző megfogalmazásokat használnak, és nem annyira egyértelműek - a fordító megj.). Még az élete vége felé közeledve is erre koncentrált és erre törekedett (lásd Filippi 3).
A Jelenések 7-ben láthatunk egy nagy sokaságot, akik minden törzsből és nyelvből származnak, és Isten trónja előtt állnak, Őt imádva. Ezek az emberek boldogabbak lesznek, mint amit mi el tudunk képzelni ebben az életben. Viszont a Jelenések 3:21 arról ír, hogy aki győz, Vele együtt lesz "az Ő trónján". Van egy felső elhívás, amiért bármelyik hívő megfuthatja a pályát, de ha inkább a biztonságosabb, könnyebb utat választjuk, még akkor is, amiatt, hogy elfogadtuk Krisztus megváltó művét, és a Neki való engedelmességben élünk, elképzelhetetlenül nagy jutalmat fogunk kapni.
Amikor átgondoltam, hogy az elhívásomért milyen utat kell majd bejárnom, láttam, hogy tele lesz veszélyekkel. A "kedves" út tűnt biztonságosnak. Mindkettőn vannak kihívások, de a küldetésem követésével tudtam, hogy többre kell számítanom. A "kedves" ösvény egy kipróbált ösvény volt, amin sokan jártak, és sikeresek is voltak, mert követték az egyértelmű üzleti alapelveket. A másikon viszont alig jártak néhányan, a legveszélyesebb területre vezetett, ahol az ember a legjobb esetben is csak néhány lépést láthat előre.
Mi tud rávenni bárkit is arra, hogy ezt a nehéz utat válassza? Ugyanaz, ami Ábrahámot is rávette - volt egy látomása egy városról, amit Isten épített, ami jóval felülmúlta mindazt, amit ember építhet.
Részese lenni annak, amit Isten épít, megéri a kockázatot. Még ha csődöt is mond az ember, akkor is érdemes megpróbálni. Ez egy örökkévaló város. Az erre való törekvés lehet, hogy segít, de lehet, hogy nem segít abban, hogy élvezhessük az itteni életet, mégis annyira megragadó volt, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob mindannyian hajlandóak voltak sátorban élni, miközben volt olyan vagyonuk, hogy nagyszerű építkezéseket végezhettek volna. A látásuk az odafennvalókra irányult, és nem arra, amit itt tudtak volna megszerezni. Nem az érdekelte őket, hogy mit tudnak felépíteni itt, mert megláttak valami mást, ami igazán nagyszerű volt.
Ez az a látás, ami Ábrahám óta minden igaz vándort megragadott. Ennek a látásnak a követése a legnagyobb kaland, amiben bárki részesülhet ebben az életben. De mint minden más igazi kaland, ez sem biztonságos. Tele van veszélyekkel, amelyek folyamatosan megkövetelik tőlünk, hogy egyre jobban kiszélesítsük a hitünket, a bölcsességünket és az értelmünket, de ami a legfontosabb, hogy egyre szorosabban járjunk együtt Istennel.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - The Compelling Vision- The Greatest Christian Life, Part 20
