Az eljövendő Király - A Jelenések Könyve, 7. rész

Az eljövendő Király - A Jelenések Könyve (7. rész)

2016., 8. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Folytatjuk tanulmányunkat a Jelenések 1:​​7-tel:​

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Ahogy Jézus a felhők közé emelkedett, ugyanúgy felhők között fog visszatérni. Semmi kétség ​​afelől,​ hogy ezeket a felhőket szó szerint kell érteni, de ahogy jóformán mindennek, amit szó szerint kell érteni a Szentírásban, ​ennek ​​is van szellemi jelentősége és üzenete.

Sok bibliai szimbólumnak különböző helyzetekben különböző jelentés​e van. Ez nem azért van, hogy összezavarja az Isten igazságának keresőit, hanem inkább azért, hogy megtanítson minket az Ő Szent Szellemétől függeni, mely által bevezet minket minden igazságba. Az ​alap​elvek és a ​minták segítségünkre lehetnek, de félrevezethetnek ha elkezdünk ezektől függeni a Szent Szellem helyett. 

Egy kulcs​ ahhoz​, hogy megértsük milyen módon fog visszatérni az Úr, az Apostolok Cselekedetei 1:9-11-ben található, amikor felemelkedett: 

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

Ahogy a felhő befogadta őt, amikor felemelkedett, ugyanúgy a felhőkön fog visszatérni. Ismét mondom, ez szószerint értendő, de ugyanakkor egy kijelentés is azokra az időkre nézve, amikor vissza fog térni. Mivel a felhők a Szentírásban gyakran utalnak zűrzavarra, különösen a nemzetek közti zűrzavarra, számíthatunk rá, hogy hasonló időben fog megtörténni. Több, a Szentírásban található prófécia is ​alátámasztja ezt.​ Hogy néhányat említsünk: 

"Sűrű felhők leplezik Őt..." (Jób 22:14)

"A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket" (Zsoltárok 18:12)

"Felhő és sűrű homály veszi körül ..." (Zsoltárok 97:2)

"Mert közel van a nap, közel van az Úr napja! Borús nap lesz az, a népek ideje." (Ezékiel 30:3)

"Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt" (Dániel 7:13)

"mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin" (Máté 26:64)

Ahogy azt látni fogjuk, különbség van az "ég felhői" és a föld felhői között. Visszajövetelekor mindkettőből lesz, de később egy mélyebb módon fogjuk megérteni a menny felhőit, mivel ezek azok, amelyek közé elrejtőzött. 

Azt is meg kellene tanulnunk, hogy ​​​​a felhőkben​ ​keressük​ ​Őt​, avagy a zűrzavarban, a nemzetek zűrzavarában. A nemzetek közti káosz és zűrzavar mögött sokkal több van az evilági politikánál. Sok esetben ez ​​​​annak​ ​​a ​következménye,​ ​hogy a sötétség erői felbolydulnak attól, amit Isten tesz. Arra törekszenek, hogy elhomályosítsák vagy teljesen elfojtsák Isten munkáját, mint a Jelenések 12-ben, ahol az volt az ördög taktikája, hogy elárassza az egyházat. A lényeg az, hogy amikor a nemzetek között nagy felbolydulás támad, meg kell tanulnunk azt keresni, hogy mit tesz Isten.

Egy másik fontos tényező, hogy amikor Jézus felemelkedett, az Ő hűséges követői "​feszülten néztek" utána. Ugyanez lesz igaz akkor is, amikor visszatér: az Ő hűséges követői "feszülten néznek" majd Őrá. Az Ő népe ​​sok​ ​mindennel ​foglalatoskodott ezidáig, jó dolgokkal, amelyeket Ő bízott rá a népére, de a végén minden egyedül Jézusról fog szólni.

Közvetlenül a Mennybemenetele előtt Jézus követői a beszélgetéseik során az Ő Királyságának az eljövetelére összpontosítottak, és az Ő hűséges követői az Ő visszajövetele előtt is erre fognak fókuszálni. ​Ez az üzenet fogja bevezetni a korszak végét, ahogy ezt több helyen is látni fogjuk a Jelenések könyvében.

A két angyal megjegyzése a tanítványokhoz szintén fontos: "miért álltok itt az ég felé nézve?" Biztosítják a tanítványokat arról, hogy Jézus ugyanúgy fog vissza is térni, mint ahogy látták elmenni, de valójában burkoltan arra céloztak: "nincs jobb dolgotok?" De igen​, volt​. A munkájuk csak akkor kezdődött. A legfontosabb alapon kellett elkezdeniük - így tehát visszatértek Jeruzsálembe, ahol az imádkozásnak szentelték magukat. 

Így ment el és ugyanígy fog vissza is térni. Ennek a kornak a nagy munkája azzal kezdődött, hogy az Ő népe együtt lakozott egységben, mialatt odaszentelték magukat az imádkozásra és ugyanígy is fog végződni: az Ő népe egységben, imádkozva.​ Mi lenne, ha nekikezdenénk?

-------------------------

Fordítás: Gáll Edit

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - The Coming King—The Book of Revelation

URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/coming-king-book-revelation

Hatalom Krisztusban - A Jelenések Könyve (6. rész)

Hatalom Krisztusban - A Jelenések Könyve (6. rész)

2016., 7. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Tovább folytatjuk tanulmányunkat a Jelenések 1:5b-6-tal: 

Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: néki legyen dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.

Az egész kinyilatkoztatás során az Ige úgy utal Jézusra, mint "A Bárányra", utalva ezzel arra, hogy mindörökké ez lesz az elsődleges rangja. Ő a királyok Királya és minden kormányzás, hatalom és uralom fölött áll, de érthető módon a legmagasabb rangja az "Isten Báránya". A mi megváltásunkért bemutatott áldozata Isten valaha adott legnagyobb kijelentése. Ez lesz mindörökké a teremtés legnagyobb csodája.

Ahhoz kapcsolódóan, hogy Isten szeretete megváltott minket, "királyokká és papokká" is tett bennünket. Ez arról szól, hogy az Ő népe úgy polgári, mint szellemi hatalomra is el van hívva. Jézusban, a király tekintélye, Dávid trónja eggyé válik a papsággal, mivel Jézus a királyok Királya és a Főpap is egyben. Azok, akik az Ő Testének tagjai a földön, ugyanúgy el vannak hívva a mind a szellemi mind az adminisztratív hatalom gyakorlására.

Krisztusban nem választódik szét az egyház és az állam, viszont van különbség a jelenkori polgári hatalom és a királyság között. Bizonyos fordítások szerint Jézus azt mondta, hogy az Ő királysága "nem evilágból való", de szó szerint azt mondta: "nem ebből a korszakból való" - az Ő polgári hatalma nem olyan formában létezik, ahogy a mostani korszak hatalma működik. Krisztus hatalma nagyobb minden kormánynál, erőnél és uralomnál, amelyek ebben a korban és az eljövendő korszak(ok)ban vannak. Ha arra vagyunk elhívva, hogy ebben a korban hatalmunk legyen, akkor meg kell értenünk, mennyire különbözik attól, ami eljövendő és az Úr magasabb hatalmát kell alkalmaznunk, amennyire lehetőségünk van rá.

Ezt a témát érdemes lenne jobban megvizsgálni, mint amennyire itt lehetőségünk van, de arra vagyunk elhívva, hogy befolyással legyünk minden területen, mint só és fény. Ezt a Jézus nevében való hatalom gyakorlása által tesszük, de nem várjuk, hogy az Ő teljes hatalma, királysága eljöjjön, amíg maga a Király el nem jön. Addig is készítjük az utat Számára, "építve az utat a pusztában", ahogy az Ézsaiás 40-ben olvassuk. Ez az út az Úr magasabb rendű útja.

Az egyháztörténelemben számtalan példa van arra, hányszor élt vissza az egyház a szellemi és polgári hatalmával, de ezt előre jelezte a Jelenések Könyve. Látva azt, hogyan volt ez megjövendölve és milyen módon teljesült be, megérthetjük, hogyan ment be "a bűn embere" az Isten templomába, azt mondva magáról, hogy ő Isten, bitorolva Krisztus jogos helyét. Ezáltal megérthetjük, hogy az antikrisztus nemcsak ellene van Krisztusnak, de azon van, hogy átvegye a helyét, a legnagyobb hamisítványként. Láthatjuk, hogy ez a hatalom helytelen használatában gyökerezik.

Így "a bűn embere", amely "az ember bűnét" leleplező legnagyobb kijelentés, a bukott emberben teljességre jutott gonoszság esszenciája. Ez a kinyilatkoztatás azt tárja elénk, hogy mivé lennénk mindannyian Krisztus nélkül, emiatt ez Isten irántunk való mérhetetlenül mély kegyelméről szóló legnagyobb kijelentés is. Továbbá azt is felfedi, milyen kétségbeesetten nagy szükségünk van arra a kegyelemre, amely egyedül Krisztusban található meg.

Minden emberi probléma abból fakad, hogy az emberiség azt gondolja, hogy képes irányítani a világot Isten nélkül. A válasz az, hogy el kell ismernünk, hogy szükségünk van Istenre és vissza kell fordulnunk Hozzá. A bűn embere végső soron a javunkat fogja munkálni, mivel ezáltal válik láthatóvá a mindenkiben benne levő gonoszság, rámutatva ezzel, milyen kétségbeesetten szükségünk van Krisztusra és arra, hogy eljöjjön az Ő Királysága és hogy meglegyen az Ő akarata a földön, úgy, mint a Mennyben is.

