A szeretet megfenyít

A szeretet megfenyít - A Nagy Küldetés, 46. rész

2014., 46. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy már tisztáztuk, a gyülekezet elsődleges elhívása az, hogy család legyen, és csak utána az, hogy szervezet legyen. Az élő köveket egymáshoz kötő cement az a szeretet, amely Isten iránt és egymás iránt van bennünk. Mivel "Isten szeretet", ezért minden, amit Isten épít, a szeretet fundamentumára épül.

Mindazáltal Isten szeretete sokkal nagyobb és sokkal magasabb, mint az emberi szeretet. Isten szeretetének van egy alapvető jellemzője, amit gyakran figyelmen kívül hagynak azok, akik az emberi idealizmus alapján, és nem a Szentírás alapján értelmezik Isten szeretetét. Ez a jellemző a Zsidókhoz írt levél 12:5-8-ban látható:

és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 

mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." 

Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 

Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. (PÚF)

Ahogy Pál írta a Róma 11:22-ben: "Tekints azért Isten jóságos és szigorú voltára" (Csia). Sokan csak a jóságosságát látják. Mások csak a szigorúságát. De ahhoz, hogy Istent a maga teljességében lássuk, egyszerre kell látnunk a jóságosságát és a szigorúságát. Ő mindkettő egyszerre, és állandóan. A szigorúsága a szeretete miatt van, és nem annak ellenére. Nem fogjuk igazán érteni Isten szeretetét, ha nem értjük meg ezzel együtt az ítéleteit is.

Mivel szeret bennünket az Úr, nem fogja hagyni, hogy elkerüljük azoknak a dolgoknak a következményeit, amik károsak számunkra. Az lenne a legrémisztőbb dolog a világon, ha folyamatosan bűnben élnénk, és nem lennénk megfegyelmezve miatta. A fenti igeszakasz szerint ez azt bizonyítaná, hogy nem vagyunk az Ő gyermekei.

Manapság szárnyra kaptak olyan bolond és nem biblikus tanítások, melyek szerint Isten ma már nem ítél, mert Jézus által megkaptuk az Ő kegyelmét. Akik ilyen bolondságban hisznek, biztos nem jutottak még el a Jelenések könyvéig az olvasásban. Sőt, szerintem egyik evangéliumot sem olvasták, sem az Újszövetség többi részét. Ahogy az Újszövetség újra és újra figyelmeztet, lesznek "ördögök tanításai", amelyek sokakat megtévesztenek ezekben az időkben.

Manapság egy szinte teljes körű támadás alatt áll a fegyelmezés kérdése, még az is, hogy a gyermekeink fegyelmezést kapnak, ha rosszat csinálnak. Vannak olyan iskolák, ahol már nem is osztályoznak, mert nem akarják, hogy azok a gyerekek, akik nem a legjobb jegyeket kapják, alacsonyabb rendűnek érezzék magukat. Pedig, ha alacsonyabb rendű munkát végeztek, akkor meg kell mutatni, hogy ez a munka ilyen volt, ha valaha is el akarják érni azt a kreativitást és felkészültséget, ami a sikeres élethez kell. Mit szólnál ahhoz, ha egy olyan Olimpián vennél részt, ahol mindenki aranyérmet kap, mivel "mindenki győztes"? Ez az őrültség sok ember számára azzal jár, hogy elvesznek a bennük rejlő képességek, nem jutnak el az életük értelmének a beteljesítésére, és olyan neveltetésben részesülnek, aminek következtében képtelenek érvényesülni a valós világban. Végső soron majd az államnak kell gondoskodnia róluk, és sokan lesznek közülük, akikről a börtönökben fog az állam gondoskodni.

