A Prófétai Napló szerkesztőjeként rendszeresen kapok visszajelzéseket a blog felületén vagy a facebook oldalon megjelenő üzenetekkel kapcsolatban. Sokan írják meg a köszönetüket, a bizonyságaikat, és olyan is van, hogy az egyet nem értésüknek adnak hangot. Ezt teljesen természetesnek tartom, mivel a blog prófétai jellegből adódóan egyértelmű (mivel bibliai elv), hogy az itt megjelenő dolgok közül is mindent meg kell vizsgálni.
Nemrég jelent meg a Prófétai Naplón Kat Kerr egyik facebook posztjának a magyar fordítása, ami szintén váltott ki visszhangokat. Kat Kerr mondanivalója néhány kérdésben meglehetősen eltér attól, amit a mostanában megjelenő keresztény vélemények, üzenetek között megszokhattunk, ennek ellenére mindenképpen szerettem volna, ha ezt is olvashatja, megismerheti a magyar anyanyelvű olvasótábor is. (Aki nem olvasta még, vagy nem emlékszik, mi mindenről szólt, itt találhatja ezt a bejegyzést: "Mit kapott Kat Kerr a mennyben a vérhold időszakról?" - az alábbi véleményem ehhez kapcsolódik, ezért érdemes előbb átfutni. Emlékeztetőül: amit Kat a mennyei élményei során az Atyától kapott, és a mennyben élőknél hallott, az nagyon eltér a földön mostanában elterjedt gondolatoktól. Ebben az írásában többek között az utolsó vérholddal kapcsolatos világvége hangulatról, a saját, 40 éves időszakon is túlmutató feladatairól, az amerikai elnök és a pápa személyéről elterjedt véleményekről, valamint a hívők felelősségéről is írt.)
Olyan visszajelzést is olvastam Kat gondolatairól, ami arról szólt, hogy aki olvasta, eléggé összezavarodott tőle. Mivel nekem nem okozott összezavarodást (és mint megtudtam, másoknak sem, akiknek adok a véleményére), ezért elgondolkoztam, imádkoztam ezzel kapcsolatban. A bennem megfogalmazódó véleményt valakinek leírtam egy válaszlevélben, és ebből a levélből szeretném megosztani veletek (szerkesztve) azokat az általános gondolatokat, amik mindenkinek szólhatnak, és (meggyőződésem szerint) hasznosak lehetnek. Ezzel szeretnék szerkesztőként véleményt nyilvánítani a Kat Kerr által írtakról, illetve az emberekben kiváltott hatásairól.
Talán azzal kezdeném, hogy azért van sok keresztény kiakadva Kat Kerr posztja elolvasása után, mert máshoz vagyunk hozzászokva.
Ez nagyon fontos tényező - és egyben nagyon kiakasztó tud lenni, ha valami szokatlan dolog jön. Az az igazság, hogy a prófétikus üzenetek "tömkelegében", amelyek az utóbbi időkben megszaporodtak, nem csak az építő, buzdító, vigasztaló üzenetek jönnek, hanem egy olyan "trend" is kialakult, ami azt tette természetessé a hívők előtt, hogy most, néhány éven belül minden lejátszódik, és kész...
Kicsit még keményebb véleményem is van erről - ugyanis ez (akaratlanul is) olyan dolog lett, hogy a keresztények "rászoktak" azokra az üzenetekre, amelyek az "azonnali" bekövetkezés ígéretét táplálják az emberben (egyfajta függőség alakult ki sokakban, mint a szenvedélybetegségek esetében. Ha régen olvastak/hallottak ilyet, akkor sóvárogva keresik, és azonnal benyelik, válogatás nélkül). Valóban vannak olyan dolgok Isten munkájában, terveiben, amik tényleg azonnaliak, de Jézus visszajövetele csak egy konkrét eseménysor megkoronázásaként fog bekövetkezni, és ebben nem a világ megítélése a legfontosabb szempont, hanem az Egyház munkájának a teljességre jutása! És ettől még elég távol vagyunk. A teljesen felkészült Menyasszonyért jön vissza a Vőlegény.
