Rick Joyner:
A kinyilatkoztatás szintjei
2011, 6. hét
Eredeti cikk: MorningStar Ministries
Fordítás: Országh György
~ ~ ~
Múlt héten arról beszéltünk, hogy semmi sem tudja helyettesíteni a Krisztusban való érettséget és tapasztalatokat. Ezen a héten elkezdjük beazonosítani annak néhány módját, ahogyan az Úr szól hozzánk. Az ezután következő hetek során mélyebben is meg fogjuk ismerni és érteni mindezeket, de közben azt is szem előtt tartjuk, hogy nem valamilyen tudomány vagy recept megismerésére törekszünk, hogy azok alapján ismerjük meg az Ő hangját, hanem egy olyan kapcsolatra törekszünk Istennel, amely által tényleg megismerjük, hogyan szól. Ahogy már beszéltünk róla, alapvetően kétféleképpen ismerhetünk valakit - az arcáról és a hangjáról.
Az igazi szellemi érettség a Vele töltött időből származik, és abból, hogy átváltozunk az Ő képmására a dicsőség által, amit szemlélünk. Akik ezt értik, és odaszánták magukat erre, sokkal gyorsabban jutnak érettségre, mint azok, akik régebben ismerik Őt, de nem törekednek az ilyen kapcsolatra. A Vele való kapcsolatunkban tisztában kell lennünk azzal, hogy az Úr ugyanolyan ma is, mint amilyen kezdetben volt. Ugyanúgy szól az Ő népéhez most is, mint ahogy kezdettől fogva tette. Az újszövetségi prófétáknak más a rendeltetésük, mint az ószövetségieknek, az ajándékok viszont és a kijelentések ugyanolyan módon működnek.
Különböző szintjei vannak a prófétai kinyilatkoztatásnak. Ezeknek a kijelentés fontosságához is lehet közük, de nem feltétlenül, azzal viszont összefüggésben vannak, hogy milyen világosan és érthetően jutnak el hozzánk, és így azzal is, hogy mennyire lehetünk biztosak az üzenetek tisztaságában. A prófétai kinyilatkoztatás legalacsonyabb szintje a benyomás. A magasabb szintek a látomásokkal vagy álmokkal kezdődnek, Isten hallható hangjával, mint például egy angyali látogatás, elragadtatás Isten trónja elé, és így tovább. Ezek mind biblikusak, és a mai napig is történnek ilyenek.
Akármilyen nagy, vagy magas szintű egy kijelentés, az egyik alapvető dolog a próféciák megértéséhez az 1 Korinthus 13:9, amely azt mondja, hogy rész szerint ismerünk és rész szerint prófétálunk, és ez azt jelenti, hogy egyikünk sem ismeri a teljes képet vagy teljes üzenetet. Vagyis, ha a teljes képet vagy teljes üzenetet meg akarjuk ismerni, akkor arra az alázatra lesz szükségünk, hogy együttműködjünk másokkal, odafigyeljünk másokra, és összerakjuk a részeinket. Az Ámós igében, amivel múlt héten foglalkoztunk, ezért mondta az Úr, hogy nem fog tenni semmit, mielőtt el nem mondja az Ő szolgáinak a prófétáknak - ez többesszám, tehát nem csak egy prófétáról van szó.
Ezért van, hogy az igazi és érettségben fejlődő prófétákat mindig csoportokban találjuk, más prófétákkal közösségben, akikkel folyamatosan kommunikálnak és együttműködnek. A "magányos vándor" prófétáknak is lehetnek valódi ajándékaik, de még egyet sem ismertem közülük, aki el ne sodródott volna az igazi prófétai feddhetetlenség állapotából és az egészséges tanítástól, amikor nem maradtak meg egy erős, elkötelezett közösségben másokkal. Mivel "Isten ajándékai és elhívása megbánhatatlanok" (lásd Róma 11:29), ezért azok a prófétai ajándékok, amelyekben továbbra is mozognak, nagyon is valóságosak lehetnek, és bámulatba ejthetnek téged ezekkel, de valószínűleg nem fogod kívánni a szolgálatuk gyümölcseit, amelyeket a munkádban elhintenek.
