A legnagyszerűbb keresztény élet, 19. rész
2015., 19. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
A múlt héten leírtam, hogy korábban egy sikeres vállalkozást építettem fel, miközben az elhívásom elől menekültem. Amikor az Úr végül szembesített engem, és arra kért, hogy tegyem a vállalkozásomat az oltárra, akkor gyorsan össze is omlott. Ez egyben válasz is volt az imádságomra, noha nem arra számítottam, hogy így fog megvalósulni. A vállalkozás miatt sok bonyolult dolgom és kötelezettségem volt, és azt kértem az Úrtól, hogy szabadítson meg ezektől, hogy visszatérhessek az elhívásomhoz. Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan fog jönni a válasz, de ez így volt rendjén. Az Úr ítéletei mindig rendjén vannak.
Minden, amit kemény munkával építettem fel, megsemmisült, de évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Tudtam, hogy ez az Úr fegyelmezése. Miután szembesültem vele, hogy mennyire félrecsúsztak a motivációim a vállalkozás építésében, nagyon megkönnyebbültem, amikor mindez véget ért. Újra az Úrtól való teljes függés állapotába kerültem, és ez sokkal jobb érzés volt, mint a saját elgondolásaimra támaszkodni.
Ahogy elrendeztem a dolgaimat, ki tudtam fizetni a hitelezőimet, volt egy kocsim, és még meg is maradt körülbelül kétezer dollárom. Ekkor egy olyan vállalkozási lehetőséget ismertettek meg velem, ami talán a legjobb volt, ami valaha rám köszönthetett. Nem volt kétségem felőle, hogy ezzel annál is nagyobb sikereket tudtam volna elérni, mint amit a repülési vállalkozásommal értem el. Nagyon erős volt a kísértés.
Ezután két barátom is megkeresett, akik az ország különböző részein laktak. Tudtam, hogy nem ismerik egymást. Egy héten belül ugyanazt az üzenetet adták át az Úrtól - hogy ha nem térek vissza az Ő szolgálatába, akkor habár az új vállalkozásomat meg fogja áldani, de a küldetésemet valaki másnak adja át. Nem volt időm újabb figyelemelterelésekre, ha be akartam tölteni az elhívásomat, az igazi rendeltetésemet.
Vajon miért adott elém az Úr ilyen nehéz döntést? Úgy gondolom, ennek több oka is van, de talán a legfontosabb a szabadság elve. "Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság" (lásd 2 Korinthus 3:17). Az Ószövetségben a rabszolga olyan ember volt, aki szabadon elmehetett, de mivel annyira szerette az urát, a rabszolgája akart maradni. Elvitték a templomhoz, és egy különleges jelet tettek rá. Vannak más igehelyek is, amelyek a rabszolga különleges jeléről szólnak, de ahhoz, hogy ez legyen valakiből, önkéntesen kellett így döntenie.
Nincs kétségem afelől, hogy az Úr gazdagon megáldotta volna azt a döntésemet, ha a vállalkozási lehetőséget választottam volna. Nagyszerű életem lehetett volna, de úgy gondolom, hogy sokba került volna nekem, ami az örökkévaló örökségemet illeti. El kellett döntenem, hogy melyikért akarok élni. Az Úr sok mindent megáld, amiben Ő maga nincs benne. Vajon megelégedjek az áldásaival, vagy megfutom a pályát Isten mennyei elhívásáért Krisztusban, amiről Pál beszél a Filippi 3-ban?
Sok ember van, akinek a vállalkozás az elhívása. Néhány kivétellel minden bibliai hithősnek a templomi lévita szolgálattól eltérő foglalkozása volt. Nekem viszont a jó és a legjobb között kellett döntenem. Ezt a döntési lehetőséget mindannyian megkapjuk. Nem fogja ránk erőltetni azt, hogy a rabszolgái legyünk; nekünk kell ezt választanunk.
Nehéz volt eljönni az álomházunkból és a birtokunkról, visszautasítani egy ilyen nagyszerű üzleti lehetőséget, és a kapott útmutatás szerint visszatérni Észak-Karolinába. Nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Egyszerre mindig csak egy lépést kaptam. Egy apró, két hálószobás lakásba költöztünk, a két kicsi lányunkkal, miközben fogalmunk sem volt, hogyan fogjuk fizetni. Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy onnantól kezdve mindig ilyen, vagy hasonló körülmények között élünk majd. De még így is több, mint elégedett voltam - évek óta most voltam a legboldogabb. Nincs más hely, ami olyan lenne, mint Isten tökéletes akarata. Jobb egy barlangban Vele lenni, mint a legnagyszerűbb helyen nélküle.
Ami a legváratlanabb volt, egyetlen éven belül egy olyan helyen laktunk, ami messze felülmúlta az álmainkat, és jobban éltünk, mint amit bármilyen vállalkozás biztosíthatott volna, ugyanis ez már nem járt stresszel. Bizton állíthatom, hogy az Ő rabszolgájának lenni jobb, mint bármilyen helyen lenni ezen a földön. Nem tudtam, hogy ilyen áldásokat fogunk kapni természetes szinten, és ezeket időnként fel is kellett adnunk. De nem kérdés, hogy az Ő rabszolgájának lenni a legnagyszerűbb élet, amit ember valaha élhet. Azokhoz az örökkévaló jutalmakhoz, amelyekbe nyertem már néhány bepillantást, semmilyen földi dolog nem hasonlít. Döntsetek jól.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Being His Bondservant- The Greatest Christian Life, Part 19
