Rick Joyner
Szentek legyetek!
2012., 7. hét
Az igazi szentség nem törvényesség, hanem szeretet. A menyasszony sem azért akar szeplő és ránc nélkül való lenni, mert attól fél, hogy ha nem tökéletes, akkor a vőlegénye lesújt rá, hanem mert annyira szereti, hogy tökéletes akar lenni Neki. Ez a különbség a félelem által motivált törvényesség és a szeretettől való motiváltság között, ami viszont betölti a Törvényt.
Ezért kell az életünk elsődleges céljának lennie, hogy még jobban szeressünk. Az Úr kijelentette, hogy a legfontosabb parancsolatok az Isten iránti szeretet mindenek felett, és az egymás iránti szeretet. Ha így teszünk, akkor automatikusan betöltjük a Törvényt. Ha Istent szeretjük, akkor nem fogunk bálványokat imádni. Ha szeretjük a többi embert, akkor nem fogunk lopni, ölni, de még irigykedni sem fogunk rájuk. Az Úr a Törvény minden egyes tiltását pozitív dolgokkal helyettesítette - szeressük Istent és szeressük egymást, és így betöltjük az összes tiltó parancsolatot.
Isten szeretéséhez a kulcs egyszerűen az, hogy tanuljunk Róla és az Ő útjairól. Nem hiszem, hogy akár egyetlen olyan szempontot is találhatnánk Vele kapcsolatban, vagy akár egyetlen olyan dolgot is tanulhatnánk az Ő természetéről, ami ne késztetne arra, hogy még jobban szeressük Őt. Ez arra is érvényes, amikor az Ő ítéleteit látjuk, ugyanis az Ő ítéletei tökéletesek, és még ezeket is az emberi szeretetet messze felülmúló szeretettől hajtva cselekszi.
Ezért van, hogy az igaz kereszténység valójában tanítványság - a tanítványok arra kötelezték el magukat, hogy mindent megtanulnak a mestereiktől, amit csak lehet, hogy olyanokká váljanak, mint ők. Az igazi krisztusi tanítványság egy olyan életforma, ami Isten megismerésére törekszik minden más felett. Ő kell, hogy legyen az első szerelmünk. Bármi ennél kevesebbel megsértjük Őt, ugyanis Ő nagyon is sokat adott oda azért, hogy velünk kapcsolatba kerüljön.
Egyesek az Isten iránti őszinte szeretetből hajlanak a törvényességre, és azzal a vággyal, hogy Neki tetsszenek. Ha viszont nem térnek le erről az ösvényről, akkor a Törvény iránti elkötelezettségük elkerülhetetlenül felváltja az Isten iránti szeretetüket. Ez nem az élet ösvénye, és mégis, szinte minden hívő rásodródik egy időre. Sajnos sokan vannak, akik soha nem térnek le róla. Mások pedig, amikor ráébrednek, hogy mit okozott ez az életükben, túl nagy lendülettel indulnak el a másik irányba, és így beleesnek az út túloldalán húzódó árokba - a törvénytelenségbe.
Ismét mondom, hogy a mi célunk az kell, hogy legyen, hogy megmaradjunk az élet ösvényén, ami ezek között a végletek között van, ezt pedig valószínűleg csak akkor fogjuk tudni megtenni, ha úgy szeretjük Istent, hogy ez lesz az életünk fő törekvése. Csak akkor fogjuk tudni úgy szeretni egymást, ahogy kell, ha úgy szeretjük Őt is, ahogy kell.
Mindannyian küszködhetünk az egyik vagy másik irányba lendülve, a törvényesség és a törvénytelenség (vagy Bonhoeffer szavaival az "olcsó kegyelem") között. Az emberek általában átmennek egy-egy ilyen és olyan időszakon is, miközben egyre érettebbé válnak, de ha nem akarunk a két oldal között ingadozni, akkor meg kell találnunk az igazi szentség ösvényét, ami nem a törvényesség, és nem is a törvénytelenség. A Szent Szellem szent, és ha meg akarjuk ismerni Őt, és az Ő temploma akarunk lenni, akkor nekünk is szenteknek kell lennünk. A szentség nem törvényesség, hanem egy jó magatartás, amikor azt tesszük, amit Krisztus tenne, mert szeretjük Őt. Azt is mondta valaki, hogy a szent (angolul "holy") úgy is leírható, hogy "wholly" (magyarul "teljesen" - a két angol szó kiejtése ugyanaz - a ford.), mert a szentség azt jelenti, hogy teljesen az Övéi vagyunk.
Az is igaz, hogy a Krisztus kortársai között élő törvényes emberek gyűlölték Őt és azt a fajta szentséget, amit Ő képviselt. Jézus olyan szabadságban járt, ami a meggyőződésük alapjaival szállt szembe. A törvényességben mindig megtalálható a kontroll szelleme is, Jézus tiszta személyisége azonban szabadságot sugárzott. Emellett hihetetlen mértékű kegyelmet sugárzott a bűnösök irányában, és határozott elutasítást a törvénykező, önigazult emberek felé. A törvénytelen emberek sokkal valószínűbb, hogy Krisztushoz jönnek, mint a törvényesek.
Tudjuk, hogy a gyülekezet, Krisztus menyasszonya, szeplő és ránc nélkül való lesz. A szeplő nélküliség az erkölcsi tisztaságra utal, a ránc nélküliség pedig az állandóan fiatalos természetről. Az igazi szentség megtart bennünket az állandóan fiatalos, friss szellemiségben, míg a törvényesség hamar öregít. A törvényesség hajlamos arra, hogy "régi botömlővé" tegyen bennünket, ami már nem elég rugalmas ahhoz, hogy megtartsa az új bort.
Ha vallásos a szellemünk, törvényes a gondolkodásunk, akkor túlzottan ítélkező szemmel fogjuk nézni az embereket, és hajlamosak leszünk kárhoztatni azokat, akikhez az Úr kegyelmes akar lenni. Ráadásul soha nem fogunk tudni megszabadulni a bűntudattól és szégyentől, mert a törvényesség soha nem fogja tudni megütni a saját mércéit. Azokat, akik eszerint élnek, arra kényszeríti, hogy stresszesen éljenek, megjátsszák magukat, és képmutatók legyenek, amitől hamar megöregszik az ember.
Ha a törvénytelenség szélsőségére vagyunk hajlamosak, akkor a szentségtelen kegyelemre is, ami azt jelenti, hogy olyanoknak is kegyelmet biztosítunk, akik Isten ítélete alatt vannak. Az ilyenek képesek ugyan befogadni az új bort, viszont annyira heves reakciót vált ki belőlük a felépítettség (struktúra), hogy nem tudnak bortömlőt alkotni a megtartásához, ezért elvész az új bor. Az élet ösvénye tehát a szélsőségek között található. Lehet, hogy könnyebb a törvénytelenségből Krisztushoz jönni, hiszen ezért mondta Jézus, hogy a paráznák és a bűnösök az önigazult törvénykezők előtt jönnek be a királyságba, viszont az is igaz, hogy a törvénytelenség a halálba visz.
A szentség annyit jelent, hogy megmaradunk Őbenne, aki szent, azt tesszük, amit Ő, és úgy gondolkodunk, mint Ő. A fegyelmezésnek is megvan a maga helye, sőt alapvető szerepe van a tanítványságban, de végső soron azáltal kell megváltoznunk, hogy látjuk az Ő dicsőségét, és annyira szeretjük Őt, hogy mindig azt akarjuk tenni, ami Neki tetszik. Így tölti be a Törvényt a szeretet.
- - -
Fordítás: Országh György
