A legnagyszerűbb keresztény élet, 13. rész
2015., 13. hét
Rick Joyner
A tanítványság egyik kulcsfontosságú szempontja az, hogy nem emberek, hanem Krisztus tanítványainak vagyunk elhívva. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulnánk másoktól, mint tanítóinktól, pásztorainktól, vagy akár mentorainktól a különböző szakterületeken és ismeretek területén. Nagy megtiszteltetést jelent a mai idők nagy tanítóinak és vezetőinek a lábainál ülni, de ennél sokkal többre vagyunk elhívva. Az az elhívásunk, hogy személyesen Krisztus Jézus első generációs tanítványai legyünk.
Noha több alkalommal hallottam már másoktól, valójában velem történt a következő eset. Amikor frissen megtért hívő voltam, az egyik barátommal elmentünk meghallgatni egy embert, aki egy rendkívül jó üzenettel szolgált. A végén odamentünk hozzá, hogy megköszönjük. Mivel alázatosan akart reagálni, ezt felelte: "Nem én voltam, hanem az Úr." A barátom, aki szintén egy frissen megtért hívő volt, úgy nézett rá, mintha valami vicceset hallott volna, és így szólt: "Hát annyira azért nem volt jó!"
Valóban, ha maga az Úr beszélt volna aznap, akkor sokkal jobb lett volna. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ennek az embernek ne lett volna értékes az üzenete, vagy hogy ne lett volna Istentől. Mi az Ő teste vagyunk, és az Úr az Ő tanítói által tanít, az Ő pásztorai által pásztorol, az Ő prófétái által szól, stb., viszont a Bárány követésére vagyunk elhívva, és nem a küldötteinek a követésére.
Meg kell becsülnünk, és oda kell figyelnünk azokra, akiket Ő küldött hozzánk. Ahogy Ő mondta, amikor bevonult Jeruzsálembe, hogy attól az időtől kezdve nem látjuk meg Őt, míg nem áldjuk azokat, akik az Ő nevében jönnek. De azt is látjuk az Énekek énekében, ami az Úr és a menyasszonya közötti kapcsolat prófétai metaforája, hogy Szulamit, aki az Egyházat jelképezi, egy figyelemreméltó és fontos kéréssel fordult az Úrhoz az 1:7-ben:
Mondd meg nekem, lelkem szerelmese, hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat, hogy ne kelljen kóborolnom társaid nyájai körül!
A menyasszony nem tud boldog lenni mások nyája között, még az Úr társainak a nyája között sem. Az Úr saját nyájában kell lennie. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnénk az Ő alpásztorainak valamelyik gyülekezetében, viszont van ennek egy olyan módja, hogy közvetlenül Jézust követjük, Ő tanít bennünket, és ezáltal Őbenne növekedünk fel.
Amikor tanítókat hallgatok, akkor nem csupán arra törekszem, hogy az Úr igéit halljam, hanem arra, hogy Magát az Igét halljam személyesen. Az Úr a Pásztorom, és Ő a Tanítóm is. A János 10-ben azt olvassuk, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és azért követik Őt, mert az Ő hangját ismerik, nem csak az Ő embereinek a hangját, még akkor is, ha ezek az Ő nagyobb emberei.
Azt, hogy hogyan viszonyuljunk megfelelően a pásztorokhoz, tanítókhoz, és a többiekhez, akiket Ő küld, miközben személyes kapcsolatot ápolunk az Úrral, akkor fogjuk könnyebben megérteni, ha érettségre jutunk Őbenne. Jövő héten ezzel fogunk részletesebben foglalkozni, mert ennek a megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az elhívásunk teljességében járhassunk.
- - - - - - - - - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Disciples of Christ Jesus- The Greatest Christian Life, Part 13
