2014. január 1., szerda

ÚJ ÉV: Összefoglalás, és továbblépés

ÚJ ÉV: Összefoglalás, továbblépés - Országh György



A beteljesülés éve úgy folyt, ahogyan számítani lehetett rá. Sokan meglátták az ígéret földjét, és némelyek elkezdték megtapasztalni az ígéretek beteljesülését. Olyan életfordulatok álltak be, amit emberileg nem tudtak volna megszervezni. Csak a személyes ismerőseim közül, Isten csodálatos szervezése által, három pár is egymásra talált az elmúlt évben. Isten királyságát kereső emberek mind, és most örömmel vették birtokba, amit az Úrtól kaptak.

Több történetet is tudok anyagi csodákról, de ami különlegessé teszi ezeket az, hogy van ahol sorozatosan történtek, úgy, hogy régóta húzódó mínuszból hozta fel az adott családot Isten ezek által, és egy újabb, nyugodtabb szinten élhetnek tovább.

Krisztus testében a kapcsolatokban is történt olyan, ami régóta váratott magára. Közösségek találtak egymásra, egy olyan városban, ahol nagyon régen volt erre példa, hogy nem szervezetileg, nem vezető szerepek keresgélésével, hanem Isten jelenlétében, szeretetben, szabadságban tudtak együtt lenni különböző gyülekezetek. Itt elindult egy új kezdet, és látni lehet már a folytatást is, a kibontakozást.

Ezek a legkiemelkedőbb példák, és még sok hasonló dolgot lehetne sorolni.

Tudom, hogy vannak olyanok is, akik nagyon várták az ígéretek beteljesülését még ebben az évben, de nem látták meg. Róluk szeretnék egy pár szót írni. Ők ugyanazt élték át, amit mindannyian korábban is, amíg csak vártuk, csak akartuk, de nem tapasztaltuk meg az imakéréseink teljesülését. A legfontosabb: soha ne kárhoztassuk magunkat, illetve ne hibáztassuk azokat, akik nem tapasztalták meg ezeket a dolgokat. Ez lenne a legnagyobb tévedés. Sőt, az az igazság, hogy nem kevés keresztény életében ez a legnagyobb akadály is, az ígéretek átvétele terén. Habár sokan nagy hit-harcosok, kitartó imádkozók, tudják, hogy nem szabad beengedni a csüggedést, az ördög hazugságait és a negatív beszédeket, mégis értetlenül állnak azelőtt, hogy látszólag nem történt semmi.

Arra szeretnék rámutatni, hogy elindult egy folyamat, ami sok embernek segített abban, hogy mégis eredményes legyen a kitartó imája - és ebben a folyamatban tart most valahol az imameghallgatást váró testvérek egy része. Ez pedig a gondolataink felszabadulása. A szívünk, a gyermeki hitünk most válik elevenné, központivá. Egy belső változás, ami alkalmassá tesz arra, hogy belelássunk abba a láthatatlan világba, ahol el van készítve minden. Ahol a gyermek nem csak fejből tudja, hogy mindent megkapott már, hanem benne él, minden nap látja, és él vele. Hiszem, hogy sokan ezen az átváltozáson mennek át ezekben a napokban.

Hadd mutassak be ehhez egy fontos mintát Jézus tanításából. Amikor a tékozló fiú hazatért, a bátyja többek között így panaszkodott az apjának: "Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal." (Lukács 15:29) Vajon mi kellett volna ahhoz, hogy elvihessen egy kecskegidát, hogy jól érezze magát a barátaival? Az apja válaszából megtudjuk: "Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied." (31. vers)

Az idősebb fiúnak minidig ott volt a lehetőség, hogy bemenjen, és elvigyen egy kecskegidát, hogy egy jót szórakozzon a barátaival. Mégis volt egy téves elképzelése, egy torz látása a saját apjáról, ami miatt azt gondolta, hogy ilyet ő nem tehet meg. Pedig biztos, hogy nem arról van szó, hogy az apja félretájékoztatta volna erről. A saját apját kellett még jobban megismernie az idősebb fiúnak, hogy megérthesse a saját életét is még jobban. Az apjával való viszonyt, és az atyai házban való helyét kellett jobban megértenie. Nem csak tudnia (hiszen az apja biztos, hogy mondta már ezt neki) hanem elfogadnia.

Tapasztalatból tudom, hogy ha valamit régóta tudunk is az igéből, vannak valahol bennünk olyan apró, szinte észrevétlen gondolatok, amik nem hagyják, hogy az az igazság felszabaduljon bennünk és hitté formálódjon. Az mondjuk: "hisszük", de sajnos az esetek nagy részében csak arról van szó, hogy "megtanultuk"... Igen, tudjuk sokan, hogy Krisztussal együtt mindent nekünk adott Isten - de ha belegondolsz, ez mennyire természetes neked? Fel kell még szabadulnunk szellemben, a gondolkodásunkban, a szívünkben, és ezeken a területeken hatalmas előrelépések várnak ránk.

