Faith Tabernacle, ft111.com
2013. november 6.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Szellemben voltam, és amit hallottam, olyan volt, mint valami nehéz sóhajtozás, csikorgás, és terjedés. Ezek a hangok egy látszólag sötét szférából származtak. Ahogy a sóhajtozás tovább folytatódott, fény szűrődött át a sötétségen, tűhegynyi sugarakban, és ettől meglátszott a pókháló és a por, ami az elhanyagolás ideje alatt került oda. Légáramlatokat éreztem, örvénylő formában, és mint egy lágy szellő, elkezdték megújítani az atmoszférát. Egyfajta frissesség volt jelen -- az élet megújulása -- amit szinte harapni lehetett; ez rendet teremtett, tökéletességet és precíz pontosságot. De ezzel együtt még folytatódott egy mély, belső munka a személyes fundamentumunkban. Egy idő után a sötét szféra eltűnt, és helyette teljes fény lett, és Isten érzékelhető jelenléte volt ott, amelyet angyalok vettek körül -- ragyogóak, szentek, igazak! Hihetetlenül felfrissítő élmény volt, és a mi Urunk kellemes illatát is éreztem. Elhangzott a Szellemének a hívó szava, ami arra sürget bennünket, hogy engedjünk az Ő munkájának, ami jelenleg még több, mint amit felfoghatnánk; hogy menjünk magasabbra, de ugyanakkor mélyebbre is, a szellemi éberségben és az átadottságban.
Róma 8:22-25 Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk. A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!