Természetesen szeretnénk ezt a kijelentést a saját életünkben és gyülekezeteinkben is alkalmazni. Azzal, hogy ezt tesszük, mindannyian készítjük az utat a közelgő Király számára.

--------------------------------------
Fordítás: Gáll Edit
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Authority in Christ—The Book of Revelation
URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/authority-christ-book-revelation

A Hét Gyülekezet - A Jelenések Könyve (5. rész)

A Hét Gyülekezet - A Jelenések Könyve

2016., 6. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ezen a héten a Jelenések 1:4-5-tel fogunk foglalkozni:

János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az Ő királyiszéke előtt van,

És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme.

Ahogy korábban már szó volt róla, Ázsiában ennél a hétnél több gyülekezet is volt. Némelyek nagyobbak és látszólag fontosabbak voltak, úgy mint Galácia vagy Kolossé, akikhez Pál apostol a leveleit írta, Tróász, ahol Pál időzött egy darabig, és a többi. Mi tette ezt a hét gyülekezetet olyan fontossá, hogy kizárólag hozzájuk szólt az Úr a Jelenések könyvében? Miért szólt a teljes kijelentés kizárólag ezeknek a gyülekezeteknek?

Abból, amit ebben a próféciában olvashatunk, csak egy kevés teljesedett be ezeknek a gyülekezeteknek az idejében. Azonnal elkezdett kibontakozni, de közel kétezer éven keresztül elhúzódott és még napjainkban is folyamatban van a kibontakozása. Nyilvánvalóan ez az üzenet nemcsak ennek a hét konkrét gyülekezetnek szólt. A hetes egy prófétai szám, a beteljesülés vagy a teljesség száma. Ez azon alapszik, hogy a teremtés is 7 nap alatt ment végbe. A korai egyházatyák, az első apostolok tanítványai úgy tűnik, egyetértettek abban, hogy ez a hét gyülekezet az egész egyházat jelképezi, az egész egyházkorszakban.

Ahogy azt látni fogjuk, az a sorrend, amely szerint az Úr megszólította ezeket a gyülekezeteket, egy feltűnően pontos vázlata volt az egyháztörténelem kibontakozásának, amely hét különböző periódusra bontható le. A Jelenések hét gyülekezetének, úgy az erősségei, mint a problémái megegyeztek a hét periódus gyülekezetének erősségeivel és problémáival.  Bátorító, mennyire pontos volt ez a prófécia a mindenkori gyülekezethez és a gyülekezeti korszakhoz viszonyítva. Továbbá segít megérteni, hogyan nézzünk szembe a jelenkorral. Ez a kijelentés alkalmazható más szinteken is.

Például, egy újonnan plántált gyülekezet, amíg eléri a teljes érettséget, nagy valószínűséggel át fog menni minden szakaszon, amelyekről a hét gyülekezettel kapcsolatban olvashatunk. Az erősségek növekedése felfedhet bizonyos gyengeségeket is. Hasonló ez ahhoz a folyamathoz, amin általában egyénileg is keresztülmegyünk a teljes érettségig. Miután keresztülmentünk rajtuk és éretté váltunk, az egyik legveszélyesebb és legmegtévesztőbb ránk leselkedő csapda, a ravaszul belopódzó megtévesztés: a langyosság és az önelégültség, ami a laodiceai gyülekezetre is jellemző lett. Szóval ez a séma érvényes lehet egyénekre, gyülekezetekre vagy mozgalmakra, ugyanúgy, ahogy érvényes volt a mindenkori gyülekezetre is.

Ahogy János a gyülekezetekhez intézte ezt a kijelentést, azzal kezdte, hogy megáldotta őket kegyelemmel és békességgel - ez a két alappillér, amelyre minden élet és gyülekezet épül.  Ez nemcsak Jánostól van, hanem magától az Úrtól is, aki "volt", aki "van" és "eljövendő". Ezt kulcsfontosságú tudni az Úrról. Sokan csak aszerint ismerik, hogy ki volt Ő a Szentírásban. Mások tudják róla, hogy ki lesz Ő, amikor visszatér, de az Ő örökkévaló neve a "Vagyok", nem a "voltam", vagy "leszek". Jó dolog ismerni Őt a Szentírásból és a történelemből. Jó látni, hogy ki lesz Ő, amikor vissza fog térni, de ahhoz, hogy igazán ismerhessük Őt, a jelenben kell megismernünk Őt. Alfától az Omegáig, Kezdettől a Végig, Ő a minden! Ő a Hű Tanú, az, Aki legyőzte a halált. Ő minden hatalmon lévő király fölött áll.

Isten hét szelleme, amelyről szó van, nem hét különböző szellemre utal, amely Istent képezi - a hét szellem egy kijelentés Istenről az Ő teljességében. A lényeg itt az, hogy Jézus az Istenről szóló teljes kijelentés. A teljes istenség Őbenne lakozik. Ez nem azt jelenti, hogy az Atya nem egy teljesen különálló Személy, hanem hogy Ő és a Fia olyan egységben vannak, hogy az Atya természetét teljes mértékben láthatjuk Jézusban megnyilvánulni. Jézus az Istenről szóló legfőbb kijelentés. Ez a kijelentés, amelyet János kapott, teljes egészében Jézusról szól. Minden Őbenne foglaltatik egybe. Éppen ezért, a legfőbb célunk az, hogy mindenben Őhozzá nőjünk fel. Övé a hatalom és a dicsőség mindörökké!

Ahogy a hét gyülekezetről szóló kijelentést szemléljük, arra kell törekednünk, hogy Őt lássuk meg benne. Ezután arra kell felhasználnunk ezt az ismeretet, hogy a saját gyülekezetünkben is meglássuk Őt, a mi időnkben. Ő ott van, az Ő gyülekezete között.

-------------------------------

Fordítás: Gáll Edit

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - The Seven Churches—The Book of Revelation

URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/seven-churches-book-revelation

Kelj fel és változz át - A Jelenések Könyve (4. rész)

Kelj fel és változz át - A Jelenések Könyve

2016., 5. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Mostanáig kihangsúlyoztuk a négy legfontosabb alapelvet, amelyek segítségével megérthetjük a Jelenések Könyvét:

1. Ez egy Jézus Krisztusról szóló kijelentés. A látomás minden részében a Róla szóló kijelentést kell keresnünk. 

2. Az Úr rabszolgái számára adatott, hogy megértsék. Kulcsfontosságú a megértés szempontjából a szolgai lét.

3. Azt adja tudtunkra, hogy ezek a dolgok "hamarosan be fognak következni". Rövid idővel azután, hogy János megkapta a kijelentést, el is kezdett beteljesedni, tehát ahhoz, hogy megérthessük a próféciát, szükséges ismernünk a történelmet.

4. Van egy megígért áldás azok számára, akik "olvassák" és "megcselekszik" azt, ami le van írva a Jelenések Könyvében. 

Nincs olyan prófécia, amely csak arra szolgálna, hogy tájékoztasson minket a közelgő eseményekről. Cselekvést követel meg a részünkről, arra hív minket, hogy keljünk fel, cselekedjünk és változzunk. Ezért van az, hogy akiknek megadatott, hogy megértsék, hajlandóak cselekedni az Ő akaratát. Ahogy haladunk ezzel a tanulmánnyal, elkezdünk majd cselekedni is.

Jánosnak azt mondta az Úr, hogy azok a dolgok, amelyeket látott, hamarosan be fognak következni és hogy az idő közel van. Ez közel kétezer évvel ezelőtt volt. Az idő múlásával fontossá vált megérteni, mi az, ami már megtörtént és mi az, ami még ezután fog történni. Ahogy az antikrisztus züllesztő befolyása növekszik, szükségszerű, hogy a "Jézus Krisztusról szóló kijelentés" (lásd Jelenések 1:1) megmutatkozzon Isten népében, hogy ellensúlyozza azt. Az Ézsaiás 60-ban és más helyeken is láthatjuk, hogy a legsötétebb időkben fog megmutatkozni az Isten legnagyobb dicsősége. Bibliai bizonyítékunk is van erre, ugyanis Izrael történelmének legsötétebb idején emelte fel Isten a legnagyobb prófétáit.

A 2 Korintus 3:18-ban egy nagyon fontos szellemi törvényszerűséget olvashatunk:  "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől." Az által változunk meg, amit szemlélünk. Több példa is van arra, hogy miközben a gonoszt tanulmányozták, sokan maguk is gonoszakká váltak, inkább az antikrisztus természetét magukra öltve, mint Krisztusét. Ők állíthatják magukról, hogy keresztyének, mivel megtartják a keresztyénség alapvető tanait, de nem követik Krisztust és nem mutatkozik meg bennük a Szent Szellem. Éppen ezért, mi több időt fogunk azzal tölteni, hogy a "Jézus Krisztusról szóló kijelentést" kutassuk, és kevesebbet azzal, ami az antikrisztusról szól.

Ez nem jelenti azt, hogy nem szükséges megértenünk az antikrisztus szellemét, ahogy kiteljesedik a mi időnkben. Az Ige figyelmeztet minket arra, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az ördög szándékait (2 Korintus 2:11), de annál, hogy megértsük, mit tesz az ördög, sokkal fontosabb megérteni azt, amit Isten tesz. Nem azáltal fogunk megszabadulni a gonosztól, hogy elfutunk előle, hanem hogy Krisztushoz futunk és Benne lakozunk.

