Az egyén értéke

A Nagy Küldetés, 49. hét

Az egyén értéke

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Van egy általános kegyelem, amit Isten mindenkinek megad, még azoknak is, akik nem ismerik el Őt. Ezek a természetes adottságaink, amelyek attól függetlenül, hogy elismerjük-e Őt, vagy sem, Istentől származnak. Ez az általános kegyelem egyéni és közösségi szinten is létezik. Vannak olyan királysági alapelvek, amelyeket pogány nemzetek is tudnak alkalmazni, és ezek áldást hoznak az életükbe, még úgy is, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy honnan származnak ezek az áldások. Vissza lehet követni egy civilizáció fejlődését egészen addig a pontig, ahol elfogadtak bizonyos királysági alapelveket.

A legfőbb királysági alapelv a szeretet. A legfőbb gazdasági alapelv is a szeretet. Szeretnél olyan vállakozást indítani, ami nem mond csődöt? "A szeretet soha nem mond csődöt." (az angol Bibliafordítások alapján az 1 Korinthus 13:8 - a ford.) Amilyen mértékben alkalmazod a szeretetet a vállalkozásodban, olyan mértékben nem fogsz tudni csődöt mondani. Ez általában a terméked vagy a szolgáltatásod szeretetével kezdődik. Aztán szeresd az ügyfeleidet azzal, hogy mindig helyesen bánsz velük - igazságosan és pártatlan jogossággal, ami Isten trónjának, azaz királyságának a két fundamentális alapelve. Ha szereted a felebarátaidat, ami a szomszéd vállalkozásokat is jelenti (a "felebarát" és a "szomszéd" angolul ugyanaz a szó - a ford.), akkor egy olyan légkör megteremtésében fogsz segíteni, ami másokat is vonzani fog, neked pedig jól fog menni az üzlet.

A szeretet tehát a legerőteljesebb gazdasági alapelv, és a szeretet személyes szinten működik. Vajon örülnél annak, ha a házastársad azt mondaná, hogy azért szeret téged, mert ez egy általános, mindenkire vonatkozó törvény? Akár tetszik, akár nem, akár hiszed, akár nem, az ember mindig is jobban fogja szeretni a saját gyermekét a szomszéd gyermekeinél, noha a szomszéd gyermekeit is szeretni tudod. Ugyanígy, a társadalom számára legnagyobb áldást jelentő családok mindig azok, amelyek a legerősebb családok, és ezek értelemszerűen a legerősebb és legnagyobb biztonságérzettel rendelkező egyénekből állnak.

Amerika azért volt egyedi, és ebből fakadóan kivételes nemzet, mert elsősorban az egyének nagyrabecsülésére és védelmére épült. Miközben megvolt ez az elkötelezettség az egyén értéke iránt, volt egy nyilvánvaló igény arra is, hogy legyen egy állam, legyenek törvények és határok. Az volt a legfőbb szempont, hogy a legfőbb dolgot tudták a legfőbb dologként kezelni - ami az egyén értékével kezdődik, a közösség jóléte pedig ettől függött.

Ez egy alapvető királysági elv. Senki sem fog amiatt üdvözülni, hogy a szülei ismerik az Urat. Ma is vannak olyan nemzetek, ahol az emberek többsége azt gondolja, hogy üdvösségük van, mivel egy "keresztény nemzet" állampolgárai. Ezek az emberek szomorú tévedés áldozatai.

Nem azért fogsz üdvözülni, mert a nemzeted, vagy akár a családod az Urat szolgálta. Mindegyikünk Őt kell, hogy szolgálja. Mindegyikünknek újjá kell születnie, és mindegyikünk személyes felelőssége szeretni az Urat és a többi embert, és felelősek vagyunk a tetteinkért. Ahogy egyre érettebbé válunk ebben a személyes felelősségérzetben, áldássá válunk mások számára is. Minél érettebbek vagyunk, annál több áldást hordozunk. De ez mindengyikünknél személyesen kezdődik el. Az egyénekkel kezdődik.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Rick Joyner - Word for the Week - The Value of the Individual

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/great-commission-week-49

Fordítás: Országh György

A Királyság Kulcsa

A Királyság Kulcsa - A Nagy Küldetés, 23.

2013., 23. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Pál apostol ugyanolyan jól tudta, mint bárki más a történelem során, hogy ha rossz nézőpontból tanul az ember, az tévelygéshez vezet. Az, hogy az igazsággal került összetűzésbe, odaáig juttatta, hogy magát az Urat üldözte az Ő népe üldözése által. Emiatt írta ő a talán legnagyszerűbb értekezést arról, hogy mi vezet el az igazságra. Ezt a Kolossé 1:9-20-ban olvassuk:

Ezért attól a naptól fogva, hogy ezt meghallottuk, mi sem szűnünk meg imádkozni értetek, és kérni, hadd töltsön be titeket az ő akaratának megismerése mindenféle Szellem adta bölcsességgel és belátással,



hogy az Úrhoz méltóan járhassatok az ő teljes tetszésére, mindenféle jótettnek gyümölcsét megteremjétek és az Isten megismerésében növekedjetek.



Az Ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít,



úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben.



Ő a sötétség fennhatóságából is kiragadott minket, és áthelyezett szeretett Fia királyságába,



aki által a megváltás és a vétkek bocsánata is birtokunkká lett.



Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtésben az elsőszülött,



mert Benne teremtettek mindent a mennyekben és a földön, láthatókat és láthatatlanokat, a trónokat, az uraságokat, a fejedelemségeket és a fennhatóságokat is. Őrajta keresztül és ővégette teremtették a mindenséget.



Ő mindenek előtt való, és a mindenség Őbenne áll fenn.



Ő a feje a testnek is, az eklézsiának, ő a kezdet, a halottak közül az elsőszülött, hogy mindenben Ő járjon elöl,



minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy Benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti,



miután a keresztről lehulló vérrel békességet szerzett, rajta keresztül engeszteljen ki mindent magával, rajta keresztül azokat is, amik a földön, azokat is, amik a mennyekben vannak.

Jézusról szól az egész. A királyság kulcsa annak a megismerése, hogy kicsoda Jézus. Jézus Jákób lajtorjája (létrája), amely által a mennybe szállunk fel, és vissza is tudunk jönni a földre a menny valóságának a bizonyítékával és a föld feletti hatalmával.

A Szentírásban az első említés helye, ahol arról van szó, hogy Istennek van háza, lakóhelye, amikor Jákób álmában látta a létrát, amely a mennybe ért fel, és Isten küldöttei szálltak fel és ereszkedtek le rajta. Az Ő házának ez az első említése egy kijelentés is egyben az egyház elsődleges rendeltetéséről, amelynek az az elhívása, hogy az Ő háza legyen -- nekünk kell lennünk annak a helynek, ahol bejárás van a mennybe, ahol Isten küldöttei fel tudnak szállni a mennyei régióba, és vissza tudnak szállni a földre a menny bizonyosságával és a föld feletti hatalmával.

Amikor Jézus Nátánáellel találkozott, elmondta neki, hogy meg fogja látni Isten angyalait, ahogy felszállnak és leszállnak az Ember Fiára. Jézus "Jákób létrája", amely által megvan ez a bejárásunk, belépési lehetőségünk. Az Ő személyének a folyamatos kinyilatkoztatása, amely megmutatja, ki is Ő, ez az, ami által fel tudunk szállni. Minden Őáltala és Őérte lett teremtve, és Őbenne tud egyben maradni minden. Az Út nem egy recept -- az Út egy Személy. Nem csupán a személyes fejlődésre törekszünk hanem Krisztusba kell felnövekednünk.

Azt mondja nekünk az Efézus 1:10, hogy minden Krisztusban lesz egybeszerkesztve. Isten végső célja Jézus. Minden megteremtett dologban a Fiát keresi az Atya. Bennünk is a Fiát keresi. Ezért mindennel, amit Ő tesz, vagy megenged az életünkben, az a végső célja, hogy az Ő képmására formáljon át bennünket.

Nem lesz igazán pontos a világról szóló szemléletünk, ha nem Jézust látjuk az egész Teremtés végső céljának. Ezért volt az apostoli evangélium az, hogy "Jézust hirdették és a halottak feltámadását" (lásd Apcsel 4:2). Amikor Őt látjuk minden dolog céljának, akkor minden világossá válik. Nincs magasabb rendű kijelentés és mélyebb igazság annál, hogy ki Jézus.

- - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - The Key to the Kingdom - The Great Commission, Part 23

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/key-kingdom-great-commission-part-23

A Menny Királyságának a tanítványai

A Menny Királyságának a tanítványai

A Nagy Küldetés, 22. rész

2013., 22. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Vannak, akik emberek tanítványaivá válnak; vannak, akik egy bizonyos mozgalom, egyház, vagy egy tantétel tanítványai lettek. Abban az igeversben, amit a tanítvánnyá váló írástudókkal kapcsolatban tanulmányoztunk, Jézus konkrétan kijelentette, hogy ezek az emberek "a menny királyságának" a tanítványaivá válnak (lásd Máté 13:52). Egyértelműen kihangsúlyozta, hogy ők nem földi emberek vagy földi dolgok tanítványaivá kell, hogy váljanak, hanem az Ő mennyei királyságának a tanítványaivá.

Pál apostol a menny királysága tanítványainak egyik jó példája. A saját korában ő volt az egyik legtanultabb ember. Izrael egyik legnagyobb becsben tartott tanítójának a tanítványa volt, Gamálielé. Az intellektuális elithez tartozott. Egy időre azonban ez vezette közvetlen összeütközésbe azzal az Istennel, akiről azt gondolta, hogy éppen Őt szolgálja, és ekkor lett az Ő igazságának a vehemens üldözője. Ide vezet, ha valaki emberek tanítványa, vagy valamelyik felekezeté. Majd megtörténik a világ talán leghíresebb és legdrámaibb megtérése, és Pálból az evangélium egyik legerőteljesebb harcosa lesz, azé az evangéliumé, amit éppen előtte akart elpusztítani. Hogy történhetett ez?

