Modern írástudók - A Nagy Küldetés, 18. rész
2013., 18. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet
Pál apostol azt írta a korinthusiaknak, hogy nem sokan vannak az elhívottak között olyanok, akik e világon bölcsek vagy erősek. Azt viszont nem mondta, hogy egy sincs. Pál a világ elitrétegébe tartozott, iskolázottság és jólét szempontjából is. Mindezt feláldozta az evangéliumért, és úgy tartotta, hogy ezzel nem is fizetett nagy árat.
A bibliai időkben az írástudók jelentős befolyással bíró pozícióban voltak, akár a Római Birodalomban, akár Izrael népe között. Az írástudók olyan írók voltak, akik a hatalmi pozícióban levők határozatait foglalták írásba. Izraelben a Szentírásról való másolatok készítése is a munkájukhoz tartozott. Érdekes, hogy Jézus konkrétan ezt a csoportot szólítja meg a tanítványsággal kapcsolatban, a Máté 13:52-ben:
"Ezért minden írástudó, aki a menny királyságának a tanítványa lett, olyan mint egy háznép vezetője, aki a kincsei közül újat és régit hoz elő."
Azt láthatjuk ebből, hogy Jézus elvárta az írástudóktól, hogy a királyság tanítványai legyenek, és valóban, sokan közülük azzá is lettek. Ennek a konkrét csoportnak azt az intést adja, hogy új és régi kincseket is hozzanak elő. Ez egy fontos megfigyelés a Nagy Küldetésre való tekintettel, ugyanis ez az egyetlen olyan konkrétan megnevezett csoport, akiket az Úr úgy szólított meg, hogy arról beszélt, mit jelent a királyság tanítványává lenni.
A technika fejlettsége miatt ma már nem igazán vannak írástudók, viszont van egy csoport, akiket valamennyire össze lehet vetni velük, ők pedig az újságírók és az írók. Ma a médiának nagyon is tekintélyes szerepe van a kultúra, sőt a kormánypolitika alakításában. Egyesek szerint még a kormánynál is erősebb a befolyásuk. Milyen hatással lenne a mai kultúra alakulására az, ha a modern írástudók a királyság tanítványaivá lennének?
Figyelembe kell vennünk a modern írástudók befolyását az egyházban is. A világi média is jelentős hatást gyakorol rá, és érdemes jól átbeszélni ezt is, de itt most a keresztény médiáról beszélek. A keresztény médiának világszerte jelentőségteljes szerepe van. A videókból rengeteg van, és jelentős hatásuk tud lenni, csak úgy mint a weboldalaknak, a blogoknak, és természetesen a könyveknek és a rádiónak is. A modern pulpitus már nem fából készült állvány, amit az összejöveteli helyeken látunk - hanem elektronikus.
Az első században a kereskedelmi útvonalak mentén terjedt az evangélium, mivel abban az időben ezek jelentették a kommunikációs hálózatot is. A reformáció évszázadokon át lassú tűzön főtt, amikor viszont elkészült a nyomda, és a Biblia volt az első, amit azzal sokszorosítottak, akkor a reformáció egész Európában berobbant. A technika és a kommunikációs hálózatok jelentették azt az útvonalat, amelyen az evangélium kezdettől fogva terjedt, és ez így is lesz a vég eljöveteléig. A fontos kérdés az, hogy ki az, aki ezeket használja - a modern pulpitus mögött álló prédikátorok - a modern írástudók.
Ennek a modern pulpitusnak sok pozitívuma és negatívuma is van. Természetesen ma már sokkal több embert tudunk elérni, és sokkal gyorsabban, de mi az, amivel elérjük őket? Nagyon kevés szűrőn megy át, ami az internetre kerül, és sok ember szinte mindent elhisz, amit az interneten olvas. Az oda felkerülő dolgok nagy részét leginkább szellemi "szemét-kajának" lehetne nevezni, ha őszinték akarunk lenni. Némelyek mérget is tesznek abba, amit felszolgálnak.
Ugyanakkor kevés az olyan nemzetközi kaliberű őrálló vagy pásztor, aki egyáltalán foglalkozik korunk legnagyobb, kulcsfontosságú problémáival. Ezért, szokás szerint, olyanok töltik be ezt a vákuumot, akiknek nincs elhívásuk, nincs tekintélyük, és sok esetben épp ugyanannyi kárt okoznak, mint az evangélium ellenségei.
Mi hát a teendőnk? Először is, Krisztus tanítványaiként meg kell tanulnunk, hogy Tőle kapjuk az instrukciókat. Ezért nem csak arra kell törekednünk, hogy az Úr igéit hallgassuk, hanem ugyanolyan fontos cél, hogy Őt halljuk meg, aki maga az Ige. Ő kell, hogy legyen a Tanítónk, és annyira jól kell ismernünk a hangját, hogy csakis Őt kövessük. Vajon az Ő hangját halljuk azok által, akiktől az instrukciókat kapjuk?
Ma már vannak olyanok, akik nagy számú követőt tudnak vonzani az interneten, viszont még egy házi csoportot sem tudnának vezetni egy valódi gyülekezetben vagy közösségben. Az újságírók képesek azt feltételezni, hogy tekintélyesek olyan területeken is, ahol semennyi, vagy maximum egy kevés tapasztalatuk vagy képzettségük van, csupán azért, mert jól tudnak fogalmazni. Az egyházban és a keresztény médiában is sokan vannak, akik azt gondolják, hogy mivel jól forgatják a szavakat, akár szóban, akár írásban, tekintélyük van. Ha a királyság igazi tanítványai akarunk lenni, meg kell tanulnunk felismerni az igazi királysági tekintélyt, és azt is tudnunk kell, mikor van tekintélyünk, és mikor nincs.
Azzal kezdjük, hogy visszatérünk az Úr intéséhez, amit azoknak az írástudóknak szánt, akik a menny királyságának a tanítványai lesznek. Az volt a dolguk, hogy kincseket hozzanak elő - nem szemét-kaját, hanem csakis a legjobbat Isten házanépe számára. Ráadásul olyan kincseket kell előhoznunk, ami között új és régi is van. A menny királyságának az írástudói mély gyökerekkel rendelkeznek az egészséges bibliai igazságok terén, a történelem szemléletük pedig az atyák és anyák tiszteletében gyökerezik, ugyanis ez a királyság egyik alapvető jellemzője. Ugyanakkor olyan bátor és új meglátások képviselésére is alkalmasak, amelyek minőségükre nézve szintén "kincsek".
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Modern Scribes - The Great Commission, Part 18
