"ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják." (Apcs 20:30)
A római százados felismerését szokták használni arra, hogy a rétegezett alárendeltségi (befedezettségi) rendszert igazolják. "...hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljön; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi." (Lukács 7:7-8) A római százados hitt abban, hogy Jézus a szavával is ki tudja űzni a betegséget a szolgájából, hiszen ő maga is hatalom alá vetett ember volt, és tudta, hogy emiatt van neki is joga az ő hatalma alá rendelteknek parancsokat osztogatni - ezzel tehát kifejezte a hitét Jézusban, aki az Atya hatalmával tudott gyógyítani.
De itt szó sem volt a Gyülekezet felépítéséről, vagy kapcsolatrendszeréről, főleg Jézus részéről nem. Egyrészt, miért építenénk az eklézsia életét egy római katona tanítására (ha arról lenne szó); másrészt a római katona is Jézusnak a betegségek fölötti hatalmát ismerte el ezzel, és nem más témáról beszélt. Ez tiszta sor, legalábbis az lenne - ennek ellenére hosszú évek, évtizedek (évszázadok?) óta tartják rabságban hívők százezreit (millióit?) ennek az igének a félremagyarázásával. Félelemben, rabságban és vakságban.
Pál apostol előre megprófétálta ezt, amikor az efézusi vénekre bízta a gyülekezetet. Ezt mondta: közületek is támadnak férfiak, akik fonák (kifacsart) dolgokat tanítanak, hogy a tanítványokat maguk után vonják. Ezek nem feltétlenül másik vallásba viszik el a hívőket, vagy hogy nyíltan tagadják meg Krisztust, hiszen ezeknek az embereknek az a motivációja, hogy "maguk után" vonják a tanítványokat. Továbbra is tanítványnak (kereszténynek) nevezik őket, csak azzal vannak elhitetve, hogy egy-egy ilyen ember után kell menniük, valamelyikükhöz kötődniük kell, engedelmesség, alárendeltség formájában.
El kell ismernünk: a keresztények zöménél fellelhető ilyen-olyan formában ez a torz látás, ez a fonák tanítás. Azzal vannak elhitetve, hogy ha nem vetik alá magukat valamelyik tekintélynek, akkor lázadók, nem alázatosak, nem engedelmesek, kikerültek Isten tekintélye alól, ezáltal ki vannak téve az ördög munkájának, hamis tanításoknak, stb. Vak szolgálók tették vakká a hívők sokaságát. És sok helyen már a vakká tett hívők léptek előre a ranglétrán, hogy nekik is legyenek alávetettjeik.
Ézsaiás 42:18-22
„Ó ti süketek, hallgassatok rám! Ti vakok, nézzetek ide! Nézzétek szolgámat! Van-e olyan vak, mint ő? Nézzétek követemet! Kicsoda oly süket, mint ő? Bizony, nincs más, aki ennyire vak lenne, mint az Örökkévaló szolgája és szövetséges társa!”
Sokat láttál, de nem vetted észre! Füled is nyitva volt, mégsem hallottad meg szavam!
Az Örökkévaló a legjobbat adta szolgájának: nagy és dicsőséges törvényét.
De nézd a népet, hogy kirabolták, kifosztották! Bilincsbe verték, tömlöcbe zárták őket! Zsákmányul estek, és nem volt szabadítójuk! Kifosztották őket mindenükből, és senki sem mondta: „Add vissza nekik!”
Megnehezíti az ebből a szemléletből, rabságból való kijövetelt, hogy időnként tudnak mutatni olyan keresztényt, aki nem veti alá magát senki másnak, és lám, milyen tévtanításokat terjeszt, milyen rendezetlen az élete, vagy torz a jelleme. Ez persze még nem igazolja a befedezettség tanát, de az elrettentő példák elég hatásosak szoktak lenni az amúgy is elfojtott félelmekkel élő hívőknél. Így inkább a gondolattal sem nagyon fognak eljátszani, hogy van élet a "befedezettség" börtönfalain túl is. Pedig van.
"Tollaival fedez be téged" az Úr, ezt mindannyian tudjuk a zsoltárokból. Ha körülvett minket elöl és hátul és fölöttünk tartja a kezét; ha Ő bennünk, mi pedig Őbenne vagyunk, ami az egyik legcsodálatosabb igazság; akkor miért lenne szükség arra, hogy egy tökéletlen ember "befedezése" biztosítsa nekünk ugyanezt? Jézus nem elég jól csinálja? Dehogynem. És ebben nem hisznek az emberek által "befedezett" hívők? A szörnyű válasz: már nem. Csak részben, bizonyos magyarázatokkal kiegészítve, és alátámasztva azt a szörnyű hazugságot, hogy az Úr befedezése csak akkor valós, ha alárendelted magad egy embernek, ha pedig nem, akkor az Úr oltalmát sem tudhatod teljesen magadénak... Maguk után vonták a tanítványokat, kifacsart beszédekkel, bűntudat gerjesztésével, félelem keltéssel. Nem igazán egyezik az evangélium szellemével, igazságával ez a lelkület.
A meglepő az szokott lenni, ha a "nem alávetett" emberek között is találkozni lehet értelmes, krisztusi jellemű hívőkkel, akik az evangélium egészséges tanításait követik, és az Urat szolgálják a talentumaikkal; akik törekednek a szeretetteljes közösség gyakorlására, noha nem hajlandóak alávetni magukat a tekintélyeseknek... Itt vagy beindul a hibakeresés (és aki keres, az talál is), vagy féltőn óvják őket, nehogy bajba kerüljenek, és finoman utalnak rá, hogy előbb-utóbb nekik is be kellene állniuk a sorba valahol...
Ne essék félreértés: rendkívül nagy szükségünk van a szeretetteljes közösségre. Szükségünk van arra, hogy együtt legyünk, keressük az Urat, szolgáljuk az Urat, szolgáljanak felénk, akiknek ajándékuk van, és tanuljunk, épüljünk a szolgálatok által. Néha látszólag szinte minden ugyanaz (vagy sok minden), de a hangulat teljesen más: Isten királyságában nem embereknek kell engedelmeskedni, hanem Istennek, nem mások mondják meg, mi van neked az Úrtól, hanem személyesen a Szent Szellem, és nem csak egy-két ember látása határozza meg, mi történik, hanem a mindenkiben és mindenki által munkálkodó Szent Szellem. És ha nem egyezik a személyes meggyőződésed a "nagy emberével", és nem azt teszed, amit mond, attól még nem kerültél ki Isten akaratából. Nagy valószínűséggel éppen így maradsz meg benne.
Nem a vezetők ellen beszélek, hiszen Isten népe között mindig is voltak vezetők (az új szövetségben is), akik odafigyelnek és szeretettel törődnek a testvéreikkel és a közösséggel, és akikre nekünk is érdemes odafigyelni, hanem az egészségtelen tekintélyük, burkolt uralkodásuk ellen. A hívők igazi szabadsága mellett beszélek, ami végső soron a Szent Szellem szabadsága. Arról beszélek, hogy végre jöjjön el az Ő királysága, Jézus Krisztusé, és szabadon meglegyen az Ő akarata.
Pál tanítása egyértelmű arról, hogy milyen viszonyban vannak egymással valójában Isten szolgái és a többi hívő:
"Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené." (1 Kor 3:21-23)
Minden megváltott Krisztusé. A szolgálók pedig, legyenek akár apostolok, vagy bármi más, mind a mieink. Nem vagyunk alájuk rendelve, hanem csakis Jézus Krisztus alá.