Természetesen tudjuk, hogy az Úr megjelent Pálnak a damaszkuszi úton, ami nem mindenkivel történik meg. Mégis van Pál megtérésének egy olyan szelete, ami mindenkivel meg kell, hogy történjen, aki a menny királyságának a tanítványa szeretne lenni - Pálnak természetes szinten meg kellett vakulnia, hogy szellemben láthasson.

Nem a tanulás ellen beszélek, vagy akár a természetes szinten történő tanulás ellen. Pál korábbi tanulmányainak egyes oldalai, akár a filozófia, akár más tudományágak terén, később segítséget jelentettek neki az evangélium megértésében és előmozdításában. Előbb azonban meg kellett tanulnia, hogy a természetes dolgokat szellemi szemmel nézze, és ne természetes szemmel nézze a szellemi dolgokat. Ez a kulcs ahhoz, hogy valaki a menny királyságának a tanítványa lehessen.

Szellemi szemmel látni a természetes dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnánk természetes szemmel látni a szellemi dolgokat, kulcsfontosságú, ahogy ezt az 1 Korinthus 2:14-15 is mondja:

Lelki ember azonban nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok neki; sőt, fel sem ismerheti őket, mert azok csak szellemileg vizsgálhatók ki!

A szellemi ember mindent kivizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.

Bármely keresztény számára, aki Krisztusban fejlődik, ez a tényező jelenti az egyik fő akadályt. Kevesen élték át, és még kevesebben értették meg, hogy szükséges átélni a Pál által is megtapasztalt átalakulást, hogy a menny királyságának a perspektívájából láthassunk mindent, és nem földi, természetes nézőpontból. Nos, hogyan tud megtörténni ez az átalakulás az életünkben?

Istennek le kellett dönteni a lóról Pált ahhoz, hogy áttörje azt, ami valójában a vakságát okozta. Istennek mindannyiunkkal meg kell tennie ezt, viszont nem kell ugyanolyan drasztikusan történnie, mint amilyen Pálnál volt, ahhoz, hogy mi is elérjük a végcélt. Jobb lenne, ha azt tennénk, amit azoknak a többsége szokott tenni, akik elérik a célt - ők megalázzák magukat, hogy ne az Úrnak kelljen megaláznia őket. Tudjuk jól, hogy mi is meg tudjuk ítélni magunkat, és akkor az Úrnak már nem szükséges megtennie ugyanezt velünk.

Pál nem azonnal kapta meg a szellemi látást, miután visszakapta a természetes látását. A saját bizonyságtételéből tudjuk, hogy tizenegy és tizennégy év közötti időszakot töltött ezután a pusztában. Majd miután megkapta a küldetését az apostoli szolgálatra, az átalakulás tovább folytatódott. Az egész szolgálatán átívelő, nagy volumenű, folyamatos változást látunk benne. Nagyon valószínű, hogy mindenkinek élethosszig tartó folyamatra van szükség ehhez, és ezért kell, hogy a menny királyságának a tanítványai maradjunk egész életünkre.

Talán Pálnak, aki ennyire el volt mélyülve a természetes ismeretek és képzettség terén, nagyobb megrázkódtatásra és szigorúbb fegyelmezésre volt szüksége, mint másoknak, ahhoz, hogy átmenjen ezen az átalakuláson. Vannak olyanok, akiknek láthatóan "természetesebb" hajlamuk van arra, hogy szellemiek legyenek, és hozzászokjanak a szellemi nézőpontból való látáshoz. Itt az a lényeg, hogy muszáj átmennünk ezen az átalakuláson, és jelenleg még nagyon kevesen vannak, akik át is élik ezt. Ezért kell "a menny királyságának a tanítványaivá" lennünk, és nem a földieknek a tanítványaivá.

Jövő héten a királyság kulcsáról lesz szó.

- - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Disciples of the Kingdom of Heaven - The Great Commission, Part 22
URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/disciples-kingdom-heaven-great-commission-part-22

Modern írástudók

Modern írástudók - A Nagy Küldetés, 18. rész

2013., 18. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Pál apostol azt írta a korinthusiaknak, hogy nem sokan vannak az elhívottak között olyanok, akik e világon bölcsek vagy erősek. Azt viszont nem mondta, hogy egy sincs. Pál a világ elitrétegébe tartozott, iskolázottság és jólét szempontjából is. Mindezt feláldozta az evangéliumért, és úgy tartotta, hogy ezzel nem is fizetett nagy árat.

A bibliai időkben az írástudók jelentős befolyással bíró pozícióban voltak, akár a Római Birodalomban, akár Izrael népe között. Az írástudók olyan írók voltak, akik a hatalmi pozícióban levők határozatait foglalták írásba. Izraelben a Szentírásról való másolatok készítése is a munkájukhoz tartozott. Érdekes, hogy Jézus konkrétan ezt a csoportot szólítja meg a tanítványsággal kapcsolatban, a Máté 13:52-ben:

"Ezért minden írástudó, aki a menny királyságának a tanítványa lett, olyan mint egy háznép vezetője, aki a kincsei közül újat és régit hoz elő."

Azt láthatjuk ebből, hogy Jézus elvárta az írástudóktól, hogy a királyság tanítványai legyenek, és valóban, sokan közülük azzá is lettek. Ennek a konkrét csoportnak azt az intést adja, hogy új és régi kincseket is hozzanak elő. Ez egy fontos megfigyelés a Nagy Küldetésre való tekintettel, ugyanis ez az egyetlen olyan konkrétan megnevezett csoport, akiket az Úr úgy szólított meg, hogy arról beszélt, mit jelent a királyság tanítványává lenni.

A technika fejlettsége miatt ma már nem igazán vannak írástudók, viszont van egy csoport, akiket valamennyire össze lehet vetni velük, ők pedig az újságírók és az írók. Ma a médiának nagyon is tekintélyes szerepe van a kultúra, sőt a kormánypolitika alakításában. Egyesek szerint még a kormánynál is erősebb a befolyásuk. Milyen hatással lenne a mai kultúra alakulására az, ha a modern írástudók a királyság tanítványaivá lennének?

Figyelembe kell vennünk a modern írástudók befolyását az egyházban is. A világi média is jelentős hatást gyakorol rá, és érdemes jól átbeszélni ezt is, de itt most a keresztény médiáról beszélek. A keresztény médiának világszerte jelentőségteljes szerepe van. A videókból rengeteg van, és jelentős hatásuk tud lenni, csak úgy mint a weboldalaknak, a blogoknak, és természetesen a könyveknek és a rádiónak is. A modern pulpitus már nem fából készült állvány, amit az összejöveteli helyeken látunk - hanem elektronikus.

Az első században a kereskedelmi útvonalak mentén terjedt az evangélium, mivel abban az időben ezek jelentették a kommunikációs hálózatot is. A reformáció évszázadokon át lassú tűzön főtt, amikor viszont elkészült a nyomda, és a Biblia volt az első, amit azzal sokszorosítottak, akkor a reformáció egész Európában berobbant. A technika és a kommunikációs hálózatok jelentették azt az útvonalat, amelyen az evangélium kezdettől fogva terjedt, és ez így is lesz a vég eljöveteléig. A fontos kérdés az, hogy ki az, aki ezeket használja - a modern pulpitus mögött álló prédikátorok - a modern írástudók.

Ennek a modern pulpitusnak sok pozitívuma és negatívuma is van. Természetesen ma már sokkal több embert tudunk elérni, és sokkal gyorsabban, de mi az, amivel elérjük őket? Nagyon kevés szűrőn megy át, ami az internetre kerül, és sok ember szinte mindent elhisz, amit az interneten olvas. Az oda felkerülő dolgok nagy részét leginkább szellemi "szemét-kajának" lehetne nevezni, ha őszinték akarunk lenni. Némelyek mérget is tesznek abba, amit felszolgálnak.

Ugyanakkor kevés az olyan nemzetközi kaliberű őrálló vagy pásztor, aki egyáltalán foglalkozik korunk legnagyobb, kulcsfontosságú problémáival. Ezért, szokás szerint, olyanok töltik be ezt a vákuumot, akiknek nincs elhívásuk, nincs tekintélyük, és sok esetben épp ugyanannyi kárt okoznak, mint az evangélium ellenségei.

Mi hát a teendőnk? Először is, Krisztus tanítványaiként meg kell tanulnunk, hogy Tőle kapjuk az instrukciókat. Ezért nem csak arra kell törekednünk, hogy az Úr igéit hallgassuk, hanem ugyanolyan fontos cél, hogy Őt halljuk meg, aki maga az Ige. Ő kell, hogy legyen a Tanítónk, és annyira jól kell ismernünk a hangját, hogy csakis Őt kövessük. Vajon az Ő hangját halljuk azok által, akiktől az instrukciókat kapjuk?

Ma már vannak olyanok, akik nagy számú követőt tudnak vonzani az interneten, viszont még egy házi csoportot sem tudnának vezetni egy valódi gyülekezetben vagy közösségben. Az újságírók képesek azt feltételezni, hogy tekintélyesek olyan területeken is, ahol semennyi, vagy maximum egy kevés tapasztalatuk vagy képzettségük van, csupán azért, mert jól tudnak fogalmazni. Az egyházban és a keresztény médiában is sokan vannak, akik azt gondolják, hogy mivel jól forgatják a szavakat, akár szóban, akár írásban, tekintélyük van. Ha a királyság igazi tanítványai akarunk lenni, meg kell tanulnunk felismerni az igazi királysági tekintélyt, és azt is tudnunk kell, mikor van tekintélyünk, és mikor nincs.

Azzal kezdjük, hogy visszatérünk az Úr intéséhez, amit azoknak az írástudóknak szánt, akik a menny királyságának a tanítványai lesznek. Az volt a dolguk, hogy kincseket hozzanak elő - nem szemét-kaját, hanem csakis a legjobbat Isten házanépe számára. Ráadásul olyan kincseket kell előhoznunk, ami között új és régi is van. A menny királyságának az írástudói mély gyökerekkel rendelkeznek az egészséges bibliai igazságok terén, a történelem szemléletük pedig az atyák és anyák tiszteletében gyökerezik, ugyanis ez a királyság egyik alapvető jellemzője. Ugyanakkor olyan bátor és új meglátások képviselésére is alkalmasak, amelyek minőségükre nézve szintén "kincsek".