Az sem elegendő, hogy az újszövetségi próféták egyszerűen közösségben legyenek más prófétákkal; muszáj, hogy elkötelezett kapcsolatban legyenek az Efézus 4-ben felsorolt felkészítő szolgálatok teljes csapatával, és valódi, életbevágó fontosságú módon részt vegyenek egy helyi gyülekezet életében. Ennek az az egyik oka, hogy a próféta egyik alapvető rendeltetése, az Efézus 4-ben írtak szerint az, hogy segítsen felkészíteni a szenteket a szolgálatra, és nem csak az, hogy prófétáljon. A szentek alapvető rendeltetése, és idetartoznak a próféták is, hogy a test egy-egy működő testrészei legyenek, amit ugyanebben az igeszakaszban látunk.
Sok prófétai ajándékkal rendelkező ember van, akit nagyra becsülök, és akikkel tartom is a kapcsolatot világszerte. Figyelek rájuk, és időnként nagyon fontos üzeneteket kaptam tőlük, de ha nincs erős, létfontosságú gyülekezeti életük, akkor nem hagyom, hogy a mi helyi gyülekezetünkben szolgáljanak. Van egy spanyol mondás, ami valami ilyesmit jelent: "ez a kutya már megharapott engem", engem pedig már túl sokszor harapott meg ez a bizonyos kutya. Ők, amikor eljönnek, megdöbbenthetik az embereket az ajándékaikkal, és fel is buzdíthatják őket a prófétikus megnyilvánulások keresésére, ami hasznos tud lenni. Ami viszont a gyülekezetet illeti, én nem azt szeretném elérni, hogy a prófétai szolgálatokba és ajándékokba nőjenek bele, hanem inkább Krisztusba. Ez azt is jelenti, hogy a prófétai elhívású embereknek is Krisztusban kell felnőniük, nem csak az ajándékaikban. Ahhoz, hogy a prófétikus szolgálatok és ajándékok teljes mértékben betöltsék a rendeltetésüket, kell hogy legyen egy látásunk Krisztus testére vonatkozóan, illetve arra, hogy hogyan kell felnövekednie Őbenne, valamint létfontosságú kapcsolatban is kell lennünk vele, hogy részesei legyünk mindezeknek.
Ahogy a Jelenések 19:10-ben olvashatjuk, "Jézus bizonyságtétele a prófécia szelleme". Ebből adódóan az igazi, érettségben fejlődő prófétai szolgálat mindig is Krisztusról fog bizonyságot tenni, és arra fog törekedni, hogy segítsen az Ő népének felnövekedni Őbenne. Ennek a megvalósításához az eszköz az Ő egyháza. Én magam is átéltem már gyakorlatilag minden formáját a prófétai kinyilatkoztatásnak, de olyan már régen volt, hogy valaki nagy hatással volt rám egy ajándékkal vagy átéléssel. Megtanultam, hogy a gyümölcsöket keressem. Az a gyümölcs, amit én keresek az, hogy az adott ember szolgálata az Úrhoz fordítja az embereket, és nem magához, valamint hogy az Úr jelleme és természete mutatkozik meg, amit tovább is ad másoknak.
Ezt a cél fogja szolgálni, hogy miközben részletesebben fogunk beszélni arról, hogy hogyan működnek az ajándékok és hogyan kapjuk a kinyilatkoztatásokat, továbbra is emlékeztetni fogok ezekre a fundamentális dolgokra. Minden téren azok a legsikeresebb emberek, akik az alapvető dolgokat csinálják a legjobban, és ez a szolgálat területén is ugyanannyira igaz. Mindannyiunk számára a legalapvetőbb az, hogy szeretjük Istent mindenek felett, és szeretjük az Ő népét. Ezért kapta az Újszövetség legnagyobb prófétai ajándékait János, akinek az alap üzenete az Isten és egymás iránti szeretetet volt. Semmi sem mentesíti a prófétákat az alól, hogy az életükben, mindenki máshoz hasonlóan, meg kell, hogy legyen a Szellem gyümölcse, ezért az igazán nagy újszövetségi próféták fundamentális szinten elkötelezettjei az Újszövetség legnagyobb üzenetének - a szeretetnek. Ezt pedig az mutatja meg, hogy létfontosságú módon kötődnek az Ő népéhez, valódi, élő kapcsolatokban.
