A prófétai megbízatás
A prófétai teher, 3. rész
2011, 10. hét
- - -
Sok olyan hiba, amitől a prófétai szolgálat veszített a hiteléből, abból származott, hogy nem lett megkülönböztetve egymástól az elhívás és a megbízatás (szolgálatba állítás). Ahogy az ApCselben láthatjuk, Pál már sok évvel a szolgálatba állítása előtt el volt hívva apostolnak. Nyolc és tizennégy év közötti hosszúságúra szokták becsülni az elhívása és a megbízatása között eltelt időszakot. Az ApCselből és Pál leveleiből világosan láthatjuk, hogy ez az idő felkészüléssel telt, miközben prófétaként vagy tanítóként szolgált, esetleg mindkettőként.
Ha azon tűnődsz, vajon megkaptad-e már a szolgálati megbízatásodat, akkor még nem kaptad meg. Amikor megtörténik az igazi, akkor egyértelmű lesz, és tudni fogod, hogy Istentől jött és nem csak emberektől. Addig pedig kiképzésben részesül az ember, és minél jelentősebb az elhívásunk, annál intenzívebb és keményebb lesz a kiképzés is.
A Szentírás minden egyes prófétája egyedi volt. de az Úr, aki minden hópelyhet különbözőnek alkotott, szereti a különbözőséget, és a népén belül mindenkivel egyedi és személyes módon foglalkozik. Ezért soha nem is tudunk pontosan lemásolni senkit. Tanulhatunk másoktól, de az Úrra kell koncentrálunk, az Ő dicsőségét szemlélve, és az Ő képmására átváltozva, ha azok akarunk lenni, akinek teremtett minket.
Ez egy másik alapigazsághoz vezet el bennünket a prófétai dolgok terén: a szolgálatunk által érintett minden egyes ember, minden egyes gyülekezet, minden egyes helyzet egyedi. Azok, akik miután kapnak egy kijelentést, azt megpróbálják mindenkire és minden helyzetre alkalmazni, a legjobb esetben is sok-sok zűrzavart fognak okozni vele. Még az Úr is, amikor a Jelenésekben a hét gyülekezethez szólt, mindegyiknek különböző üzenetet mondott. Bár mindegyik ugyanabban a régióban volt, és ugyanabban az időben is, mégis mind különbözőek voltak, és különböző üzenetre volt szükségük mindegyiküknek. Ahelyett, hogy csak magunkra koncentrálnánk, és arra, hogy az üzenetünk igaznak bizonyuljon, sokkal inkább azokra kell koncentrálnunk, akik felé szolgálunk, és arra kell érzékenynek lennünk, amire szükségük van.
Ezzel nem azt akarom tagadni, hogy néhány kijelentés az egész egyháznak is szólhat, mint például Agabusz üzenete az ApCselben, az egész világra közelgő éhínségről. Ez nyilvánvalóan olyan üzenet volt, amit minden gyülekezetnek hallania kellett. A legtöbb kijelentést viszont nem alkalmazhatjuk ilyen univerzálisan, ezért még érzékenyebbnek kell lennünk arra, hogy kire érvényes és mikor kell átadni. Ehhez az Úr iránti folyamatos engedelmesség szükséges.
A következő hetekben sok olyan példáról fogunk beszélni, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kaptak egyes emberek kijelentéseket, hogyan értették félre, vagy hogyan használták rosszul - mindezt azzal a reménnyel, hogy másoknak már nem kell ugyanezeket a hibákat elkövetniük. A Biblia ezekről elfogulatlanul beszél, és nekünk is így kell, ha azt akarjuk, hogy nagyobb felhatalmazást és kinyilatkoztatást bízzanak ránk. A mostani egyre intenzívebb időkben az érett, megbízható prófétai hangok egyre fontosabbak lesznek. Nem szabad spórolnunk a képzésünkkel.
Mindaddig, amíg meg nem kapod a prófétai megbízatásodat, szabad vagy hibákat elkövetni és tanulni azokból. Akik azt gondolják, hogy nem hibázhatnak, már most egy veszélyes megtévesztésbe kerültek. Még az érett, szolgálati megbízással rendelkező próféták is hibázhatnak, ha pedig ezek azt gondolják, hogy náluk is nagyobbak, annál biztosabb, hogy tényleg hibákat fognak elkövetni. Rész szerint látunk, rész szerint ismerünk, és rész szerint prófétálunk (lásd 1 Korinthus 13:9). Még a részleges kinyilatkoztatás is rendkívül sok segítséget jelenthet, de mindig marad mellette hely az alázatnak, amit a mások felé való nyitottsággal mutatunk ki, valamint annak a szükségnek, hogy folyamatosan keresnünk kell az Urat. Mindkét dolog létfontosságú azok számára, akik hűségesek akarnak maradni az Úrhoz.