(Vannak, akik jobban szeretik a Gyülekezet vagy az Eklézsia elnevezést - és igazuk van, de én az "Egyház" alatt ugyanezt értem ilyenkor: nem egy földi intézményt, hanem Krisztus Testét.)
A felkészültség nem azt jelenti, hogy éppen akkor nem élünk bűnben (mint ahogy régebben ez volt a "trendi" tanítás), hanem ennél jóval többet: azt, hogy úgy fel van ékesítve a Menyasszony (amely a reménységében "önmagát megtisztítja" - lásd 1 János 3:2-3), ahogy az Úr teljesen fel akarja ékesíteni, az Ő dicsőségével, a Szent Szellem működésének a teljességével, ajándékokkal, erőkkel, jelekkel, csodákkal, és mindezt nem csak egy-két kiemelkedő helyen, hanem ez lesz az általános, és ami még kiemelkedően fontos: olyan emberek tömegei lesznek az Egyház "tagjai", akik mindannyian úgy szeretik egymást, ahogy Krisztus szeretett minket... Erről fogja megismerni a világ hogy az Úréi vagyunk. Ráadásul az egész földön a királyság evangéliumát kell hogy hirdessük majd, és csak akkor jön el a vég. Ez nem "csak az evangéliumot" jelenti, ami sokszor hiányos, meg zavaros (ilyet már régóta hirdetnek), hanem ami tiszta. Szerintem nagyon sok tennivalónk van még itt a földön, hogy ezek mind jellemzőek legyenek ránk.
Szóval, elhiszem, hogy vannak, akiket kiakaszt Kat Kerr üzenete. Amit írok, nem az Egyház kritizálása, hanem egy helyzetkép, amiről nem ti tehettek (és ez sokakra igaz). Szóval... A manapság elterjedt prófétai üzenetek tömkelege által, amik már arra készítik az embereket, hogy csak a világ megítélését figyeljék, és minden pillanatban várják, hogy végre "eltűnjünk innen", ezek által egyfajta vallásos állapotba sodródtak sokan. Ezért annyira kiakasztó Kat Kerr üzenete. Gondoljatok bele, bizonyos szempontból hasonló volt a helyzet Jézus eljövetele idején is. A farizeusok felekezete azt hirdette, hogy Isten királysága azért nem jött még el, mert nem elég szent a nép. Azon erőlködtek, hogy a törvény tökéletes követésére kényszerítsék a népet, mert azt akarták, hogy így már végre eljöhessen a Messiás, és végre-valahára felszabaduljanak a római iga, meg minden más probléma alól.
Ma abban hasonlít a helyzet, hogy az egyház azt várja, hogy végre jöjjön már el az Úr, hogy megszabaduljunk ennek a világnak a nyűgjei alól. De értenünk kell, hogy Jézus NEM ezt tanította! Ez egyfajta kapitulálás vágya. Azt parancsolta, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet! Még messze állunk ettől! Ezért írja Kat Kerr, hogy ÉBREDJETEK FEL! A másik dolog, hogy nem az elragadtatás által szabadulunk meg a világ nehézségei alól, hanem a hitünk győzelmei által. Teljes győzelemre vagyunk elhívva.