Már ezen is elkezdett dolgozni Isten - ebben az évben különösen - azzal, hogy olyan szolgálók üzeneteit ismerhettük meg, és élhettük át a gyümölcseit, akik ezen a területen nagyon sokat tudnak szolgálni felénk, Isten akaratából. Olvashattunk és hallhattunk arról, hogy hogyan tudunk belelátni a mennyei világba, ami teljesen új dimenzióba emeli a "látásunkat" és a hitünket, hogy szellemben át tudjuk venni, amit Isten készített. Gondoljunk csak Gégény Éváék idén indult szolgálat-sorozatára itt Magyarországon, illetve az Éva által fordított videókra, tanításokra. Ezek között rengeteg ilyen áldás van elkészítve nekünk.

Viszont vannak olyanok is, akik azon dolgoznak, hogy ezektől az áldásoktól megfosszanak, hogy ezeket az előrelépéseket semmissé tegyék a hívők életében. Első hallásra azt gondolná az ember, hogy démonokról beszélek, de sajnos nem csak démonokról, hanem emberekről: hívőkről beszélek... Továbbra is szeretettel buzdítalak benneteket: ne hallgassatok rájuk, mert csak elgyengítik a szíveiteket, és úgy jártok, mint Izrael első generációja, akik az Ígéret Földjének a küszöbén döntöttek úgy, hogy ők kicsinek tartják magukat az ellenséghez képest, megijedtek, ezért alkalmatlanná váltak. A mi alkalmas voltunk Istentől van. A mi Istenünk velünk van. Az óriások félnek Jézustól!

De egy fontos tanulsága még van ennek a történetnek: Izrael népe egy egész népként ment be a megígért földre, és nem egyénileg vándoroltak be a nép tagjai. Szükségünk van egymásra, és szükségünk lesz a meggyógyuló testvéri kapcsolatokra. Vannak dolgok, amiket csak testületileg lehet igazán átélni. Isten olyan kapcsolatokat akar adni neked, amelyekbe bizonyos áldásokat már rég elkészített, de az Ő útjai és az Ő bölcs akarata szerint csakis a kapcsolatokon keresztül, vagy a kapcsolatok segítségével fog megadni neked.

Nekem néhány évvel ezelőtt elindult egy különleges folyamat az életemben, amelyben Isten új kapcsolatokat, egyre több ismeretséget, barátságot adott ajándékba, és a testvérek szeretetteljes szíve, imái, cselekedetei, és a velük való közösséggyakorlás különböző módjai által, nagyon sok csodálatos dologban részesültem már. Mindenkinek nagyon hálás vagyok mindezért! De tudom, hogy az Úr, aki a Feje a Testnek, pontosan ezt akarja tenni az egész népével. Hidd el, hogy bizonyos áldások már rég ott vannak elkészítve, és várják, hogy az Úr útjain, a kapcsolatok áldás-útjain, eljuss oda.

Végezetül: ne terheld magadat azzal, hogy újabb és újabb feltételeket akarj betölteni. Az örökséget nem lehet kiérdemelni. Gyönyörködj a te Istened atyai szeretetében, engedd meg a saját szívednek, hogy elhiggyen és elfogadjon mindent, amit gyermekként hinni akar benned a szellemi embered, és váljon szabaddá az egész bensőd, az elméd, az érzelmeid is, hogy elkezdd átélni az ígéret földjének a felfedezését, bejárását és elfoglalását. Mert minden a tiéd. Fogadd el tényként. "Fiam, te mindig velem vagy..."

A múltra ne nézz. A fájdalmas dolgok ne bizonytalanítsanak el. A sátán mindig is fog erőlködni, de ő nem szolgálhat bizonyítékul semmilyen teória alátámasztására. Ha el is veszítettél bizonyos dolgokat, attól még az Úr az ígéret földjére akar bevezetni téged, ráadásul minél hamarabb! Erre koncentrálj. És menet közben hagyd, hogy az Úr arra is használjon téged, hogy a szereteted által másoknak is segíts bemenni az ígéret földjére, ahogy Izrael törzsei is segítettek egymásnak elfoglalni a nekik adott területeket.

Csodálatos év vár ránk: amit az Isten elkezdett, azt bevégzi. A harcok is megsokasodnak, ha beljebb vonulsz az ígéret földjére, nem áltatjuk magunkat azzal, hogy nem lesznek harcok. De az Úr darazsat bocsát előttünk, hogy kiűzze a mi földünket jogtalanul bitorló erőket. Józsué nagyon jól vezette azokat a harcokat, és győzelemről győzelemre vezette a népet - Jézus nagyon jól vezeti a harcainkat, és győzelemről győzelemre vezeti a hívők seregét. Ne lepődj meg, ha nem mindig személyes instrukciókat fogsz kapni tőle, hanem azt is fel kell ismerned, hogy magát a hadsereget hogyan akarja vezetni az Úr. Mert neki mindig van stratégiája. Van egy jó terve.

Miközben megújulunk Isten felszabadító kegyelmében, építkezzünk erre a szilárd evangéliumi fundamentumra, és engedjük, hogy az Úr tanítsa a kezeinket a hadakozásra! (Zsoltárok 144:1)
A kémek visszatérése az Ígéret Földjéről