2012. január 30.
Országh György
Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, amely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!
Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
Habakuk 3:16-19
Kedves testvérek! Az Úr egy ideje egyfolytában a szívemben tartja Habakuknak ezt a próféciáját. Ebben minden tartalmi igazság beteljesedik a mi időnkben, ráadásul a fizikai eseményeken túl szellemileg is ezt fogjuk átélni még egy ideig, ahogy egyébként már láthattátok, látjátok is. A gazdasági helyzet romlása mellett szellemi sivárság is van a kereszténységben, és ezen nem úgy tudunk segíteni, ha megpróbáljuk a részletekben megtalálni a hibát, vagy azt, hogy ki a hibás. Most az a dolgunk, hogy ugyanúgy ragaszkodjunk Istenhez, mint az első szeretet tüzének a napjaiban, és dicsérjük őt, csak Őbenne örvendezzünk, és figyeljük, hogy Ő hogyan viszi véghez az Ő terveit, amit mi nem irányíthatunk. Nem imádkozhatunk mindenért a saját jónak ítélt elképzeléseink szerint. "Engedj most..." szólt Jézus bemerítő Jánosnak, és szól nekünk is.
De miben engedjünk? Csupán szemléljük passzívan a körülöttünk végbemenő romlást? Nem. Jelentsük ki már előre, hirdessük ki, hogy mi mindezen körülmények ellenére is örvendezni fogunk az Úrban, és imádkozzunk az "éneklőmestereinkért", és a hangszeres szolgálókért, hogy Isten akaratával egyező prófétai énekekkel szolgáljanak közöttünk, annak alapján, amiket a Szent Szellem ma mond a gyülekezeteknek. Lehet, hogy már tapasztalod is, hogy kezd kiveszni a juh az akolból, a gyülekezetek megszokott keretei közül, az istállóban sem találod meg a jó öreg, nagy munkabírású igavonó állatokat. Az olajfa termése is megcsalt, legyen az akár a próféták szolgálata a gyülekezetekben, akár más, a szántóföldek sem hozzák a termést - pedig kiment a szántóvető a magot vetni... Ne erre nézzetek! Most csak az Úrra! Most annak van az ideje, hogy beismerjük, a mi erőnkből nem tudjuk fenntartani az ébredést, de már a látszatát sem nagyon. Ne is akarjuk. De ne feledkezzünk el az Úrról, a mi üdvösségünk Istenéről, aki úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy élhessünk - és örvendezzünk a megváltásban, a mi üdvösségünkben! Örvendezzünk Jézus vérének és a megtört testének! Örvendezzünk az ő sebeinek! Örvendezzünk a nekünk adatott bűnbocsánat, gyógyulás és szabadulás miatt! Szolgáljunk neki örvendezéssel! Talán bolondságnak tűnhet ez a mostani szellemi romlás, megfogyatkozás, sőt anyagi visszaesés idején - de most csak ez a bolondság menthet meg minket, hogy szellemi frissességgel éljük túl ezt az időszakot, hogy úgy jöjjünk ki belőle, mint amikor Isten a feltámadás csodáját végzi el, mint Ezékiel látomásában a felette nagy sereg, a pusztulásból... Mert véget fog érni... A reménység pedig nem szégyenít meg... Az Üdvözítő Istenében örvendező népet az Úr a magas helyeken járatja!
Keljetek fel, és örvendezzetek! Szóljatok az éneklőmestereknek, és szóljanak a hangszerek!