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Modern Scribes - The Great Commission, Part 18

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/modern-scribes-great-commission-part-18

A szeretet tölti be a törvényt

A szeretet tölti be a törvényt - A Nagy Küldetés, 15. rész

2013., 15. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy a Szentírásban olvashatjuk, azok, akiket a testi természet szenvedélyei vezérelnek, elvesznek, és nem öröklik Isten királyságát. Ezt muszáj tudnunk és észben tartanunk. Ahhoz, hogy szabadok lehessünk attól, amit Pál apostol úgy nevezett, hogy "a halál teste" (lásd Róma 7:24), amely a Jó és Rossz Tudásának Fájáról való evés következménye, arra van szükség, hogy az Élet Fájáról együnk, amely Krisztus.

Jézus azt is tanította, hogy a szeretet tölti be a törvényt. Ezt könnyű megérteni. Ha szeretjük Istent, nem fogunk bálványokat imádni. Ha szeretjük a felebarátainkat, akkor nem fogunk irigykedni rájuk, lopni tőlük, gyilkolni vagy házasságot törni. A szeretet nem árt másoknak, hanem jót tesz mindenkivel. Ezt olvassuk az 1 Timótheus 1:5-ben:

Ennek a rendelkezésnek célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. (B-D)

Mindennek, amit tanulnunk és teszünk, a célja a szeretet, a tiszta szív, a jó lelkiismeret és az őszinte hit. Akik elkötelezettek abban, hogy ezekben az alapvető dolgokban fejlődjenek, a legvonzóbb, legkellemesebb emberek a földön. De ami még ennél is fontosabb: a mennyben is ismerik őket. Ehhez az elsődleges lépés az, hogy kisebb mértékben koncentrálunk arra, amit el tudunk érni, és nagyobb mértékben arra, amivé válunk.

Ezzel nem tagadom azt, hogy eredményeket is kell elérnünk. Gyümölcsöt kell, hogy teremjünk, mint például hogy felépítsük az Úr házát, és hogy só és világosság legyünk, amire el is vagyunk hívva. Odaszántan akarjuk végezni a szakmánkat, a munkahelyünkön olyan jól dolgozva, mint az Úrnak. Mindazáltal a megfelelő sorrendet fenn kell tartani ahhoz, hogy ne kerüljünk rossz állapotba. Az elsődleges célkitűzésünk az, amivé válunk, és nem az, amit elérünk, ami a másodlagos célkitűzésünk.

Amikor eljutunk oda, hogy az életünk erre a fundamentumra épül, akkor készen állunk az elkötelezettség következő, egyben legmagasabb szintjére lépni - amikor már nem rólunk szól az egész, nem arról, amit elérünk, nem arról, amivé válunk, hanem amikor az életünket arra áldozzuk, hogy megdicsőítsük az Urat és felemeljük az Ő nevét. Ekkor tudjuk tiszta, őszinte szívvel mondani, ahogy az apostol tette a Galata 2:20-ban: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus."

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Love Fulfills The Law - The Great Commission, Part 15

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/love-fulfills-law-great-commission-part-15

A tisztátalanság törvénytelenségre visz

A tisztátalanság törvénytelenségre visz - A Nagy Küldetés, 14. rész

2013., 14. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy a múlt héten olvastuk a Galata 5:19-24-ben, miután a test cselekedeteit felsorolta, Pál a következőt hangsúlyozza: "Akik ilyesmiket tesznek ..., Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni." Akkor hát mi lesz azokkal, akik úgy hiszik, üdvözültek, mert nyilvánosan elismerték, hogy hisznek Jézusban mint Megváltójukban, de aztán a bűnös természetüket követve folytatják az életüket, a test cselekedeteit gyakorolva, az itt felsoroltak szerint? Ez lehet a legfontosabb kérdés a "hívők" milliói számára.

Ha annyira leegyszerűsítjük az evangéliumot, hogy gyakorlatilag bárki "megtérhet", de kompromittáljuk a tényleges bibliai feltételeit, akkor vajon nem azt tettük ezzel, hogy biztonságérzetet adtunk az embereknek egy olyan szellemi állapotukban, amelyben az életük továbbra is örökkévaló veszélynek van kitéve? Sok igehely mutatja be egyértelműen, hogy valójában éppen erről van szó.

Sok olyan összejövetelen voltam már, ahol az embereket egyszerűen arra kérik, hogy emeljék fel a kezüket, hogy így nyilvánítsák ki a Krisztusban való hitüket az üdvösségük érdekében, a többieknek pedig azt mondják, hogy hajtsák le a fejüket, és csukják be a szemüket. Ez egyértelműen azért történik így, hogy ne hozzák zavarba, vagy ne ijesszék meg az új "megtérőket". Hogy lehet ezt egyáltalán nyilvános hitvallásnak nevezni? Az igazi keresztény élet megélése bátorságot követel. Akkor hogy várhatjuk az ilyen erőtlen vallástétel tevőitől, hogy úgy éljenek? Az a válasz, hogy nem sokan élnek úgy, mégis hamar azt vallják magukról, hogy megtértek.

A felmérések azt mutatják, hogy ma a megtérőknek csupán kb. 5 százaléka kezd egyáltalán gyülekezetbe járni. Az első században viszont nem csak hogy a 100 százalékuk járt gyülekezetbe, hanem "csatlakoztak a gyülekezethez", ami a valóságos, eleven gyülekezeti életre utal, ami nem más mint az alapvető újszövetségi életforma. Ahogy bővebben is beszélni fogunk róla, a tényleges megtérésen átment ember életében nyilvánvaló gyümölcsök vannak. Ha a gyümölcs nincs meg, akkor el kell gondolkodnunk rajta, hogy vajon valódi megtérés történt-e. De még ha valódi is a megtérés, a magvető példázatából tudjuk, hogy minden mag próbára van téve. Az Úr azt állította, hogy "aki mindvégig állhatatos marad", az fog üdvözülni (lásd Máté 24:13).

Természetesen nem akarom nehezebbé tenni az embereknek azt, hogy átadják Jézusnak az életüket, mint amilyen nehéznek lennie kell. Ennél rosszabb már csak az tud lenni, hogyha könnyebbé tesszük, mint amilyen valójában, amivel sokakat megtévesztünk, mert így azt gondolják, hogy "megmenekültek", miközben veszélyben forog az örök életük. Ha könnyebbé tesszük annál, amilyenné az Úr tette, azzal csak felhígítjuk az evangélium karakterességét, erejét és hatalmát, ami meg tudna menteni bennünket a bűneinkből. Nem a halálból menekülünk meg, hanem abból, ami a halált okozza - a bűnből. Ha a bűnös természet nem tűnik el, akkor nem az élet ösvényén járunk. Ha viszont az élet ösvényén járunk, akkor egyértelműen látszik, hogy megszabadultunk a "halál testéből", a testi természetünktől.

Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lennünk, ahogy még az "Igazságos Jakab" is elismeri, hogy "mindnyájan sok dologban vétkezünk" (lásd Jakab 3:2). Időnként vétkezni, és ezeket a dolgokat "gyakorolni" két különböző dolog, ahogy a Róma 6:17-23 beszél róla:

De hála legyen az Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesekké lettetek a tanításnak az iránt a formája iránt, melyre adattatok;

és miután szabadokká tétettetek a bűntől, szolgáivá lettetek az igazságnak.

Emberi módon szólok a ti testetek erőtelensége miatt. Mert amint rendelkezésére bocsátottátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek szolgák gyanánt a törvénytelenségre, úgy bocsássátok most rendelkezésére a ti tagjaitokat szolgák gyanánt az igazságnak a megszentelődésre.

Mert mikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól.

Micsoda gyümölcsét vettétek tehát akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál.

Ellenben most, hogy megszabadultatok a bűntől és szolgáivá lettetek az Istennek, megvan a gyümölcsötök megszentelődésre, a vége pedig az örök élet.

Mert a bűnnek a zsoldja halál; az Istennek kegyelemajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Kecskeméthy ford.)

A 19. versben azt olvassuk, hogy a tisztátalanság törvénytelenségre visz, ami további törvénytelenséget szül. Még ha soha nem is törtél házasságot és nem paráználkodtál, a pornográfia, a tisztátalanság és a hasonlók meg tudnak fosztani az örökkévaló örökségedtől. Amint elkezded ezeket gyakorolni, elsőként az fog történni veled, hogy az Úr iránti szereteted elkezd kihűlni.

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Impurity Leads to Lawlessness - The Great Commission, Part 14

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/impurity-leads-lawlessness-great-commission-part-14

Törvénytelenség - A Nagy Küldetés 13. rész

Törvénytelenség - A Nagy Küldetés, 13. rész

2013., 13. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ezen a héten az Úr egyik legnagyobb kihívást jelentő kijelentésével folytatjuk, ami a tanítványságunkat is érinti. Ennek nem az a célja, hogy még nehezebbé tegye számunkra, hanem csak olyan nehézzé, amilyen valójában. Ha nem olyannak látjuk a tanítványságot, amilyen valójában, az a lehető legnagyobb veszélybe sodorhat bennünket. Nekem az az egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy amikor ott állok az Ítélet Napján, akkor azt hallhassam, hogy "Jól van, jó és hű szolga" (lásd Máté 25:21 Kecsk.), és nem csak rám nézve, hanem rátok nézve is.

A múlt héten az Úr egy kihívó kijelentésével kezdtünk foglalkozni. A Máté 7:21-23 (Káldi Neov.) ezt mondja:

Nem mindenki, aki azt mondja nekem: "Uram, Uram!", megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.

Sokan mondják majd nekem azon a napon: "Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?

Akkor majd kijelentem nekik: "Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!"

