János 11:41-44:
"Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! És kijöve a megholt..."
Jézus híres egymondatos imája sok mondanivalót hordoz magában. Egyrészt, a körülötte álldogáló sokaság kedvéért mondta el ezt az imát! Ha nem lettek volna ott, ennyit sem mondott volna Lázár feltámasztása előtt. Ebből is látszik, hogy Jézus szolgálata nagyon rendhagyó volt, ahogy ezt más esetekben is látjuk (nyállal-sárral gyógyított, stb.). Amikor ott volt, abban a helyzetben, amikor szükség volt a szolgálatára, akkor gyakorlatilag nem volt szükség arra, hogy imádkozni kezdjen - csak hittel cselekedett, és megtörtént a csoda.
Viszont Jézus tudta, hogy az élete és szolgálata sok szokatlan dolgot hordoz magán, ezért megtette a sokaságért, hogy megszólította az Atyát, mielőtt előhívta Lázárt. Természetesen nem az Atya közreműködése nélkül történt mindez: valamikor ezelőtt az esemény előtt Jézusnak is kérnie kellett, hogy Isten küldjön vissza az élők közé egy már meghalt embert. Hiszen az imája igaz volt: valóban meghallgatásra volt szükség - csakhogy az Atya MINDENKOR meghallgatja a Fiút!
Ezért volt, hogy Péter is hittel borult térdre imádkozni, amikor Tábithához hívták. (ApCsel 9:40) Tudta, hogy a Fiú nevében, Jézus nevében kérve, az Atya mindenkor meghallgatja őt. Ez természetesen a hit megnyilvánulása volt. A hit nem csupán a saját elképzeléseink megvalósítása Istennél, hanem a láthatatlan világba történő belátás egyenes következménye (ld. Zsid 11:1-3). Ha úgy járunk, ahogy Jézus járt: mindig figyelve az Atyát (Ján 5:19-21); ha úgy éljük az életünket, mint Énókh, aki háromszáz évig Istennel járt (1 Móz 5:22; Zsid 11:5), akkor természetes lesz hittel kérnünk azt, amit a láthatatlanban látunk: Isten akaratát. Isten irgalmas és könyörületes, és az emberek kéréseiből rengeteget meg akar adni. Ezeket egyre jobban látni fogjuk, ahogy egyre gyakorlottabbak lesznek a szellemi érzékszerveink, és egyre többet fogunk tudni hittel kérni és megtapasztalni a szolgálatunk során - ha elhatározzuk, hogy szó szerint Istennel járva éljük az életünket.
Jézusnak az is fontos volt, hogy az emberek meggyőződjenek róla: az Atya küldte őt. Nem az ambíció hajtotta erre, hogy elismerjék Istentől való szolgálatát, hanem az, hogy amikor eljön a nap - és ez a nap gyorsan közelgett már - akkor hinni tudjanak Benne, és üdvözüljenek a Megváltóban való hit által.
Nekünk sem valami öncélú igazolást kell keresni a jelekben, csodákban, amiket Isten párosít a szolgálatunkhoz, hanem azt, hogy az emberek hinni tudjanak abban, amit és akit képviselünk: Jézusban, akinek a nevében szolgálunk, és ezáltal üdvözüljenek, vagy akik már üdvösségre jutottak, azok hittel tudják fogadni és részesülni tudjanak mindazokban az áldásokban, amiket Isten rajtunk keresztül küld nekik.
És az egészre a legszebb korona, amikor maga Isten kapja a dicsőséget mindezért az emberek előtt. Még ha személyesen már el is mondtuk Neki, mondjuk el újra az emberek előtt: Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál engem!
*******
-- O.Gy. --
-- O.Gy. --