Az egyik legtömörebb és legtisztább üzenet arról, hogy hogyan leljünk rá az életcélunkra Krisztusban és hogyan töltsük be a helyünket Krisztus testében, megtalálható a hét gyülekezethez intézett üzenetében. Ez az üzenet több volt, mint egy-egy üzenet hét különböző gyülekezetnek a világ egyik sarkában. Ez az üzenet minden gyülekezetnek szól, minden korszakban. Ez egy nekünk szóló üzenet.

Amint figyelemmel kísérjük, ahogy az antikrisztus természete kibontakozik a mi időnkben, feltétlenül szükséges eltökélni, hogy felnövekedünk Krisztusban és hogy Őt mutatjuk be mindenben, amit teszünk. Ígéretünk van rá, hogy ahol a bűn elszaporodik, ott a kegyelem még inkább megsokasodik (lásd Róma 5:20), ezért a sötétség miatt még több kegyelemre számíthatunk ahhoz, hogy az Úr Szellemében járhassunk.  Arra is ígéretünk van, hogy sosem fogunk erőnkön felül kísértetni (lásd 1 Korintus 10:13). Nem kell félnünk, hanem számítanunk kell rá, hogy még többet fogunk meglátni Isten dicsőségéből az Ő emberein keresztül.

Mi lehet jobb annál, hogy az Ő dicsőségének hordozói lehetünk? Sokkal inkább az Isten dicsőségét kell keresnünk, semhogy a nagy nyomorúságon töprengjünk és azon, hogy hogyan teljesedik ki a gonosz ezekben a napokban. Ahogyan az Úr mondta, amikor befejezte tanítását az utolsó időkről: amikor meglátjuk ezeket a dolgokat, nézzünk fel és örvendezzünk!

----------------------------------------

Fordítás: Gáll Edit

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Rise Up and Become- The Book of Revelation

URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/rise-and-become-book-revelation

A legnagyobb bátorítás - A Jelenések Könyve (3. rész)

A legnagyobb bátorítás - A Jelenések Könyve

2016., 4. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Amikor elkezdjük megérteni a Jelenések könyvét, a Biblia könyvei közül az egyik legnagyobb bátorítássá válik. Figyeld meg az ígéretet a harmadik versben:

Áldott, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.

Már az is áldással jár, ha valaki olvas a Jelenésekből, és az is, ha valaki megtartja mindazt, ami benne le van írva. Minden bizonnyal érdemes az időnkből erre a tanulmányra fordítani. Isten bármely áldása jobb a földi kincseknél - jobb, mintha egy aranylelőhelyre találnánk az udvarunkban. 

Ahogy megértjük azt, ami a Jelenésekben le van írva, meg fogjuk érteni ezeket az áldásokat is. Lehet, hogy ez az általad legkevésbé kedvelt könyv a Bibliában, de fogadni mernék, hogy ahogy haladni fogunk ebben a tanulmánysorozatban, a kedvenced lesz. A Jelenések könyvében lévő bátorítás talán a legnagyobb, amit ember valaha is kapott. Az üzenete a legjobb hír, amit az emberiség valaha hallhat, mivel tartalmazza a királyság üzenetének a magját. 

Ahogy azt már említettük, ez a könyv a Jézus Krisztusról szóló kijelentés. Ő nemcsak az Atya szeretete, hanem az emberiség legnagyobb vágya. Azzal, hogy felemeltetett, Magához vonz mindenkit. A Jelenések Könyve felemeli Őt és leírja az Ő helyét az örökkévalóságban. Ahogy egyre érettebbé válunk Krisztusban, az, hogy láthassuk Őt és az Ő dicsőségét, sokkal izgalmasabb, mint meglátni a jutalmunkat az örökkévalóságban. A jutalmunk leírhatatlanul szép, de a legnagyobb jutalom mindenek felett​ az, hogy Őt és az Atyát​ láthatjuk.​

Egyetlen testvérünkre sem lehetünk olyan büszkék, mint Jézusra. Senki s​e​m olyan jó hozzánk, mint Ő. Nincs földi apa, akire olyan büszkék lehetnénk, vagy aki olyan csodálatos lenne, mint a Mennyei Atyánk. Ismerhetjük Őket és közel lehetünk Hozzájuk már most. Azt az ígéretet kaptuk, hogy ha mi közeledünk a ​Úrhoz, Ő közeledni fog hozzánk. ​Bármikor ​​olyan közel ​tudunk lenni Hozzá, amennyire csak szeretnénk (lásd Jakab 4: 8)

Ahogy a Jelenések Könyvét tanulmányozzuk, közeledni fogunk Hozzá. ​Már azáltal​ is​, hogy részt veszünk ebben a tanulmányban, arra törekedve, hogy jobban megismerjük a "Jézus Krisztusról szóló kijelentést", egy nagyobb áldást fogunk nyerni. Ha megtesszük azokat a dolgokat, amelyekről ír, mindennél nagyobb áldásban lesz részünk. 

Egy mélyebb kijelentést nyerni Jézusról a leglényegesebb dolog, de látható egy eseménysor is ebben a próféciában, amelyet szeretnénk megérteni. Ez is ki van jelentve a Jelenések 1:1-ben: 

Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie

Amikor azt mondja, hogy mindennek "hamarosan meg kell történnie", komolyan gondolta. Az előre megjövendölt események ebben a próféciában mindjárt azután kezdtek el valóra válni, miután János megkapta a kijelentést. Közel kétezer éven keresztül folyamatosan bontakozott ki a prófécia. Nem teljesedett be még minden, de a legnagyobb rész igen.

Bár a prófécia egy részének még be kell teljesednie, azok, akik azt gondolják, hogy ezek az események a végidőkről szólnak, figyelmen kívül hagyják a történelmet. A pontosság, amivel ezek az események beteljesedtek, nemcsak bátorít és felvidít, de jelzi is, hogy mire számítsunk a következőkben. ​Íme egy kis bátorítás - a legjobb részek még ezután fognak beteljesedni!

Mindez nem azt jelenti, hogy nem lesznek​ megpróbáltatások. A legnehezebb idők még csak most kezdenek kibontakozni, de nem fognak sokáig tartani. Annyira rövid ideig tartanak, hogy egy radarkészülék kijelzőjén is alig lehetne észrevenni. Ezt a rövid radarjelet követően a legszebb és legizgalmasabb időket fogjuk élni, amit a világ valaha látott.

  

Az első versben János úgy írja, hogy az ebben a könyvben leírt események "hamarosan be fognak következni". A harmadik vers végén újra megerősíti, hogy "az idő közel van". Ami a jövőt jelentette János számára, számunkra már a múlt. Friss hívőként megfigyeltem, hogy sok prófécia a Bibliából, főleg Dániel és a Jelenések Könyve, nem érthető a történelem ismerete nélkül. Ezért töltöttem több mint negyven évet ezeknek a tanulmányozásával. 

Ha úgy gondolod, hogy neked nincs ennyi időd a történelem tanulmányozására, nos, nem is szükséges. Mindannyiunknak különböző szerepünk van. Az én egyik feladatom mély tanulmányokat végezni és ​összesűrítve átadni azok számára, akiknek nincs rá idejük, de szükségük van az ismeretre. Ez az egész Isten és ember megértéséről szól. Enélkül nem fogunk jól boldogulni az elkövetkezendőkben. Az, ami ezután fog a Földön történni, az egyik legnagyobb kijelentés lesz Istenről és emberről. ​Ezzel fog kiteljesedni a nagy vándorutunk.

------------------------------------

Fordítás: Gáll Edit

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - The Greatest Encouragement—The Book of Revelation

URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/greatest-encouragement-book-revelation

Krisztus rabszolgái - A Jelenések Könyve (2. rész)

Krisztus rabszolgái - A Jelenések Könyve

2016., 3. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Múlt héten tanulmányoztuk az első kulcsot, amely a Jelenések Könyvének megértéséhez szükséges, és amely az első mondatban szerepel: Jézus Krisztus kinyilatkoztatása. Ez a legalapvetőbb kulcs ahhoz, hogy mindent megértsünk. Minden Jézusról szól és minden Őbenne foglaltatik egybe. Ezért aki bölcs, minden nap arra törekszik, hogy egyre jobban megismerje Őt és megtalálja magát Őbenne.

A következő kulcs - mely szintén megtalálható a Jelenések Könyvének első mondatában- ez a kijelentés: 

"amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival..."

Mivel csak kevés keresztyénről mondható el a Biblia meghatározása alapján, hogy tanítvány, még kevesebbről lehet azt mondani, hogy rabszolga. Ahogy a Jelenések első mondata kijelenti, ez egy kijelentés Krisztus rabszolgáinak. Annak a mentalitásnak a hiányában, amely Krisztus igaz szolgálatából és abból a vágyból fakad, hogy az Ő akaratát tegyük, nem sok érthető meg a kijelentésből.

Ahogy az Úr mondta a János 7:17-ben, "Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én Magamtól szólok." Kulcsfontosságú a tanítások és a kijelentések megértéshez a mi készségességünk, hogy az Ő akaratát tegyük. Ugyanaddig a mértékig vagyunk képesek megérteni az Ő tanításait és próféciáit, amilyen mértékig hajlandóak vagyunk egy rabszolga életét élni.

 

Az egyháztörténelem két jelentős tanítója, Pierre Abélard és Aquinói Szent Tamás azon vitatkoztak, vajon szükséges-e hinni, mielőtt megértenénk dolgokat, vagy szükséges-e érteni, ahhoz, hogy hinni tudjunk. Annak alapján, amit az Úr mondott a János 7: 17-ben, mielőtt értenénk, szükséges hinnünk és hajlandónak lennünk az Ő akaratát cselekedni.