És lehet, hogy ezek a gondolatok egy félálomban levő embernek kényelmetlenek, mert nem felkelni akarunk, mert nincs kedvünk ezek között a kényelmetlen körülmények között dolgozni, meg a többi szempontot elszenvedni, hanem csak azt akarjuk, hogy jöjjön a vőlegény, és elvigyen, és kész... Nos, lehet, hogy ez ki van sarkítva, mert nem minden keresztény egyforma, de a valóság az, hogy a szívünkben kell égnie a vágynak, hogy az Úr céljai megvalósuljanak - bármilyen nehézséggel jár ez. Sokszor nem is a lustaság miatt akar tovább aludni az ember, hanem azért, mert BETEG... NAGY GYÓGYULÁSRA VAN SZÜKSÉGE SOK MINDENKINEK. Tehát az alvás alatt nem azt értem, hogy teljesen passzív mindenki, hanem azt, hogy ez egyfajta szellemi menekülés az élet (a Krisztusban való igazi élet) kihívásai elől. Mert a Krisztusban való élet nekünk még nagyon sok feladatot és kihívást tartogat. De amíg az ember beteg, addig nem szívesen néz szembe ezekkel a kihívásokkal. Nem te tehetsz a "megbetegedésedről", hanem az ördög. Emellett azok az emberek tehetnek róla, akik valamiért elcsúsztak a tanítás szolgálatában, a prófétálás szolgálatában, vagy bármilyen más szolgálati területen.
És mi a helyzet azokkal a "hamarosan" próféciákkal? Vajon mindegyik hamis lenne? Dehogyis. Az egyszerű válaszom az, hogy az sem volt hamis prófécia, amikor majdnem kétezer éve János azt írta a Jelenések könyve végére, hogy "Íme hamar eljövök"...
Szerintem ezek a próféciák, amik arról szólnak, hogy most már tényleg nagyon kevés idő van, és hasonlók, még mindig az Úr mennyei szemszögéből nézve értelmezendők - ami nem jelenti azt, hogy akkor nekünk nem is jelentenek semmit, hanem azt, hogy meg kell értenünk az Úr szemléletét. (Az évtizedekkel ezelőtt hallott prófétai üzenetek is arról szóltak, hogy Isten "óráján" már csak egy perc, vagy pár perc van éjfélig, stb.) Meg kell, hogy honosodjon bennünk az Úr gondolkodása az időről is, az időkről, a dolgok folyamatáról. Valóban nagyon kevés van hátra, mert már nagyon sok minden történt. Most már visszafelé számlálás van. De nem jött el a vége.
(Akinek írtam a levelet, azt írta, hogy mivel eddig másféle próféciákat olvasott, és Kat Ker üzenetével így nem tud mit kezdeni, ezért ezt inkább most a "polcra teszi" ... Ezt szoktuk mondani, ha nem akarjuk elhamarkodni a reakciónkat, "majd meglátjuk később" mit erősít meg az Úr, vagy hogy eljussunk egy döntésre, hogy mit kezdjünk egy prófétai üzenettel - erre a véleményre válaszol a következő mondatom:)
A sok próféciával kapcsolatban, amik eddig másfelé vitték az embereket, szintén kérlek, hogy ne sértődj meg: de inkább azokat kellett volna előbb a polcra tenni...
Régóta tudjuk, hogy a próféciák, prófétálás területével óvatosnak és bölcsnek kell lenni (nem bezárkózni, hanem éretten kezelni), és ennek ellenére megint és megint beleesik a keresztények sokasága a gyermeki naivitás hibájába, és ha valami "lelkesítőt", vagy valami "izgalmasat" hall, akkor azt benyeli, mint kacsa a nokedlit.
Főleg ha ez meg van spékelve egy kis ijesztő üzenettel is (lásd a "Harbinger" meg a vérholdak kapcsolódása, plusz a "mikrocsipes" hisztéria), akkor aztán úgy kell a keresztényeknek az "azonnali elragadtatás" üzenete vagy a hasonlók, mint egy falat kenyér. Jézus nem azt tanította, hogy ezek határozzák meg a gondolkodásunkat. hanem inkább az, hogy boldog az a szolga, akit az ura MUNKÁBAN talál. Tudom, hogy van sokféle munkálkodás, (habár sokszor csak egyfajta összevissza kapkodás, mert már úgysincs már sok idő...), de az Úr igazi, dicsőséges munkájának kell végbemennie, ami még nagyon sok mindent jelent. Félő, hogy ebben a "világvége" hangulatban a keresztények sokkal több fát, szénát és pozdorját hordanak össze a "munkálkodásuk" során, mint amennyi aranyat, ezüstöt és drágakövet. (Lásd 1 Kor. 3:12-13)
Nem szabad hagyni, hogy a híradók és a hírportálok befolyásolják a szemléletünket a saját küldetésünkről, hanem csak a Szent Szellem. De a világvége próféciák nagy része csak görcsöt okoz az emberekben, és nem felszabadultságot és felbuzdulást, amivel a Szent Szellem örömével végeznénk a munkánkat... Ez egy fontos mérce.