A múlt héten kitárgyaltuk az ebben az igeversben szereplő "ismerni" szó jelentését. Most a "törvénytelenség" jelentésével fogjuk ugyanezt tenni, ami miatt ezt a szörnyű ítéletet kaphatjuk, hogy nem engednek be a menny királyságába. Az idők végének a jeleivel kapcsolatosan a következőt mondja az Úr a Máté 24:12-13-ben (Csia):

Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a [világ], a legtöbb emberben elhidegül a szeretet. 

De aki végig állhatatos marad, megmenekül.

Egyértelmű, hogy nem hitetlenekről mondja ezt, hiszen bennük nincs az Úr iránti szeretet, ami meghidegülhetne. Ez tehát az Ő népével fog történni. Nem azt mondja, hogy némelyekkel, vagy vakár sokakkal fog megtörténni, hanem a legtöbb emberrel. Ha szó szerint értelmezzük ezt az igét, ami a legbiztonságosabb értelmezési módszer, akkor ez azt jelenti, hogy az általunk ismert keresztényeknek több mint a fele valószínűleg ki lesz zárva a menny királyságából. Egy pillanatra gondolkodj el ezen. Mindez emiatt az egyetlen tényező miatt történik majd - a törvénytelenség miatt.

Felmérések szerint ma már nincs észrevehető különbség a magukat újjászületett kereszténynek valló emberek és a hitetlenek között. A keresztényekre ugyanúgy jellemző a hazugság, a csalás és a helytelen szexuális kapcsolatok, mint a nem hívőkre. Az evangéliumi keresztényeknél körülbelül ugyanakkora a válások aránya, mint a nem hívőknél. Az igazi tanítványok viszont nem csak hogy másképp viselkednek, hanem eleve más emberek.

A keresztényeknek ragyogó fényként kellene látszódniuk a sűrűsödő sötétségben, mint egy hegyen épített városnak. Ha a sötétség diadalmaskodik, az azért van, mert nem ragyog a fény. Ez több, mint csupán értelmileg meggyőzni és megnyerni az emberek szívét bizonyos dolgokra; itt arról van szó, hogy dicsőségesen különböző és jobb életformát mutatunk be.

A törvénytelenség a fő oka annak, hogy egyre homályosabb a fény Krisztus testében, és annak, hogy a keresztényekben egyre kisebb az Úr iránti szeretet. Valószínűleg azért történik mindez sok kereszténnyel, mert a törvénytelenség bibliai meghatározását sem ismerik. Sokan olyan dolgokat tesznek, amelyekre azt a figyelmeztetést kaptuk, hogy Isten haragját fogják a földre hozni a vég idején, és ők még azt sem tudják, hogy ezek rossz dolgok.

Ha van Bibliánk, vagy van lehetőségünk olvasni, akkor nem lehet az a kifogásunk, hogy soha nem tanítottak minket ezekre. Ha igazán mindennél jobban szeretjük Istent, akkor mindet megteszünk, hogy megtudjuk, mi az, amit Ő helyesel, és mi az, amit nem. Ezt fogjuk vizsgálni a tanulmányunkban. Ezen a héten a Galata 5:19-24-et írom nektek zárásként (Csia):

A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás, 

bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, 

irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek - előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam -, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni. 

A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit), 

szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. 

Azok, akik a Felkent Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.

---
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Lawlessness - The Great Commission, Part 13

Source URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/lawlessness-great-commission-part-13

A tanítvány élete nem a sajátja

A tanítvány élete nem a sajátja - A Nagy Küldetés, 12. rész

2013., 12. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy sokan fognak tévelyegni az utolsó napokban, mert viszketni fog a fülük, ami azt jelenti, hogy nem hajlandóak meghallgatni semmi nehéz, vagy kihívás elé állító üzenetet. Ha a következő néhány hét során továbbra is kitartóan olvasod a Heti Üzeneteket, akkor tudni fogjuk, hogy te nem tartozol ebbe a kategóriába, ugyanis először a tanítványság legnehezebb kérdéseivel fogunk foglalkozni, mint például amit az Úr mondott a Lukács 14:33-ban:

"Így tehát senki közületek, aki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom."

Lehetséges, hogy ezt szó szerint kell érteni? Igen, szó szerint. És ez vajon azt jelenti, hogy el kell adnunk mindenünket, és oda kell adni a pénzt a szegényeknek, hogy Őt követhessük, mint ahogy a gazdag ifjú főembernek mondta? Nem feltétlenül. Azt viszont jelenti, hogy mindenünk, amink van, az Övé lesz onnantól, hogy átadjuk Neki az életünket. Áron lettünk megvásárolva, és már nem a magunkéi vagyunk, hanem az Övéi.

Amikor az Úr tanítványává válunk, akkor a saját életünk irányításából átkerülünk az Úr fennhatósága alá. Nem emberrel van dolgunk, hanem a világegyetem Urával. Minden emberi probléma abból fakad, hogy az ember azt gondolja, hogy az Istennek való engedetlenség mellett továbbra is képes kézben tartani ezt a világot Nélküle. Minden emberi problémára az jelenti a választ, hogy visszatérünk Hozzá, és minden téren arra törekszünk, hogy Neki engedelmeskedjünk. Ezt egészen addig visszük, hogy mindenünket, amink van, nem a sajátunknak tekintjük, hanem az Ő tulajdonának, mi pedig csak a sáfárai vagyunk mindazoknak. Az már az Ő dolga, hogy azt várja-e el tőlünk, hogy eladakozzuk, vagy hogy mi magunk kezeljük ezeket - de ez az egyetlen út, ami a végső szabadságunkhoz vezet.

Ebbe beletartozik a legértékesebb tulajdonunk, az időnk is. Már nem magunknak élünk, hanem minden téren Neki. Innentől már nem az van, hogy egyszerűen azt tesszük, amit szeretnénk, hanem mindenben az Ő akaratát keressük.

Ahogy egyre érettebb szolgákká válunk, több szabadságot és több felhatalmazást is kapunk. A hűséges szolgákból valóban az Ő barátai lesznek, akikkel Ő mindent megoszt. A hűséges barátai az Ő fiaivá és leányaivá lesznek, akiknek minden odaad, többek között olyan szabadságot és hatalmat is, ami mindennél nagyobb, amit az emberek közül való királyok valaha megtapasztalhatnak. Mindazáltal ez az egész nem mással kezdődik, mint az alapvető, mindent átható engedelmességgel.

Az igazi tanítványok élete néhány szempontból a lehető legnehezebb életforma, ugyanakkor a legnagyobb felszabadultsággal, beteljesedéssel és izgalmakkal járó élet is egyben. A valaha megismerhető legnagyobb szabadság az, ha valaki Krisztus rabszolgája. Nem könnyű, de minden szempontból megéri ebben az életben is, és utána megkapjuk az örök élet mindennél nagyobb jutalmát.

De kik azok, akik tényleg így is élnek? Az igazi tanítványok. Nem sok tanítvány van, de azért létezik néhány. Ezek az idők, amikbe jelenleg lépünk be, egyértelműen megmutatják majd az igazi tanítványokat, megkülönböztetve őket a tettetőktől. Azoknak, akik csak be akarták biztosítani magukat a tűz ellen, azt gondolva, hogy csak annyira kell hinniük Őbenne, hogy megmeneküljenek az eljövendő haragtól, de közben nem igazán teszik azt amit Ő mond, és még arra sem méltatják, hogy legalább törekedjenek megismerni az akaratát, nagyon tragikus végük lesz az Írások szerint.

Bármilyen személyes kapcsolatban a közömbösség jelenti a legnagyobb sértést. A Jelenések 3:16-ban azt mondta az Úr, hogy a langyosokat kiköpi a szájából. Isten kegyelmes és hosszútűrő, de világosan kijelenti, hogy az Ő türelmének is van határa, és Őt nem lehet félvállról venni. Az Urat segítségül hívni, és az Úr nevéről nevezve lenni, amikor azt valljuk, hogy az Ő követői vagyunk, egy rendkívül komoly dolog. Erre a Máté 7:21-23-ban figyelmeztet bennünket:

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram; hanem aki cselekszi az én mennybéli Atyám akaratát.

Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e; és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket; és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 

És akkor vallást teszek nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!

Itt láthatjuk, hogy "sokan" jönnek majd Hozzá azon a napon, akik rendkívüli tetteket hajtottak végre az Ő nevében, és mégsem léphetnek be a menny királyságába! Az, hogy az Úr nem "ismerte" ezeket, akik el lesznek utasítva, nem ugyanaz a szó, mint ami azt jelenti, hogy tudja, kik ők. Az "ismerés" itt használt szava egy mély és bensőséges kapcsolatot jelent, amilyen például a férj és a feleség között van. Ilyen kapcsolatra teremtette Isten az embert, és kizárólag az Istennel való ilyen kapcsolat által tudunk igazán sikeres életet élni, függetlenül attól, hogy milyen más tetteket hajunk végre.

Még van idő arra, hogy ilyen legyen a kapcsolatunk Vele. Az egész teremtett világon ez a legnagyszerűbb lehetőség. Ne szalaszd el!

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - A Disciple's Life is Not His Own - The Great Commission, Part 12
URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/disciples-life-not-his-own-great-commission-part-12

Rick Joyner: A végső győzelem

A végső győzelem - A Nagy Küldetés, 11. rész

2013., 11. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

A biztos prófétai beszéd azt a kijelentést tárja elénk, hogy sebesen haladunk a világosság és a sötétség közötti végső, legnagyobb csata felé. Már az is nagy kiváltság és megtiszteltetés, hogy ezekben az időkben élhetünk, viszont nekünk sokkal magasabb rendű célkitűzésünk van annál, hogy csupán elviseljük ezt az időszakot - azért vagyunk itt, hogy részt vegyünk a kereszt óta számított legnagyobb győzelemben, a világosság végső győzelmében a sötétség felett.

Ezt olyan igehelyeken láthatjuk, mint például az Ézsaiás 60:1-3:

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. 

Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. 

