Heti Üzenet
2012, 19. hét
Rick Joyner
Tudjuk a Szentírásból, hogy az egységből adódóan megsokszorozódik a szellemi hatalom. A Biblia bizonyságot tesz arról, hogy egy elűz ezret, de kettő tízezret tud elűzni. Az Úr azt is tanította, hogy ha ketten megegyeznek, akkor meglesz nekik az a dolog. Természetesen ez a megegyezés több, mint egy elvi megállapodás egy bizonyos kérdésben; sokkal inkább arra utal, hogy valódi, mély egység van a két ember között. Ez azt igényli, hogy azzal a kérdéssel is behatóan foglalkozzunk, amiben egységre jutunk, és az emberekkel is, akikkel egységet alakítunk ki, és ez nem lehet felületes.
Ahogy Illés is, aki próféta és látó volt, abban a tévedésben volt, hogy ő maradt egyedül az Urat képviselő emberek közül, miközben valójában az Úr több ezerről tudott még, ugyanúgy mi sem vagyunk egyedül. Az Úrnál sokkal többen vannak, akik kiállnak az Ő igazsága mellett, mint amennyiről mi tudunk. De ha egyedül is vagyunk, és meghalunk azért, amit képviselünk, vajon van valami jobb módja ennek? Egy jelentőségteljes csodának lehetünk a szemtanúi Krisztus testében, ma Amerikában: Krisztus teste elkezdett egységbe kerülni. Lehet, hogy ez még távol van attól, amit az ideális egységnek tartunk, de mégis elkezdődött.
Az eddigi legnagyobb lehetőség előtt állunk, hogy azzá legyünk, akiknek el vagyunk hívva - hűséges tanúknak, akik az evangélium igazságát többre tartják, mint a saját életüket. Látni fogjuk, hogy azok, akiket erőtlennek tartunk, feltűnő bátorságot és erősséget fognak tanúsítani. A fokozódó sötétségben meg fogjuk látni, ahogy az egyház soha nem látott világossággal és dicsőséggel emelkedik föl. Meglátjuk az Ézsaiás 60:1-5 beteljesülését:
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
És pogányok jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jön a népek gazdagsága.
Itt azt láthatjuk, hogy a nagy sötétség idején fog az Úr dicsősége megjelenni az Ő népén. A 3. versben győz a világosság, a nemzetek pedig a világossághoz fognak jönni, nem maradnak a sötétségben.
Ahogy a Zsoltárok 97:2-ben olvassuk, "Felhő és homályosság van körülötte..." Épp emiatt, amikor azt látjuk, hogy egyre nő a sötétség és a zűrzavar a nemzetekben, kezdjük el keresni az Urat! Ahogy az Úr figyelmeztetett bennünket, hogy "Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok" (lásd Lukács 8:18), és nem csak arra, hogy mit hallgattok, ugyanúgy vigyáznunk kell azzal is, hogy hogyan látunk. Kire fordítjuk a legtöbb figyelmünket - az Úrra, vagy az ördögre?
Korábban is volt már szó erről, hogy ha meg akarjuk érteni az időket, akkor sokkal több figyelmet kell fordítanunk arra, amit Krisztus cselekszik, mint arra, amit az antikrisztus tesz. Jó dolog ismerni az ördög szándékait, terveit, de ez csak egy kis részét foglalhatja le annak az időnek és figyelemnek, amit a megismerésre fordítunk. Észrevetted már, hogy a Jelenések könyvéről íródott legtöbb könyv az antikrisztusról szól, sőt egyesek teljes mértékben csak az antikrisztusról szólnak? A Jelenések könyvének első verse azt mondja nekünk, hogy ez "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása", és nem az antikrisztusé. Hogy tudott így elferdülni a látásunk?
Ahhoz, hogy világosság legyünk, muszáj, hogy a világosság legyen a figyelmünk középpontjában. Ez nem jelenti azt, hogy nem foguk tudni a sötétségről, sőt, hogy ne tudnánk az ördög terveiről, de azzá változunk át, amit szemlélünk, ahogy a 2 Korinthus 3:18-ban olvassuk:
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől.
Ha az Úr dicsőségét szemléljük, akkor az Ő képmására változunk el. Ha több időt és figyelmet fordítunk az ördög szemlélésére, akkor olyanok leszünk mint ő. Észrevetted, hogy sokan a tévtanítások figyelői közül egyre inkább az atyafiak vádlójának a természetét veszik fel, a Krisztus természetét pedig kevésbé? Lehet, hogy nemes és őszinte vágy volt bennük Krisztus testének a védelmezésére a megtévesztés ellen. Ha viszont túl sok időt töltenek azt nézegetve, hogy mit csinál az ördög, akkor inkább az ördöghöz hasonló módon kezdenek el viselkedni, mintsem Krisztushoz hasonló módon. Ha több időt fordítanak a rossz dolgokra figyelve, mint a jó dolgokra, akkor az általuk szemlélt tévelygés fogja elferdíteni őket.
Sokan estek bele ebbe a csapdába, mert túl sokat figyeltek az ellenségre, és sokan vannak olyanok is, akik semmi negatívat nem hajlandók meghallani. Ők azok, akikről Pál apostol figyelmeztetése szólt: "viszket a fülük" (lásd 2 Timótheus 4:3), vagyis akik csak azt hallgatják meg, amit pozitívnak tartanak. Nekik is az a sorsuk, hogy megtévesztésbe kerülnek. A Világosságban járás kulcsa az, hogy tartsuk Őrajta a figyelmünket, és hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket abban, hogy mikor és hol kell megismernünk az ördög szándékait.
A másik kulcs az, amit a Dániel 2-ben látunk, amikor a világ birodalmai összeomlanak, a királyság növekszik. Amikor minden más szétesik, mi építkezünk. Vajon az, amivel foglalkozunk, építés, vagy rombolás?
- - -
Fordítás: Országh György
