Hogy lehet, hogy ha Jézus "juhainak" biztosítva van, hogy hallják az Ő szavát, hogy sokszor mégis kérdéses, hogy Isten akaratát tesszük-e?
Hogyan lehet "rosszul hallani", vagy esetleg meg sem hallani, amit Ő mond?
A válasz abban rejlik, hogy Isten aktuális akarata számunkra nem csak abból tudható meg, hogy kapunk egy kijelentést... Ha csak erre támaszkodnánk, akkor nem lennénk többek egy robotnál, vagy egy számítógépes programnál, ahol a programozó vagy a felhasználó adhat utasításokat, és a program annyit tesz, amennyit épp mondanak neki.
Az Úr vezetése több, mint egy kezdetleges programozás "IGEN" és "NEM" parancsokkal. Ennél több. Amikor azt mondom, hogy ennél több, akkor természetesen ebbe beleértem, hogy ez is - az Úr igenis szól, igenis ad egyszerű utasításokat is, de ha csak erre támaszkodunk, sokszor el fogjuk véteni az Úr akaratát - és ezt az Úr sok esetben direkt hagyni is fogja...
A Szent Szellem nem csak szól, hanem gyümölcsöt is terem bennünk. A szeretet, öröm, békesség, stb. felsorolása nem csupán keresztény életszabályokat jelent, hanem a Szent Szellemre való nyitottságunk, a neki való engedésünk következményeit, gyümölcsét is. Ha a folyamatosan bennünk élő Szent Szellemre figyelve élünk, akkor magától értetődő következmények lesznek bennünk bizonyos alap "működési" módok (ha már a programokról van szó). És a programozónk is többet akar mint külső parancsokat... Bennünk akar élni.
Ha hisszük, hogy Jézus bennünk él, akkor a pásztorlása, vezetése nem csak parancsszavakból fog állni, hanem egyszerűen Ő maga fog élni, gondolkodni, viselkedni, reagálni bennünk. A természetünket átveszi az Ő természete. Ez az Ő célja, és ezt nem fogja feladni akkor sem, ha mi csak utasításokra várunk. Arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy ne csak utasításokra várjunk, hanem a Vele való személyes közösségből adódóan bennünk felfakadó új természet bontakozzon ki, úgy is mondhatnám, hogy "magától". ("Magától terem a föld")
Ha Jézus él bennünk, akkor hasonló gondolkodás és döntéshozás fog működni bennünk, mint Jézusban:
- Egyrészt mindig figyelt az Atya hangjára;
- Mindig tudta és szem előtt tartotta a küldetését (ha csak az Atya aktuális szava számított volna, akkor erre semmi szükség nem lett volna) - sőt szem előtt tartotta küldetése korlátait is;
- A legnagyobb szeretet élt benne, a legszínesebb és legmélyebb változatban: irgalmassággal, könyörületességgel, ami az aktuális helyzetekre, az emberek szükségeire való reagálásban nyilvánult meg, a legnagyobb csodáinál is (de erre tanította tanítványait is általánosságban);
- nem tagadta saját fizikai szükségeit sem (a híres János 4 beszélgetése azzal indult, hogy elfáradva leült a kúthoz; a kereszten felkiáltott, hogy "szomjazom" és ezzel is betöltött egy próféciát, stb).;
Számunkra ez a következőket jelenti:
- Mindig figyeljünk az Úr hangjára, Jézus pásztori vezetésére
- Mindig tartsuk szem előtt a küldetésünket, ne hanyagoljuk el, de ne is lépjük túl
- A szeretet leggazdagabb mélységeit tápláljuk magunkban a Szent Szellem által, az Istennel való egyre mélyülő kapcsolat által; ezáltal külön vezetés, kijelentés nélkül is észre fogjuk venni és meg tudjuk cselekedni Isten sok-sok aktuális akaratát. Hadd formáljon át Isten képmására, aki maga a szeretet.
- Ne tagadjuk saját fizikai szükségleteinket sem, noha szellemi emberek vagyunk, és nem a test vezet bennünket; de ez mégsem jelenti azt, hogy nem létezne testünk, vagy nem Istentől kaptuk volna ezt a templomot, amit ápolnunk kell épp az Ő tisztelete miatt, hogy eszközként használhassa minden jó cselekedetre, minden aktuális akaratának a megtételére.