A rabszolga valakinek a tulajdona. Nincs semmi, ami a sajátja lenne, még az ideje is a mesteréé. Minden reggel úgy kel fel, hogy keresni és tenni akarja a mestere akaratát minden más felett. Vajon mi azért élünk, hogy az Úr akaratát tegyük, mindent az Ő üzenetéért cselekedve? Vajon felvesszük a keresztünket minden egyes napon, meghalva a saját vágyainknak és keresve azt, amit Ő akar, hogy tegyünk?

Ez nem azt jelenti, hogy azoknak, akik nem élnek igaz tanítványként és szolgaként, nincs örök életük. Azoknak, akik bíznak a kereszt által történt megbékélésben, üdvösségük van. Ugyanakkor, amikor megszületünk ebbe a világba, csak éppen elkezdünk azzá válni, akik leszünk, és ugyanígy van ez az újjászületettekkel is - épp csak kezdenek azzá lenni, amire Isten elhívta őket. Annak, ha valaki ugyanazon a szellemi szinten marad, katasztrófális következményei lehetnek. Minél sekélyesebbek, éretlenebbek vagyunk a hitben való járásban, annál nehezebb megérteni az Úr útjait, vagy túlélni azokat az időket, amelyek most bontakoznak ki, ahogy ezt a további tanulmányok során is látni fogjuk. 

Az Úr azt mondta: " Jaj a terhes és a szoptató anyáknak" (lásd Máté 24: 19) ezekben az időkben. Ezt én úgy értelmezem, hogy rossz azoknak, akik éretlenségben tartják az embereiket, de ugyanúgy azoknak is, akik éretlenségben vannak tartva. A Krisztusban való érettség ott kezdődik, amikor először az Ő akaratát keresem és teljesítem azt. Ahhoz, hogy ismerjük az Urat, higgyünk Benne és kövessük Őt, feltétlenül szükséges Őt Úrként elismerni. Amikor meglátjuk Őt olyannak, amilyen, hinni fogunk Benne, jobban, mint a saját értelmünkben, véleményeinkben vagy vágyainkban. 

Hogy kapcsolni tudjuk a következő állítást, olvassuk el ismét a Jelenések első 2 versét:

Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. 

Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott.

Ismét láthatjuk, hogy ez Jézus kinyilatkoztatása, ami az Ő rabszolgáinak szóló üzenet volt. János bizonyságot tett arról, hogy ez egy kinyilatkoztatás volt Jézusról "mindenben, amit látott". Tehát mindenben Jézust kell keresnünk ebben a látomásban. Ahogy ezt tesszük, hozzá fog segíteni bennünket ahhoz, hogy mindenben Jézust lássuk a saját életünkben. Szánjuk rá magunkat, hogy az Ő rabszolgái leszünk, akiknek nagyobb örömet okoz az Ő akaratát teljesíteni a sajátunk helyett és akik gyönyörködünk ebben a hatalmas kiváltságban.

-----------------------------------

Fordítás: Gáll Edit

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Bondservants of Christ- The Book of Revelation

URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/bondservants-christ-book-revelation

Minden Őbenne - A Jelenések könyve

Minden Őbenne - A Jelenések könyve

2016., 2. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

A Jelenések könyvének nem az a rendeltetése, hogy titokzatos legyen, hanem az, hogy megértsék. A címe azt jelenti, hogy "ami ki van jelentve", és nem azt, hogy "ami el van rejtve". (A fordító megjegyzése: a "Jelenések könyve" angol elnevezése pontosabb, mint a magyar: a "Revelation" azt jelenti, hogy "kinyilatkoztatás", "kijelentés", ahogy az eredeti görög név ["apokalüpszisz"] is.) Mindenesetre leírok néhány alapvető kulcsot a megértéséhez. Ezek ugyanazok a kulcsok, amelyek az egész Bibliában olvasható kijelentések megértéséhez is kellenek. Az első ilyen kulccsal kezdjük a könyv tanulmányozását -- ami nem más, mint a Jelenések könyve első mondata:

"Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása..."

A Jelenések könyve Jézus Krisztus kinyilatkoztatása; pont. Valószínűleg leginkább annak tudható be a nagy zűrzavar ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy az emberek inkább az antikrisztusról vagy a könyvben megprófétált eseményekről szóló kinyilatkoztatásnak szeretnék látni. Ezek is fontosak, de csak Jézus kinyilatkoztatásának a részeként. Mindent Őrajta keresztül kell néznünk, és nem a többi dolgon keresztül kellene akarnunk meglátni Őt.

Ahogy némelyek eltévednek az Élet Folyójától az azt tápláló mellékfolyók mentén, ugyanúgy sokan eltévednek ennek a könyvnek a fő kinyilatkoztatásától azáltal, hogy a mellékes dolgokat kezelik elsődlegesként. A mellékes témák között is vannak olyanok, amik csodálatosak, de ahogy Peter Lord barátunk szokta mondani: "Az a lényeg, hogy a lényeg maradjon a lényeg." Még ha arra is törekszünk, hogy megértsük az események sorrendjét és a gonosz különböző megmutatkozási formáit a Jelenések könyvében, mindezt ahhoz kapcsolódóan kell látnunk, hogy mik Isten végső céljai Krisztusban.

Ez nem csak ennek a könyvnek a megértéséhez ad kulcsot, hanem az egész Biblia megértéséhez, sőt, mindennek a megértéséhez. Ahogy a Kolossé 1:16-17 tanítja nekünk:

Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 

 

Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.

Minden Őáltala és Őérte lett megteremtve. Minden Őbenne áll fenn. Ahogy a Biblia egyik legfontosabb szakasza is írja:

Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. (Efézus 1:9-10)

Minden Jézusról szól. Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a teremtést és a történelem eseményeit, mindent ebből a szemszögből kell nézni. Minden összedolgozik Isten végső célja érdekében -- hogy mindent egybefoglaljon a Fiában.

A saját életünk megértéséhez is ezen a kulcson keresztül kell szemlélnünk. Az életünk során minden azért lett megengedve, hogy a Fiúhoz vezessen bennünket, és hogy Őbenne legyen összefoglalva az életünk. A Jelenésekben olvasható összes esemény ebbe az irányba mutat. Jézus az a lencse, akin keresztül kell néznünk mindent, hogy meg is értsük.

Akkor miért olvasható a Jelenések könyvében olyan sok minden az antikrisztusról és azokról a nagy gonoszságokról, amelyek a földre jönnek? Bármennyire rossznak látszanak, ezek is Isten végső céljához vezetnek -- az egyedül Jézusban található megváltáshoz, megbékéléshez és helyreállításhoz. A "bűn embere" nem más, mint az "ember bűne", egy személyben megtestesült formában. Ebben a látomásban láthatjuk meg a bűn és a lázadás végső következményét, amiből tudni fogjuk, hogy ez az, amit soha többé nem akarunk megtenni.

Hogy megértsük ezeket az időket, amelyekben most élünk, továbbra is Jézusra kell figyelnünk és arra, amit ő cselekszik. Tisztában kell lennünk a gonosz dolgokkal és az események kibontakozásával, de Isten munkáját még annál is jobban értenünk kell. Az összes gonoszság közepette is épül Isten városa. Ezért figyelünk jobban Őrá, mint az antikrisztusra és az összes gonoszságra. Pedig még ezek a dolgok is Jézus még nagyobb kinyilatkoztatása felé vezetnek, azáltal, hogy feltárják a bukott ember romlottságának a mélységét -- feltárva annak a mélységét, hogy mennyire szükségünk van a Megváltóra.

Végső soron a teljes emberi történelem is Isten egyik legnagyobb kinyilatkoztatása lesz -- ami feltárja az Ő kegyelmét, irgalmát, jóságát és szeretetének hatalmát a halál felett. Ez a Jánosnak adott "Kinyilatkoztatás könyve" annak az előrejelzése, hogy hogyan fognak kibontakozni Isten tervének a végső stádiumai.

A jövő héten a második nélkülözhetetlen kulccsal fogunk foglalkozni, amely a megértés érdekében szerepel János látomásának az elején. Utána pedig útnak indulunk, hogy lépésről lépésre bejárjuk a Jelenések könyvét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - All Things in Him- The Book of Revelation

URL: https://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2016/all-things-him-book-revelation

Az alkalmatlanságtól a rátámaszkodásig

Az alkalmatlanságtól a rátámaszkodásig

A legnagyszerűbb keresztény élet, 27. rész

2015., 27. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Amikor az Úr arra hívott el, hogy vállaljak el néhány igen csak bonyolult helyreállítási munkát, az az időszak volt a legjobb és egyben a legrosszabb is. Olyan feladatokat bízott rám, amit senki más nem akart elvállalni. Ezek a feladatok keményen igénybe vettek, és még keményebben igénybe vették a hírnevemet is, sőt, néha egy-egy jó barátot is elveszítettem ezek miatt. Viszont ezek által a feladatok által jobban megismertem az Úr szívét, mint amennyire elméleti tanulmányozás által valaha megismerhettem volna. Minél nehezebb volt egy feladat, annál jobban ismertem meg Őt, és annál nagyobb beteljesülést adott, valamint, úgy gondolom, annál több gyümölcs származott belőle.

