A gyülekezetplántálás nem túl szimpatikus szó nekem. Ezt Pál korinthusi leveléből használták fel helytelenül - ott Pál új életet plántált azokban az emberekben, amit Apollós öntözött. Nem új helyi közösségeket indított "plántálás" címszó alatt. Akkor már inkább szült.
Igaz, itt is inkább azt kell mondanunk, hogy az egyes hívők szellemi újjászületését, kiformálódását segítette elő szolgálatkészségével, szeretetével, türelmével. (Lásd Galata lev.) Viszont ez a gyülekezet-szülés gondolat megfogott.
Ha az "új kezdetek" szemlélete során a munkálkodásunkból új helyi gyülekezetek lesznek, azoknak a jellegét több dolog is meg fogja határozni. Én nem azt képzelem, hogy az lenne a célunk és feladatunk, hogy ugyanolyan kis gyülekezetek szülessenek, amilyenek mi vagyunk most, vagy amilyenek akkor leszünk.
Vegyük csak egy gyermek születését. Nem mindegyik "kiköpött apja"! Egy gyermek karakterét, külső-belső tulajdonságait, hajlamait és egyéniségét nem csak az apától örökölt gének határozzák meg, hanem az anyáé is. Most különösebb teologizálás nélkül: természetesen tudom, hogy Isten az Atyánk, és anyai szerepben csak a mennyei Jeruzsálemet említi a Szentírás (ld. Zsid lev.), de emellett az igazság mellett, szemlélhetjük ezt másként is.
Ha egy új környezetben "születik" egy új gyülekezet, akkor annak a jellegét nem csak a "megtermékenyítő" gyülekezet fogja meghatározni. Ha ez így lenne, akkor az inkább klónozás és valamiféle illegális génmanipulálás lenne, szellemileg is. Nincs szükség ilyen manipulációra, hogy mindenképpen a saját képmásunkat lássuk abban az új gyülekezetben - amelyet persze teljes joggal mondhatunk "sajátunknak", mint ahogy egy apa is a sajátjának mondja a gyermekét. De egy értelmes apa figyelve követi nyomon a saját gyermeke egyéni kifejlődését, aki az anyja génjeit is épp úgy hordozza...
És itt jön az, amit fontosnak tartok hangsúlyozni: az adott környezet - akár az új település, akár csupán egy kulturálisan eltérő környezet - ugyanúgy meg fogja határozni az adott új gyülekezet jellegét, mint mi, akik "megalapítjuk" azt.
Ez nem azt jelenti, hogy a bűnökben, vagy bármilyen evilági szellemi örökség terén kellene hasonlítania a környezetére. Noha a helyi speciális bűnök is meg fogják határozni, milyen lesz az új gyülekezet! Csak éppen, ha egészséges a "gyerek", akkor pont úgy, hogy ellenhatást vált ki benne! A helyi bűnök között született helyi gyülekezet sokkal ellenállóbb, sokkal immunisabb lesz ezekre a helyi "specialitásokra", mint esetleg más gyülekezetek, akár a mi jelenlegi közösségünk - mivel tudatosabban is fogja kezelni ezeket. És talán már mi is kevesebb hibánkat fogjuk látni visszaköszönni bennük majdan... Ehhez persze az is kell, hogy a kellő időben, fokozatosan, mint bölcs szülők, kezdjük önállónak kezelni, elengedni a kezét és hagyni felnőni - továbbra is szeretve és törődve vele, tanítva de szabadon hagyva, hadd fussa a maga pályáját, hadd legyen önmaga.
De ehhez hinni kell abban, hogy minden helyi gyülekezetnek önmagának kell lennie, egyedinek, természetesen az Úrban.
