Rick Joyner: A prófétai teher (8)

Rick Joyner:

A prófétai teher
2011, 8. hét

Eredeti cikk: MorningStar Ministries

Fordítás: Országh György
~ ~ ~

Sok ószövetségi próféta beszélt "az Úr terhéről". A múlt héten röviden megemlítettük, hogyan kaphatunk prófétai benyomásokat, amikor olyasvalamit érzünk a testünkben, ami valójában egy másik ember problémája. Például ha beszélgetünk valakivel, és megfájdul a bal térdünk, lehet, hogy azért van, mert akivel beszélgetünk, annak problémája van a bal térdével. A Szent Szellem azért munkálkodik így, mert az Úr átérzi az emberek erőtlenségeit, és ezt az érzést megosztja azokkal, akiket az Ő teste tagjaiként használ.

Az ismeret beszédének a kijelentését, ami a természetes ismereteinken túl van, azzal a céllal kapjuk, hogy imádkozzunk a gyengélkedő emberért, hogy meggyógyuljon. Ha el is mondjuk ezt a gyengélkedőnek, az segíthet abban, hogy olyan hitet adjunk át ezzel neki, ami a gyógyulásához kell.

Az Úr más dolgok miatt is megoszthatja az Ő terhét azokkal, akiket prófétikus módon akar használni. Ez lehet olyan általános dolog is, mint például azok iránt érzett teher, akik egy bizonyos betegségben szenvednek, vagy valamilyen problémával küszködnek, például a munkanélküliséggel. Az Úr ilyen terhére való megfelelő reagálás az, hogy elkezdünk közbenjárni azért a dologért, kérni a gyógyulást, a győzelmeket vagy az áttöréseket. Némelyek éveken át tették ezt, sőt évtizedeken át, mielőtt megkapták a győzelmet, de amikor ilyen sokáig tart, és amikor ilyen nehéz már, akkor általában jelentős mértékű a győzelem is. Az ehhez hasonló terhek közül néhány lehet, hogy csak rövid ideig tart, és csak egyvalakiért, vagy csak egyetlen áttörés érdekében kapjuk. Az, hogy az Úr hosszú vagy rövid ideig akarja adni ezt, egyedül Rajta múlik.

A lényeg az, hogy amikor érzünk egy terhet az Úrtól, az azért van, hogy segítsen azonosulni azzal, ami az Ő szívében van, és hogy egységre hozzon bennünket Vele azzal a dologgal kapcsolatban. Minden hatalom Neki adatott, a mi hatalmunk pedig bármi felett attól függ, hogy egységre jutunk-e Vele.

John Wimber elmondta nekem egyszer, hogy körülbelül ezer ember gyógyulásáért imádkozott már, mire meglátta az első gyógyulást. Azért hitt a gyógyulásban, mert hitt Isten Igéjében, és érzett egy terhet, hogy meglássa újra felszabadulni a gyógyulást Krisztus testében, mint ahogy az első században volt. Viszont nagy kitartást igényelt a részéről az, hogy megtapasztalhassa az első áttörést. Ez azért volt így, mert Isten annyira nagyszerű módon akarta használni őt a gyógyulásban, hogy ne csak őáltala gyógyuljanak meg ezrek, hanem neki lett az egyik legnagyobb olyan szolgálata, ami másokat is eljuttatott a hiteles gyógyító szolgálatra.

Egy fontos alapelv, amit megtanultam az, hogy ha bármi is túl gyorsan vagy túl könnyen történik meg, az általában jelentéktelen. Tanulmányozd a Szentírás jelentős szolgálatait, és látható, hogy az elhívásukra való kemény és hosszú felkészülésen kellett, hogy keresztülmenjen a többségük. Az egyik közös tényező azoknál, akik nagy elhívásban járnak, hogy nem adják fel. John Wimber kivételével egyetlen olyan embert sem ismerek, aki ezer ember gyógyulásáért imádkozott, elviselve ezer csalódást, és mégsem adta fel. Ugyanúgy nem találsz másik ilyen embert az egész történelem során, aki ennyi gyógyulást közvetített volna Krisztus testébe a maga idejében.

Ehhez hasonlóan, a történelem nagy ébredéseit is szinte mindig egy olyan ember vagy csoport lobbantotta be, akik olyan terhet kaptak a nemzetükért, városukért vagy gyülekezetükért, hogy majd' összetört a szívük, és ez arra hajtotta őket, hogy addig járjanak közben, amíg nem történik meg az áttörés. A klasszikusoknál rengeteget olvashatsz az "állhatatos imádkozásról", és a hosszú ideig tartó "küzdelmekről". Az ilyen "teher" szinte mindig megtalálható minden nagy szolgálat gyökerénél.

Amikor néhány évvel ezelőtt üdülni voltam, rám helyeződött egy teher a tervezett egészségügyi törvényhozással kapcsolatosan. Nem tudtam aludni éjjel, és annyira megszomorodtam a szellememben, hogy írnom kellett erről egy Különleges Hírlevelet, és csak így kaptam békességet és tudtam kipihenni magam az üdülésen. Amikor elkészültem vele és elküldtem, akkor egy nagy megkönnyebbülést éreztem, a Hírlevél pedig azonnal elterjedt a negyedik generációs másolatokkal, amiket már az első napon továbbküldtek az emberek. Olyan sokan mentek el a városházán tartott megbeszélésekre a hírlevéllel, hogy már azzal vádoltak, hogy én határozom meg a megbeszélésre szánt témákat, ahol annyi polgár jelent meg, mint talán még soha. Nem gondolom, hogy az én Hírlevelem volt az egyetlen, ami hozzájárult ehhez, és talán nem is volt akkora szerepe, mint ahogy egyesek gondolták, de még akkor is, ha csak egy kis szikra volt, néha ennyi is elég egy tűz begyújtásához.

Még így is, hogy a Hírlevél elkészítése után megkönnyebbültem, ez a teher, ami a szomorúsággal határos, még mindig többféleképpen rám szokott terhelődni. Még most is úgy tekintem ezt a törvényhozási ügyet, mint egy nyitott ajtót egy elképzelhetetlen tragédia és elnyomás előtt, ha nem fordul a visszájára. Nem fogom abbahagyni azt, hogy imádkozzam érte és tanulmányozzam ezt.

Nemrég ugyanilyen terhet éreztem egy könyvvel kapcsolatban, amivel épp most készültem el. Volt rajtam egy teher ezért a könyvért, amelyről már megtanultam, hogy az Úr terhe, és néhányan, akik elolvasták, azt mondták, hogy lehet, hogy ez az eddigi legfontosabb könyvem. Nehéz megítélnem ezt, azt viszont tudom, hogy ritkán éreztem még ilyen terhet valaminek az elvégzésére, és ilyen megkönnyebbülést, amikor elkészült.

Ez csak egy rövid tájékoztató volt arról az egyik módszerről, ahogyan az Úr szól és vezeti az Ő népét, és számos módszerről kell még beszélnünk. Ennek a legfőbb oka az egyre növekvő igény Krisztus testében az Úr világos vezetése iránt.