Mindannyiunknak egy helyreállítási munka az egész élete. Ebbe beletartozik az elménk megújítása és a viselkedésünk megváltoztatása is. Beletartozik a Szellem gyümölcsében való növekedés, a testi természetünktől való elfordulás, és az "óemberünk", vagyis a régi természetünk eltemetése. Viszont van egy problémám valamivel, amit sokan úgy neveznek, hogy "belső gyógyulás", ugyanis szerintem ez nem más, mint az óember kiásása, és annak a meggyógyítására tett kísérlet, miközben azt kellene tennünk, hogy eltemetve hagyjuk, és egyszerűen ragaszkodunk az új természetünkhöz, ami egyedül Krisztusban található.

Persze van némi igazság a "belső gyógyulásban", vagyis azoknak az erődítményeknek a lerombolásában, amelyek erősen fogva tudnak tartani, mert ahhoz, hogy megszabaduljunk ezektől, segítséget kell kérnünk. Tisztában vagyok ezzel, és nagyra értékelem, mindaddig, amíg ezt a kereszt kenete és ereje alatt végzik. Viszont komoly aggodalmaim vannak azokkal kapcsolatban, akik azt feltételezik, hogy kellően bölcsek ahhoz, hogy körbeáskálódjanak az emberek lelkében, és így helyrehozzák őket. Ezekben az esetekben egyetlen olyan embert sem láttam, aki valóban szabaddá lett, csak olyanokat, akik még mélyebbre zuhantak az önmaguk felemésztésének a fekete lyukába, miközben nyomasztó módon csak önmagukra és a problémáikra koncentráltak.

Ahogy a 2 Korinthus 3-ban láthatjuk, azáltal változunk meg, hogy az Úr dicsőségét látjuk, és nem a saját szívünk sötétségét. Nagyon óvatos vagyok a probléma-orientált emberekkel, illetve azokkal, akik azt akarják elérni, hogy nagyobb mértékben fókuszáljunk a problémáinkra, mint az Úr dicsőségére. Ez az én véleményem, és mindig nyitott akarok maradni a korrekcióra a saját véleményemmel kapcsolatban, de azok közül az emberek közül, akiket az ilyen módon "meggyógyult" emberek példájaként ismertettek meg velem, egy sem tűnt igazán gyógyultnak számomra. Lehet, hogy vannak olyanok is, akikkel még nem ismerkedtem meg. Bizonyára rengeteg emailt fogok kapni tőlük.

Az egyik oka annak, hogy ennyire elzárkózom a "belső gyógyulási" módszerektől, az, hogy ezek miatt kétszer is lesodródtam az utamról. Mindkét esetben több évet vetett vissza az életemben, ahogy elkezdtem menekülni Isten elhívása elől, mert azt gondoltam, hogy nekem túl sok problémám van, és emiatt teljesen alkalmatlannak éreztem magam. VAN EGY NAGY HÍREM: Mindannyian alkalmatlanok vagyunk arra, amire Isten hív. Ennek az alkalmatlanságérzetnek a helyén tud megtörténni az, hogy a Segítő átveszi az irányítást.

Ha hagyod, hogy az alkalmatlanságérzeted határozza meg, hogy mit csinálsz, vagy mit nem csinálsz, egy halálos csapdába fogsz sodródni, és az egész elhívásod rámehet. Amikor még menekültem Isten elhívása elől, ami arra szólt, hogy térjek vissza a szolgálatba, ugyanis annyira alkalmatlannak éreztem magam, akkor az Úr haragja lángra gyúlt ellenem, ahogy Mózes ellen is akkor, amikor ugyanezt tette.

Soha nem leszünk elég okosak, elég tapasztaltak, elég erősek, vagy elég igazságosak ahhoz, hogy az Ő munkáját végezhessük. Ezért mindig Őrá lesz szükségünk. Amit Mózes tett, és amit én is tettem, egy olyan elképzelhetetlen mértékű felfuvalkodott gondolkodásról szólt, hogy az én alkalmatlanságom nagyobb, mint Isten alkalmassága.

Amikor Mózes ezt tette, azt mondta neki az Úr, hogy dobja le a botját, ami az elhívását jelképezte. Amikor így tett, a bot kígyóvá változott, és üldözni kezdte, míg újra a kezébe nem vette. Vajon téged is üldöz az elhívásod?

Az elhívásod elől menekülsz, mert alkalmatlannak érzed magad? Itt van még egy nagy hír: ez az egész nem rólad szól, és nem is a te alkalmatlanságodról. Az Ő alkalmasságáról szól, amivel arra használja a bolondokat, hogy zavarba hozza a bölcseket, és arra használja a gyengéket, hogy zavarba hozza az erőseket. Tehát ha bolond vagy, vagy gyenge, akkor megfelelő jelölt vagy arra, hogy Isten nagy embere legyen belőled. Ha alkalmasnak tartod magad, akkor viszont nagyon veszélyes ember vagy. Semmilyen módon nem tudjuk Isten valódi munkáját végezni anélkül, hogy rá támaszkodnánk, és csak akkor fogunk rá támaszkodni, amikor tudjuk, hogy alkalmatlanok vagyunk. Ragadd meg az alkalmatlanságodat, teljes rátámaszkodva az Ő kegyelmére és erejére.

- - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - From Inadequacy to Dependence- The Greatest Christian Life, Part 27

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/inadequacy-dependence-greatest-christian-life-part-27

Rick Joyner: Döntési lehetőségek

Döntési lehetőségek

A legnagyszerűbb keresztény élet, 22. rész

2015., 22. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahhoz, hogy megértsük a Krisztusban kapott magasabb elhívásunkat, és törekedni tudjunk betölteni azt, meg kell értenünk, hogy döntési lehetőségek elé fogunk kerülni. Akik a sorsszerűségben hisznek, nehezen tudják felfogni ezt, és még kevésbé fogják kedvelni, pedig ez így igaz, és nagyon is része minden keresztény életének. Ezért helyezte az Úr a Tudás Fáját a Kertbe. Nem az volt a célja vele, hogy lépre csalja Ádámot és Évát, hogy bűnbe essenek, hanem azért, mert nem lehetett volna igazi engedelmesség, ha nem lett volna szabadságuk az engedetlenségre. Nincs igazi imádat, ha nincs szabadság arra, hogy valaki azt válassza, hogy nem imádja Őt. Az Úrban való növekedésünk minden egyes lépéséhez a megfelelő döntéseket kell meghoznunk.

Azt tanítja nekünk a Zsidókhoz írt levél 11:25-26, hogy Mózes választotta azt, hogy együtt szenvedi el a rosszat Isten népével, mert "nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztus gyalázatát". Mózesnek itt volt egy döntési lehetősége. A történetében azt is láthatjuk, hogy még sokszor adódott döntési lehetősége. Az elhívásához vezető, talán legnagyobb döntése az volt, amikor "odafordult", hogy megnézze az égő bokrot. Vajon hányan maradnak le az Úrban kapott elhívásukról, csak mert nem hajlandóak elfordulni a napi tennivalóiktól és szokásaiktól, hogy megnézzenek egy Istentől való dolgot?

A lényeg az, hogy ez az életmód önkéntes, és folyamatosan döntések hozatalát igényli, amelyek egyre nehezebbé válnak, ahogy növekedünk. A Szent Szellem, akit megkaptunk, nem fogja helyettünk megtenni. Ő a "Segítő", de nem ő a "Megcselekvő". A magasabb elhívás felé vezető ösvényen járni azt jelenti, hogy növekedünk a hitben, a bölcsességben, a megértésben, a felelősségben és a felhatalmazásban. Ez az uralkodásra való kiképzés.

Ha az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, azt látjuk, hogy az apostolokat nem kézen fogva vezették, hanem a hatalmukban állt, hogy döntéseket hozzanak. Többször is olvasunk tőlük olyan kifejezéseket, hogy "Úgy határoztam...". A kisgyermekeket kell kézen fogva vezetni, és a Krisztusban éretlen emberek akarnak mindenhez kijelentést kapni, amit csak tesznek. De ahogy egyre érettebbek leszünk, ez egyre kevésbé lesz szükséges.

Az "apostol" szó jelentése "kiküldött". Az apostolok felhatalmazással lettek kiküldve, mert elég bölcsek és elég érettek voltak már ahhoz, hogy jó döntéseket hozzanak. Amikor olyan döntést hoztak, vagy készültek meghozni, ami máshová vezette volna őket, mint ahol az Úr akarta látni őket, akkor adott nekik egy álmot vagy egy látomást, hogy korrigálja ezt a döntést. De általánosságban ők hozták meg a döntést arról, hogy hová mennek.

Ezért, minél érettebbé válunk az Úrban, annál nagyobb felelősséget bíznak ránk. Nincs valódi felhatalmazás felelősség nélkül. Noha Ő velünk van, Ő azt akarja, hogy túlnőjünk azon, hogy csupán parancsokat kapunk tőle. Azt akarja, hogy az Ő szíve és gondolkodása legyen bennünk, hogy mindig úgy döntsünk, ahogyan Ő döntene, és ezeket meg is cselekedjük.

