2011. május 8., vasárnap

Rick Joyner: Látni és hallani, 1. rész - A MÁSODIK ESÉLY

Már régóta tartoztam Nektek - Krisztus testének, minden érdeklődőnek - Rick Joyner cikksorozatának a legelső részével. Most itt olvashatjátok az ez év januári első cikket. Remélhetőleg hamarosan követni fogják ezt a sorozat további elmaradt részei is. (Minden imatámogatást köszönettel veszek!!!) Az eddig lefordított többi rész ide kattintva olvasható. Rick Joyner szolgálatából továbbiakat, például konkrét prófétai üzeneteket is, itt találsz.- Gyuri

- - -

Rick Joyner:
Látni és hallani, 1. rész
2011, 1. hét

Mivel ez az első "Heti Üzenet" 2011-ben, és mivel azt tanulmányozzuk, hogyan lehet megismerni Isten hangját és a gyülekezetnek adott prófétai ajándékait, ezért azzal szeretném kezdeni, hogy az egyik olyan legjobban elterjedt üzenetet adom tovább, amit Isten emberei az utóbbi időben kaptak. Talán minden másnál többször kérdezik mostanában tőlem, hogy mit jelent a 11-11. Akár az óra számlapján látva, akár más módokon, ezt már sokan kapták az elmúlt években. Az Újév napja 11/1/1 volt, vagy másképp írva 11-11. Ez általában egy második esélyről szól, ami az Ésaiás 11:11-ben olvasható üzenet, mivel itt ígéri Isten Izraelnek, hogy másodszor is visszahozza és helyreállítja őket a földjükön.

Amikor ezt az üzenetet megkapta Ésaiás, akkor Izrael még első alkalommal sem volt a földjéről szétszóratva  és összegyűjtve. Amikor Jézust az idők végének a jeleiről kérdezték, többek között azt mondta, hogy a fügefát kell megfigyelnünk, ami Izraelt szimbolizálja. Izrael az egyik olyan határozott, feltűnő prófétai üzenet, amit a próféták figyelnek és figyelembe vesznek. Izrael az emberiség barométere. Folytonosan konfliktusban áll, belülről és kívülről egyaránt. Annyira régóta tart ez az állapot, és annyira vágynak már a békére, hogy még arra is hajlandóak, hogy hatalmas területeket adjanak fel piciny országukból, abban a reményben, hogy így elérik azt, hogy béke legyen. De ahelyett hogy ez békéhez vezetett volna, az általuk átadott területek lettek az ellenük irányuló támadások kiinduló bázisává. Az ő békéjük soha nem emberektől fog származni, csak Istentől. A jó hír az, hogy valóban el fog jönni a béke Istentől, ami az Ésaiás 11 legalapvetőbb mondanivalója.

A béke soha nem azáltal jön el, hogy kiadjuk a kezünkből azt, amit Isten ránk bízott, hanem sokkal inkább azáltal, hogy mindent, amit Tőle kaptunk, többre értékelünk az emberekkel való békességnél is, és azáltal, hogy az Ő céljait az életnél is értékesebbnek tartjuk. Itt az ideje, hogy Izrael vissza legyen oltva a Fába - ami maga Isten. Ez egy olyan kezdet, ami a földjükre való újra összegyűjtésüket jelenti, de ennél még fontosabb az, hogy az Úrhoz legyenek újra összegyűjtve.

Izrael annak a jele, hogy Isten hűséges az Igéjéhez. A Jeremiás 31-ben az Úr kijelenti, hogy a napnak, a holdnak és a tenger zúgásának a rendje hamarabb szűnik meg, minthogy az Izraelnek tett ígérete meghiúsulna. Sokan úgy hiszik, hogy ezek ma már beteljesedtek az Egyházban, a "szellemi Izraelben". Ez sok ilyen ígéretre nézve igaz, de ez nem mond ellent annak, hogy az ígéretei a "természetes Izraelnek" is szólnak. Az Úr számos helyen világosan kijelenti az Ő Igéjében, hogy ezek az ígéretek Ábrahám fizikai magvának szólnak. Pál apostol is ezt bizonygatta az újszövetségi teológiáról szóló legfontosabb levelében, a Római levelében, ahogy ezt a kilenctől tizenegyig terjedő fejezetekben olvashatjuk. Ahogy ez a szakasz is figyelmeztet rá, nagy hibát követünk el, ha "kevélykedünk a természet szerinti ágak ellen" (lásd Róma 11:18).

Az összegyűjtött Izrael nemzetének a legnagyobb üzenete az, hogy Isten hűséges az Igéjéhez. Ő akkor is hűséges marad, ha mi hűtlenkedünk, és az Ő hűségében még egy esélyt ad nekünk. Az egész Ésaiás 11. fejezete arról szól, hogy a földön helyre lesz állítva a paradicsomi állapot, amilyennek eredetileg teremtve volt, ami egy második esély lesz az egész föld számára; Izrael "másodszori" összegyűjtése pedig annak a jele, hogy ez az idő közel van. Isten királysága, amiért Isten emberei azóta imádkoznak, amióta Jézus a földön járt, közel van.

Ez egy olyan év, amikor visszaszerezzük azt, ami elveszett, amikor sok ígéret megvalósul, és amikor a visszaesők visszatérnek. Ez imádkozással kezdődik, közbenjárással, és gyakran böjtöléssel is. Amikor Dániel azt olvasta Jeremiás próféciájában, hogy Izrael első alkalommal hetven esztendeig lesz szétszóratva a földjéről, akkor nem kezdett el csak úgy örvendezni, hogy itt az idő visszatérni, hanem böjtölni és imádkozni kezdett Isten Igéjének a beteljesüléséért.

Miért szükséges a közbenjárás ahhoz, hogy Isten ígéretei beteljesüljenek? Ahogy a Zsoltár 115:16 mondja nekünk, "Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta". Az Úr átadta a föld feletti hatalmat az embereknek, és ezért Ő bizonyos dolgokat nem fog megtenni a földön addig, amíg mi nem kérjük, hogy megtegye. Ez az egyik oka annak, hogy Jézus Emberré lett, hogy Ő lehessen a Közvetítő, a földi tartózkodása alatt pedig sokszor az ember Fiának nevezte magát. Egyben Ő volt az Isten Fia is, de azért jött el, hogy Emberré legyen, aki visszaszerzi, amit az ember elveszített.

Éppen ezért, amikor tudjuk, hogy eljött az idő, hogy beteljesüljenek Isten ígéretei, akkor le kell kötnünk a menny figyelmét azzal, hogy imádkozunk és böjtölünk, olyan közbenjárókként, akik Jézussal egységben vannak, akiről tudjuk, hogy "örökké él, hogy közbenjárjon" (lásd Zsid 7:25). Ő pap örökké, a Melkisédek rendje szerint, és mi is ugyanabban a papi rendben vagyunk papok. Ezért az egyik elsődleges üzenete és munkálkodása az Ő népe között arra fog irányulni, hogy helyreállítsa azt a papságot, amire el lettünk hívva.