Az ismeret beszédének a hatására tisztelik és csodálják az Urat - Az élet ösvénye, 5. rész
2012, 12. hét
Rick Joyner
Heti Üzenet
Az a kijelentés, amit ismeret beszédeként kaptam, ami személy szerint a kedvencem, nagyon furcsa volt számomra, amikor megkaptam. Tulajdonképpen nem is akartam elmondani. Az egyik összejövetelen imádkoztunk egy házaspárért és a tizennégy éves lányukért. Hallottam, ahogy a Szellem ezt mondja: "Mondd meg a lánynak, hogy ő nem véletlenül van." Azonnal azon kezdtem gondolkodni, milyen kényelmetlen lenne ez a lánynak és a szüleinek, akik ott álltak az egész gyülekezet előtt, imára várva. Arra gondoltam, biztos ő is egy "meglepetés" gyermek, de nem akartam zavarba hozni sem a kislányt, sem a szüleit. Majd így szólt a Szellem: "Tedd meg!" Amikor megtettem, a lány és a szülei könnyekben törtek ki, és zokogni kezdtek. Elkezdtem aggódni, hogy bizonyára nagyon megsértettem őket, ezért megkérdeztem, mint jelent ez számukra. Elmondták, hogy a lányuk egy nemi erőszak által született, amit később megtudott, és úgy érezte, hogy nem is kellene élnie.
Ez a család még új volt a gyülekezetben, és tudták, hogy erről én semmit sem tudhattam. Ez az egy kijelentés azonnal begyógyított egy hatalmas sebet a családban. A kislány úgy jött le onnan, hogy most már az volt benne, hogy Isten mégis ismeri őt, és hogy ő "nem véletlenül van", hanem Isten szereti őt, és van valamilyen célja az életével. A szülők úgy jöttek le, hogy mélyen megérintette őket, mennyire törődik velük Isten ennyire személyes szinten, és örvendezni tudtak ennek az egész helyzetnek a győzelmében. Egyértelmű, hogy az Úrnak nem egyezett az akaratával a nemi erőszak, Ő viszont annyira jó, hogy még ezt a szörnyűséget is felhasználta arra, hogy jót hozzon ki belőle. Én csak a szemlélője voltam ennek az egésznek, de engem is megváltoztatott, mert egy teljesen új szinten láttam meg, mennyire csodálatos a mi Istenünk.
Mivel az egész világról szoktak jönni az emberek a gyülekezetünkbe, hogy a prófétai csoportjaink szolgáljanak feléjük, ezért gyakran kapunk ilyen kijelentéseket. Sőt, ma már annyira gyakoriak ezek, hogy számítunk is rá. Úgy gondolom, ez a normális kereszténység része. Ezt mondta Pál apostol a prófétálásról - hogy amikor bejön egy hitetlen, a szívének a titkai kitudódnak, ő pedig az arcára borul, és azt hirdeti, hogy Isten bizonyosan közöttünk van (1 Korinthus 14:24-25). Az, hogy egyfolytában tisztelik és csodálják az Úr hatalmas tetteit, amiket képtelenség embereknek tulajdonítani - ez a normális újszövetségi gyülekezeti élet.
Ha a prófétai ajándékok felelevenednek benned, az sokkal értékesebb, mint bármilyen földi kincs, és ez így van mindennel, ami Istentől származik. Ahogy az 1 Korinthus 14:1 üzeni nekünk: "Törekedjetek a szeretetre, buzogjatok a szellemi ajándékokért, de leginkább, hogy prófétáljatok". Fejleszd az ajándékaidat! Legyél olyan emberek közelében, akik már fejlődnek ezekben! Menj el prófétai konferenciákra, ahol sokan összegyűlnek, és rendkívül hasznos tud lenni a kölcsönös szolgálat. Mi általában évente két konferenciát szervezünk, ahol nem csak láthatod, ahogy mások az ajándékaikat használják, hanem a szolgáló csoportokban is részt vehetsz, és gyakorlati tapasztalatra tehetsz szert. Most már sok más szolgálat részéről is szerveznek ilyen konferenciákat, amelyeknek az a céljuk, hogy felgerjesszék az ajándékokat az emberekben. Az előttünk álló időkben a legértékesebb ajándék, amit bárki megkaphat, Isten hangjának az ismerete lesz.
- - -
Fordítás: Országh György