Ahogy növekedünk Őbenne, meg kell tanulnunk elismerni azt a nagy kiváltságot, amikor nem konkrét utasításokat kapunk Tőle, hanem döntési lehetőséget, mivelhogy megbízik bennünk. Ő arra törekszik, hogy növekedjünk a hitben és a bölcsességben, csak úgy, mint az Ő hangjának a megismerésében.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Choices- The Greatest Christian Life, Part 22

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/choices-greatest-christian-life-part-22

A megragadó látás

A megragadó látás

A legnagyszerűbb keresztény élet, 20. rész

2015., 20. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Korábban már leírtam, hogyan építettem fel egy sikeres vállalkozást, miközben az Úrtól kapott elhívás elől menekültem. Az a véleményem, hogy az Úr áldása volt rajta, mert Ő mindent megtesz, hogy megáldjon bennünket, még akkor is, ha nem tökéletes az engedelmességünk. De ahogy az egész Szentírásban láthatjuk, az Úr sok mindent megáld, amiben Ő maga nem akar benne lenni. A jó a legnagyobb ellensége lehet a legjobbnak, és nagy különbségek lehetnek a jó és a legjobb között. Mindannyian rendelkezünk azzal a szabadsággal, hogy ezt a döntést meghozzuk. A Róma 12:2 erre int bennünket:

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Itt azt látjuk, hogy Isten akarata lehet "jó és kedves" is, vagy "tökéletes". Választhatjuk a "jót és kedveset", amivel megmaradunk az Ő akaratában, és jó és gyümölcsöző életet élhetünk. Ezért nem jár kárhoztatás, hanem inkább áldás, és egy olyan örök jutalom, ami jóval nagyobb, mint amit elképzelhetnénk. Pál apostol viszont valami sokkal nagyobbat látott meg, amiért megfutotta a pályát, amit úgy nevezett, hogy "Isten felső elhívása Krisztusban" (a magyar fordítások itt különböző megfogalmazásokat használnak, és nem annyira egyértelműek - a fordító megj.). Még az élete vége felé közeledve is erre koncentrált és erre törekedett (lásd Filippi 3).

A Jelenések 7-ben láthatunk egy nagy sokaságot, akik minden törzsből és nyelvből származnak, és Isten trónja előtt állnak, Őt imádva. Ezek az emberek boldogabbak lesznek, mint amit mi el tudunk képzelni ebben az életben. Viszont a Jelenések 3:21 arról ír, hogy aki győz, Vele együtt lesz "az Ő trónján". Van egy felső elhívás, amiért bármelyik hívő megfuthatja a pályát, de ha inkább a biztonságosabb, könnyebb utat választjuk, még akkor is, amiatt, hogy elfogadtuk Krisztus megváltó művét, és a Neki való engedelmességben élünk, elképzelhetetlenül nagy jutalmat fogunk kapni.

Amikor átgondoltam, hogy az elhívásomért milyen utat kell majd bejárnom, láttam, hogy tele lesz veszélyekkel. A "kedves" út tűnt biztonságosnak. Mindkettőn vannak kihívások, de a küldetésem követésével tudtam, hogy többre kell számítanom. A "kedves" ösvény egy kipróbált ösvény volt, amin sokan jártak, és sikeresek is voltak, mert követték az egyértelmű üzleti alapelveket. A másikon viszont alig jártak néhányan, a legveszélyesebb területre vezetett, ahol az ember a legjobb esetben is csak néhány lépést láthat előre.

Mi tud rávenni bárkit is arra, hogy ezt a nehéz utat válassza? Ugyanaz, ami Ábrahámot is rávette - volt egy látomása egy városról, amit Isten épített, ami jóval felülmúlta mindazt, amit ember építhet.

Részese lenni annak, amit Isten épít, megéri a kockázatot. Még ha csődöt is mond az ember, akkor is érdemes megpróbálni. Ez egy örökkévaló város. Az erre való törekvés lehet, hogy segít, de lehet, hogy nem segít abban, hogy élvezhessük az itteni életet, mégis annyira megragadó volt, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob mindannyian hajlandóak voltak sátorban élni, miközben volt olyan vagyonuk, hogy nagyszerű építkezéseket végezhettek volna. A látásuk az odafennvalókra irányult, és nem arra, amit itt tudtak volna megszerezni. Nem az érdekelte őket, hogy mit tudnak felépíteni itt, mert megláttak valami mást, ami igazán nagyszerű volt.

Ez az a látás, ami Ábrahám óta minden igaz vándort megragadott. Ennek a látásnak a követése a legnagyobb kaland, amiben bárki részesülhet ebben az életben. De mint minden más igazi kaland, ez sem biztonságos. Tele van veszélyekkel, amelyek folyamatosan megkövetelik tőlünk, hogy egyre jobban kiszélesítsük a hitünket, a bölcsességünket és az értelmünket, de ami a legfontosabb, hogy egyre szorosabban járjunk együtt Istennel.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - The Compelling Vision- The Greatest Christian Life, Part 20

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/compelling-vision-greatest-christian-life-part-20

Az Ő rabszolgájának lenni

Az Ő rabszolgájának lenni

A legnagyszerűbb keresztény élet, 19. rész

2015., 19. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

A múlt héten leírtam, hogy korábban egy sikeres vállalkozást építettem fel, miközben az elhívásom elől menekültem. Amikor az Úr végül szembesített engem, és arra kért, hogy tegyem a vállalkozásomat az oltárra, akkor gyorsan össze is omlott. Ez egyben válasz is volt az imádságomra, noha nem arra számítottam, hogy így fog megvalósulni. A vállalkozás miatt sok bonyolult dolgom és kötelezettségem volt, és azt kértem az Úrtól, hogy szabadítson meg ezektől, hogy visszatérhessek az elhívásomhoz. Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan fog jönni a válasz, de ez így volt rendjén. Az Úr ítéletei mindig rendjén vannak.

Minden, amit kemény munkával építettem fel, megsemmisült, de évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Tudtam, hogy ez az Úr fegyelmezése. Miután szembesültem vele, hogy mennyire félrecsúsztak a motivációim a vállalkozás építésében, nagyon megkönnyebbültem, amikor mindez véget ért. Újra az Úrtól való teljes függés állapotába kerültem, és ez sokkal jobb érzés volt, mint a saját elgondolásaimra támaszkodni.

Ahogy elrendeztem a dolgaimat, ki tudtam fizetni a hitelezőimet, volt egy kocsim, és még meg is maradt körülbelül kétezer dollárom. Ekkor egy olyan vállalkozási lehetőséget ismertettek meg velem, ami talán a legjobb volt, ami valaha rám köszönthetett. Nem volt kétségem felőle, hogy ezzel annál is nagyobb sikereket tudtam volna elérni, mint amit a repülési vállalkozásommal értem el. Nagyon erős volt a kísértés.

Ezután két barátom is megkeresett, akik az ország különböző részein laktak. Tudtam, hogy nem ismerik egymást. Egy héten belül ugyanazt az üzenetet adták át az Úrtól - hogy ha nem térek vissza az Ő szolgálatába, akkor habár az új vállalkozásomat meg fogja áldani, de a küldetésemet valaki másnak adja át. Nem volt időm újabb figyelemelterelésekre, ha be akartam tölteni az elhívásomat, az igazi rendeltetésemet.

Vajon miért adott elém az Úr ilyen nehéz döntést? Úgy gondolom, ennek több oka is van, de talán a legfontosabb a szabadság elve. "Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság" (lásd 2 Korinthus 3:17). Az Ószövetségben a rabszolga olyan ember volt, aki szabadon elmehetett, de mivel annyira szerette az urát, a rabszolgája akart maradni. Elvitték a templomhoz, és egy különleges jelet tettek rá. Vannak más igehelyek is, amelyek a rabszolga különleges jeléről szólnak, de ahhoz, hogy ez legyen valakiből, önkéntesen kellett így döntenie.

Nincs kétségem afelől, hogy az Úr gazdagon megáldotta volna azt a döntésemet, ha a vállalkozási lehetőséget választottam volna. Nagyszerű életem lehetett volna, de úgy gondolom, hogy sokba került volna nekem, ami az örökkévaló örökségemet illeti. El kellett döntenem, hogy melyikért akarok élni. Az Úr sok mindent megáld, amiben Ő maga nincs benne. Vajon megelégedjek az áldásaival, vagy megfutom a pályát Isten mennyei elhívásáért Krisztusban, amiről Pál beszél a Filippi 3-ban?

Sok ember van, akinek a vállalkozás az elhívása. Néhány kivétellel minden bibliai hithősnek a templomi lévita szolgálattól eltérő foglalkozása volt. Nekem viszont a jó és a legjobb között kellett döntenem. Ezt a döntési lehetőséget mindannyian megkapjuk. Nem fogja ránk erőltetni azt, hogy a rabszolgái legyünk; nekünk kell ezt választanunk.

Nehéz volt eljönni az álomházunkból és a birtokunkról, visszautasítani egy ilyen nagyszerű üzleti lehetőséget, és a kapott útmutatás szerint visszatérni Észak-Karolinába. Nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Egyszerre mindig csak egy lépést kaptam. Egy apró, két hálószobás lakásba költöztünk, a két kicsi lányunkkal, miközben fogalmunk sem volt, hogyan fogjuk fizetni. Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy onnantól kezdve mindig ilyen, vagy hasonló körülmények között élünk majd. De még így is több, mint elégedett voltam - évek óta most voltam a legboldogabb. Nincs más hely, ami olyan lenne, mint Isten tökéletes akarata. Jobb egy barlangban Vele lenni, mint a legnagyszerűbb helyen nélküle.

