Rick Joyner tavalyi sorozatának a mostani része is nagyon tanulságos. "The Prophetic Experiences", amit prófétai élményeknek, vagy tapasztalatoknak is lehet fordítani, a szellemi élmények mellett olyan élettapasztalatokat sorakoztat fel, amelyekre jó odafigyelnünk mindannyiunknak - akár ilyen elhívásban járunk, akár csak érdeklődünk eziránt.
- - -
A keresztény élet mércéi - A prófétai élmények, 5. rész
Az igazi krisztusi tanítványság áldozathozatalról szól, és nem bizonyos dolgok megszerzéséről. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene gondoskodnunk a családunkról, ahogy az 1 Timótheus 5:8 is mondja: "Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a pogánynál." Viszont különbség van a családunkról való gondoskodás és az anyagiasság, a kapzsiság vagy akár a mértéktelenség között.
Az élet ösvényének mindkét oldalán húzódik egy árok. A szegénység lelkületét hordozó keresztényeket látva, olyan túlzott reakciót adtak mások, amellyel átestek a ló túlsó oldalára, a másik oldalon húzódó árokba, és így földi gondolkodásúak lettek és materialisták. Mivel attól féltek, hogy "annyira a mennyben járna az eszük, hogy nem tudnak boldogulni a földön", ezért annyira a földi dolgokon jár az eszük, hogy a mennyre sem jók, meg a földre sem.
Nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbb keresztény, ahogy tulajdonképpen minden ember, szélsőségekben gondolkodik. Hajlamosak vagyunk a legszélsőségesebb tulajdonságaik vagy tetteik alapján megítélni az embereket. Pedig amikor az igazságban járásról van szó, az élet ösvénye szinte mindig ezek között a szélsőségek közötti egyensúlyponton található meg.
Ezért mondja nekünk a Filippi 4:5 "A ti szerénységtek legyen ismeretes minden ember előtt" (P. Soós István ford.). [A szerző által idézett angol KJV szerint "A ti mérsékelt voltotok ..." - a ford.] Ez nem csak az anyagi javainkra, evésre, ivásra igaz, hanem a tanításainkra is. Az alapvető dolgokra nézve egyértelműnek kell lennünk, kompromisszumoktól mentesen, viszont a többi periférikus doktrína, az eszkatológia és más tanítások esetében, amelyek bizonytalanok, és eltérő értelmezésükre van lehetőség, ezeknél a mérsékelt elhelyezkedés a biztonságos - vagyis az, hogy ne vonzódjunk a szélsőségek felé.
Ezt persze ki kell egyensúlyozni azzal a ténymegállapítással, hogy egyes igazságok a szélsőségekben találhatók. Szélsőségesen hangzik talán, hogy Jézus az egyetlen Út az Atyához, de ez egy olyan szélsőséges igazság, amelyben ha megalkuszunk, akkor az Ő istenségének az alapigazságára nézve is megalkuszunk. Ő maga volt az, aki ezt a kijelentést tette, és ha ez nem igaz, akkor bizonyára hazudott, így pedig nem Ő lenne a Szentírás Istene.
Talán részletesebben is taníthatott volna az Úr olyan témákról, mint például a gyülekezetvezetés, az evés és az ivás, de ezzel csak egy másik törvényt csinált volna az Új Szövetségből ahelyett, hogy az Istennel való kapcsolatról szólna, noha épp ez a rendeltetése. Természetesen vannak parancsolatok az Új Szövetségben is, de ezek sokkal inkább szólnak a szeretetről, mintsem arról, hogy mit együnk, mit igyunk, vagy más viselkedési szabályokról. Az Apostolok Cselekedetei 15:23-29 adja meg a keresztényekkel szemben elvárt alapvető viselkedési normákat:
"Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek miközülünk kimenvén, megzavartak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelkeiteket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nékünk, miután egyetértésre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
Mert tetszék a Szent Szellemnek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék tireátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!"
Ezt a nyilatkozatot úgy tették, mint ami a Szent Szellemnek, valamint az alapító apostoloknak és a gyülekezet elöljáróinak a bizonyságtétele. Ez a Szentírás. Ennél többet nem helyezhetünk elvárásként senki elé, mert különben azzal a törvényesség alá helyeznénk az embereket. Viszont az is igaz, hogy az Új Szövetségben a gyülekezet leendő vezetői ennél sokkal nagyobb elvárásoknak kellett, hogy megfeleljenek. Vezetőnek lenni nem csak az apostoli vagy az elöljárói (presbiteri) pozíciót jelenti, hanem alapvetően azt, hogy befolyásos ember valaki.
Ahogy Krisztusban egyre érettebbé válunk, legyen az a törekvésünk, hogy olyan mércét üssünk meg az életünkkel, ami magasabb, mint az a minimum, amivel éppen hogy csak eléldegélhetünk. Akik igazán szeretik Istent, nem azt keresik, hogy mi az a minimum, amivel könnyen megvannak, hanem azt, hogy mi többet tehetnének Őérte. Egy teljesen kiszolgáltatott csecsemő teljesen önző is egyben. Ahogy a gyermekek egyre érettebbek lesznek, több dolgot értenek meg, és többet tudnak megtenni, ezáltal egyre önzetlenebbé is válnak. Ugyanez igaz azokra is, akik újjászületnek. Az újonnan megtért keresztények gyakran azzal vannak betelve, hogy milyen sok hasznuk van nekik ebből, az érettek viszont, akik megismerték a kereszt erejét, olyanok lesznek mint az apostolok, akik hálát adtak az Úrnak, hogy méltónak tartotta őket arra, hogy szégyent szenvedjenek az Ő nevéért. Ugyanígy az éretlen prófétikus emberek is általában nagyon más emberré lesznek az éretté válás folyamán, de ehhez meg is kell adnunk nekik az esélyt arra, hogy éretté váljanak.
- - -
Fordítás: Országh György
