Írta Bill Burns
Faith Tabernacle
http://ft111.com
Sokan azok közül, akiknek prófétai ajándékaik voltak, most a jövendölés szellemének az irányítása alatt állnak. Ez azért történt, mert önmaguk reklámozásába kezdtek. Azt akarták, hogy prófétaként ismerjék őket az emberek, és arra törekedtek, hogy legyenek követőik. Ezeknek a helyére hamarosan egy fiatal sasokból álló csapat fog kerülni.
Ezek a fiatal sasok a fészekben voltak eddig, és azok a sasok nevelték őket, akik hűek maradtak az Úrhoz és az Ő elhívásához. Most van az ideje a fiatal sasok útnak indításának. Kiképzés alatt álltak, és türelmesen várták, hogy kiterjesszék szárnyaikat és felröppenhessenek. Ezeken a fiatal sasokon az Úr tüze van, és készen állnak a közelgő csatára.
Láttam egy látomást a fiatal sasok útnak indításáról:
A SAS KIÁLT!
Ma egy sas kiáltását hallottam, nem egy magas és felemeltetett helyen hangzó kiáltást. Nem, hanem az Egyetlen Magányos Sas kiáltását a vizek felszíne felett. Ismét kiált az Aranyszínű, ahogy a vizek felett elhalad. Most alacsonyabbra ereszkedik, és ahogy a kiáltás áthatol a szellememen, ezt hallom: „Jöjjetek ki belőle, Én népem”.
Majd újra, most már harmadszor, a Dicsőséges lecsap a vizek felett, még alacsonyabbra – olyannyira, hogy a szárnytollainak a csúcsai megérintik a vizet, minden egyes alkalommal, ahogy a szárnya lefelé mozdul. Ismét kiált, a Felkent átható kiáltásával, és ezt hallom: „Jöjjetek most, Én választottaim, mert most van az idő”. És ahogy nézem ezt a Dicsőségest, aranyból való olajat látok lefolyni a fejéről le a szárnyaira, és minden egyes alkalommal, ahogy a szárnyak a vizet érintik, az arany olaj a vizekre folyik. Ahogy nézem, a vizek felett látom Őt, és most tizenkétszer érinti a vizet, és az ő olaja lefolyik.
A víz felszínén most tizenkét olajfolt marad, miközben a Dicsőséges felszáll egy felhőbe, és eltűnik. Amint ezt a tiszta fehér felhőt nézem, elkezd sötétedni, és a Mindenható hangját hallom, mint a mennydörgést megszólalni: „Ezek a nagy nyomorúság idejei a földön, de ne féljetek, Én népem, mert Én kavartam fel a vizeket.”
A látomásom a vizekhez tér vissza, amelyek felett az Aranyszínű szállt, és újra mennydörgés hangját hallom. Most látom, hogy a villámlás a vízbe csap, és a tizenkét olajtócsa tűz lángjával berobban. A lángból látom a sasokat feljönni, összesen most már tizenkettőt. Ismét megszólal a mennydörgés hangja: „Ezek az Én választottaim, akikre az arany olaj ráömlött. Figyeld meg, mi lesz ebből.”
Ahogy néztem a tizenkettőt, tökéletes formációban közeledtek (egymás mellett), és ők is kiáltottak, hogy „Jöjjetek ki belőle, Én népem”. És ők is a vizek felszíne felett szálltak, és mindegyikük tizenkétszer érintette, és arany olaj folyt le, és a mennydörgés megszólalt, és a villám tüzet gyújtott, és a tizenkettő mind tizenkettőt nemzett, és száznegyvennégy lett.
Ugyanez a folyamat megismétlődött, és a száznegyvennégy mind ezreket nemzett. És akkor néztem a száznegyvennégyet és az ezreket, amint együtt felszárnyaltak sasszárnyakon, és a menny felé szálltak, az Aranyszínűhöz, aki most a dicsőség felhőin nyugodott. A nap ragyogása volt Őrajta, és átváltozott, amint arany tollai ragyogó fehérré változtak.
Ahogy a száznegyvennégy és az ezrek csatlakoztak hozzá, ők is átváltoztak a Szent képmására, fehér tollakkal, mint amilyen a galambé.
Ismét megszólal a mennydörgés, és a Mester hangja visszhangzik a szellememen át: „Ezek az Én választottaim, akik válaszoltak az Aranyszínű elhívására. Kik ezek, kérdezed? Ezek az Én isteni kormányzatom ezekben az utolsó napokban. Ők az egyházkorszak igazságosai. Nekik az adatott, amit ti apostoli tekintélynek neveztek. Ragyogni fognak, mint a nap, az ő Atyjuk királyságában, és bevezetik a népemet a végső győzelembe.
