2012. február 17., péntek

Prófétai benyomások (A prófétai élmények, 1. rész)

A prófétai élmények sorozat - 1. rész

Prófétai benyomások

Rick Joyner


Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a BENYOMÁSOK a prófétai kinyilatkoztatás legalacsonyabb szintjén mozognak, pedig ez nem jelenti azt, hogy ne lennének fontosak, vagy nem lennének a forrásai fontos kinyilatkoztatásoknak. A benyomások esetében általában tudunk valamit, de nem tudjuk, hogy honnan tudjuk. Ezek lehetnek gyengék és erősek, de így is, úgy is bizonytalanok és csak ritkán egyértelműek vagy konkrétak.

Például, amikor ott állsz valaki mellett, lehet, hogy szomorúságot érzel. Elkezded azt érzékelni, hogy ez az ember így érzi magát, viszont nem tudod, hogy miért. Ilyen esetben megkérheted az Urat, hogy mutasson többet, vagy mutasson valami konkrétabbat, de az is lehet, hogy már minden szükségeset megmutatott. Ne feledd, hogy az Urat általában nem igazán érdekli az, hogy a prófétai képességeinkkel megdöbbentsük az embereket, az viszont nagyon is érdekli, hogy az Ő népe szolgálatban részesüljön. Lehet, hogy csak egy kis együttérzésre és megértésre van szüksége annak az embernek, hogy kikerülhessen annak a hatása alól, ami éppen zavarja.

Akik törekednek arra, hogy érzékenyebbek legyenek a benyomások észlelésében, azokat hatalmasan tudja használni Isten. Talán azt gondoljuk, hogy szinte mindenki képes ilyen jelzéseket észlelni másokról vagy egyes helyzetekről, ami igaz is lehet. Amikor az apostol azt írta, hogy "mindannyian prófétálhattok" (lásd  1 Korinthus 14:31), valószínűleg arra is gondolhatott, hogy a prófétai érzékenység bárki számára elérhető. Nem azt állítom, hogy ez így is van; habár néha arra gondolok, hogy ez egy olyan ajándék, amit Isten mindenkinek megadott, viszont csak néhányan fejlesztették tovább, és ezek az emberek is különböző mértékben. Ez nem ugyanaz, mint a próféta hivatala, akinek konkrét küldetése és megbízatása van az Úrtól, és konkrét üzeneteket kap.

Az a véleményem továbbá, hogy akik eleget törődnek ennek az érzékenységnek a kifejlesztésével, és a mások iránti szeretetből használják, gyakran még többet kapnak Istentől. Mindemellett az egyik akadálya annak, hogy több vagy magasabb szintű kijelentést kapjunk, az lehet, hogy hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy "azt mondja az Úr", olyan dolgokra, amikről csak egy általános megérzésünk van. Maga a kifejezés, hogy "azt mondja az Úr", csak az Ószövetségi időkben volt használatos, mert minden bálványnak vagy hamis istennek megvoltak a prófétái, akik úgymond a nevükben szóltak, ezért aki Jehova nevében szólt, annak meg kellett különböztetnie a többitől, hogy kinek is a nevében beszél. Bízom benne, hogy ilyenre nincs szükség a gyülekezeti köreinkben, ha viszont utcai szolgálatot végzünk, akkor már szükséges lehet.

Már fiatal keresztényként is úgy éreztem, hogy az "azt mondja az Úr" kifejezést túl gyakran használták egy-egy nyilatkozatuk vagy emberi érzésük kiszínezésére. Súlyos dolog azt mondani, hogy az Úrtól jövő üzenetet adunk át. Nem kellene ilyen bátornak lennünk olyan esetben, ha nem olyan magas szinten kaptuk az üzenetet, amikor egyáltalán nincs bennünk kétség arra nézve, hogy Tőle származik. Ilyen bizonyosság nem lehet az emberben akkor, ha csupán benyomás által kap valamit.

A benyomások nagyon valóságosak tudnak lenni, és lehetnek az Úrtól, de ugyanakkor ezek olyan szinten vannak, ahol könnyen hatással lehetnek rájuk a saját érzéseink, feltevéseink vagy meggyőződéseink. Ezért szerintem az ezen a szinten kapott dolgokat mindig úgy kell bevezetni, hogy "Úgy gondolom", "Úgy érzem", vagy "Azt érzékelem", ahelyett, hogy "Azt mondja az Úr".

Gondold csak át. Ha te király lennél, vajon hagynád, hogy olyan emberek képviseljenek, akik a saját érzéseikkel vagy gondolataikkal kapcsolnának össze egy helyzetet, és azt mondanák, hogy ez tőled van? Ha én király lennék, és megtudnám, hogy valaki ezt tette, nem szívesen bíznék rá fontos üzeneteket és feladatokat. Ez lehet az oka sok embernél annak, hogy soha nem tudnak ennél magasabb szintre jutni a prófétai tekintélyben fejlődve.

A prófétikus embereknél elengedhetetlen a becsületesség. Nincs értékesebb dolog az Istentől jövő üzenetnél, ezért úgy is kell kezelnünk. Ne tegyünk hozzá, és ne vegyünk el belőle. Különösen a saját véleményünket ne akarjuk hozzátenni. Ha ránk lehet bízni a benyomásokat, akkor valószínűleg többet is fogunk kapni. Mindazáltal, az egyik fő botránykő a prófétikus emberek előtt az szokott lenni, bármelyik szinten, hogy elkezdik úgy érezni, hogy biztos azért minket használt az Úr egy üzenet átadására, mert ugyanúgy gondolkodunk a dolgokról, mint Ő, ezért a mi véleményünk ugyanaz, mint az Övé. Ez egy borzalmas és pusztító felfuvalkodottság.

Ha van egy benyomásunk, akkor úgy is adjuk át, legyünk általánosak, legyünk engedékenyek és korrigálhatóak. Ne lepődj meg, és ne bátortalanítson el, ha valamit nagyon erősen érzel, és mégis kiderül, hogy tévedés. Csak határozd el, hogy tanulsz a tapasztalatodból. Kezdd el gyakorolni. Próbálj benyomást szerezni az emberekkel vagy helyzetekkel kapcsolatban, aztán teszteld le. Ugyanilyen fontos lesz majd az is, amikor tudatában leszel annak, hogy éppen most nem észleltél semmit. Ha erős benyomást kapsz valamiről, akkor talán egy picit nagyobb magabiztossággal is elmondhatod, de még ekkor is csak egy benyomásról van szó, és nem konkrét kijelentésről.

Nem tudsz útra kelni anélkül, hogy meg ne tennéd az első lépést. A benyomásokra való érzékenység, valamint annak a megtanulása, hogy hogyan különböztesd meg ezeket a saját érzéseidtől, ezek jelentik az első lépést a prófétai ajándékokban való fejlődés terén. Határozd el, hogy szilárd fundamentumot akarsz az elhívásodnak és az ajándékaidnak, és ne vesd meg a kicsiny kezdeteket, hanem döntsd el, hogy a legjobbat fogod kihozni magadból, mint a rád bízott dolgok sáfára.

- - -
Forrás: MorningStar Ministries - Prophetic Impressions - The Prophetic Experiences, Part 1
Fordítás: Országh György