Koinónia
A Nagy Küldetés, 9. rész
2014., 9. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
Folytatva a tanítványok képzésére szóló megbízatás témáját, amit összekapcsoltunk azzal, hogy a szellemi tekintély a szeretetre épül, azt mondtuk legutóbb, hogy többek között arról tudjuk meg, kinek a tanítványozására kaptunk elhívást, hogy Isten egyfajta szeretetet ad a szívünkbe iránta. Ha nem érzek egy különleges szeretetet valaki iránt, meg sem próbálom tanítványozni. Úgy veszem, hogy Isten valaki mást hívott el arra, hogy segítsen neki tanítvánnyá válni. Ugyanez igaz a nemzetekkel kapcsolatban is.
Csak azért, mert meghívást kapok, nem szoktam elutazni bármelyik országba. Csak akkor megyek, miután Isten egy különleges szeretetet adott a szívembe aziránt a nemzet iránt, és valami olyat is, amit át tudok adni nekik. Amikor elkezdek vonzódni egy nemzet felé, akkor elkezdem tanulmányozni a kultúrájukat, a történelmüket, stb. De még így is csak akkor megyek el oda, ha úgy érzem, hogy kaptam az Úrtól valamilyen üzenetet, ami segítséget jelenthet nekik, és maradandó gyümölcsöt fog teremni.
Amikor frissen megtért keresztény voltam, annyira megragadó volt számomra Isten, hogy folyamatosan elmentem miden alkalomra, ahol úgy gondoltam, hogy még többet tanulhatok Róla. A keresztény életem első két évében átlagosan heti öt alkalomra is elmentem. Ha egy különleges tanító vagy szolgáló jött a városba, már a várakozás élménye is jobb volt a karácsonynál is, és csak ritkán csalódtam. Így jutottam el egyszer egy házigyülekezetbe. Mivel házigyülekezetben születtem újjá, és keresztelkedtem meg a Szellemben, ezért különösen vonzó volt számomra, hogy egy másik hasonló helyre látogassak el. Az az összejövetel, amire ellátogattam, annyira tartalmas volt, hogy elkezdtem rendszeresen eljárni oda. Ez volt az a hely, ahol először tapasztaltam meg a koinóniát.
A koinónia egy görög szó, amit gyakran fordítanak "közösségnek" az Újszövetségben. Nem igazán megfelelő ez a szó arra, hogy visszaadja a koinónia jelentését. Egy erős kötődés jelentését hordozza magában, ami olyan egységet hoz létre, amit képtelenség szétválasztani. Az igazi gyülekezeti élet is ilyen erős kötődésnek lett szánva, de ha nem Krisztusra épül, akkor csak megkötöttség, rabszolgaság lesz belőle. Ha Krisztus Főségére épül, arra, hogy Krisztus a Fej, akkor semmilyen földi kapcsolathoz vagy társasági formához sem fog hasonlítani.
Az a házigyülekezet, ahol először tapasztaltam meg a koinóniát, Richmondban volt, Virginia államban. Laza kapcsolatban állt egy házigyülekezetekből álló csoporttal, akik Washingtonban voltak. Ahogy egyre jobban megismertem ezt a csoportot, a lehető legnagyszerűbb látást ismertem meg arról, hogy milyennek kellene lennie Krisztus testének, amitől jobbat azóta sem hallottam. Ezek a gyülekezetek a gyakorlatban is bemutatták ezt. A csoport minden tagja használta a szellemi ajándékokat, és szolgálata is volt mindenkinek. Annyira közel álltak az Efézus 4-ben olvasható mandátum betöltéséhez, amilyet azóta sem láttam.
Az ezekben a házigyülekezetekben megélt közösségi élet nagyszerűbb volt bármilyen közösségi életnél, amit korábban tapasztaltam, még a katonaságnál tapasztalt különleges bajtársi kötődésnél is jobb volt. Nem csak azért, mert közel kerültünk egymáshoz, hanem azért, mert az Úr jelen volt, amikor összejöttünk. Függetlenül attól, hogy milyen volt a tanítás, a szolgálat, vagy a közösséggyakorlás, minden egyes összejövetel egy találkozás volt az Úrral. Tudtuk, hogy ott van közöttünk. Ez úgy összekötött minket, ahogy semmi más nem tudott volna.
Ez egy tartalmas, beteljesülést adó, izgalmas gyülekezeti élet volt. Alig vártuk, hogy összejöjjünk. Igazi bibliai koinónia volt közöttünk. Azokkal a házigyülekezetekkel csak két évet töltöttem együtt, mielőtt kiküldetést kaptam. Mindazáltal a mai napig, ha bárkivel találkozok közülük, egy különleges kötődést érzek irántuk.
Amikor Richmondból elköltöztem Raleighbe, Észak-Karolinába, azonnal megkerestem az ottani házigyülekezeteket. Sok ilyen volt. Itt is rátaláltam egy olyan kötődésre, amit Richmondban és Washingtonban éltem meg, sőt egy ideig ez talán még annál is erősebb volt. Azóta számos gyülekezet és közösség tagja voltam, és annál is több volt, ahová ellátogattam, vagy ahol szolgáltam. Sok olyan van közöttük, ahol tényleg csodálatos az egység és a közösségi élet, de úgy gondolom, hogy az igazi gyülekezeti élet - azaz a koinónia, az Istentől eredetileg rendelt gyülekezeti élet - nagyon ritka.
Ahogy az 1 Korinthus 10 és 11 írja, ez a koinónia létfontosságú az egészségesen fejlődő keresztény élethez. Helyre kell állítani az egyház életében ahhoz, hogy az egyház teljesen betöltse a rendeltetését. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni azzal, ha hetente néhány összejövetelre elmegyünk, ahol egymás tarkóját nézzük. Az ilyen istentiszteletek nagyon hasznosak lehetnek a tanításra, a látás megosztására, a közös dicsőítésre, stb., de a koinóniát soha nem fogjuk tudni megvalósítani, ha nem a kis csoportokra építjük a gyülekezet életét. Ezt a kulcsfontosságú kérdést fogjuk körüljárni a következő néhány hét során.
- - -
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Koinonia - The Great Commission, Part 9
Fordítás: Országh György