És pogányok jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

Láthatjuk tehát, hogy ugyanakkor, amikor sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, akkor az Úr dicsősége feltámad az Ő népén. Ennek az lesz a következménye, hogy a nemzetek a világossághoz fordulnak. A világosság győz, és nem a sötétség. Ez a legerősebb keresztények által fog megtörténni, akiknek az élete a minden fundamentumok között a legerősebbre épült, amely nem fog megrendülni a bekövetkező események során. A legerősebb keresztények mindig a legjobb tanítványok, hiszen ez az ösvény vezet a Krisztusban való érettségre.

A világosság legnagyobb győzelme a sötétség felett mindörökre Jézus keresztje marad. Soha semmi nem fogja tudni nagyszerűbb módon bemutatni Isten szeretetét és az Ő jellemét, mint a kereszt. Ha az a célunk, hogy olyanok legyünk, mint Ő, és az Ő cselekedeteit akarjuk cselekedni, akkor nekünk is naponta fel kell vennünk a keresztünket, hogy Őt kövessük, miközben letesszük az életünket Őérte és azokért, akikért Ő meghalt (lásd Lukács 9:23).

Isten szeretetét és a jónak a gonosz feletti hatalmát a legkiemelkedőbben a kereszt mutatja be. Ahogy a Jelenések könyvében láthatjuk, Jézust örökké úgy fogják ismerni, hogy Ő a Bárány. Ő azt mondta, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki leteszi az életét a barátaiért (lásd János 15:13), de Jézus annál is többet tett, hogy letette az életét. Kiüresítette magából az isteni természetet, hogy közülünk valóvá váljon, és az egyik legrosszabb helyen élte le az életét, az egyik legkisebb és legmegvetettebb nép között. Minden nap, amit a földön megélt, nagy áldozat volt a számára, majd megtette a legnagyobb áldozatot is, amikor elfogadta a kínzást és megaláztatást.

Jézussal és az Ő áldozatával azonosulni bizonyára a legnagyobb megtiszteltetés, amit valaha kaphat az ember, nem csak ezen a földön, hanem az egész teremtett világban és az örökkévalóságban. Ez a végső elhívásunk, a végső megtiszteltetésünk, és az Ő tanítványai alapvető felelőssége. Ahogy Ő mondta a Lukács 14:27-ben:

"És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom."

Az igazi keresztény élet, ami azt jelenti, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, áldozatot hozó élet. Ez egy olyan élet, amelyben a legalapvetőbb elkötelezettség az, hogy az Ő akaratát keressük és cselekedjük, nem a magunkét. A kereszt volt az a hely, ahol Jézus elszenvedte a legnagyobb igazságtalanságot, de nem bosszulta meg, és az Atyától sem azt kérte, hogy álljon bosszút, hanem azt, hogy bocsásson meg. Ez a legnehezebb feladata minden embernek, a tanítványoknál viszont alapvető felelősség - hogy forduljon el a bosszútól, még ha igazságos is lenne, és bocsásson meg.

Miközben kibontakozik a világosság és sötétség közötti küzdelem, a mi győzelmünket nem az ellenségeink pusztulása jelenti, hanem az üdvösségük. Jézus azért ment a keresztre, hogy pont azokat üdvözítse, akik üldözték, sőt konkrétan azokért, akik épp akkor kínozták. Mi, keresztények, gyakran jutunk arra az elhatározásra, hogy megbocsátunk, de titokban azt reméljük, hogy az Úr majd igazságosan ítél, Jézus viszont ezen is túllépett. Nem akarta, hogy az Atya elégtételt vegyen Őérte - sőt, azt kérte az Atyától, hogy bocsásson meg nekik. Ez a legnagyobb megbocsátás és a legnagyobb szeretet.

A megbocsátás talán a legnehezebb dolog, viszont ez a kereszténység tanításának a legalapvetőbb területe, valamint a keresztény érettség legbiztosabb jele. Mivel azt a feladatot kaptuk, hogy naponta vegyük fel a keresztünket, ezért a megbocsátásra is naponta kell keresnünk a lehetőségeket.

Sokan úgy hiszik, hogy addig nem kell megbocsátaniuk, amíg az, aki rosszat tett velük, meg nem bánja. Ez nem ugyanaz, mint amit Jézus tett. Ő akkor bocsátott meg nekünk, amikor még a bűneinkben voltunk. Később egyesek elismerték az Ő nagy irgalmát, mások nem, de Ő így is megbocsátott nekik, ezért nekünk is ezt kell tennünk.

Az, hogy megbocsátunk valakinek, nem jelenti azt, hogy ne lennének következményei a bűnének. Olyan egyéb szellemi törvényszerűségek érvényesülnek itt, mint például a Galata 6:7 "Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg: mert amit az ember vet, azt aratja is." Mindazáltal, papokként az alapvető elhívásunkba tartozik közbenjárni a vétkezőkért, hogy irgalmat és kegyelmet keressünk számukra.

Ez a törvényszerűség, hogy amit vetünk, azt aratjuk, a mi életünkben is működik, amikor megbocsátunk másoknak. Ha irgalmat akarunk aratni, akkor meg kel tanulnunk irgalmat vetni, minden adódó alkalommal. Ha kegyelmet akarunk aratni, akkor kegyelmet kell vetnünk minden adódó alkalommal. A kereszt-élet naponta nyújt lehetőségeket arra, hogy kegyelmet és irgalmat tanúsítsunk, és mivel képesek vagyunk megtenni ezt, ezért ugyanazt fogjuk aratni is.

---

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - The Ultimate Victory - The Great Commission, Part 11

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/ultimate-victory-great-commission-part-11

A tanítványság alapvető rendeltetése

A tanítványság alapvető rendeltetése - A Nagy Küldetés, 10. rész
2013., 10. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Az igazi tanítványság oda vezet, hogy olyanokká leszünk, mint Krisztus, és ugyanazokat a cselekedeteket fogjuk végrehajtani, mint amiket Ő cselekedett. Ugyanakkor üldöztetéshez is fog vezetni, ahogy Őt is üldözték. Ennek ellenére, Krisztus cselekedeteit végrehajtani a lehető legnagyszerűbb élmény. Úgy szeretni, ahogy Ő szeretett minket, és az életünkkel bemutatni ezt a szeretetet, az életünk legmagasabb rendű elhívása. Ez a tanítványságunk célja - hogy a Mester tovább élhesse az életét az Ő követői által, akik ugyanazokat a cselekedeteket hajtják végre.

A 70-es és 80-as években volt egy nagy tanítványság-mozgalom, ami a bibliai tanítványság eredeti állapotának a helyreállítására törekedett. Majd az egész fonákul ütött ki, és sorozatosan produkálta a sérült, pszichikusan zavart embereket. Az ilyesmi gyakran megtörténik, ha az Úr arra készül, hogy valami fontosat indítson útnak, vagy állítson helyre. Szinte mindig van egy "Saul" a "Dávid" előtt, vagy úgy is mondhatnánk, hogy egy emberi próbálkozás arra, hogy megvalósítsa Isten céljait, mielőtt hagynánk, hogy Isten valósítsa meg azokat a maga idejében.

Sault Isten kente fel. Sok harcot vívott az Úr ellenségei ellen. Ennek ellenére ő úgy lett az, ami lett, hogy Isten népe a körülötte élő nemzetekhez akart hasonlítani, és saját földi királyt akart. Isten már az 1 Mózes 49-ben megígérte nekik, hogy királyt fognak kapni, és hogy Júda törzséből fog származni. Sámuel prófétai elhívásának az egyik oka az volt, hogy "az Úrtól való királynak hatalmat adjon", úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy közel az idő ahhoz, hogy királyt kapjanak. A nép viszont nem tudta kivárni, hogy az, akit Isten választott, beérjen, úgyhogy azonnal királyt követeltek. Isten megadta nekik azt, aki akkor a lehető legjobb volt, és fel is kente, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle, viszont arra is figyelmeztette őket Isten, hogy ez az ember sok fölösleges problémát fog okozni. 

Saul után jó ideig nem akart királyt Izrael, noha Dávidot a saját törzse, Júda már elismerte. Az 1970-es évek tanítványság-mozgalma után még a "tanítványság" szót is alig lehetett használni a keresztények között, amiatt a fájdalom és zűrzavar miatt, amit sokaknak okozott. De még ez sem írja felül azt, hogy a Nagy Küldetés alapvető rendeltetése a tanítványság, és hogy ezt az egyetlen bibliai módszert kaptuk arra, hogy éretté váljunk keresztényként. Ezért ennek vissza kell kerülnie az eredeti állapotába.

Talán az volt a legalapvetőbb szempont, ami miatt az 1970-es évek tanítványság mozgalma fonákul ütött ki, hogy a vezetők arra kötelezték el magukat, hogy a saját tanítványaikká teszik az embereket, és nem arra, hogy Krisztus tanítványaivá tegyék őket. Nekünk az egész célkitűzésünk nem más, mint hogy Istenhez kapcsoljuk az Ő népét, és nem magunkhoz. Akik arra szánták el magukat, hogy a saját tanítványaikká teszik az embereket, azt a komoly kérdést kell, hogy feltegyék maguknak, hogy vajon ők maguk igazi tanítványok-e. Vajon van olyan ember, aki igazán meglátta és szemlélte már Krisztust, és mégis ilyen dolog tud eszébe jutni az Ő népével kapcsolatban?

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne helye a mentori kapcsolatnak, és hogy az Úr juhai ne hallanák az Ő hangját, viszont a bárányoknak egy ideig a juhokat kell követniük, míg elég érettek lesznek arra, hogy megismerjék az Ő hangját. Az Új Szövetségbe átvezető átmeneti szolgálatot Keresztelő János képviselte, és ő a legalapvetőbb példája annak, hogy milyenné kellett válnia az újszövetségi szolgálatnak. Jánosnak az egész célkitűzése nem más volt, mint hogy utat készítsen az Úrnak, hogy rá mutasson, és amint az emberek elkezdik követni az Urat, ő maga kész legyen alább szállni, miközben az Úr emelkedik.