Hallottad, amit a Szellem szólt; most nézd! Ahogy a szemeimet a menny felé fordítottam, ezt láttam: A Dicsőséges, a száznegyvennéggyel és az ezrekkel sasszárnyakon felszárnyalt, és a mennyekbe repültek, hogy háborút folytassanak a gonoszság szellemi seregei ellen a mennyei helyeken. Hallom a sokezer sas kiáltását a mennyekben, ahogy a sötétség kapuit ostromolják. A csata kegyetlenül heves, de az Úré, és az Övéié.
Némelyek megsebesülnek, de nem fáradnak el, és nem nem lankadnak el. Az ég kezd kitisztulni, a győzelmet megszerezték, a sötétség kapui nem vettek diadalmat. Az ég odafent most tele van fehér tollakkal, amelyek a csatában kihullottak, és a Szellem hangja ígyszól: „Ezek (a fehér tollak) jelképezik a szentek igazságos cselekedeteit, azokét, akik megharcolták a nemes harcot, akik követték a Bárányt, bárhová vezette őket.”
Újra hallom a sok vizek felett ahangos mennydörgés hangját: „Hallod-e a megváltottak énekét? Hallod-e a győzelem énekét? Látod-e őket már, ahogy dicsőséges szárnyakon szárnyalnak? Látod-e őket a Hegyen, amelynek a neve Sion? Ezek azok, akik kijöttek Babilonból. Ezek azok, akiket nem fertőztetett meg az asszony, akinek a neve a Nagy Parázna. Ezek azok, akik az Isten trónja előtt állnak.”
És mégegyszer látom, ahogy a fehér tollak leereszkednek, és ahogy szállnak lefelé, mintegy lágy szél összeköti őket, és alakítja őket. A Mester láthatatlan keze tartja most ezt a ruhát előttem, egy gyönyörű ruhát, ami fehér és tiszta. Nagyon szelíden ezt suttogja: „Íme a menyegzői ruha.” És a szavának a hangja, és a szavainak a lehelete, és a szívének a szeretete megérintette ezt a gyönyörű ruhát. A fehér tollak egybekapcsolódtak, és olyanná lettek, mint a finom gyolcs.
A ruha felett, Sion hegyéről, ezt az utolsó kiáltást hallom: „Mert ezt a finom gyolcs a szentek igazságos cselekedetei, áldottak azok, akiket meghívtak a Bárány menyegzői vacsorájára. És a Szellem és a Menysszony azt mondja, jöjj! És aki hallja, mondja azt, hogy jöjj! És aki szomjas, jöjjön. És aki kívánja, vegyen az élet vizéből ingyen.” Ámen.
Ezek a fiatal sasok a fészekben voltak eddig, és azok a sasok nevelték őket, akik hűek maradtak az Úrhoz és az Ő elhívásához. Most van az ideje a fiatal sasok útnak indításának. Kiképzés alatt álltak, és türelmesen várták, hogy kiterjesszék szárnyaikat és felröppenhessenek. Ezeken a fiatal sasokon az Úr tüze van, és készen állnak a közelgő csatára.
Láttam egy látomást a fiatal sasok útnak indításáról:
A SAS KIÁLT!
Ma egy sas kiáltását hallottam, nem egy magas és felemeltetett helyen hangzó kiáltást. Nem, hanem az Egyetlen Magányos Sas kiáltását a vizek felszíne felett. Ismét kiált az Aranyszínű, ahogy a vizek felett elhalad. Most alacsonyabbra ereszkedik, és ahogy a kiáltás áthatol a szellememen, ezt hallom: „Jöjjetek ki belőle, Én népem”.
Majd újra, most már harmadszor, a Dicsőséges lecsap a vizek felett, még alacsonyabbra – olyannyira, hogy a szárnytollainak a csúcsai megérintik a vizet, minden egyes alkalommal, ahogy a szárnya lefelé mozdul. Ismét kiált, a Felkent átható kiáltásával, és ezt hallom: „Jöjjetek most, Én választottaim, mert most van az idő”. És ahogy nézem ezt a Dicsőségest, aranyból való olajat látok lefolyni a fejéről le a szárnyaira, és minden egyes alkalommal, ahogy a szárnyak a vizet érintik, az arany olaj a vizekre folyik. Ahogy nézem, a vizek felett látom Őt, és most tizenkétszer érinti a vizet, és az ő olaja lefolyik.
A víz felszínén most tizenkét olajfolt marad, miközben a Dicsőséges felszáll egy felhőbe, és eltűnik. Amint ezt a tiszta fehér felhőt nézem, elkezd sötétedni, és a Mindenható hangját hallom, mint a mennydörgést megszólalni: „Ezek a nagy nyomorúság idejei a földön, de ne féljetek, Én népem, mert Én kavartam fel a vizeket.”
