Rick Joyner ebben az évben is indított egy sorozatot "Seeing and Hearing" azaz "Látni és hallani" címmel. A napokban került fel a sorozat 2. része, ezt olvashatjátok itt magyarul.
Eredeti angol cikk: a MorningStar Ministries oldalán
Fordítás: Országh György
~ ~ ~
2011, 2. hét
A pásztori szolgálatot csak egyszer említi az Új Testamentum -- az Efézus 4:11-ben, ahol a többi felkészítő ajándékkal együtt van felsorolva, amelyek az egyháznak adattak. Az Új Testamentumban nem található erre a szolgálatra vonatkozó meghatározás, vagy leírás, mégis gyakorlatilag ez az egy szolgálat volt a domináns az egyházvezetésben a harmadik század óta. Az igazi újszövetségi szolgálat csapatmunkában végzett szolgálat, ahogy ebben az igeversben is látjuk, és ahhoz, hogy teljesen felkészített gyülekezet legyünk, mindegyik szolgálatot el kell fogadnunk.
Habár szinte mindegyik protestáns, evangéliumi, pünkösdi és karizmatikus gyülekezetet egy pásztori címet viselő ember vezeti, a Biblia értelmezése szerint csak kevesen pásztorok ezek közül. Ez nem azt jelenti, hogy ők nem lennének igazi szolgálók, viszont többségük tanító, evangélista, próféta, vagy akár apostol. Mégis, mivel a keresztények többsége a pásztori címhez tud kötődni, ezért ezek a szolgálók ezt a címet veszik fel, amikor gyülekezetet kezdenek vezetni. Ez valamennyire működött is eddig, de a most következő időkben szükséges lesz, hogy biblikusabbak legyünk a gyülekezetvezetés terén.
Ha részletesen le akarjuk írni az újszövetségi próféta szolgálatát, szükséges lesz megvizsgálni azt a csapatmunkát, amilyennek az újszövetségi szolgálat eredetileg meg lett tervezve. Egyik felkészítő szolgálatot sem fogjuk tudni igazán megérteni, a prófétáét sem, ha nem értjük meg a csapaton belüli kölcsönös kapcsolatokat. Valójában ez az összes újszövetségi szolgálatra igaz -- csakis az egyháznak adott teljes szolgálócsapat fényében fogjuk tudni igazán megérteni őket.
Az újszövetségi prófétai modellt sokan az ószövetségi minta alapján alakították ki, ami hiba. A prófétai ajándékok azonosak lehetnek, mind az Ó Szövetség, mind az Új Szövetség alatt, a kinyilatkoztatás típusa is lehet hasonló, de az alkalmazás már nem ugyanaz. Az ószövetségi időkben a próféta gyakran csak magányosan tudta szembesíteni a nemzetet azzal, hogy eltávolodott az Úrtól, vagy akár a királyokat. Az Új Szövetségben viszont a próféta egy csapat tagja, amely a Krisztus testének felépítésén munkálkodik. A Szentírásban láthatunk olyan példákat, amikor újszövetségi prófétákat kiemelkedő módon használt az Úr, de arra nincs példa, hogy az egyikük gyakorolta volna a fegyelmezést, ugyanis ezt az apostolok és a vének végzik.
Az Efézus 4:11-ben azt látjuk, hogy az összes felkészítő szolgálatnak az a rendeltetése a gyülekezetben, hogy felkészítse a hívőket, a szenteket, akiknek a szolgálat munkáját kell végezniük. Ezért a felkészítés a prófétai szolgálat egyik fő funkciója, és ez a felkészítés arra vonatkozik, hogy segít Isten egész népének, hogy megismerjék az Ő hangját, sőt hogy képesek legyenek prófétálni is. Az 1 Korinthus 14:31 azt mondja nekünk, hogy "mindnyájan prófétálhattok". Bármelyik hívőt bármikor használhatja az Úr a prófétálásra, és szinte mindegyikük meg is tapasztalja ezt legalább egyszer.
Énók volt az első ember a Bukás után, aki Istennel járt, és tudjuk róla, hogy prófétált (lásd Júdás levele 14). Bizonyítékok sorát lehet felhozni az egyháztörténelemből, arra, hogy mindenki, aki Istennel jár, prófétál. Még olyan embereket is ismerek, akik nem hisznek abban, hogy Isten ma is szól prófétai úton, mégis láttam őket prófétálni, méghozzá nagyon pontosan, csak éppen ők nem így nevezték.
A prófétai szolgálat sokkal többről szól, mint kijelentéseket kapni a jövőről, de attól még fontos oldala ennek a szolgálatnak. A jövőre vonatkozó kinyilatkoztatás mindig is különleges öröksége volt az Istennel járó embereknek, és ez az egyik olyan ajándék, ami egyre kritikusabb fontosságú lesz az előttünk álló időkben. A prófétákat "látóknak" és "őrállóknak" nevezi az Ószövetség, mivel ez volt a feladatuk -- hogy lássanak. Olyan igehelyek, mint például az Ésaiás 29:10 a prófétákat "szemeknek" nevezi, és Krisztus testében is szemeknek vannak elhívva. Mivel a próféták a test szemei, a prófétai szolgálat nélküli gyülekezet valójában vak, egyes alapvető területeken.
Ahogy Pál apostol is intette a korinthusiakat, egyetlen testrész sem mondhatja, hogy nincs szüksége egy másik testrészre, mégis valójában ezt tette eddig a test nagy része, nem csak a prófétákkal kapcsolatosan, hanem más szolgálatokkal is.
A legtöbb gyülekezet azért nem tud róla, hogy vak, mert nem is mozog, nem halad semerre, ezért nem is botlanak meg a sötétben. Ha viszont elindulnak, meg fognak botlani, ha nincs prófétai látásuk. Lehet, hogy még így is végig tudják tapogatózni az útjukat, kúszva haladva a céljuk felé; de a most következő időkben jelentős különbséget fogunk látni azok között a gyülekezetek, szolgálatok, missziók között, amelyek rendelkeznek prófétai látással, és azok között, amelyek nem.
Az Apostolok Cselekedetei 2:17-18 azt mondja nekünk, hogy "az utolsó napokban" az Úr kiönti az Ő Szellemét, aminek prófétai kinyilatkoztatás lesz a következménye, látomások, álmok és próféciák formájában. Az "utolsó napokban" ez szükségszerű is, ugyanis ahogy közeledünk ennek a korszaknak végéhez, sokkal nagyobb szükségünk lesz a prófétai útmutatásra, mint valaha.
