LANA VAWSER:
ÉN VAGYOK AZ ÚR, AKI IGAZOLLAK TÉGED
Az utóbbi időkben úgy éreztem, hogy az Úr az igazolásról beszélt hozzám, és az a mondat csengett a szívemben és a szellememben, hogy...
"ÉN VAGYOK AZ ÚR, AKI IGAZOLLAK TÉGED"
Ezután Isten népe között sok embert láttam, akik börtöncelláknak látszó helyekre voltak bezárva. Olyan körülmények közé kerültek, ahol rács mögött érzik magukat, hazug szavak és ítéletek hangzottak el velük szemben, ellenük fordultak bizonyos helyzetek, ami által mások szemében a "kárhoztatás" helyére kerültek.
Sokan érzik úgy, hogy mások véleményének a csapdájába kerültek, különösen abban a harcban, amit Isten ígéreteiért folytatnak és azokért a látásokért, amiket az Úr mondott nekik és meg is erősített az Ő Igéje által. Sokakat láttam, akik megragadták Isten Igéjét, és azt, amit az Úr mondott nekik, és harcoltak, de mások, akik körülvették őket a kételkedés hangjaiként, a megfélemlítés hangjaiként és a kárhoztatás hangjaiként, ezeket a szavakat szólták, hogy leállítsák őket, miközben ők éhezik azt a "többet", amit Isten tartogat a számukra.
Ahogy ezt a látomást láttam, amelyben sokan be voltak zárva ezekbe a ketrecekbe, újra hallottam ezt a mondatot: "ÉN VAGYOK AZ ÚR, AKI IGAZOLLAK TÉGED", és hirtelen azt láttam, hogy a börtönajtók elkezdtek rázkódni és zörögni.
"EMELJÉTEK FEL A KEZEITEKET, ÉS DICSÉRJÉTEK, ÉS NÉZZÉTEK, AHOGY A KETREC MEGSEMMISÜL"
Ezután Pál és Szilász története jutott eszembe, amikor börtönben voltak az ApCsel 16-ban.
"A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket. Hirtelen erős földrengés támadt, amely az alapjáig megrázta az egész börtönt. Az ajtók azonnal kinyíltak, és a foglyokról leestek a láncok." ApCsel 16:25-26 EFO
Úgy éreztem, biztatnom kell közületek azokat, akik ketrecbe zárva érzitek magatokat, ne ijedjetek meg, csak kapaszkodjatok Őbelé, emeljétek fel a kezeiteket és a hangotokat a dicséret hangjával! Ne hagyjátok abba a dicsőítést! Továbbra is folytassátok a dicsőítést!!!
Aztán azt láttam, hogy ezek a börtönajtók kivágódtak, és nagy szabadulás, igazolás és áldás várt az Isten népére, akik eddig bezárva érezték magukat.
Isten utat készít, és igazolni fog benneteket. Emeljétek fel a kezeiteket, dicsérjétek, és nézzétek, ahogy a ketrec megsemmisül! Maradjatok közel az Úrhoz, folyamatosan vizsgáljátok a szíveteket az Ő jelenlétének a világosságában, hadd tegye próbára a szíveteket, és szűrje ki a nyugtalan, aggodalmaskodó gondolatokat.
"Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!" (Zsoltárok 139:23-24)
A börtönajtók már ZÖRÖGNEK... Nézzétek, ahogy kivágódnak, és szélesre tárulnak!
*************