Ezeket azért írtam mert van bennem egy féltő szeretet Isten gyermekei iránt, különösen azok iránt, akik fölöslegesen le vannak terhelődve az utóbbi időkben. És tudom, hogy az Úr véghez akar vinni egy gyógyulást a szívekben. Nem csak "kilökni" akar a mezőre, hogy na tessék, folytassátok a munkát... Szerintem ezért nagyon hasznosak például Lana Vawser üzenetei, amelyek által nagyon sok gyógyító, vigasztaló látást küld az Úr az Egyháznak.
Még néhány gondolat, amit muszáj látni: A "világ megítélése" nem csak most jön... EGYFOLYTÁBAN FOLYIK, ÉVEZREDEK ÓTA. Aki ezt nem látja, az vak. (És erről tanít Isten igéje is.) Isten folyamatosan cselekszik ítéletet a világon, és ennek vannak néha kiemelkedő hullámai is, mindig is voltak a történelem során. Biztosan lesz most is majd valami. Talán ha történik egy kisebb vagy nagyobb gazdasági válság (megint, sokadszorra) akkor az emberek azt fogják mondani, hogy na tessék, ezért volt a vérhold... De inkább pontosabban kellene ismerni, vagy nem elfelejteni a Szentírás próféciáit. Az elsötétülő nap és a vörös hold "az Úr nagy és félelmetes napja" előtt fog megjelenni - ahogy ilyen más sokszor volt. Ez nem teszi jelentéktelenné ezt, mert hiszem, hogy közvetlenül az Úr félelmetes napja előtt is lesz egy ilyen egybeesés, azért mert a Szentírás ez mondja. De önmagában ez a jelenség még nem jelenti azt, hogy eljött volna, hiszen többször volt már ilyen.
A másik, hogy az Izraellel kapcsolatos fenyegetések is évtizedek óta tartanak. Mindig lehetett volna gondolni, hogy itt a vég, beteljesedik a Góg-Magóg prófécia, stb. (De egyébként valóban be fog teljesedni!) És az még mindig nem lesz a vég... A Góg-Magóg esemény után hét évig a harctéren elhullott dolgokból fognak tüzelni Izraelben. Persze Oroszország és Irán ("Perzsia") katonai kapcsolata bármikor kialakulhat (mint ahogy régóta bármikor megvalósulhatott volna). Igaz, most már több minden elő lett készítve ehhez. De egyszerűen nem szabad hagynunk, hogy a világ eseményei és a híradások határozzák meg, hogy mit gondoljunk a küldetésünkről. "Hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről" - de nem szabad hogy ez határozza meg, hogy hogyan gondolkodunk. Ezt tanítja Jézus. Ennek ellenére, a keresztények tömkelege ma ezeknek a hatása alatt van.
[A következő gondolatok azoknak lesznek érdekesebbek, akik szeretnek a bibliai próféciák közül a számszerű utalásokkal is foglalkozni - ha nem érdekel, nyugodtan ugorj a cikk végére!]
Még egy dolog - azzal kapcsolatban, hogy Kat Kerr megemlíti, hogy még negyven év múlva is lesz feladata. Én is meglepődtem ezen (mint mások is), amikor ezt olvastam, és most nem feltétlenül az a célom, hogy a "negyven évet" védjem, csak gondolkodjunk el a Szentírás prófétai üzenetein. Hóseás azt írja (Hóseás 6:1-3), hogy "két nap múlva feltámasztja, a harmadik napon megeleveníti" Izrael népét, hogy éljenek az Úr színe előtt... az mennyi idő? Pétertől tudjuk, hogy az Úrnál egy nap ezer esztendő (2 Péter 3:8). A "két nap múlva", vagyis a kétezer év letelte valóban fontos jel, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy "a harmadik napon", akkor ez a prófécia körülbelül azt jelenti, hogy "a kétezer év eltelte után, a harmadik évezredben..." Ez pedig már elég tág időintervallum.
