A közvéleménykutatás során összesen öt számítógépről jelöltek be szavazatot (ezt jelenti az 5 szavazat, tehát lehet, hogy valahol a házaspár mindkét tagja jelölt be valamit stb, és a rendszer, kicsit furcsán, ebből az "5"-ből számítja a százalékos átlagokat). Ezen kívül volt aki emailben jelezte, hogy szerinte az összeset be kellene jelölni, mert itt tart sajnos a kereszténység. A bejelölések alapján a számszerű vélemények így néznek ki: (csak azokat írom, amik nem nullát kaptak)
Tehát mik a legnagyobb hiányok az egyházban:
Szeretet - 3
Isten jelenléte - 3
Szent Szellem ereje - 1
Isten szolgái - 1
A rendeltetésünk megértése - 1
Szentség - 2
Jézus követésére való elkötelezettség - 4
Nos ez a felmérés egyáltalán nem "reprezentatív" :-0 és természetesen csak egy próbálkozás volt, de a nullás eredményeket is figyelembe véve (azokhoz hasonlíva), a "magasabb" számokat kapott területek érdekes képet mutatnak a kereszténységről, vagy legalábbis arról, hogy az egyházban élő hívők mit tapasztalnak. Ráadásul akikhez tudomásom szerint eljutott és válaszoltak, eléggé különböző karakterek, tehát még csak közös személyiségjegyekre sem lehet fogni egy-egy ilyen témát. És akkor konkrétan ezekről a kiemeltekről, röviden:
A szeretet nyitja a sort, és bizony azt kell mondanom, hogy ha már 1-2 ember bejelöli a szeretet hiányát a kereszténységre nézve, akkor nagy baj van. De lehet hogy máris korrigálnom kell magamat. Lehet, hogy nem a baj nagy, hanem inkább az érzékenységünk erős a szeretetre vonatkozóan. Jól érezzük, hogy ha kezd megfogyatkozni a szeretet, akkor Isten akarata borul minden szinten a keresztények közösségi életében - hiszen Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad. Ez persze lehet korábbi tapasztalatok hatása is - mármint a szeretet hiányának a bejelölése. Mindenesetre azt tudom tanulságként írni: mindig ÉN legyek az első aki a változást bemutatja!
A listában a másik "kitüntetett" Isten jelenlétének a hiánya. Erről vegyes a véleményem. Tudjuk, hogy Isten jelenléte sok helyen sokszor megtapasztalható. Mégis a szavazatok száma valamilyen hiányérzetet mutat. És itt is az lehet a válasz, hogy ha csak egy kicsit is fogyatkozik, akkor azt már érzékeljük, hiányoljuk. Vagy pedig egyszerűen tudjuk és jelezzük, hogy voltak már sokkal tartalmasabb tapasztalataink, és nem akarjuk, hogy ezekből csak szép emlékek legyenek. Azt tudom mondani, hogy Istennek vannak ígéretei az Ő személyes jelenlétére és közöttünk járására, annak kézzelfoghatóbb megtapasztalására, aminek viszont komoly feltételei vannak. És itt nem csak arra gondolok, hogy ha az Ő nevében gyűlünk össze, akkor úgyis közöttünk van, hanem arra, hogy uralkodása, akarata, cselekvése, munkálkodása működni tud-e közöttünk korlátozás nélkül, vagy sem. Nos, ezért kell felépülnie Dávid leomlott sátorának, az Úr Szelleme által. (Ehhez elsősorban a Szent Szellemre kell figyelnünk és Neki engednünk mindenkor minél többet...!!!)
A szentség két szavazatot kapott, de azért megemlítem. Tudok róla, hogy különböző elképzelések vannak erről. Egyrészt a bűnök kerülését értik/értjük alatta, és talán emiatt sem jelölték többen, hiszen ennek hiánya nem annyira feltűnő vagy elterjedt (persze látunk rossz dolgokat hívők életében). Viszont a szentség ennél többet is jelent: Istennek szentelt életet élni... És itt tudom megérteni azt is, (bárki is legyen az), aki azt jelölte be, hogy hiányoznak Isten szolgái az egyházból. Persze vannak, de olyanok is vannak, akiknek nem kellene már a pusztában lenniük, hanem elő kellene jönni mint Keresztelő Jánosnak, hogy megmutassák magukat Isten népe számára!
És végül Jézus követése. (De nem utolsósorban, természetesen!) Ez kapta a legtöbb szavazatot. Meggyőződésem, hogy ez a gyökere, alapja gyakorlatilag mindennek. Jézus követése az a tökéletes életforma, amit szellemi emberként való életnek nevezhetünk, ami egyértelműen a szeretetet követi, Isten jelenlétét a Vele való jó kapcsolat által, Isten odaszánt szolgálatát szentségben, ebből fakadóan Isten erejét is, stb. Jézus követése a gyümölcse annak, hogy tanítvánnyá válnak az emberek, azaz, hogy ha van aki tanítvánnyá teszi őket. Hiszen ezt parancsolta Jézus a Máté 28-ban. Nem azt, hogy kereszténnyé, szeretetteljes emberré, Isten szolgáivá, szentekké tegyenek minden népet - noha ezek mind igazak!! A tanítványság, mint életforma a garancia ezekre, amit ha felvállal az egyén, akkor részt tud venni azon a csodálatos vándorúton Istennel, ahol mindezeket megtapasztalhatja, sőt alkalmassá válik arra, hogy ezeket a kereszténységben tapasztalható hiányokat a saját példamutatása által és szolgálata által megszüntesse másokban is! Csak az odaszánt élet, ami a saját életünk elveszítésével jár, az teremheti meg azokat a gyümölcsöket, amivel Isten tetszésére tudunk tenni, és az Ő kedvéért igazi eredményeket tudunk elérni ezen a földön.