A látomásom a vizekhez tér vissza, amelyek felett az Aranyszínű szállt, és újra mennydörgés hangját hallom. Most látom, hogy a villámlás a vízbe csap, és a tizenkét olajtócsa tűz lángjával berobban. A lángból látom a sasokat feljönni, összesen most már tizenkettőt. Ismét megszólal a mennydörgés hangja: „Ezek az Én választottaim, akikre az arany olaj ráömlött. Figyeld meg, mi lesz ebből.”
Ahogy néztem a tizenkettőt, tökéletes formációban közeledtek (egymás mellett), és ők is kiáltottak, hogy „Jöjjetek ki belőle, Én népem”. És ők is a vizek felszíne felett szálltak, és mindegyikük tizenkétszer érintette, és arany olaj folyt le, és a mennydörgés megszólalt, és a villám tüzet gyújtott, és a tizenkettő mind tizenkettőt nemzett, és száznegyvennégy lett.
Ugyanez a folyamat megismétlődött, és a száznegyvennégy mind ezreket nemzett. És akkor néztem a száznegyvennégyet és az ezreket, amint együtt felszárnyaltak sasszárnyakon, és a menny felé szálltak, az Aranyszínűhöz, aki most a dicsőség felhőin nyugodott. A nap ragyogása volt Őrajta, és átváltozott, amint arany tollai ragyogó fehérré változtak.
Ahogy a száznegyvennégy és az ezrek csatlakoztak hozzá, ők is átváltoztak a Szent képmására, fehér tollakkal, mint amilyen a galambé.
Ismét megszólal a mennydörgés, és a Mester hangja visszhangzik a szellememen át: „Ezek az Én választottaim, akik válaszoltak az Aranyszínű elhívására. Kik ezek, kérdezed? Ezek az Én isteni kormányzatom ezekben az utolsó napokban. Ők az egyházkorszak igazságosai. Nekik az adatott, amit ti apostoli tekintélynek neveztek. Ragyogni fognak, mint a nap, az ő Atyjuk királyságában, és bevezetik a népemet a végső győzelembe.
Hallottad, amit a Szellem szólt; most nézd! Ahogy a szemeimet a menny felé fordítottam, ezt láttam: A Dicsőséges, a száznegyvennéggyel és az ezrekkel sasszárnyakon felszárnyalt, és a mennyekbe repültek, hogy háborút folytassanak a gonoszság szellemi seregei ellen a mennyei helyeken. Hallom a sokezer sas kiáltását a mennyekben, ahogy a sötétség kapuit ostromolják. A csata kegyetlenül heves, de az Úré, és az Övéié.
Némelyek megsebesülnek, de nem fáradnak el, és nem nem lankadnak el. Az ég kezd kitisztulni, a győzelmet megszerezték, a sötétség kapui nem vettek diadalmat. Az ég odafent most tele van fehér tollakkal, amelyek a csatában kihullottak, és a Szellem hangja ígyszól: „Ezek (a fehér tollak) jelképezik a szentek igazságos cselekedeteit, azokét, akik megharcolták a nemes harcot, akik követték a Bárányt, bárhová vezette őket.”
Újra hallom a sok vizek felett ahangos mennydörgés hangját: „Hallod-e a megváltottak énekét? Hallod-e a győzelem énekét? Látod-e őket már, ahogy dicsőséges szárnyakon szárnyalnak? Látod-e őket a Hegyen, amelynek a neve Sion? Ezek azok, akik kijöttek Babilonból. Ezek azok, akiket nem fertőztetett meg az asszony, akinek a neve a Nagy Parázna. Ezek azok, akik az Isten trónja előtt állnak.”
És mégegyszer látom, ahogy a fehér tollak leereszkednek, és ahogy szállnak lefelé, mintegy lágy szél összeköti őket, és alakítja őket. A Mester láthatatlan keze tartja most ezt a ruhát előttem, egy gyönyörű ruhát, ami fehér és tiszta. Nagyon szelíden ezt suttogja: „Íme a menyegzői ruha.” És a szavának a hangja, és a szavainak a lehelete, és a szívének a szeretete megérintette ezt a gyönyörű ruhát. A fehér tollak egybekapcsolódtak, és olyanná lettek, mint a finom gyolcs.
A ruha felett, Sion hegyéről, ezt az utolsó kiáltást hallom: „Mert ezt a finom gyolcs a szentek igazságos cselekedetei, áldottak azok, akiket meghívtak a Bárány menyegzői vacsorájára. És a Szellem és a Menysszony azt mondja, jöjj! És aki hallja, mondja azt, hogy jöjj! És aki szomjas, jöjjön. És aki kívánja, vegyen az élet vizéből ingyen.” Ámen.
---
(Ez a látomás évekkel korábban már megtalálható volt a honlapjukon, csak most fordítottam le. A látomás után még néhány Amerikára vonatkozó gondolat szerepel, itt most csak az általánosabb részt tettem közzé. Gyuri)
Forrás: http://ft111.com/dayoftheeagle.htm
Forrás: http://ft111.com/dayoftheeagle.htm
