2011. április 28., csütörtök

Tovább erősödik a házi-gyülekezet mozgalom

Chuck Missler:
Tovább erősödik a házi-gyülekezet mozgalom

Az eredeti cikk a Koinonia House weboldalán olvasható angolul, 
és a szolgálatuk hírlevelének 2011. április 26-i számában jelent meg
Fordítás: Országh György

Mindenütt jó, de legjobb otthon - legalábbis a keresztények egy része számára. Az utóbbi években hatványozottan megnőtt az otthonokhoz kötődő gyülekezetek és kiscsoportos közösségek száma az Egyesült Államokban. A Barna Research kutatóintézet januári felmérése szerint 11 és fél millió amerikai férfi (ez eléri az öt százalékot) azt állítja, hogy "olyan házi gyülekezetbe vagy egyszerű gyülekezetbe jár, ami semmilyen módon nem áll kapcsolatban valamely helyi, hagyományos módon szerveződő gyülekezettel", és ezt legalább heti vagy havi rendszerességgel teszi. Ez a szám sokkal nagyobb a 2006-os 8,8 millió felnőttről szóló adatnál.


Természetesen tudjuk, hogy valójában a házi gyülekezetekkel kezdődött minden. A kereszténység egy tucat férfival indult, egy galileai tengerparton. Sőt később is, Pál utazásai és gyülekezetplántálásai során is, a házi közösségek bensőséges légköre biztosította a helyet az evangélium legkorábbi fórumának. A zsinagógákban és az Areopáguson tartott prédikációi csupán a hívogatás célját szolgálták. A mélyebb tanítás kis csoportokban, házaknál történt és domboldalakon. Noha sokak számára a vasárnapi istentiszteletek berendezkedése és formalitásai váltak elfogadottá, ez nem mindig volt így. Filemonnak, Nimfásnak, valamint Akvilának és Priscillának az otthonukban voltak a gyülekezeteik (Filemon 1:2, Kol 4:15, 1 Kor 16:19, Róm 16:5).

Mára sok keresztény lett elégedetlen a szervezett vallási élettel. Némelyikük annyira kiábrándult, hogy teljes mértékben lemondott a gyülekezetbe járásról. A Biblia viszont nagyon is világosan hangsúlyozza a többi hívővel való közös időtöltés fontosságát:

Ne hagyjuk abba azt a törekvésünket, hogy egyre inkább összegyűljünk, bár vannak olyanok, akik elhanyagolják ezt. Bátorítsuk egymást, és folytassuk az összegyülekezést, mert látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap! (Zsid 10:25 Egyszerű ford. 2006)

Most, hogy a mega-gyülekezetek korát éljük, amikor az egyháztagok gyakran több ezren, sőt akár több tízezren is vannak, könnyű észrevenni, miért érzi annyira elveszettnek magát oly sok keresztény. Az ilyen terjedelmű gyülekezetek ijesztőek és személytelenek tudnak lenni. (A hatékonyabb nagy szervezetek közül sok támogatja és életben tartja a kis csoportokat - melyeket gyakran "sejteknek" neveznek - amelyek hét közben jönnek össze az ilyen igények kielégítésére.) Sok olyan keresztény számára, akik bensőségesebb közösséggyakorlásra vágynak, úgy tűnik, hogy a házi gyülekezetek jelentik a választ.

A világ más részein a házi gyülekezet jelenti a biztonságosabb megoldást. Bashar al-Assad rezsimje azt üzente a keresztényeknek, hogy "kerüljenek bármilyen vallási céllal történő nyilvános összejövetelt". Ahogy Irán iszlám befolyása Szírián is áthatol, az aránylag nagy számban jelen levő keresztény közösségek (a népesség 12 százaléka) nagyobb óvatosságra kényszerülnek.

Kínában széles körben elterjedtek a házi gyülekezetek. Pekingben ötszáz keresztényt kényszerítettek arra, hogy otthon maradjanak húsvétkor, az államilag el nem ismert gyülekezetekkel szembeni szigorú kormányintézkedések részeként. További negyven embert szállítottak el és zártak börtönbe azzal a bűncselekménnyel vádolva őket, hogy olyan gyülekezetbe járnak, amely nem államilag elismert teológiát vall. Kínában a keresztények száma hivatalosan 15 millió, noha a valódi létszámuk inkább a 100 milliót közelíti meg, akik gyakran háznál tartanak istentiszteletet.


"Az elmúlt öt év során egyre fokozódott az üldözés mértéke, az üldözött gyülekezetek száma, a letartóztatott, elítélt, bántalmazott vagy megkínzott keresztények száma", mondja Mark Shan, a China Aid (a kínai  kereszténységet támogató szervezet) szóvivője. "Ezek gyakori jelenségek. Minden évben ez megy."


Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Iránban, Észak-Koreában és sok más helyen, ahol nem jó szemmel nézik a kereszténységet, a Krisztust szerető embereknek gyakran muszáj kisebb csoportokban, zárt körben összejönni, a megfigyelések miatt.

Haralan Popov a Tortured for His Faith (A hitéért megkínozva) című, 1975-ben íródott könyvében a kommunista Bulgáriában elsőként működő házi gyülekezeteiről ír. A gyülekezet tagjai születésnapi partikat tartottak rendszeresen, hogy össze tudjanak jönni. Közülük némelyeknek öt vagy hat "születésnapja" is volt egy évben. Az üldözések idején, a házi gyülekezetek és házi Bibliakörök bensőséges, baráti légkörű közösséggyakorlása megfelelő választ jelent azoknak, akik kétségbeesetten vágynak arra, hogy Isten valóságos legyen az életükben.

Még azoknak a hívőknek is hasznos tud lenni a házi közösséggyakorlás, akik aktív tagjai a saját helyi gyülekezetüknek. Ha nem jársz jelenleg egy ilyen, heti rendszerességgel összejövő kis Bibliatanulmányozó csoportba, akkor határozottan arra buzdítunk, hogy keress egyet, és tégy próbát. Lehet, hogy az egész életedet megváltoztató élmény fog érni. Ha nem találsz, akkor talán elgondolkodhatsz azon is, hogy indítasz egyet (arról, hogy hogyan tudsz ilyet indítani, az alábbi linkeken találsz további információt - angolul).

Sok olyan keresztény vezető van ma, akik szerint a házi közösségek jelentik a jövő gyülekezetét - ugyanis egy egyre bizonytalanabb, politikailag korrekt világban élünk.

Kapcsolódó témák:
- The Once and Future Church - DVD - Special Offer!
- The Once and Future Church - MP3 Download
- Easter In The East - Fox News
- The Joy of Teaching God's Word - Free Guide By Chuck Missler
- A Secret of Spiritual Growth - K-House Archives
- Christians Celebrate 'Simple' Easter - USA Today
- China's Easter Offensive Against the Churches - The Washington Times
- Why Beijing's Largest House Church Refuses to Stop Meeting Outdoors - Christianity Today