Nekem mindig is negatívat jelentett a "szervezet" szó. Mindig valami intézményesedett dologra gondoltam, ami megöli az igazi életet, és a hivatalosság átveszi a közvetlenség, a barátság, szabadság helyét.
De felfigyeltem arra, amit az angol nyelv segítségével szoktak a legjobban érzékeltetni: hogy mi a különbség az "organization" és az "organism" között: az egyik egy szervezett embercsoport, akik valamilyen céllal együttműködnek, a másik egy élő organizmus, ami szintén szervezetet jelent, úgy mint valakinek a teste, az egész élő szervezete.
Vajon baj-e ha szervezett csapattá válunk? Semmiképp sem, hiszen egy élő szervezet is nagyon jól "szervezett"! És nem véletlen a szójáték... Krisztus Teste egy Szervezet. Élő, együttműködő tagokból, testrészekből áll, és szervezett irányítás alatt működik. Tehát minden szempontból szervezet, tulajdonképpen a legjobb példája a kétféle "szervezet" együttes megvalósulásának.
Gondoljunk csak bele: maga a család, egy házaspár, vajon nem szervezet? Sőt, úgy is szoktuk nevezni, hogy "a házasság intézménye". Annak is van vezetője, kettejük közül a férfi, aki viszont alá van vetve Krisztus vezetésének. És ez így van jól. Úgy van jól, ha a család élete szervezetten folyik. Amit elsősorban a szeretet irányít, és a közös célkitűzések, tervek, álmok. És sok ilyen kis szervezet van (kisebb-nagyobb, sőt egészen nagyok is...)
Nem azzal van a baj, ha szervezetté, vagy akár intézménnyé válik egy élő gyülekezet. A baj azzal van, ha az abban rejlő jó lehetőségek mellett, nem számolnak a szervezetté válás veszélyeivel.
A szervezetek (mindkét értelemben) akkor válnak halottá, ha nincs táplálva, támogatva bennük az élet és az egészség. Jézus azt üzente az egyik ázsiai gyülekezetnek, hogy "Az a neved hogy élsz, pedig halott vagy." Majd a kezdeti cselekedetekre hívja fel a figyelmüket. (Jelenések 3:1-6) Ha szervezetté válunk, akkor azt azért tesszük, mert a kezdeti cselekedeteket jónak láttuk, és ezt szeretnénk állandósítani. De ha alábbhagy a kezdeti cselekvés, bármilyen okból, és megmarad a szervezet, akkor valóban csak egy teher a szervezeti lét.
Minden egészséges szervezet fejlődik. Egyre több dologra képes, egyre ügyesebben, egyre fejlettebben, egyre edzettebben és erősebben. A gyermekkorban megtanult dolgok rutinná válnak, a kezdetben ismeretlen vagy távolinak tűnő dolgok pedig aktuális kihívássá.
Baj lenne, ha egy gyülekezet csak a régen betanult rutinokból próbálna élni. Az előttünk álló új kihívások a felnőttségünk felelősségét is jelentik. Az előbb azt írtam, hogy az egészséges szervezet fejlődik. De az egészséges emberek házasságot is kötnek (egy férfi és egy nő, csak az egyértelműség kedvéért), és szaporodnak. Hogyan alkalmazható ez a gyülekezetre, Krisztus Testére?
Úgy, ahogy a Biblia alkalmazza: "Mert férjed a te Teremtőd..." Ő tesz bennünket termékennyé, alkalmassá a "szülésre", szaporodásra. Azt is ígéretként olvassuk, hogy "Arra nézve is kérni hagyom magamat...: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel". (lásd: Ezékiel 36:37)
Isten ránk akar bízni embereket, és azt várja tőlünk, hogy ha már nem gyermekségben élünk, hogy vállaljunk "családalapítást", azaz emberekről való gondviselést. Azt várja tőlünk, hogy jó értelemben véve, váljunk szervezetté - "jól szervezetté" és egy élő, minden ponton együttműködő, folyamatosan fejlődő és erősödő szervezetté. Hiszen a családba érkező új életeknek egy biztonságos otthon kell.
Isten bennünk akar lakozni, és közöttünk akar járni. Isten életeket akar teremteni közöttünk, és ezeket táplálni, éltetni, erősíteni akarja. Ez a jelenlét, és a Szent Szellemnek ez a munkálkodása lehetetlenség volna állandó imádkozás, közösségi szellemi események nélkül. Jézus erre tanít, az apostolok is erre tanítanak: "szüntelen imádkozzatok"... "Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által"... "Foglalatosak valának ... a könyörgésekben" Mert arra nézve is kérni hagyja magát Isten, hogy megsokasítson minket, mint a nyájat - emberekkel!
_