A bibliai tanítványság célja az, hogy Jézushoz vezessük az embereket, és nem magunkhoz. Az egyháznak túl régóta ígérgetik az Urat, de mindig csak minket kapnak meg helyette! Azok, akik igazi tanítványokat képeznek, azok magának Krisztus Jézusnak a tanítványaivá teszik őket, és Hozzá kapcsolják őket. Ha jól végezték a munkájukat, akkor ők maguk fölöslegessé válnak, mert a tanítványoknak megvan a saját kapcsolatuk Ővele. Kapcsolatban maradhatunk az ilyen érettségre eljutott emberekkel, de csak mint testvérek és munkatársak az Ő evangéliumáért. Azoknak, akik igazi tanítványokat képeznek, a végső célkitűzésük az, hogy nélkülük is menjen a munka (vagyis már nem "bedolgozzák magukat", hanem hogy úgymond "kidolgozzák magukat belőle" - a ford.) -- tehát hogy azokat, akik tanítanak, eljuttassuk oda, amikor már nincs szükség rájuk, mert a tanítványok mindenben felnövekednek Őbenne.

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - The Basic Mandate of Discipleship - The Great Commission, Part 10

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/basic-mandate-discipleship-great-commission-part-10

Az önfeláldozó élet - A Nagy Küldetés, 9. rész

Az önfeláldozó élet - A Nagy Küldetés, 9. rész

2013., 9. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Dietrich Bonhoeffer írta egyszer, hogy "Amikor Krisztus elhívja az embert, akkor a behívó arra szól, hogy az ember jöjjön el meghalni." Ez a pontos összegzése annak a tanítványságnak, amelyre el vagyunk hívva. Vannak előnyök is, ráadásul sokkal csodálatosabbak, mint amit valaha felfoghatnánk. Ennek ellenére az igaz kereszténység önfeláldozó életet jelent, amit már nem magunknak élünk, hanem Neki.

Amikor Jézus elhívott egyes embereket, akkor először a legnehezebb követelményeket sorolta fel, nem pedig az előnyöket. Sőt, valójában alig mondott valamit az előnyökről mindaddig, amíg nem váltak valódi tanítványokká. Némelyek nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy az Úrnál is jobban tudják csinálni ezt, mert ők arra próbálják rávenni az embereket, hogy az előnyök miatt kövessék Őt - viszont valószínűleg ez az egyik fő oka annak, hogy a kereszténység ilyen mélyre süllyedt, és hogy olyan ritkán lehet találkozni olyan emberekkel, akik Krisztus igazi tanítványai.

A Szentírásban rögzített első kijelentés, amit az Úr mondott a tanítványsággal kapcsolatban, arról szól, hogy a tanítványait ugyanúgy fogják üldözni, mint Őt. A következő pedig a Lukács 14:26:

"Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom." (Kecskeméthy ford.)

Eben a szövegben a "gyűlöli" szó valamivel erősebb, mint ahogy fordítani kellett volna, ami talán úgy lett volna pontosabb, hogy "kevésbé szereti". Mindenesetre azt egyértelműen állítja az igevers, hogy a Krisztusnak való elkötelezettségünk az életünkben szereplő minden más kapcsolatnál fontosabb kell, hogy legyen. Vagy az Úr lesz mindenek Ura, vagy egyáltalán nem lesz az Urunk. Annak vagyunk a szolgái, akinek engedelmeskedünk. Ennek azért kell így lennie, mert mindig a hozzánk legközelebb állók fogják a legnagyobb nyomást gyakorolni ránk, hogy vállaljunk kompromisszumot a Krisztusnak való teljes elkötelezettségünkben. A tanítványi életünk első próbája valószínűleg mindenkinél az, hogy fontosabbnak tartunk-e bármilyen kapcsolatot Krisztusnál - és sokak számára ez a legnagyobb próbatétel az egész keresztény életük során. Ahogy az Úr egyértelműen kijelenti ebben az igeversben, aki ezt a próbát nem állja ki, nem lehet a tanítványa.

Szinte bármelyik másik vallásból tér valaki Krisztushoz, valószínű, hogy a családja kitagadja. Van aki azt is kockáztatja ezzel, hogy megölik, mert úgy gondolják, hogy szégyent hozott a családjára. Ez a történelem során mindig is igaz volt a kereszténységre áttérőknél, még manapság is. Hogy panaszkodhatunk mi, amikor a barátaink és közeli rokonaink utasítanak el, vagy tesznek minket nevetség tárgyává? Azok, akik arra törekednek, hogy Krisztus tanítványai legyenek, a kereszt életformáját élik, és szinte biztos, hogy a legközelebbi barátaik és rokonaik fogják üldözni és kiközösíteni őket.

Mivel az esetek többségében magas árat kell fizetni a tanítvánnyá váláshoz, ezért borzalmas károkat okozunk az Őt követni vágyóknak, ha nem magyarázzuk el ezeket rögtön az elején. Az igazi keresztény élet a legnagyobb kaland ezen a földön, és a legnagyobb beteljesülést adó élet, de a legnehezebb is egyben. Az, hogy nem mondjuk el az igazságot ezzel kapcsolatban, az egyik nyilvánvaló oka annak, hogy miért van olyan kevés igazi tanítvány, még a magukat kereszténynek vallók között is, sőt azok között is, akik odaszántnak tartják magukat. Lehet valaki nagyon odaszánt, és közben mégsem követi az Urat, vagy nem engedelmeskedik Neki.

A Krisztusban való életünket rabszolgaként kezdjük, lehetőségünk van arra is, hogy továbblépjünk és a barátaivá legyünk, és ezután még tovább haladva a fiaivá és leányaivá válhatunk. Ha nem rakjunk le a megfelelő alapot, hogy szolgák legyünk, akkor a szellemi fejlődésünk valójában elsatnyul, bármilyen sok ismeretet is szerzünk, és bármilyen sok jó cselekedetet hajtunk végre. Sok emberrel találkoztam, akik azt állítják, hogy eljutottak a fiúságra, de úgy látszik, hogy kihagyták a fejlődés első két szakaszát. Talán nem mindegyikükre igaz, de akikkel én találkoztam, a többségüknél még mindig róluk szól az egész, és arról, hogy ők mire jutottak el - ahelyett, hogy minden az Úrról szólna, és arról, amit Ő érdemel. Ez egy alapvető éretlenség jele még a szolgáknál is, nemhogy a fiaknál.

Nyilvánvaló, hogy létezik egy magasabb rendű elhívás Istennél, máskülönben a Filippi 3-nak és az ahhoz hasonló igehelyeknek semmi értelme nem lenne. Mindazáltal az elérhető legmagasabb rendű dolog az, hogy őszintén mondhassuk, amit az apostol is mondott a Galata 2:20-ban: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus". Az igazi tanítványok olyanná válnak, mint a mesterük, a mi Mesterünk pedig megüresítette magát, hogy szolgává legyen egész földi életére. Vannak lehetőségek, amelyek által előrébb juthatunk az Istennel való barátságunk, sőt a fiúságunk felé, de attól még továbbra is igaz, hogy ezen a földön, ebben az életben szolgáknak vagyunk elhívva.

Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy elvezessen az igazi bibliai tanítványságra. Ennek az elérését az fogja a legjobban bizonyítani, amikor már nem magunknak élünk, nem is a jutalomért, hanem Őérte, hogy Ő megkaphassa azt a jutalmat, amelyért Ő akkora árat fizetett. Nem tudunk egy szempillantás alatt éretté válni, és még az Úr is keresztet tűrt azért a dicsőségért, ami előtte állt - tehát annak is van helye, hogy részesüljünk a jutalmakból és nagyra becsüljük azokat. Ezeket is meg fogjuk vizsgálni, de a célunk az, hogy ez legyen a kisebbrendű célkitűzés, a mindenek feletti célkitűzésünk pedig az legyen, hogy Ő megkapja az Ő jutalmait, azaz a nemzeteket és a szeplő és sömörgőzés nélküli menyasszonyt.

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - A Life of Sacrifice - The Great Commission, Part 9

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/life-sacrifice-great-commission-part-9

Tanítványképzés - A Nagy Küldetés, 8. rész

Tanítványképzés - A Nagy Küldetés, 8. rész

2013. 8. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Az angyal, aki kiszabadította a börtönből az apostolokat, ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." (ApCs 5:20) "Ennek az életnek minden beszédét" megismerni, és annak engedelmeskedni, a tanítványok részéről mindig is alapvető elkötelezettséget jelent.

A tanítvány több, mint csupán egy tanuló. A tanítvány azért él, hogy tanuljon a mesterétől, és olyan legyen, mint ő. Krisztus minden tanítványa azért él, hogy róla tanuljon, és olyan legyen, mint Ő, úgy, hogy ugyanazokat cselekszi, amiket Ő is cselekedett. Ahogy már beszéltünk róla, a kereszténység egyik legnagyobb kudarca az, hogy a Nagy Küldetést ledegradálta arra, hogy megtérőkké tette az embereket, ahelyett, hogy tanítványokká tette volna őket. Ahhoz, hogy a jelen korszak végén betöltsük a rendeltetésünket, ennek meg kell változnia, és rá kell szánnunk magunkat, hogy tanítványokká leszünk, és másokat is tanítványokká teszünk.

Megtérővé tenni az embereket csak a kezdet, a megtérők tanítvánnyá tétele terén viszont már kudarcot vallottunk. Krisztus tanítványa csak az Ő meghatározása alapján lehet tanítvány. Jelen tanulmány elsődleges célja ennek a meghatározásnak a megismerése, úgyhogy azzal fogjuk kezdeni, hogy áttanulmányozzuk, mit mondott a tanítványairól.

