A prófétai élmények sorozat - 3. rész
Rick Joyner
Gyógyítás és prófétai együttérzés
Az Ószövetségben a főpap palástjának a peremén csengettyűk és mű gránátalmák voltak. Ezek váltakozva voltak felvarrva, ezért amikor ment, a csengettyűk nekiütődtek a gránátalmáknak és megszólaltak. Így mindig tudni lehetett, hol van a főpap, ha éppen mozgott. Ezt látjuk a 2 Mózes 28:33-35-ben:
Ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat, kék és bíborpiros és karmazsinszínű lenből, a peremére köröskörül, és ezek közé arany csengettyűket is köröskörül.
Arany csengettyű, meg gránátalma, arany csengettyű, meg gránátalma legyen a palást peremén köröskörül.
Arany csengettyű, meg gránátalma, arany csengettyű, meg gránátalma legyen a palást peremén köröskörül.
És legyen az Áronon, amikor szolgál, hogy hallassék annak csengése, amikor bemegy a szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kijön...
A Máté 11:13-ban azt olvassuk, hogy "a törvény prófétált", ráadásul minden egyes "jóta vagy pontocska", vagyis minden egyes részlete. Mivel a csengettyű a kihirdetést jelképezte, vagyis egy üzenet megszólalását, a gránátalmát pedig abban az időben orvosságként alkalmazták, ezért az, hogy a főpap ezeket viselte a palástjának a peremén, azt jelképezte, hogy amikor Jézus, az igazi Főpap elindul, akkor a gyógyulás üzenete is elhangzik. Ugyanakkor azt a jelentést is magában hordozza, hogy Jézus által mennyire szorosan kötődik egymáshoz a gyógyító és a prófétai szolgálat. Ezért tudta a vérfolyásos asszony is, hogy ha csak Jézus ruhájának a szegélyét megérinti, akkor meggyógyul. Felismerte, hogy Jézus az igazi Főpap.
Ma is igaz, hogy amikor a mi Főpapunk elindul, akkor a gyógyítás üzenete is elhangzik. Ez azért van, mert annyira törődik az emberekkel, hogy nem akarja, hogy betegek legyenek, vagy gyötrődjenek, hanem azt akarja, hogy teljesen jól legyenek. Az Ő keresztje által kapott megváltásunk nem csak a bűneink bocsánatát szerezte meg számunkra, hanem a bűneink következményeitől való szabadulást is.
Lehet, hogy azt látjuk az ószövetségi prófétáknál, hogy ritkán történt gyógyulás általuk, az Újszövetség viszont teljes mértékben a gyógyulásról szól - fizikailag, lelkileg és szellemileg is. Ezért van, hogy az újszövetségi próféták annyira kötődnek a gyógyító szolgálathoz.
Jézus életében azt is látjuk, hogy a tekintélyének a fundamentuma az irgalmasság, a könyörületesség volt. Akkor lett a Pásztoruk, amikor könyörületességre indult az emberek iránt, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor lett a Tanítójuk, amikor könyörületességre indult azok iránt, akik sötétségben jártak. A szellemi tekintély fundamentuma az Újszövetségben a szeretet és az irgalmasság. Az emberiség iránti szeretet és irgalom indította az Atyát arra, hogy elküldje az egyszülött Fiát, hogy üdvösségünk legyen, és mindig is ez lesz minden szellemi tekintélynek a fundamentuma.
Hogyan kapcsolódik mindez a prófétai kinyilatkoztatások alap szintjéhez, a benyomásokhoz? Bár ez sokak számára nehezen érthető, az Úr azt akarja, hogy néhány prófétai kinyilatkoztatás szubjektív legyen. Nem azt mondom, hogy mindegyik, hanem azt, hogy néhány. Ezzel nem azt akarja, hogy eltorzítsuk a kijelentést, hanem azt, hogy érezzük, amit Ő érez, és ne csak tudjuk a tennivalónkat. Nem akarja, hogy függetlenek legyünk az üzenettől, hanem azt akarja, hogy szívünk-lelkünk egy legyen az Úrral.
Ismétlem, amit a földön járva bizonyított, az volt, hogy a szíve az emberek meggyógyításáért és az elnyomottak megszabadításáért dobogott. Azokat is meggyógyította, akik meg sem köszönték Neki - és ezt azért tette, mert szerette őket. Ilyen az Ő szíve, és azt akarja, hogy az Ő küldöttei is így érezzenek.
Jeremiás könyvében láthatjuk a példáját annak, hogy Isten prófétái az Ószövetségben is tele voltak szeretettel azok iránt, akikhez a küldetésük szólt. Jeremiásnak a közelgő ítéletet kellett hirdetnie Izraelnek, mégis azt látjuk Jeremiás könyvében és Siralmaiban, hogy mennyire szerette az ítélet üzenetének a címzettjeit. Valószínűleg ez volt az Úr elsődleges oka arra, hogy Jeremiást választotta küldöttének. Isten még annál is jobban szerette Izraelt, mint amennyire Jeremiás szerette őket. Isten szereti az irgalmasságot, és mindig sokkal jobban szeretne könyörülni, mint ítéletet gyakorolni. Biztosak lehetünk benne, hogy amikor eljön az ítélet, akkor annak egyszerűen az az oka, hogy szeret bennünket, és már nem lehet másként elbánni a romlottsággal vagy a hitehagyással.
Tragikus téveszme, hogy a próféták mindig dühösek, és hogy ez a dühösség mutatja azt, hogy Isten mit érez. Persze vannak kivételek is, olyan próféták, akik láthatóan nem szerették azokat az embereket, akikhez küldetésük volt, erre jó példa Jónás. Csak egyetlen tökéletes küldött volt mindeddig - Jézus. Mindazáltal az Úr azt akarja, hogy amennyire csak tudjuk, az Ő szívét ismertessük meg minden olyan helyzetben, amivel az Ő akaratából foglalkoznunk kell.
- - -
Fordítás: Országh György
