2013., 7. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
Ahogy a múlt héten taglaltuk, annak, hogy az Úr nem vette a kezébe a föld feletti hatalmát rögtön a feltámadása után, az volt a fő oka, hogy keresni akart egy menyasszonyt. Az első Ádám felesége engedetlen volt az Úrnak, és az ördögnek vetette alá magát, az "utolsó Ádám" felesége viszont ellene fog állni az ördögnek, és bizonyságot fog tenni az Úr iránti szeretetéről az engedelmességével. Minden áron az Urat fogja követni, annak ellenére is, hogy az egész föld, sőt a pokol is szembeszegül vele.
A Jézus feltámadása óta tartó korszakot jogosan nevezték "az egyház korszakának" vagy "a menyasszony korszakának". Az Úrnak jogában állt kezébe venni a hatalmat a föld felett, miután elvégezte érte az engesztelést, de a mi érdekünkben mégsem tette meg, azért, hogy lehetőségünk legyen Isten fiaivá és leányaivá válnunk, Krisztus örököstársaivá.
Van egy másik oka is annak, hogy miért nem vette még a kezébe a hatalmát. Ez pedig az, hogy az Isten ellenes lázadás és annak minden következménye nyilvánvalóvá kell, hogy váljon teljes mértékben. Ha Jézus az első században kezébe vette volna a hatalmat, akkor mindig is lettek volna olyanok, akik feltették volna a kérdést, hogy vajon Isten nélkül nem lenne-e képes az ember irányítani ezt a világot. A korszak végén ez a kérdés végérvényesen tisztázva lesz. Az egész teremtett világ előtt egyértelművé válik majd, mert a szemtanúja lesz, hogy a legnagyobb bolondság azt gondolni, hogy Isten nélkül képesek vagyunk irányítani ezt a világot, és hogy az ellene való lázadás mindig a legborzalmasabb következményeket vonja maga után. A jelen korszak végén mindazok a bajok, amiket az emberiség okozott magának és az egész földnek, el fogják érni azt a pontot, amikor mindenki elpusztulna, ha Isten nem avatkozna közbe.
Minden emberi probléma gyökere az, hogy az ember megpróbálja Isten nélkül irányítani a világot. Minden emberi problémára az jelenti a választ, hogy visszafordulunk Istenhez. Szinte minden emberi probléma gyökere az, hogy Isten nélkül próbáljuk tenni a dolgokat. Ezekre az a válasz, hogy az Úrhoz fordulunk. Azért mondom, hogy "szinte", mert vannak olyan üldöztetések és másféle megpróbáltatások, amik nem az Istentől való elfordulásunk következményei, hanem éppen hogy a Neki való engedelmességünkből adódnak. Ezek viszont dicsőséget és tiszteletet hoznak a szenteknek. Az eltökéltségünk, hogy engedelmesek leszünk, bármilyen következményekkel is járjon, örökre emlékezetben lesz az Úr előtt.
A Krisztus követésével járó próbák a mi nagy lehetőségeink, és azt bizonyítják, hogy eljutottunk arra az érettségi szintre, ahol ebben a megtiszteltetésben részesülhetünk. Ezért volt az, hogy miután az apostolokat megverték, úgy mentek ki onnan, hogy örvendeztek, mert méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az Úr nevéért.
Amikor a hitünk miatt üldöznek vagy igazságtalanul bánnak velünk, lehet, hogy nem valami nagy megtiszteltetésnek vesszük, de csak akkor gondolkodunk így, hogyha még mindig túl földi gondolkodásúak vagyunk, és túlságosan érdekel bennünket az, hogy mit mondanak rólunk az emberek. Ha a figyelmünket arra fordítjuk, amire kell, az Istennek való engedelmességre, és arra, hogy mit mond rólunk Ő, akkor mi is úgy fogunk örvendezni, mint az apostolok, amikor üldöznek bennünket. Az üldözések között megélt békesség és öröm a legalapvetőbb bizonyítékai a Krisztusban való érettségünknek, és annak a jelei, hogy igazi tanítványok vagyunk.
- - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Turn Back To God - The Great Commission, Part 7