A szeretethez fegyelmezés is kell, a fegyelmezéshez pedig ítélet kell. Képesnek kell lennünk arra, hogy megítéljük a jót és a rosszat, illetve a jó és a rossz mértékét, hogy bárkit is az életre nevelhessünk. Ha a rossz magatartás nem von maga után büntetést, akkor egyre rosszabb magatartás lesz belőle, míg egyszer csak kudarcba fullad minden, és előáll a teljes káosz és a pusztulás.

Ugyanígy, ahhoz, hogy a jó magatartást megjutalmazás követhesse, szintén ítéletre van szükség, ami nem más, mint helyes kiértékelés.

- - - - -

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Love Chastens - The Great Commission, Part 46

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/love-chastens-great-commission-part-46

Fordítás: Országh György

Rick Joyner: Igazi vezetők

Igazi vezetők - A Nagy Küldetés, 45. rész

2014., 45. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Azt, hogy a gyülekezet elsősorban arra van elhívva, hogy család legyen, és csak utána szervezet, már bemutattuk az eddigi heti tanulmányok során. Mindazáltal a szervezetre is szükség van, ahogy minden sikeres családnak is van valamilyen szervezeti felépítése.

Valószínűleg mindenki látott már olyan családot, ahol a kisgyerek uralja a terepet azzal, hogy addig hisztizik, amíg úgy nem lesz, ahogy ő akarja. Ez abból adódik, hogy az apa, vagy az anya nem tölti be azt a szerepet, amire elhívást kapott - vagy esetleg egyikük sem. Ahol vezetőségi vákuum van, ott számítani lehet rá, hogy a lázadók, az önfejűek, vagy az önjelöltek fogják betölteni ezt az űrt. Ez sok családot szétrombolt már, ahogy sok gyülekezetet és szervezetet is.

Minden olyan szervezetben, amelyik együtt akar maradni, növekedni akar, vagy tovább akar lépni, kell, hogy legyen vezetés. Nyilvánvaló, hogy a családban a szülőknek kell a vezetőknek lenni. A gyülekezetben már nem ennyire nyilvánvaló, hogy kinek kell betölteni a vezetői szerepet, hacsak nem egy bizonyos sablon alapján kialakított "franchise" rendszerű szervezetről van szó, amit gyülekezetnek neveznek, ahol a vezetés a rendszer központjából van biztosítva. De vajon így csinálták az Apostolok Cselekedeteiben is, amely a gyülekezet kiformálódását leíró könyv? Érdemes megfigyelni, hogy miután Pál az Úrhoz vezette valahol az embereket, és létrehozott egy gyülekezetet, sokszor hónapok teltek el, mire visszatért, hogy vezetőket állítson szolgálatba. Időt hagyott a koinónia megvalósulására, mielőtt beindította volna az ekklézsiát. Így addigra már lehetségessé vált, hogy felismerjék az igazi vezetőket.

Minden igazi gyülekezetnek, amit az Úr épít, Jézus a Feje. Az Ő fősége azok által lesz gyakorlati módon megvalósítva, akiket Ő hívott el és kent fel erre a célra. Ő maga, amikor bevonult Jeuzsálembe, hogy keresztre feszítsék, azt mondta a Máté 23:39 szerint: "nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" Most, miután már megtörtént a keresztrefeszítés, meg kell látnunk Őt azokban, akiket Ő küld, ha látni akarjuk Őt.

Nem az alapján állapítom meg valakiről, hogy az Efézus 4 szerinti tanító, hogy mennyi ismerettel rendelkezik, és milyen tisztán és érthetően beszél, hanem úgy, ha meglátom benne az én Tanítómat, Jézust. Nem az alapján állapítom meg valakiről, hogy igazi Efézus 4 szerinti pásztor, hogy milyen képzett, vagy mennyire együtt érző, vagy milyen bölcs tanácsokat tud adni, hanem úgy, ha az én Pásztoromat, Jézust látom meg benne. Ugyanez igaz az Ő vezetőségére is. Akkor ismerem el valakiről, hogy igazi, felszentelt vezető, ha az én Vezetőmet látom benne.