Ami a legváratlanabb volt, egyetlen éven belül egy olyan helyen laktunk, ami messze felülmúlta az álmainkat, és jobban éltünk, mint amit bármilyen vállalkozás biztosíthatott volna, ugyanis ez már nem járt stresszel. Bizton állíthatom, hogy az Ő rabszolgájának lenni jobb, mint bármilyen helyen lenni ezen a földön. Nem tudtam, hogy ilyen áldásokat fogunk kapni természetes szinten, és ezeket időnként fel is kellett adnunk. De nem kérdés, hogy az Ő rabszolgájának lenni a legnagyszerűbb élet, amit ember valaha élhet. Azokhoz az örökkévaló jutalmakhoz, amelyekbe nyertem már néhány bepillantást, semmilyen földi dolog nem hasonlít. Döntsetek jól.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Being His Bondservant- The Greatest Christian Life, Part 19

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/being-his-bondservant-greatest-christian-life-part-19

Milyen tanulságokkal jár rabszolgának lenni

Milyen tanulságokkal jár rabszolgának lenni

A legnagyszerűbb keresztény élet, 18. rész

2015., 18. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy megígértem, ezen a héten a személyes tapasztalataim közül fogom megosztani veletek azokat, amik szerintem hasznosak lehetnek. Habár a tanulmánysorozat címe "A legnagyszerűbb keresztény élet", nem gondolom, hogy az én életem ilyen lenne. Néhány fontos dolog, amit megosztok veletek, a hibáimról fog szólni, és azt remélem, hogy segítséget fognak jelenti másoknak abban, hogy elkerüljék ugyanezeket a hibákat.

Ahogy visszatekintek az életemre, úgy gondolom, hogy tanítványként egész jól teljesítettem, de nem annyira jól, mint egy rabszolga. A Krisztussal való kapcsolatomnak ezen a területén nagyon sokat küszködtem. Huszonöt évembe telt, amíg megtanultam rabszolga lenni, mielőtt tavaly a kapcsolat következő szintjére kerültem - és barát lettem. Ti ugyanezt ennek az időnek a töredéke alatt is el tudjátok érni. Az élet ösvényén elvétettem néhány fordulót, ami több éves csúszásokat okozott az életemben. Nektek nem kell elvéteni ezeket a fordulókat, ezért szeretném elmondani nektek, hogy hol találhatók ezek.

A rabszolga lét fő tanulsága az engedelmesség megtanulása. A Neki való engedelmesség az Ő hangjának az ismeretével kezdődik. Az Ó Szövetség idején többször is azt a felszólítást kapták az emberek, hogy engedelmeskedjenek az Ő parancsolatainak, és hallgassanak a szavára (a megszólalására, a hangjára - a ford. megj.). Már akkor is kötelező volt ismerni az Ő hangját. Ahogy már korábban is beszéltünk róla, a János 10 arról szól, hogy az Ő juhai ismerik az Ő szavát (hangját), és követik Őt, mert ismerik a hangját. Az egész népének kötelező ismerni az Ő hangját. Nem gondolom, hogy az Ő hangjának a megismerésével sok gondom lett volna, de éppen ez a vicces benne. Ugyanis sokkal több gondom volt azzal, hogy ténylegesen engedelmeskedjek is annak, amit mondott.

Az emberek rendszeresen meg szokták köszönni az engedelmességemet. Nagyra becsülöm ezt a bátorítást. Időnként engedelmeskedtem, és amikor így tettem, azokból a helyzetekből fakadó eredményeim és győzelmeim is vannak. Szerintem egyes emberek annyira jóindulatúak, hogy csak az eredményeimet látják. Persze mások látszólag csak a hibáimat látják, de az igazság az, hogy az életemet mindkettő megtöltötte. Időnként olyan nagy árat kellett fizetnem a hibáimért, hogy szerintem Jónást is túlteljesítettem.

Íme, az egyik jelentőségteljes hibám. 1982-ben kaptam egy világos elhívást Istentől, hogy térjek vissza az Ő teljes idejű szolgálatába. Angyali megerősítés is volt hozzá. Én viszont elfutottam ez elől az elhívás elől. Még mindig annyira alkalmatlannak éreztem magamat keresztény vezetőként, hogy amikor lehetőségem nyílt vállalkozást indítani, megragadtam ezt a lehetőséget. Becsaptam önmagamat, és abban hittem, hogy ezt a vállalkozást az Úrért építem. Nagy buzgósággal csináltam, persze Őérte, de végső soron az ellene való lázadásból tettem mindezt.

Rengeteg dolgot tanultam azok alatt az évek alatt, amiket most hasznosítok. Ő tényleg a javunkra fordít mindent, de a jó nem ugyanaz, mint a legjobb. A vállalkozásom egy ideig egész sikeres volt, és nagy összegeket adakoztam az Ő munkájára. Hiszem, hogy sokan, sőt talán a legtöbben arra vannak elhívva, hogy egy vállalkozás vagy egy szakma keretén belül végezzék a szolgálatot, de én nem erre voltam elhívva. Szeretem a vállalkozást és a vállalkozókat, de az enyémet az Istennek való engedetlenségben építettem. Attól Ő még megáldotta, ahogy Izmaelt is megáldotta. Sok olyan dolgot megáld, amiben Ő nincs benne.

Ebben az időszakban, amikor nem voltam Isten akaratában, én és a családom sebezhető állapotba kerültünk. Ezt arra használta ki az ellenség, hogy erődítményeket kezdjen építeni a családomban, amiért a mai napig is nagy árat kell fizetnem. Noha az Úr mindent a javunkra használ fel, attól még nagy árat kell fizetni az engedetlenségért.

Amikor nyilvánvaló lett a lázadásom és a büszkeségem, megtértem. A vállalkozásom azonnal összeomlott, mintha egy villám csapott volna bele. Noha mindent elvesztettem, évek óta nem éreztem olyan jól magam. Néhány hónapon belül visszakaptam mindent, sőt, még több is lett, de ez már nem járt stresszel. Amit a lázadásommal építettem, az nem volt olyan fundamentum, amire Ő építeni tudott volna, de amikor meghallottam a szavát, és engedelmeskedtem, csodálkozva néztem, milyen gyorsan kipótolta nekem azt az időt, amit elvesztegettem. De még így is sokkal, de sokkal jobb lesz, ha ti úgy tanuljátok meg ugyanezt, hogy nem mentek keresztül mindazon, amin én mentem keresztül. A jövő héten röviden végignézünk még néhány kulcsfontosságú tanulságot, hogy biztonságosan mehessünk magasabbra.

----------------------------

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Lessons on Being a Bondservant- The Greatest Christian Life, Part 18

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/lessons-being-bondservant-greatest-christian-life-part-18

Új Parancsolat

Új Parancsolat

A legnagyszerűbb keresztény élet, 16. rész

2015., 16. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Mivel a Nagy Küldetésben egyértelműen az szerepel, hogy a tanítványoknak meg kell tanítani "mindazt, amit Ő parancsolt", meg kell értenünk, hogy léteznek újszövetségi parancsolatok. Noha egyszerűek és alapvetőek, de akkor is parancsolatok. A legalapvetőbb parancsolat, amit az Úrtól kaptunk, a János 13:34-35-ben olvasható:

"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

 

Ez azért "új" parancsolat, mert felülmúlja azt, amit az Ószövetség tanított az egymás iránti szeretetről. Itt azt a parancsot kapjuk, hogy úgy szeressük egymást, "ahogyan én szerettelek titeket". Jobban szeretett bennünket, mint a saját életét. Letette értünk az életét, és most azt parancsolja, hogy mi is így szeressük egymást.

Hol találsz olyanokat, akik ténylegesen ezt csinálják? Ők az Ő igazi tanítványai. Ahogy Ő maga mondja itt, erről lehet felismerni őket. Mi vajon mondhatjuk magunkról, hogy erről ismernek bennünket? Gyakran kell emlékeztetni bennünket, hogy keresztényként a fő munkaköri leírásunk az Isten iránti szeretet és az egymás iránti szeretet. Mint ahogy minden téren azok a legsikeresebb emberek, akik az alap dolgokban a legjobbak, Krisztusnak is azok lesznek a legnagyszerűbb tanítványai, akik szeretni tanultak meg a legjobban.

Ezért kell a legjelentősebb dologként kezelnünk a két legnagyobb parancsolatot a hitéletünkben, nem csak azért, hogy betartsuk azokat, hanem azért is, hogy megfelelően tudjuk értelmezni "mindazt, amit Ő parancsolt". Ahogy a Filippi 1:9-ben olvashatjuk, Pál apostol azért imádkozott, hogy "a ti szeretetetek még jobban bővelkedjék megismerésben és minden megérzésben". (Kecskeméthy ford.)

Csak akkor lesz igazi, pontos ismeretünk, ha a szeretetet gyakoroljuk. Akik nem erre a fundamentumra építkeznek, eltorzítják, amit megtanultak. Emellett azt is láthatjuk itt, hogy az igazi megérzés a szeretetből fakad, nem a félelemből vagy a gyanakvásból.

--------------------

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - A New Commandment- The Greatest Christian Life, Part 16

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/new-commandment-greatest-christian-life-part-16

Józsué példája (Rick Joyner heti üzenete)

Józsué példája

A legnagyszerűbb keresztény élet, 14. rész

2015., 14. hét

Rick Joyner

Heti Üzenet / Word for the Week

Az egyik legjobb példa arra, hogy milyen tanítványnak lettünk elhívva, Józsué személye. Ezt az egyik kedvenc ószövetségi igeszakaszomban láthatjuk, a 2 Mózes 33:7-11-ben:

Mózes egy olyan sátort használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához.

Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába.

Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel.

Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.

Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál. (EFO)

Noha a világtörténelem egyik legnagyobb embere, Mózes élt ezzel a néppel együtt, ők mégis saját maguk jártak ki a Találkozás Sátorához, hogy Istennel találkozzanak. Amikor viszont Mózes ment ki, az mindig más volt, mert olyankor maga az Úr szállt le, hogy találkozzon vele. Annyira csodás látvány volt ez, hogy az egész tábor végignézte, és imádta az Urat. Józsué, aki Isten eme nagyszerű emberének volt a személyi asszisztense, személyesen elkísérte Mózest ezekre a találkozókra. Mennyire fantasztikus lehetett ez az élmény!