A tanítvány szó első használata az Ézsaiás 50:4-ben található:

Az én uram, az Úr adott nekem tanítványi nyelvet, hogy tudjam segélni az elfáradtat igével. Felserkenteni reggelről reggelre, felserkenti fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok. (Kecskeméthy ford.*)

A tanítványok tudják, hogyan kell erőt adni a megfáradtaknak egy igével. Vajon nem ezt tette alapjában véve Jézus, és nem ilyen az Ő személye? Ő Isten Igéje, aki eljött erre a megfáradt világra, a jövőre vonatkozó legnagyszerűbb reménység üzenetével, amilyet ez a világ valaha hallhatott, vagy hallani fog. Ezért ahhoz, hogy valaki tanítvány lehessen, alapvető szempont, hogy meglegyen benne az erőt adó reménység, és az a képesség, hogy ezt átadja másoknak is.

Azt is érdemes megfigyelni, hogy a tanítvány felserken, hogy kapjon valamit az Úrtól. Ez arra utalhat, hogy egy tanítványnak ez az első célja minden nap. Azzal kezdjük a napot, hogy Őt keressük, és ha így kezdjük, akkor sokkal valószínűbb lesz, hogy az egész nap folyamán Őt fogjuk tudni követni.

Ézsaiás ezután a tanítványság másik alapvető szempontjával folytatja az 5-6 versekben:

Az én uram, az Úr, megnyitotta fülemet. És én nem engedetlenkedtem, vissza nem hátráltam:

hátamat adtam a verőknek, és államat a megtépőknek; orcáimat nem rejtettem el a gyalázás és köpés elől.

Krisztus tanítványának lenni azt az alapvető dolgot is jelenti, hogy üldözésben lesz részünk, ahogy maga Jézus is beszélt erről a Máté 10:24-25-ben, ami egyébként az Ő első említése ebben az evangéliumban, arra vonatkozóan, mit jelent tanítványnak lenni:

Nem feljebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.

Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!

Ha elhatároztuk, hogy az Ő tanítványai leszünk, akkor az üldöztetés az életünk alapvető része lesz. Akik tisztában vannak azzal, hogy miről szól alapvetően a jelen korszak, ők azt is értik, hogy ez az üldöztetés Isten egyik legfontosabb célja érdekében van megengedve - Krisztus menyasszonyának a tökéletesítése és megtisztítása érdekében. Ettől lesz az üldöztetés az egyik legmagasabb rendű cél, és az egyik legnagyobb megtiszteltetés, amiben csak részesülhetünk ebben az életben. Ahogy elindulunk efelé a legmagasabb rendű cél felé, amit ember valaha kaphat a Királyt követve, fel kell tennünk egy alapvető kérdést: Jobban szeretjük Őt és az Ő igazságát, mint az emberektől kapott elismerést?

- - -

*A fordító megjegyzése: Ennél az igeversnél (Ésa 50:4) a rendelkezésünkre álló magyar fordítások közül a Kecskeméthy hasonlít a legtöbb szempontból a Rick Joyner által idézett angol nyelvű NAS fordítás szóhasználatára, ezért használtam ezt. A NAS szövegét magyarul valahogy így lehet visszaadni: "Az Úr Isten tanítványi nyelvet adott nekem, hogy tudhassam, hogyan kell erőt adni a megfáradottnak egy szóval (igével). Reggelente felébreszt engem, felébreszti a fülemet, hogy figyeljek, mint egy tanítvány."

- - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Making Disciples - The Great Commission, Part 8

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/making-disciples-great-commission-part-8

Forduljunk vissza Istenhez

Forduljunk vissza Istenhez - A Nagy Küldetés, 7. rész

2013., 7. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy a múlt héten taglaltuk, annak, hogy az Úr nem vette a kezébe a föld feletti hatalmát rögtön a feltámadása után, az volt a fő oka, hogy keresni akart egy menyasszonyt. Az első Ádám felesége engedetlen volt az Úrnak, és az ördögnek vetette alá magát, az "utolsó Ádám" felesége viszont ellene fog állni az ördögnek, és bizonyságot fog tenni az Úr iránti szeretetéről az engedelmességével. Minden áron az Urat fogja követni, annak ellenére is, hogy az egész föld, sőt a pokol is szembeszegül vele.

A Jézus feltámadása óta tartó korszakot jogosan nevezték "az egyház korszakának" vagy "a menyasszony korszakának". Az Úrnak jogában állt kezébe venni a hatalmat a föld felett, miután elvégezte érte az engesztelést, de a mi érdekünkben mégsem tette meg, azért, hogy lehetőségünk legyen Isten fiaivá és leányaivá válnunk, Krisztus örököstársaivá.

Van egy másik oka is annak, hogy miért nem vette még a kezébe a hatalmát. Ez pedig az, hogy az Isten ellenes lázadás és annak minden következménye nyilvánvalóvá kell, hogy váljon teljes mértékben. Ha Jézus az első században kezébe vette volna a hatalmat, akkor mindig is lettek volna olyanok, akik feltették volna a kérdést, hogy vajon Isten nélkül nem lenne-e képes az ember irányítani ezt a világot. A korszak végén ez a kérdés végérvényesen tisztázva lesz. Az egész teremtett világ előtt egyértelművé válik majd, mert a szemtanúja lesz, hogy a legnagyobb bolondság azt gondolni, hogy Isten nélkül képesek vagyunk irányítani ezt a világot, és hogy az ellene való lázadás mindig a legborzalmasabb következményeket vonja maga után. A jelen korszak végén mindazok a bajok, amiket az emberiség okozott magának és az egész földnek, el fogják érni azt a pontot, amikor mindenki elpusztulna, ha Isten nem avatkozna közbe.

Minden emberi probléma gyökere az, hogy az ember megpróbálja Isten nélkül irányítani a világot. Minden emberi problémára az jelenti a választ, hogy visszafordulunk Istenhez. Szinte minden emberi probléma gyökere az, hogy Isten nélkül próbáljuk tenni a dolgokat. Ezekre az a válasz, hogy az Úrhoz fordulunk. Azért mondom, hogy "szinte", mert vannak olyan üldöztetések és másféle megpróbáltatások, amik nem az Istentől való elfordulásunk következményei, hanem éppen hogy a Neki való engedelmességünkből adódnak. Ezek viszont dicsőséget és tiszteletet hoznak a szenteknek. Az eltökéltségünk, hogy engedelmesek leszünk, bármilyen következményekkel is járjon, örökre emlékezetben lesz az Úr előtt.

A Krisztus követésével járó próbák a mi nagy lehetőségeink, és azt bizonyítják, hogy eljutottunk arra az érettségi szintre, ahol ebben a megtiszteltetésben részesülhetünk. Ezért volt az, hogy miután az apostolokat megverték, úgy mentek ki onnan, hogy örvendeztek, mert méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az Úr nevéért.

Amikor a hitünk miatt üldöznek vagy igazságtalanul bánnak velünk, lehet, hogy nem valami nagy megtiszteltetésnek vesszük, de csak akkor gondolkodunk így, hogyha még mindig túl földi gondolkodásúak vagyunk, és túlságosan érdekel bennünket az, hogy mit mondanak rólunk az emberek. Ha a figyelmünket arra fordítjuk, amire kell, az Istennek való engedelmességre, és arra, hogy mit mond rólunk Ő, akkor mi is úgy fogunk örvendezni, mint az apostolok, amikor üldöznek bennünket. Az üldözések között megélt békesség és öröm a legalapvetőbb bizonyítékai a Krisztusban való érettségünknek, és annak a jelei, hogy igazi tanítványok vagyunk.

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Turn Back To God - The Great Commission, Part 7

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/turn-back-god-great-commission-part-7

Krisztus Menyasszonya

Krisztus Menyasszonya - A Nagy Küldetés, 6. rész

2013., 6. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy már eddig is beszéltünk róla, "minden hatalom mennyen és földön" Jézusé lett, viszont még nem vette a kezébe a föld feletti hatalmát. A királysága el fog jönni, és az Ő akarata lesz meg a földön, úgy, mint a mennyben is. Az egész menny a Király uralma alatt él. Csak Sátán és az őt követő angyalok lázadtak fel a mennyei régióban, és a földre lettek vetve, amikor az emberiség is fellázadt Isten ellen. Az egyedüli hely az egész teremtett világon, mind a fizikai, mind a szellemi régióban, ahol Isten elleni lázadás van, a Föld bolygó.

János azt írta, hogy az egész világ a gonosz hatalmában van. Jelenleg tehát az ő hatalmában van, viszont a Zsoltárok könyvében azt olvassuk, hogy a föld, és minden ami benne van, az Úré. Minden mennyei és földi dolog feletti hatalom az Úr uralma alá tartozik, viszont a föld feletti hatalmát még nem vette a kezébe. Ő rögtön a feltámadása után hatalmat vehetett volna a föld felett, de a mi kedvünkért nem tette meg. Egyetlen dolog miatt hagyta a gonosz uralma alatt - hogy megkeresse azokat, akik még a saját életüknél is jobban szeretik Őt és az Ő igazságát. Azzal fogják bebizonyítani ezt, hogy Érte élnek, és engedelmeskednek Neki, annak ellenére, hogy gyakorlatilag mindenki szembehelyezkedik velük, aki csak a földön él, sőt a pokol kegyencei is.

Az Úr teljes körű erőhatalommal rendelkezik. Egy pöccintéssel el tudná intézni az ördögöt és az összes démoni hordáját. Az Úr rögtön a feltámadása után a tűz tavába vethette volna a Sátánt és seregeit. Mivel megváltotta az emberiséget és a földet, hatalmat vehetett volna fölötte. Mégis volt egy oka arra, hogy változatlan állapotban hagyta - az, hogy keresi a menyasszonyt, akivel együtt uralkodhat majd.

Az 1 Korinthus 15:45 az "utolsó Ádámnak" nevezi Jézust. Ennek jogi okai voltak. Az első Ádám megkapta a föld feletti uralmat. Amikor engedett a kísértésnek, és úgy döntött, hogy a gonosznak engedelmeskedik Isten helyett, Sátán számára lehetővé vált, hogy hatalmat gyakoroljon a föld felett, mi pedig mindig annak leszünk a rabszolgái, akinek engedelmeskedünk. Ezt mondja a Róma 6:16:

Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek, ami halálra, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra vezet?