Akik az elismertségük érdekében nagy mértékben támaszkodnak a szolgálati megnevezésükre, vagy akár arra, hogy ki állította szolgálatba őket, ők azok, akiket leginkább meg kell kérdőjeleznünk. Van helye annak is Krisztus testében, hogy felismerjük és elismerjük a pozíciókat, de akik túlságosan igénylik az elismerést, általában ők azok, akikkel elővigyázatosnak kell lennünk, és akiket nem az Úr küldött. Azt olvassuk, hogy Jézabel "prófétának mondja magát" (lásd Jelenések 2:20).

Sajnos manapság bármelyik tömegbe dobsz egy kavicsot, biztos, hogy eltalálsz egy apostolt vele. Ma már szinte mindenki igényli ezt a megnevezést. Ha nem apostolt találsz, akkor püspököt, vagy prófétát fogsz. Ez a bolondság vezetett a szellemi valutánk nagy mértékű leértékelődéséhez, és tette nevetség tárgyává ezeket a nagyszerű és fontos pozíciókat. Az Úr megdicsérte az efézusi gyülekezetet, amiatt, hogy  "Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat. Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és bebizonyítottad, hogy hazudnak." (lásd Jelenések 2:2 EFO2003). Újra meg kell, hogy lássuk ennek a bölcsességnek és érettségnek a felemelkedését Krisztus testében.

De még így is az lesz a fő dolgunk annak érdekében, hogy igazi szellemi tekintélyek legyenek a gyülekezetben, hogy megtanuljuk csak azokat követni, akik Krisztust követik, akik Őbenne maradnak, és akik által Ő nyilvánul meg. Úgy fogjuk tudni felismerni az igazi szellemi vezetőket, hogy meglátjuk bennük a mi Vezetőnket, és nem leszünk hajlandóak követni az olcsó utánzatokat.

- - - - -

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - True Leadership - The Great Commission, Part 45

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/true-leadership-great-commission-part-45

Fordítás: Országh György

Igazságtalan ítélet (A Nagy Küldetés, 43. rész)

Igazságtalan ítélet - A Nagy Küldetés, 43. rész

2014., 43. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ezen a héten egy olyan kérdéssel foglalkozunk röviden, ami sok kereszténynek okozott már zavart, és jelentős botránykő volt, ami megakadályozta, hogy beteljesítsék Istennek az életükre vonatkozó tervét. A Lukács 6:37-ben azt mondta az Úr: "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik." Ebből az igeszakaszból hívők és nem hívők is arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus azt mondta nekünk, hogy ne ítéljünk meg másokat, noha nem ezt mondta, illetve nem ezt értette alatta.

A Lukács 6:37-ben szereplő görög szó, amit úgy fordítottak, hogy "ítél", a krinete. Ezt egy szigorúbb szó szerinti értelmezésben úgy is lehetne fordítani, hogy "kategóriába illesztve megkülönböztet". Úgy is lehetne mondani, hogy "Ne skatulyázzatok be senkit!" Az, hogy ne ítéljünk meg másokat, nem csak helytelen fordítás, de lehetetlen is. Ha valaki azzal szembesít téged, hogy ítélsz, akkor ezáltal ő maga is ítél téged. Mindannyian meg szoktuk ítélni a többieket, ami szükséges bármiféle kapcsolathoz. Az ítélet nem mindig negatív, mert amikor jó dolgokat mondunk másokról, akkor is ítéljük őket. Jónak ítéljük őket.

Szó szerinti fordításban értelmezve, sehol sem szólít fel bennünket a Biblia arra, hogy ne ítéljünk meg másokat. Sőt, számos helyen szólít fel, hogy tegyük meg. Ahol a Szentírás azt mondja, hogy ítéljünk, azt mindig megmentő célzattal írja. Például, az Úr azt mondta, hogy amikor egy atyafi bűnben van, menjünk el hozzá (lásd Máté 18:15). Megítélés nélkül nem tudod megállapítani, hogy bűnben van. Viszont nem is azt olvassuk, hogy azért menjünk hozzá, hogy kárhoztassuk, hanem azért, hogy segítsünk neki megtérni. Tehát segítségnyújtás céljából.

