Identitásunk Krisztusban - A Nagy Küldetés, 25. rész
2013., 25. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
Továbbra is azzal foglalkozunk, hogy mit jelent az, ha valaki "a menny királyságának a tanítványa". A felső elhívás kitárgyalásával kezdtük, Pál apostol Filippibelieknek írt levelének harmadik fejezetében található kiemelkedő vallomására építve. Számos mély gondolat található ebben a szövegben, amelyek rávilágítanak, milyen az élete a menny királysága tanítványának.
Először is, nem bizakodik a testben. Ha valakinek valaha volt lehetősége a testben bizakodni, az Pál volt. Neki viszont, és bárkinek, aki felfogta a Krisztusban való új teremtés jelentőségét, az ilyen bizakodás "szemét". Akik felfogták az új teremtés lényegét, számukra bármilyen emberi identitásuk a legjobb esetben is egyszerűen elhalványul.
Pál zsidó volt. Manapság sok olyan pogány van, aki azt szeretné, hogy zsidó lehessen, vagy valamilyen zsidó gyökeret találjon a családfájában, hogy ezt az identitást a magáénak vallhassa. De ez csupán azt bizonyítja, hogy alapvető hiányosságaik vannak annak a megértésében, hogy Krisztusban új teremtés vagyunk. Miért foglalkoznánk ilyesmivel, ha már a Királyok Királyának első generációs leszármazottai lettünk? Akik még ezzel foglalkoznak, még nem értették meg a menny királyságát.
Lehet abban némi erény, hogy a nemzetségtáblázatunkat tanulmányozzuk, mondjuk abból a célból, hogy tisztelhessük az atyáinkat és az anyáinkat, de ha az identitásunk felkutatása érdekében tesszük, akkor még mindig nem tudjuk, mit jelent Krisztusban lenni. Pál, akinek minden előnyös tulajdonsága megvolt a természetes származása alapján, azt mondta, ha meglátjuk, kik vagyunk Krisztusban, akkor ez a többi dolog már "szemét" lesz (lásd Filippi 3:8).
A Filippi 3:6-ban azt mondja Pál, hogy a törvény tekintetében "feddhetetlen" volt. Igaz voltának egyetlen szeletében sem bizakodott, mert Krisztus lett az ő igazsága, megigazult állapota. Vagyis Pál minden igazsága és identitása Krisztusban volt. Az egész hitélete Őbenne volt.
Amikor Pál megtért Krisztushoz, akkor Krisztus követlen tanítványa lett. Nem fordult emberekhez, hanem elment a pusztába, hogy a kijelentéseit egyenesen az Úrtól kapja meg. Ezután ment el az apostolokhoz és a vénekhez, hogy próbára tegye, amit kapott. Ez az egyetlen fundamentum, ami biztos, hogy megáll. Akkor hogy van ez, amikor arra is felszólít az ige, hogy vessük alá magunkat egymásnak, és találjuk meg a nekünk rendelt helyünket Krisztus testében? Miért adott tanítókat Krisztus testének, ha nem akarja, hogy tőlük kapjuk a tanítást? Ezek fontos kérdések, és a rájuk adott válaszok meg tudnak tartani bennünket az élet ösvényén.
A leggyakrabban azokon keresztül tanít bennünket az Úr, akiket tanítókul adott az egyháznak. Másokon keresztül is szól hozzánk, akiket Ő erre rendelt a testben. Vezet bennünket azokon keresztül is, akiket vezetőnek adott a teste számára. Akik azt vallják, hogy nem hajlandóak emberre hallgatni, csak Istenre, nem fogják meghallani Istent. Ezért lesz elkerülhetetlen, hogy hajótörést szenvedjenek a hitükben. Mindamellett, nem csak az Úr igéinek a meghallása a lényeg, hanem az, hogy Őt Magát, az Igét törekedjünk meghallani.
Akkor ismerem el valakiről, hogy ő egy tanító Krisztus testében, ha az én Tanítómat látom benne, és nem csupán azért, mert tudós ember és szépen beszél. Akkor ismerem el, hogy egy ember pásztor, ha az én Pásztoromat látom benne, és nem csupán azért, mert gondoskodó, bölcs ember. Az egész célunk az, hogy meglássuk Őt, és felnövekedjünk Őbenne. Mindazáltal, ahogy Jeruzsálemnek is mondta: "Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!" (lásd Máté 23:39)
Más szavakkal, nem fogjuk meglátni Őt, ha nem látjuk meg azokban, akiket Ő küld hozzánk.
--------------------------
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Identity in Christ - The Great Commission, Part 25
