Sokan vannak, sőt egyre többen, akik az elmúlt években napi szinten részesülnek a próféciák által Isten áldásából. Rendszeresen kapok egy-egy visszajelző levelet, általában számomra ismeretlen keresztény testvéreimtől, hogy mennyire jól jönnek ezek a napi üzenetek. Azt is írják (írjátok), hogy megdöbbenve tapasztalja, aki ezeket olvassa, hogy rendszeresen összevág azzal, ami aznap, vagy legalábbis a napokban történik vele valamilyen szinten. Vajon mi lehet ennek a magyarázata? Természetesen az Úrnak van válasza erre a kérdésre, de mielőtt ezzel foglalkoznék, meg kell említenem azt is, hogy vannak olyanok is, akik megkérdőjelezik az ilyen szolgálatnak a hitelességét. Hogy nekik is segítsek megérteni ezt, hadd mutassak bibliai példákat arra, ahogyan Isten az Ő szolgáit arra használta, hogy reggelenként prófétai üzeneteket adjanak át Isten népének; illetve meg szeretném mutatni azt is, amit Isten Igéje tanít az ilyen szolgálat jelentőségéről:
Jósiásnak tizenharmadik esztendejétől fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok. És elküldte az Úr ti hozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra. (Jeremiás 25:3-4)
Jeremiás személyesen emlékeztette a népet ennek a szolgálatnak a jelentőségére, és többször is olvasunk erre való utalásokat Jeremiás könyvében. Egy helyen maga az Úr azt mondja ugyanezzel kapcsolatban, hogy "tanítottam őket jó reggel" (Jer 32:33). Vagyis több volt ez, mint csupán naponta "ostorozni" a népet a bűnei miatt - vagy éppen csak egyszerű lelkesítő gondolatokat átadni. Az Úr reggelenkénti üzenetei ennél komolyabb tartalmúak voltak. Mire tanította a napi üzenetekkel őket? Mi volt a célja?
És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam (Jer 35:15)
Egyrészt a gonosz utakról való elfordulás, azaz megtérés, a rossz helyett a jó cselekedetek munkálása, az idegen istenektől való óvás, és mindez azért, hogy a Tőle kapott örökségükből, az ígéret földjének az áldásaiból hosszútávon részesüljenek. Több mint négy év telt el, amióta Bill Burns és Marsha Burns napi próféciáit olvasom reggelenként (amit amerikai idő szerint minden hajnalban 3 óra körül, tehát igencsak "jó reggel" tesznek közzé az interneten Krisztus Teste számára). Ugyanazokat látom és tapasztalom személyesen is, amiket Jeremiás idejében mondott az Úr az ilyen jellegű szolgálatról: a célja az, hogy a "gonosz" útjainkat, vagyis az óemberi természetünk jellegzetességeit levetkőzzük, és "megjobbítsuk cselekedeteinket", vagyis, a Krisztus természetét öltsük magunkra. Az idegen istenek (gonosz szellemek, e világ fejedelme, vagy bármilyen bálvány) hatásaitól is erőteljesen óv az Úr ezeken az üzeneteken keresztül, nyíltan képviselve, hogy azok a gonoszságok igenis az ördög csapdái, ellenünk készített tervei, vagy éppen nekünk felkínált kísértései, amelyeknek álljunk ellene, utasítsuk vissza, és ne alkalmazkodjunk hozzájuk. Rengetegszer hív az Úr a próféciákon keresztül bennünket, hogy inkább menjünk Őhozzá, a jelenlétébe, közelségébe, a szeretetébe; hogy az Ő útjain járjunk, és a Benne való hit által megtapasztaljuk a nekünk készített győzelmeket. A Jézus tanításai szerinti életformára ösztönöznek.