Nagyon fontos, hogy a Szentírás prófétálása elsődleges legyen a többi prófétai dologhoz képest (erre tanít Péter is, 2 Péter 1:19-20). De ha már a kétezer év elteltéhez ragaszkodunk: Mihez képest számítjuk a kétezer évet? Jézus születéséhez? (Az időszámításunk szerint ugyebár 2015 éve született Jézus), és ha csak ezt nézzük, akkor ez alapján már bármi bármikor megtörténhetne... Ma a keresztények ezt tartják egyértelműnek, pedig Dánielnél a Messiás halála a fordulópont...! A 70 évhétből hatvankilencet úgy számít, hogy ennek az elteltével lesz (azaz lett), hogy "kiirtatik a Messiás"... és csak utána számítja a maradék egy évhetet. Amiről tudjuk, hogy nem rögtön kezdődött el, hanem az Úr földi uralkodása előtt lesz, tehát a földre való visszajövetel előtti hét éves időszakról szól. Addig nem is számítja Izrael történelmét. Mintha kikerülne a látótérből. Az utolsó évhét idején lesz templom is már. De addig el kell telnie annak a kétezer évnek (minimum, mert a harmadik ezerév "harmadik nap" idején támasztja fel őket (Nem az 1948-as állammá válás jelenti a feltámadást Istennél, hanem a valódi élet, a feltámadás erejében, egy nemzeti szintű ébredés!). Szóval, ha minimum kétezer évnek kell eltelnie, és számítást akarunk végezni (nem mintha az Úr eljövetelének a "napját vagy óráját" akarnánk tudni, nem ez a cél!), akkor Jézus halálához képest ez azt jelenti, hogy időszámításunk szerint 33+2000=2033 lenne a minimum! Ezt ne úgy vegyétek, hogy 2033-ban fog történni valami, csak azt írom, hogy matematikailag is ez a legkevesebb, mielőtt Izrael életében elkezdődhetne az utolsó évhét, de valószínűleg még több, hiszen azt írja Hóseás, hogy "a harmadik napon..." Tehát még később kell hogy legyen - ha a Szentírás számszerű üzeneteit követjük... (Állítólag van egy néhány év hiba az időszámításunkban is, egy pontosításnál néhány évvel elszámította valamelyik pápa Krisztus születését, és úgy folytatták az időszámítást - talán így van, talán nem, de tényleg csak néhány évről van szó).
Szóval ha csak ezeket vesszük, azt látjuk, hogy még sokkal több, mint tíz év van hátra... És ez még mindig túlságosan közeli számítás. Tudom, hogy az emberek nem szeretnék ezt hallani, de pont ez jelzi, hogy betegek.
Egyébként pedig nem az időzítéssel kellene foglalkozni, hanem az Úr munkájával, hogy örömmel és dicsőségesen, teljes győzelemmel szorgoskodjunk, hogy az Úr is örüljön, és az emberek is igazán megismerjék és megtapasztalják őt ezen a világon. Rengeteg-.rengeteg ember vár még erre - és ehhez még el sem kell mennünk Afrikába... Még az utcabeli szomszédainknak is rendkívül téves Istenképük van. Vannak olyanok, akik szerint Isten ezt a migráns-áradatot is egy hatalmas ébredésre fogja használni, hogy muszlimok megismerjék Jézust itt Európában. Akár így akarja Isten, akár nem, egy biztos: van mit csinálni még, bőven...
Sok mindent lehetne még mondani, írni, fejtegetni ezzel kapcsolatban, most bőven elég volt ennyi is.
Az Úr csodálatos vigasztaló és gyógyító munkája legyen bennetek!
- O.Gy.