De Józsuénak még ez sem volt elég, hogy Istennek az abban az időben élő legnagyszerűbb emberének a legközelebbi bizalmasa lehetett. Józsué nem elégedett meg azzal, hogy beülhetett azokra a személyes találkozókra, amelyeken Mózes Istennel volt együtt. Amikor Mózes eljött ezekről a találkozókról, Józsué még ott maradt, és a saját személyes kapcsolatát alakította ki az Úrral. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy Józsué lett kiválasztva Izrael vezetésére Mózes után. Józsué nem elégedett meg annyival, hogy valaki más által legyen kapcsolata az Úrral, még ha ez a valaki olyan nagyszerű ember is, mint Mózes.

Nem kell hozzá teológusi diploma, nem kell hozzá pásztornak, vagy könyvszerzőnek, vagy bármilyen keresztény vezetőnek lenned, hogy Isten legjobb barátja lehess. Csak egy olyan szívre van szükséged, amely Őt akarja keresni. Tiszta bibliai igazság az a megfogalmazás, hogy mindannyian annyira vagyunk közel Istenhez, amennyire akarjuk. Ha keressük, megtaláljuk Őt. Ha közeledünk hozzá, Ő azt ígéri, hogy Ő is közeledik hozzánk. Mennyire komolyan akarod megismerni Őt?

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Example of Joshua- The Greatest Christian Life, Part 14

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/example-joshua-greatest-christian-life-part-14

Krisztus Jézus tanítványai

Krisztus Jézus tanítványai

A legnagyszerűbb keresztény élet, 13. rész

2015., 13. hét

Rick Joyner

A tanítványság egyik kulcsfontosságú szempontja az, hogy nem emberek, hanem Krisztus tanítványainak vagyunk elhívva. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulnánk másoktól, mint tanítóinktól, pásztorainktól, vagy akár mentorainktól a különböző szakterületeken és ismeretek területén. Nagy megtiszteltetést jelent a mai idők nagy tanítóinak és vezetőinek a lábainál ülni, de ennél sokkal többre vagyunk elhívva. Az az elhívásunk, hogy személyesen Krisztus Jézus első generációs tanítványai legyünk.

Noha több alkalommal hallottam már másoktól, valójában velem történt a következő eset. Amikor frissen megtért hívő voltam, az egyik barátommal elmentünk meghallgatni egy embert, aki egy rendkívül jó üzenettel szolgált. A végén odamentünk hozzá, hogy megköszönjük. Mivel alázatosan akart reagálni, ezt felelte: "Nem én voltam, hanem az Úr." A barátom, aki szintén egy frissen megtért hívő volt, úgy nézett rá, mintha valami vicceset hallott volna, és így szólt: "Hát annyira azért nem volt jó!"

Valóban, ha maga az Úr beszélt volna aznap, akkor sokkal jobb lett volna. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ennek az embernek ne lett volna értékes az üzenete, vagy hogy ne lett volna Istentől. Mi az Ő teste vagyunk, és az Úr az Ő tanítói által tanít, az Ő pásztorai által pásztorol, az Ő prófétái által szól, stb., viszont a Bárány követésére vagyunk elhívva, és nem a küldötteinek a követésére.

Meg kell becsülnünk, és oda kell figyelnünk azokra, akiket Ő küldött hozzánk. Ahogy Ő mondta, amikor bevonult Jeruzsálembe, hogy attól az időtől kezdve nem látjuk meg Őt, míg nem áldjuk azokat, akik az Ő nevében jönnek. De azt is látjuk az Énekek énekében, ami az Úr és a menyasszonya közötti kapcsolat prófétai metaforája, hogy Szulamit, aki az Egyházat jelképezi, egy figyelemreméltó és fontos kéréssel fordult az Úrhoz az 1:7-ben:

Mondd meg nekem, lelkem szerelmese, hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat, hogy ne kelljen kóborolnom társaid nyájai körül!

A menyasszony nem tud boldog lenni mások nyája között, még az Úr társainak a nyája között sem. Az Úr saját nyájában kell lennie. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnénk az Ő alpásztorainak valamelyik gyülekezetében, viszont van ennek egy olyan módja, hogy közvetlenül Jézust követjük, Ő tanít bennünket, és ezáltal Őbenne növekedünk fel.

Amikor tanítókat hallgatok, akkor nem csupán arra törekszem, hogy az Úr igéit halljam, hanem arra, hogy Magát az Igét halljam személyesen. Az Úr a Pásztorom, és Ő a Tanítóm is. A János 10-ben azt olvassuk, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és azért követik Őt, mert az Ő hangját ismerik, nem csak az Ő embereinek a hangját, még akkor is, ha ezek az Ő nagyobb emberei.

Azt, hogy hogyan viszonyuljunk megfelelően a pásztorokhoz, tanítókhoz, és a többiekhez, akiket Ő küld, miközben személyes kapcsolatot ápolunk az Úrral, akkor fogjuk könnyebben megérteni, ha érettségre jutunk Őbenne. Jövő héten ezzel fogunk részletesebben foglalkozni, mert ennek a megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az elhívásunk teljességében járhassunk.

- - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Disciples of Christ Jesus- The Greatest Christian Life, Part 13

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/disciples-christ-jesus-greatest-christian-life-part-13

A legjobb bort a végére

A Legnagyszerűbb Keresztény Élet, 1. rész

A legjobb bort a végére

2015., 1. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Azoknak írok most, akik szerintem a valaha élt legnagyszerűbb keresztények közé fognak tartozni - akik a jelen korszak utolsó napjaiban élnek majd. Ahogy az Úr mondta: "az utolsókból lesznek az elsők" (lásd Márk 9:35), Ő most is a végére tartogatta a legjobb borát - akik a jelen korszak végén élnek, azok lesznek minden idők legjobbjai. Ők fognak a legnagyobb dicsőségben járni, és ők fogják megcselekedni a legnagyobb dolgokat. Akik most ezt olvassák, azoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy benne legyenek a legjelentősebb szellemi haderőben, amit a világ valaha látott.

Prófétikus barátom, Bob Jones, minden évben átélt egy olyan szellemi élményt, amit úgy nevezett, hogy "áthaladás a Pásztorbot alatt". Voltak olyan évek, amikor nagyon konkrét üzenetet kapott a világban várható eseményekről, amelyek később mindig pontosan beigazolódtak. Élete vége felé közeledve, a "Pásztorbot" élménye során engem és önmagát látott együtt, ahogy az Úr elé megyünk, ajándékokat átvenni. Az én ajándékaim Babe Ruth csokik voltak (Amerikában közismert csokis-mogyorós-karamellás édesség, hasonló a Snickers-hez; a "Babe Ruth" egyébként egy híres baseball-játékos beceneve volt - a fordító megjegyzése.). Amikor megkérdeztem Bobtól, hogy ez mit jelent, azt felelte: "Babe Ruth egy kemény ütőjátékos volt, aki mindig megfordította a meccset. Azok, akiket az Úr fog hozzád vinni, olyan kemény ütőjátékosok lesznek, akik meg fogják fordítani a meccset." Majd egy mosollyal hozzátette: "Ezekben a Babe Ruth csokikban egy csomó mogyoró is van!" (a mogyorókra utalás egy szójáték egy angol szlenges kifejezéssel, ami azt jelenti, hogy valaki "bolond", "flúgos", vagy "bolondul valamiért". Bob Jones vicces megjegyzése arra vonatkozott valószínűleg, hogy olyan emberekre kell majd számítani, akiket egyesek bolondnak tartanak - a ford. megj.)

Keresztény életem kezdetén, 1971-ben, az Úr elkezdett megmutatni nekem egy nagyszerű társaságot, akik a jelen korszak utolsó napjaiban jönnek el, akik olyan erőben és hatalomban fognak járni, ami semmi korábbihoz nem hasonlít majd. Az azóta eltelt negyvenvalahány év során továbbra is sok mindent mutatott nekem ezekről a bámulatos emberekről, akik a korszak végén fognak a földön járni. A Szentírás tele van a rájuk vonatkozó utalásokkal, és az egyház korszaka idején néhányan meg is értették, hogy kikről van szó, és írtak is róluk. Nem vallom azt, hogy közéjük tartoznék. Azt viszont megkaptam, hogy nem csupán róluk fogok írni és beszélni, hanem közvetlenül nekik is. Ezért gondolom azt, hogy te is az egyike lehetsz az eddig élt legnagyszerűbb keresztényeknek.

A legnagyszerűbb keresztény életre nem az lesz a legjellemzőbb, hogy mit teszünk, hanem sokkal inkább az, hogy mivé válunk. A legnagyszerűbb keresztény az, aki Istent szereti a legjobban. Aki Istent szereti a legjobban, az embereket is mindennél jobban fogja szeretni. Ezért az kell, hogy legyen a legfőbb elkötelezettségünk, hogy szeressük Istent, és növekedjünk az iránta való szeretetünkben. Ez lesz a most kezdődő évben a legfőbb elkötelezettségünk - növekedni az Isten iránti szeretetünkben. Az utána következő elkötelezettségünk az lesz, hogy növekedjünk az emberek iránti szeretetünkben, utána pedig, hogy növekedjünk a mostani időkre szóló rendeltetésünk megismerésében.

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, 

Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, 

Hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; 

Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Efézus 4:13-16 KSZE)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - The Best Wine for Last
URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2015/best-wine-last-greatest-christian-life-part-1