Ésaiás is tapasztalta, hogy az Úr erre használja őt:
Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni, hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat. Fölkelt reggelente, mint tanítványát, kora hajnalban fölébreszt, hogy figyeljek rá. Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet, én pedig hallgattam rá, és engedelmeskedtem. Nem fordultam vissza soha. (Ézsaiás 50:4-5 EFO)
Az Úr prófétai szolgái sokszor őrállók is voltak, ahogy ezt többek között Ezékielnél is (3:17; 33:7) látjuk. Az ilyen prófétai őrállóknak az volt a dolguk (és most is az), hogy az Úr előtt álljanak, figyeljenek, szót halljanak a szájából, és figyelmeztessék a népet, ha látják "jönni a fegyvert". Ezt teszi Bill és Marsha Burns is, amikor az ellenség valamilyen támadást indít Isten népe ellen. Ezek nem fizikai fegyveres támadások, hanem szellemi jelentőségű, ördögi események (noha szellemi fegyverek itt is vannak). Muszáj látnunk ehhez, hogy egy hadsereg vagyunk mindannyian, és egy Test. Lehet, hogy ez sokszor nem így tűnik, de ez nem az Úr hibája. Ő mindenesetre így tekint bennünket, erre is tanít a Szentírásban (lásd Efézus 4, vagy 1 Kor 12, stb). És éppen ezért írja Péter apostol:
Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el. Szilárd hittel álljatok meg vele szemben, hiszen tudjátok, hogy ehhez hasonló szenvedést állnak ki testvéreitek is mindenhol az egész világon. (1 Péter 5:8-9 EFO)
Habár a hétköznapi életünk nem ugyanazokból a konkrét részletes eseményekből áll, az ellenségünk támadásai az egész Testre kihatnak, az egész világon levő "atyafiságunkra" (lásd Károli fordítás). Itt is megtapasztaljuk, hogy ha szenved az egyik tag, a másik is vele szenved (1Kor 12:26). Ezért fontos, hogy ne csak az ószövetségi időkre korlátozódjon a prófétai szolgálat, hanem Krisztus újszövetségi népe között is legyenek próféták, akiknek bármilyen terjedelmű is legyen a szolgálatuk (akár egy helyi gyülekezetre, vagy akár Krisztus egész testére vonatkozó), a rendeltetésük végső soron ugyanazt a célt szolgálja:
... amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani. Akkor majd nem leszünk többé olyanok, mint a gyermekek. A különböző tanítások nem fognak ide-oda dobálni és elsodorni bennünket, mint a szél és a hullámok a csónakot. Akkor majd nem tud többé befolyásolni bennünket az emberek tévútra vezető ravaszsága. (lásd: Efézus 4:13-14 EFO)
Erre adott Krisztus "némelyeket", a különböző szolgálatok terén, köztük a prófétákat is. Legyünk hálásak értük, ismerjük meg jobban a szolgálatukat, és részesüljünk minél többet az Úr általuk küldött áldásaiból!
Zárásként egy bizonyságot írok le nektek. Nemrég volt egy reggeli prófécia, ami arról szólt, hogy ne az ösztönös reakciónk szerint viselkedjünk, ha egy vitás helyzet áll elő (nem pontosan idézem, csak a lényegét), és ne a saját törékeny ártatlanságunkat próbáljuk védeni, hanem legyünk alázatosak, inkább mi legyünk az elsők, akik bocsánatot kérünk, és ezzel hatástalanítani tudjuk a helyzetet. Nos, pontosan ez történt meg velem aznap. Őszintén megmondom, arra, amit kaptam egy testvértől, először tényleg az jött volna elő belőlem, hogy jól megvédjem az igazamat. De inkább követtem az aznap reggeli tanácsot, amit a prófécia által üzent az Úr. Az eredmény ugyanaz lett, ami a próféciában állt: hatástalanítva lett a helyzet, és egy sokkal őszintébb baráti társalgás alakult ki hosszútávon, mint gondoltam volna az elején. Az egyik lényeges dolog ebből, hogy én magam kezdtem megváltozni ezen a területen, és ezt a tanulságot azóta is szem előtt tartom, annyira elevenen bennem él, Istennek hála! Ezek a próféciák természetesen nem helyettesítik az Úrral való személyes kapcsolatomat, vagy a Tőle kapott személyes vezetést, sőt, éppen hogy csak erősítik.
Sok ilyen és hasonló történt velem ezek alatt az évek alatt, ennél látványosabbak is, amiket túl hosszú lenne ide leírni, ezért inkább azt kívánom, hogy ezeket ti magatok tapasztaljátok meg!
Országh György
