Ahogy ígértem, újra lefordítok Rick Joyner cikkeket, amelyek alapvetően egy hosszú cikksorozat részei a MorningStar honlapján. Ezekben a cikkekben rendszeresen visszautal korábbiakra is, valamint a folytatólagosság miatt egyszerre csak egy-két gondolatról szokott írni, időnként néhány részes mini sorozatokban, amelyek összekapcsolódnak egymással. Viszont mivel önmagukban is nagyon hasznosak, ezért fogadjátok szeretettel ezt az alábbi részt, ami ez év (2011) májusában jelent meg. Szeretettel ajánlom a figyelmébe mindenkinek, aki a prófétaság, prófétikus szolgálatok iránt nyitott, illetve aki egyszerűen csak tájékozottabb szeretne lenni ezen a manapság egyre jellegzetesebb, sok kérdést is felvető területen. De nem fér hozzá kétség, hogy nem csak kérdéseket és problémákat vet fel a prófétálás gyakorlata, hanem gyülekezetről gyülekezetre számos keresztény élvezi azokat az áldásokat, amiket az Úr ad ezen a biblikus szolgálaton keresztül.
Rick Joyner
A prófétai ajándékok, 2. rész
Újszövetségi prófétálás
2011, 20. hét
Forrás: MorningStar Ministries
Fordítás: Országh György
Múlt héten arról beszéltünk, hogy a Szellem ajándékaira vonatkozó általános alapelvek közül van néhány, amely mindenkire vonatkozik, viszont mindig is párosulnak azzal az egyediséggel, ahogyan Isten az egyes emberekkel foglalkozik. A Szentírásban minden apostol és próféta más és más, és minden ember egyedi. Ezért nekünk is meg kell tanulnunk azt, hogy a másoktól megtanulható alapelvek egyensúlyban legyenek azzal az egyediséggel, ahogyan az Úr velünk foglalkozik, ezt pedig a Vele való személyes kapcsolat által tudjuk elérni.
Ezzel eljutottunk egy másik alapvető igazsághoz a prófétálás területén: minden ember, minden gyülekezet és minden helyzet, akik és amik felé szolgálunk, egyedi. Aki kap egy kijelentést, és azt megpróbálja mindenkire és minden helyzetben alkalmazni, az a legjobb esetben is rengeteg zűrzavart fog okozni ezzel. Maga az Úr is, amikor a Jelenések könyvében található Hét Gyülekezethez szólt, mindegyikhez különböző üzenetet intézett. Ezek a gyülekezetek ugyanazon a földrajzi területen helyezkedtek el, sőt ugyanabban az időben, mégis különböztek egymástól, és különböző kijelentésre volt szükségük.
Nem azt mondom ezzel, hogy ne lennének néha olyan kijelentések, amelyekre az egész egyháznak szüksége van. Ilyen volt Agabusz üzenete is az Apostolok Cselekedeteiben, ami arról szólt, hogy éhínség jön az egész földre. Nyilvánvaló, hogy erre az üzenetre az egész egyháznak szüksége volt.
Hogyan különböztethetjük meg egymástól az egész egyháznak szóló üzeneteket azoktól, amelyek csak egy gyülekezetnek, vagy akár csupán egyetlen embernek szólnak? Érettséggel. A tapasztalatot semmi sem tudja pótolni. Nagyon szeretném, ha olyan ajándékom lenne, hogy ráteszem a kezemet az emberekre, és azonnal érettségre jutnának, de ilyet nem kaptunk az Úrtól, úgyhogy mindannyiunknak végig kell mennie ezen a folyamaton.
A következő hetekben számos példát fogunk megnézni, amelyek arról szólnak, hogyan kaptak kijelentést egyes emberek, és arról is, hogy hogyan értették félre, vagy használták helytelenül ezeket. Azt remélem, hogy így másoknak már nem kell ugyanezeket a hibákat elkövetni. A Biblia nyíltan beszél ezekről, ezért nekünk is így kell tennünk, ha azt szeretnénk, hogy nagyobb felhatalmazást és nagyobb kijelentéseket kapjunk. Egyre intenzívebb időket élünk, ezért az érett, megbízható prófétai hangok is egyre fontosabbak lesznek.
Ahogy a 13. héten is szó volt róla, a fiatal prófétai szolgálók könnyen összezavarodhatnak, különösen amikor a megkülönböztetés (felismerés) ajándéka ébredezik bennük, ha nem értik meg, hogy amit éreznek, az nem a saját problémájuk, hanem annak a felismerése (megkülönböztetése), amit éppen akkor érzékelnek.
Jegyezzük meg az alábbi három szempontot a kijelentések megfelelő kezeléséhez: 1.) a kapott kijelentés világossá tétele 2.) a helyes értelmezése, és 3.) az alkalmazása. Megtanultam, hogy az Úr szinte soha senkit nem akar zavarba hozni - egyszerűen nem ez az Ő stílusa. Ezt, ahogy korábban említettük, nagyon jól láthatjuk abban, ahogyan az Úr a kútnál beszélgetett az asszonnyal. Nagyon szelíden és tapintatosan viselkedett vele, néhány kérdés segítségével vezette a beszélgetést, és ez tette lehetővé az Úr számára, hogy feltárja a nő előtt, hogy ismeri őt és a helyzetét. Mindezt olyan kedvesen és tapintatosan tette, hogy ennek hatására a nő egy egész várost rávett arra, hogy jöjjenek el találkozni Azzal, aki épp most leplezte le a bűnét!
Ha azt a felismerést kapjuk, hogy valakinek ilyesmi problémája van, érdemes kihívni valahová egy kávéra, és szelíden abba az irányba terelni a beszélgetést, hogy te hogyan kaptál segítséget egy ilyen problémában, mindezt úgy, hogy még csak meg sem említed, hogy tudsz annak az embernek a problémájáról. Soha nem lehet az a célunk, hogy a prófétikus éleslátásunkat fitogtassuk, inkább segítsük Isten népét, és a Galata 6:1 szerint a lehető legszelídebben tegyük ezt.
Sok embernek a prófétai szolgálatra vonatkozó elképzelése az, hogy ez egy szigorú dolog, de ez általában azért van így, mert az Ó Szövetség prófétáiról mintázzák ezt a szolgálatot. Ők sokszor azért viselkedtek szigorúan, mert a Törvény szövetsége alatt szolgáltak, ami valóban szigorú volt. Az Új Szövetség a kegyelem és az igazság, ezért az újszövetségi próféták ennek az Új Szövetségnek a kegyelmes természetét tükrözik.
