Ahogy olvashattátok, július 20-án lesz egy "rendhagyó" konferencia Budapesten. (Erről itt írtam a blogon.) Ezen én is részt veszek, és a szervezővel megegyezve, közzétettem a rendezvény meghívóját. Aztán többen is érdeklődtetek arról, hogy ki szervezi a konferenciát, és őt is személyesen megkeresték emailben, hogy írjon magáról. Én is olvastam, amit magáról írt, és megbeszéltük, hogy ezt is kiteszem ide a blogra.
Elizeus Debóra, akinek a nevét a meghívóban a szolgálók névsorában olvashatjátok, egy kedves testvérünk, akit személyesen is ismerek, aki buzgón keresi az Urat, és igyekszik Őt szolgálni teljes szívvel-lélekkel. Az Úrtól kapott megbízatást ennek a 20-ára hirdetett alkalomnak a megszervezésére. Talán a megszokott szolgálati bemutatkozóktól eltér, de érdemes elolvasni lentebb a bemutatkozását. Úgy látom, hogy az Úr azon munkálkodik, hogy az egyházban eddig nem annyira megszokott, rendhagyó módon, előhozza az ismeretleneket is, egyre többet, és a Krisztus Teste felé szolgálók egyre szélesebb spektruma fog megjelenni és a hívők épülésére lenni, hogy a mi Urunk még jobban megdicsőüljön ezáltal. Értékeljük az Úrnak ezt az aktuális munkálkodását, és imádkozzunk, hogy a Királyság ezáltal is egyre jobban megmutatkozzon itt a földön, mint a mennyben!
O. Gy.
~~~
46 éves vagyok, van egy 21 éves fiam, akit 4 éves korától egyedül neveltem föl, mert az apja elhagyott minket. 22 évesen, 1989-ben tértem meg. Néhány hónap múlva kiolvastam az egész Bibliát, amit meg is értettem. Egy házi csoportban imádkozott értem egy házaspár, és egyszer csak láttam felvillanni egy hatalmas fényt, és betöltött Isten ereje. Leestem a földre és órákig nem bírtam fölkelni. Annyira égett bennem Isten tüze, hogy hazamenni sem tudtam, csak másnap. Attól a pillanattól fogva más ember lettem.
A gyülekezetben nem engedték, hogy szolgáljak. Viszont észrevettem, hogy ha olyan kereszténnyel találkoztam, aki elhagyta az Urat, az ha velem beszélt, mindig visszatért az Úrhoz. 1994-ben amikor halva született meg a gyerekem, megkérdeztem az Urat, hogy mit akar tőlem. Azt mondta, hogy szolgálnom kell Őt. Én pedig azt mondtam, hogy nem vagyok alkalmas, tanítson, és próbáljon meg, hogy hiteles emberként végezhessem a feladatomat. És ezek után jött a vesszőfutás. Először a családom utált ki, mindenki megszüntetett velem minden kapcsolatot. Aztán a gyülekezetben is kiközösített voltam. Többször elveszítettem az otthonomat, laktam a fiammal hajléktalan szállókon, barátoknál, albérletben. Rengeteget böjtöltem, 10-20 és egyszer 40 napot is. Álmokat kaptam, látomásokat, a gyülekezet vezetői azt mondták, hogy nem az Úrtól vannak, és én pedig elhittem. Folyamatosan mutatta meg az Úr az életemben a megkötözöttségeket és nagyon sok dologtól szabadultam meg. Az apám csecsemő koromban fölajánlott a sátánnak. Elváltak a szüleim, és újra házasodtak. A mostoha apám és a fiú testvérei hat éves koromtól folyamatosan molesztáltak, amíg egy szép napon megszöktem otthonról.
Gyerekkoromban brutálisan bántalmaztak, az anyám folyamatosan átkozott. A saját bűneimmel is adtam még hozzá, úgyhogy volt mit takarítani. Megtérésem óta egyedüli támaszom az Úr Jézus. Rendkívüli módon megpróbált, de mégis minden nap tiszta ágyban aludtunk a fiammal, minden nap volt mit enni. Egyik családtagom el akarta venni tőlem a fiamat, de az Úr megszégyenítette. Hatalmas csoda az, hogy a gyerekem jó tanuló volt végig, még a helyi tv-ben is szerepelt 4 különböző riportban, és egy jó nevű középiskolában érettségizett jó eredménnyel. Teljes lelki gyógyulást kaptam az Úrtól. Amit emberek elvettek tőlem, Isten visszaadta nekem.
2008 március 30-án volt egy hatalmas átélésem. Az elmúlt években sokszor megtapasztaltam, hogy átjár és szinte eléget Isten tüze, de az minden addigit felülmúlt. Akkor nemcsak a tüzet tapasztaltam meg, hanem olyan volt, mintha víz is betöltötte volna minden sejtemet. Azóta amikor bármilyen módon szolgálok, olyan, mintha víz forrna bennem. Megkérdeztem az Urat, hogy mi történt velem? Az mondta, hogy ajándéknak adott Magyarország számára. Arra hívott el, hogy az Ő szája legyek és azt mondjam mindenkinek, amit Tőle hallok. Ne mérlegeljem azt, hogy kinek mibe kerül az, hogy Neki engedelmeskedek, azt sem, hogy nekem mibe kerül, én csak mondjam amit rám bíz. Ezt megerősítette egy pásztor által is, aki szóról szóra megismételte mindezeket. Aztán kaptam egy látomást arról a dicsőséges munkáról, amit tenni készül Magyarországon. Láttam gyerekeket és fiatalokat, nőket és férfiakat, akiket megáldottam és vitték tovább a tüzet, emberekre tették a kezüket és teremtő csodák történtek. Amputált kezeket-lábakat láttam újra teremteni. Láttam az angyalokat, ahogy hozzák le a mennyből az új testrészeket, új szemeket, új hallójáratokat, veséket, szíveket.
Senkinek nem beszéltem ezekről, de egy férfi ugyanezt szóról szóra elmondta nekem.
Magyarországnak különleges elhívása van. Itt akarja az Úr megdicsőíteni magát, és a világ minden tájáról érkezni fognak emberek, hogy meglássák az Úr dicsőségét. Nagyon sok férfit-nőt gyermeket-fiatalt ajándékozott az Úr Magyarországnak, akik a kristálytiszta evangéliumot fogják hirdetni megalkuvás nélkül. A szolgálat többé nem rang lesz, hanem dicsőséges feladat. Azt is mondta nekem az Úr, hogy nem akarja, hogy elkötelezzem magam gyülekezetben. Ő maga akar vezetni. Fölhívta a figyelmemet az 1Kir 13 és 20:35-36 részekre. Megértettem, hogy az Úr keze van rajtam. Ő fog engem jutalmazni, de ha szükségét látja, fenyíteni is.
Az életem és a szolgálatom alappillére Jézus tanításai. Arról fogok tanítani, hogy lehet megtartani Jézus parancsait, amik annyira egyszerűnek tűnnek, mégis lehetetlen megtenni emberi erővel. Arról is szeretnék beszélni, hogyan tud bennünket használni Isten ereje és hatalma, és hogyan tudja magát megdicsőíteni rajtunk keresztül Jézus Krisztus.
Azt üzeni az Úr, hogy szolgáljuk ŐT megalkuvás nélkül, és melléktermékként megkapjuk az Ő áldásait.
Szeretettel
Debóra
~~~