Amikor az ember elbukott, vele együtt bukott minden, ami a hatalma alá tartozott, így a föld az ördög uralmi területe lett. Habár bitorlóként szerezte meg, ezzel a lépéssel az egész föld felett hatalmat kapott. Az, hogy Jézus emberként jött el megváltani a földet, azért volt, mert a föld feletti hatalom az emberiségnek volt adva. Ezért nevezte magát Jézus mindig az "Ember Fiának". Csak olyan ember válthatta meg a földet az ember engedetlenségének a következményeiből, aki folyamatosan és tökéletesen engedelmeskedett az Úrnak. Jézus teljes mértékben betöltötte ezt a feltételt, és visszavette a föld feletti fennhatóságot, amit az első Ádám elvesztett.

Van olyan, hogy hatalmunk van egy bizonyos dolog felett, de még nem vettük birtokba. Például ha kapunk egy autót, akkor a tulajdonosává válunk, és a kereskedőnél várja, hogy elvigyük. Amíg viszont nem visszük el, addig még nincs a birtokunkban, noha a miénk. A föld tulajdonjogát Jézus kapta meg, közvetlenül a kereszt után - csak még nem jött el, hogy bejelentse a saját tulajdonára szóló igényét, mert ezzel teszi lehetővé, hogy a földön levő állapotok segítsenek a menyasszonyának, az egyháznak felkészülni arra, hogy Vele együtt uralkodjon.

Az első Ádám menyasszonya a legtökéletesebb körülmények között élt, mégis az engedetlenséget választotta. Az utolsó Ádám menyasszonya a legnehezebb körülmények között fog élni már, amikor a sötétség minden erejének a támadássorozata ellenére is úgy fog dönteni, hogy az engedelmességet választja. Egyetlen teremtménye sincs Istennek, akinek mindazokat ki kellene állnia, amit ő fog kiállni, és mégis hűséges lesz. Ez egyúttal tanúbizonyság lesz a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak is, hogy lejárt az idejük a földön. Még az angyalok is csodálni fogják őt, és méltónak fogják tartani arra, hogy ítéletet mondjon felettük. Méltó lesz arra, hogy Isten Fiának a menyasszonya és társuralkodója legyen.

Isten nem kísért bennünket gonosszal, de ahogy a Jeremiás 20:12 és más igehelyek is mondják, azt megengedi, hogy próbáknak legyünk kitéve. Más a próba mint a kísértés, noha a kísértés is lehet próba, ahogy Ádámnak és Évának is az volt. Azért tesz próbára az Úr, hogy segítsen a fejlődésünkben, és hogy megszerezzük az előrelépéshez a jogosultságot, ahogy az iskolában is "próbára tettek" bennünket a tesztek, a dolgozatok, hogy kiderüljön, továbbmehetünk-e a következő évfolyamra. Az Úrban való előrelépés többek között nagyobb felhatalmazással is jár.

Ahogy Francis Frangipane szokta mondani, "Isten vizsgáján soha nem lehet megbukni; csak addig kell újra végigmenni rajta, amíg át nem mész." Ez alapvetően igaz. Izrael azért járta a pusztát körbe-körbe negyven évig, mert nem tudott átmenni bizonyos vizsgákon, azaz próbákon, amik kötelezőek voltak az Ígéret Földjére való belépés előtt. Sok keresztény ugyanezt csinálja: körbe-körbe jár a szellemi életében, mert állandóan elbukik ugyanazokban a próbákban. Most már itt az ideje, hogy átmenjünk a vizsgákon, kiálljuk a próbákat, és továbblépjünk, hogy elfoglaljuk a nekünk adott Ígéret Földjét.

- - - - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - The Bride of Christ - The Great Commission, Part 6
URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/bride-christ-great-commission-part-6

A próbák jelentik a királyságba vezető bejáratot

A próbák jelentik a királyságba vezető bejáratot 
- A Nagy Küldetés, 5. rész

2013., 5. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Annyira nagy és csodálatos a mi Istenünk, hogy az egész örökkévalóságban fogunk gyönyörködni Benne, ezért jó, ha már most nekikezdünk! Mivel az első parancsolat az, hogy mindennél jobban szeressük Őt, ezért a legfőbb szempont, ami alapján eldől, hogy sikeres emberek vagyunk-e, vagy sem, az lesz, hogy mennyire szeretjük a mi Istenünket. Ezért ennek kell lennie az életünk legnagyobb elhatározásának.

Mivel Isten a legszerethetőbb lény az egész univerzumban, ezért meggyőződésem, hogy nem vagyunk képesek meglátni Őt, vagy bármit is megtudni Róla, anélkül, hogy még jobban szeretnénk Őt. Ezért tartom a legfőbb célomnak az evangélium szolgájaként azt, hogy úgy mutassam be Őt, úgy mondjak kijelentéseket Róla, és úgy prédikáljak Róla, hogy azzal arra késztessem az embereket, hogy keressék Őt. A Nagy Küldetés először is az Ő hatalmi körét mutatja be, ami mindenre kiterjed, úgyhogy ezzel kell kezdenünk.

Ahogy már beszéltünk róla, a királyságának a hatóköre az egész univerzumot magába foglalja, a természetes és a szellemi birodalmat is, amely alól ideiglenesen kivételt jelent a föld bolygó. Itt most van folyamatban a királyságának az eljövetele, viszont jelen pillanatban még nem terjed ki a teljes földre. Hatalma van az egész menny és az egész föld felett, viszont a királysága még nem jött el a földön, ami azt jelenti, hogy a földön most csak korlátozott hatalmat gyakorol. Ezt a korlátozást mi határozzuk meg. Hadd magyarázzam el.

A jelenre vonatkozóan azt olvassuk az 1 János 5:19-ben, hogy "az egész világ a gonosz hatalmában van" (Kecsk. ford.). A Zsoltárok 24:1 viszont azt mondja, hogy "Az Úré a föld és teljessége; a földkerekség és a rajta lakók" (Kecsk. ford.). Vagyis a föld jelenleg a gonosz hatalmában van, viszont az Úr tulajdonában van. Az Úré "minden hatalom mennyen és földön" (ld. Máté 28:18), és bármikor visszavehetné a gonosz hatalmából, mégsem tette még meg. Vajon miért? Erre az a válasz, hogy a mi érdekünkben nem vette még a kezébe a föld feletti hatalmát.

Vajon hogyan szolgálja a mi érdekünket az, hogy a föld még mindig a gonosz hatalmában van hagyva? Ez egy magától értetődő és jó kérdés. Azok, akik a kereszténységet csupán olyan dolognak látják, ami arra való, hogy áldottak legyenek, és hogy könnyebb és jobb életük legyen, elég nehéz lesz valaha is megérteniük a választ erre a kérdésre. Pedig az igazság nagyon is világosan ott van a Szentírásban. Az Úr rögtön a feltámadása után rendelkezett az ahhoz szükséges hatalommal, hogy megkötözze a Sátánt, és a tüzes tóba vesse. Aztán azonnal átvehette volna a hatalmat a föld felett, és mindenki számára sokkal-sokkal könnyebbé tehette volna az életet. Miért nem tette mégsem? Nem akarta könnyebbé tenni az életünket, legalábbis egyelőre még nem. Sőt, valójában éppen hogy azt akarja, hogy nehéz legyen. Azt akarja, hogy próbákon menjünk keresztül.

Lehet, hogy ez úgy hangzik, mint valami tévtanítás azok számára, akik bevették az emberközpontú, énközpontú, "áldás" evangéliumot, pedig az igazi evangéliumot, ami az egész teremtett világ legnagyobb áldásába vezető bejárati ajtó mennyen és földön, és amit a Szentírás is alátámaszt, Pál szavai így foglalják össze az Apcsel 14:22-ben: "sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába". (Csia)

A nyomorúságok, vagy más szóval a megpróbáltatások jelentik a királyságba vezető bejáratot. Az Úrnak sokkal magasztosabb céljai vannak velünk, mint csupán az, hogy könnyebbé tegye az életünket. Lesz majd könnyebb is, sőt sokkal dicsőségesebb is, mint felfoghatnánk, amikor eljön majd a királysága. Jelenleg viszont azokat keresi, akik teljes mértékben átadták Neki a szívüket, akik készek szolgálni Őt bármi áron, akár azon az áron is, hogy feladják ezt az életet. Ezeket méltónak találják majd arra, hogy Vele együtt uralkodjanak az eljövendő korszakban, sőt, hogy az Ő társörökösei legyenek, Isten fiaiként és leányaiként.

Ez az a futás, amiről úgy beszél Pál a Filippi 3:14-ben, mint "Isten felső hívása" (Kecsk. ford.), amelyről azt állította, hogy még nem érte el. Pál itt nem az üdvösségéről beszél, vagy az örök életről, amit már abban a pillanatban megkapott, amikor hitre jutott Jézus keresztjének az engesztelő művében, a megváltásában. Egy olyan magas szintű elhívást látott maga előtt az élete vége felé közeledve, amiről ő, a misszionárius apostolok közül talán legnagyobb ember úgy vélekedett, hogy még nem érte el. Ha kétségeid vannak afelől, hogy erről beszélt, olvasd végig azt a fejezetet.

A következő hetekben még egy kicsit tovább boncolgatjuk ezt. Igaz, hogy ez az ige, és még sok másik nagyon világosan beszél arról, hogy létezik ilyen magas szintű elhívás, ahhoz mégis túlságosan bizonytalan a jelentésük, hogy sok szempontból nagyon dogmatikusan vegyük. Sokan, akik elkezdték meglátni ezt az igében, szélsőségekbe is elmentek, mi pedig nem akarjuk ezt. Rendszerint ez szokott lenni abból, ha logikai következtetéseket akarunk levonni olyan dolgokból, amit Isten csak részben jelentett ki, mivel most még csak azt a részt kell tudnunk. Mindazáltal kulcsfontosságú, hogy amit Ő kijelentett, azt a részét megértsük, úgyhogy erre fogunk törekedni.

- - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Trials Are the Gateway to the Kingdom - The Great Commission, Part 5

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/trials-are-gateway-kingdom-great-commission-part-5