Két nappal ezelőtt éjjel volt egy döbbenetes álmom. Ebben az álomban egy hatalmas, ősi helyen voltam. Körben hegyek terültek el, amelyek úgy néztek ki, mintha elefántcsontból lettek volna. Egy hölgy vezetett körbe engem ezen a fenséges helyen, de nem tudok visszaemlékezni arra, hogy hogyan nézett ki az arca, csak annyira emlékszem, hogy kellemes, szeretetteljes temperamentumú volt, mint egy angyal. Ahogy mentünk, sok sast láttunk fa- és fémketrecekben, de mindegyik sas a saját ketrecében volt. Nem mindegyikük volt teljesen kifejlett sas, mindnyájan különböző korú és méretű sasok voltak. Miközben körbevezetett, észrevettünk egy fiatal sast, amelyik kitört a ketrecéből, úgy hogy a csőrével kitörte a fát és felnyomta, és egyszerűen kisétált. Noha sas volt, a termete nem olyan volt, mint egy teljesen kifejlett sasé, mert még fiatal volt és növésben volt. Amikor a hölgy meglátta ezt, szórakozottan felnevetett, és szelíden visszatette a sast a ketrecbe, mivel még nem volt itt az ideje, hogy útnak induljon.
Volt néhány fiatal oroszlán is. Volt egy olyan ifjú oroszlán, akiről tudtam, hogy nőstény, mivel nem volt sörénye. Hosszú pórázon volt, de nem értettem, miért nem harapós (vad).
Ahogy továbbmentem a hölggyel, bámulattal tekintettem fel a hatalmas, boltíves katedrális mennyezetre, ami körülbelül ötven láb magasak voltak (17-18 méter), és gyönyörű vésett követkből épült. Megkérdeztem, kié ez a hely, és azt felelte, hogy két zsidó szerzetesé. Majd felnéztem, és megláttam két óriási, ősrégi ajtót, amik sötétbarna bronzból készültek. Arany lapokra vésve ez a két szó szerepelt az ajtókon:
"Tallit és Tekiah"
Másnap reggel kikerestem ezeket a szavakat: a tallit egy zsidó imasál, a tekiah pedig az a hang amit a sófár ad ki magából. Az álom során megértettem, hogy ez a hely egy Észak New Jersey-ben levő szolgálat kell hogy legyen.
Ezután az álom után két órával volt egy másik álmom, amelyben visszamentem arra a helyre, és ezalkalommal felkent zenét játszottak. Egy férfival beszélgettem, akiről hiszem, hogy zsidó, aki hosszú ruhát viselt. Újra láttam a két ősi ajtót, a férfi előtt pedig volt egy pódium ezzel a felirattal:
Ésaiás 45
Ésaiás 45: 1-3
Ezt mondja az Úr az Ő felkentjének, Círusnak, akinek jobbkezét megfogtam - hogy legyőzzek előtte nemzeteket, és leoldjam a királyok fegyverzetét, hogy megnyissam előtte a kettős ajtókat, hogy a kapuk ne legyenek zárva: Én megyek előtted, és egyenessé teszem az egyenetlen helyeket; darabokra töröm a bronzajtókat, és levágom a vaszárakat. Neked adom a sötétség kincseit, és a titkos helyek rejtett gazdagságát, hogy megtudd, hogy Én, az Úr, aki neveden szólítalak, vagyok Izrael Istene.
Amikor felébredtem, megértettem, hogy ez nem csak annak az Észak New Jersey-ben levő szolgálatnak szóló prófécia, hanem a Krisztus testének is szól.
Az Úr ezt mondja: sok prófétai hangot nevelek fel közületek. Sok kiképzés alatt álló fiatal sas van. Mivel sokan rejtve vannak, némelyek a mezőkön, némelyek a piac téren, de mindegyikük a rejtekhelyen tölti az idejét. Közbenjárásban vannak, és Engem imádnak, miközben arra készítik fel szívüket, amit Én készítettem nekik. Ezek a fiatal sasok arra vannak nevelve, hogy az Én prófétai hangomat és az Én Igémet hirdessék a nemzeteknek. Amikor elétek jönnek, öleljétek át őket, és ne utasítsátok el őket, mivel az Én képviselőimként vannak kiküldve. Ne ítéljétek őket külső megjelenésük alapján, a képzettségük, hiányosságaik vagy gyengeségeik alapján. Ezek az Én kiválasztott nemzedékem, akik nagy erővel és kenettel fognak elindulni. Ezek harcosok, és nem félnek az ellenség bosszújától. Átruházom rájuk a sötétség kincseit és a titkos helyek rejtett gazdagságát, ti pedig csodálkozni fogtok azon, amit Én készülök tenni az ő életükkel, mondja az Úr.
