"Ismét eltalálta egy kisbolygó vagy üstökösmag a Naprendszer legnagyobb bolygóját. A becsapódó test feltehetőleg néhány száz méter átmérőjű lehetett. 1994-ben és 2009-ben is volt ilyen esemény. A Jupiter "bombázásai" arra utalnak, hogy a Naprendszer nem is annyira nyugodt hely, mint ahogy eddig gondoltuk."
Ezt a cikket is az origo-n találtam (az egész itt olvasható, videofelvéltellel a becsapódásról). Csak azért érdekes, mert ahogy előző cikkemben is jeleztem, ez is utal a Jelenések könyvének olyan eseményeire, amik így már nem is olyan valószínűtlenek. János beszámolója szerint, lesz olyan is, hogy egy nagy méretű "égő hegy" fog belezuhanni valamelyik tengerbe. Ezt megelőzi egy olyan esemény, amit úgy olvasunk a Bibliában, hogy "vérrel elegyített" jégeső és tűz - amit a szóhasználat alapján sokan egyértelműen meteorzápornak szoktak értelmezni (mivel az eredetileg használt görög szó sem "jégnek" nevezi). Majd a meteorzápor/jégeső (?) és a "nagy hegy" földrezuhanása után, egy "nagy csillag" becsapódására kell számítanunk, ami szintén "égő fáklyához" fog hasonlítani. (Mindezekhez lásd: Jelenések könyve 8. rész.)
Nos, ha csak a Jelenések könyvét olvassuk, akkor is megállapíthatjuk, amit a fent említett cikk állít: a Naprendszer tényleg nem annyira nyugodt hely! És ezt Isten kijelentette nekünk az Ő Igéjében. Sőt, kifejezetten a földre nézve is elárult erről részleteket. De vajon csak azért tette, hogy féljünk a jövőtől? Nem! Hanem pont azért, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mire számíthatunk, és mi az, ami ránk, a Hozzá tartozókra vár - és ami nem! Nem csak a földre jövő katasztrófákat jelentette ki, hanem a Krisztusban levők oltalmát is. Ha részletesebben tanulmányozzuk a Jelenések könyvét és más hasonló szakaszokat a Szentírásban, láthatjuk, hogy az Isten ellen szerveződő Antikrisztusi birodalomra jutnak majd a legnagyobb csapások. A mostani árvizek és más események, amik nagyon sajnálatosak és szomorúak, sajnos csak az előszelét jelentik a Biblia szerint közelgő eseményeknek. Ezekre néha úgy is szoktak utalni, a Biblia szimbolikus nyelvezetével, hogy a "szülési fájdalmak" a természetben.
Az emberek előtt mindig is két lehetőség volt: szövetség Istennel, vagy lázadás Isten ellen. Ez nem csupán annyit jelent, hogy kereszténység, vagy nem kereszténység. Egyértelmű, hogy az igazi Istenfélelem nem annyiban merül ki, hogy valaki csupán "felveszi" a kereszténységet - bármilyen formában is (tradicionális vagy akár újabb változatban). Isten akarata az, hogy minden ember megtérjen Őhozzá. Egyedül az igaz Istent imádja, és csak a Neki tetsző dolgokat keresse. NE HAJOLJON MEG BÁLVÁNYOK ELŐTT SENKI! Se a magyar korona, se semmi más előtt! A gyilkosságok, házasságtörések, gonoszságok, csalások, lopások is, mind Isten ítéletét váltják ki. Természetesen az adott egyének életében elsősorban, de ahol megrögzül az bűn eltűrése, (és itt nem csak a politikusok korrupciójára gondolok, hanem a széles körben elterjedt paráznaság kultúrájára is, és a többi bűnre) ott az egész környék egyre nagyobb ítélet alá vonja magát. De az is biztos, hogy akik tiszta szívből félik Istent és segítségül hívják őt, azok az ítélet eseményei között is kegyelemben, segítségben részesülnek.
Azzal is számolni kell, az Istenfélő embereknek is, hogy Isten tanítani, vagy figyelmeztetni akarja az embert az adott körülmények között is. Az első fontos tanulság, hogy az embereknek minél hamarabb Istenhez kell kiáltaniuk, amit viszont a Neki tetsző életforma, cselekedetek választásával kell párosítaniuk. Szodoma is sokszor kiáltott már Istenhez, és ezt ki is vizsgálta az Úr, a Biblia beszámolója szerint: "Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom". (1 Mózes 18:20-21)
Ez a felkiáltás persze jelenthette a gonoszságok miatti felkiáltást is, szerintem itt most gyakorlatilag mindegy - a lényeg az, hogy Isten sokszor hallotta, hogy Őt szólítják: márpedig az Úr nevét hiába fel ne vedd... Ezért megvizsgálta Szodoma és Gomora életét, erkölcsi állapotát, az ott élő igaz Istenfélő emberek számát, arányát - és döntött... >
"És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is" (19:24-25) Ezzel párhuzamosan arról is gondoskodott, hogy az igaz Lót a családjával együtt megmeneküljön a pusztulás elől, noha új életet kellett kezdeniük. (Hasonlóan a Jelenésekben olvasható figyelmeztetéshez: "Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból" Jelenések 18:4 - ennek is meglesz a jelentősége a maga idejében.) A Szodománál olvasható "tüzes és kénköves eső" vagy más fordításokban egyszerűen "tűz és kénkő" földre bocsátása szintén nagyon hasonlít az említett naprendszeri, illetve a Jelenésekben előrejelzett eseményekhez.
Szóval a Naprendszer valóban nem is annyira nyugodt hely, de ez a Biblia világos tanítása szerint az emberiség szaporodó bűneinek a következménye, az erkölcsi elhajlásé, amit még a vallásos cselekedetek sem kompenzálnak. Azzal, hogy Istenhez kiáltunk, csak felgyorsítjuk Isten intézkedését - ami a vizsgálattal kezdődik Isten részéről! (Ahogy Szodománál is.)
Jeremiáson keresztül ezt üzeni mindenkinek, aki valamilyen szinten "bölcsnek", tudósnak, tájékozottnak tartja magát; mindenkinek, aki valamilyen hatalommal bír, "erős"; és mindenkinek, akinek van valmilyen vagyona: "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer. 9:23-24)
Rajtunk áll a lehetőség: a kegyelemben részesülünk-e előbb, vagy csak az ítéletben? Isten igéje egyértelmű: Ő az alázatosoknak kegyelmet ad. Ha nem a saját igazunkat akarjuk bizonyítani, hanem elismerjük, hogy vétkeztünk, mi magunk és a nemzetünk, és őszinte hittel segítségül hívjuk, annak a Jézusnak a nevét segítségül hívva, akit maga Isten adott Megmentőül és egyetlen Közbenjáróul, akkor kegyelmet kapunk, és gondoskodni fog arról, hogy megtanuljuk az ő igazságának az útját, és megtapasztaljuk a kegyelmét és segítségét, oltalmát és szeretetét.