Kell, hogy legyen ítélőképességünk. Azt olvassuk, hogy szellem szerint kell ismernünk másokat, és nem a test szerint, vagy a külső megjelenés szerint, ami szintén megítélést igényel (lásd 2 Korinthus 5:16). Viszont azt a felszólítást kaptuk, hogy ne kárhoztassunk. Még ha negatív megítélésünk is van valakiről, akkor is azt kell keresnünk, hogy hogyan tudjuk megmenteni, vagy helyreállítani azt az embert.

Az is félreértés, ha azt gondoljuk, hogy a Lukács evangéliumának ugyanebben a fejezetében azt mondja nekünk az Úr, hogy ne szedjük ki a szálkát mások szeméből. Éppen, hogy azt mondja, hogy szedjük ki, csak ne képmutató módon tegyük. Azt mondja, hogy előbb szedjük ki a gerendát a saját szemünkből, mielőtt másoknak segíteni akarunk ebben (Lukács 6:41-42).

Ahogy az Úr mondja itt, a jó fa (vagy ember) jó gyümölcsöt terem, a rossz fa (vagy ember) pedig rossz gyümölcsöt (lásd Lukács 6:43), például igazságtalan ítéletet, vagy az ítéletük által okozott problémákat és szakadásokat, a segítség és megmentés helyett. Amikor igazságosan ítélünk, akkor rámutathatunk (sőt, gyakran rá is kell mutatnunk) mások útjainak a hibáira. Ha megmentő célzattal tesszük ezt, és nem egy erkölcsi felsőbbrendűséggel, akkor sokkal könnyebb lesz az általunk megítélt embereknek meglátniuk, hogy az ítéletünk igaz, és hogy elfogadják az ezáltal kapott segítséget, és ne okozzon sebeket az ítéletünk. Kell, hogy ítéljünk, de megfelelő szellemben kell tennünk.

Azért foglalkozom ezzel a témával, mert talán a legnagyobb akadálya annak, hogy az egyház azzá váljon, amire elhívást kapott, és hogy meglássa Isten megmentő tervét Izraellel kapcsolatban, az igazságtalan ítélet. Ez főképpen annak a következménye, hogy nagyon kevés tanítás hangzik el az igazságos ítéletről. A tizenkét apostolnak meg lett mondva, hogy tizenkét trónon fognak ülni, és ítélni fogják Izrael tizenkét törzsét az Úr királyságában. Mi azt az ígéretet kaptuk, hogy nem csak nemzeteket, hanem angyalokat is fogunk ítélni az eljövendő korszakban. A jelenlegi korszak az uralkodásra való kiképzésről szól, azok számára, akik az Úrral együtt fognak uralkodni az Ő királyságában, és ez egy olyan dolog, amit most kell megtanulnunk.

Ahogy az Írás mondja, "igazság és jogosság az ő székének erőssége" (lásd Zsoltárok 97:2). Az egyház nem áll valami jól az igazságosság terén, az igazságszolgáltatásról pedig (a jogosságról) szinte semmi tanítás nem hallható. Ezzel egy kicsit mélyebben fogunk foglalkozni, mielőtt továbbmegyünk, mert fundamentális jelentősége van arra nézve, hogy mint egyház, betöltsük a Nagy Küldetést és a rendeltetésünket.

- - - - -

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Unrighteous Judgment - The Great Commission, Part 43

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/unrighteous-judgment-great-commission-part-43

Rick Joyner: A teljesség

A teljesség - A Nagy Küldetés, 38. rész

2014., 38. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy korábban már beszéltünk róla, a Krisztus testeként való elhívásunkra vonatkozó egyik alapvető megállapítás az 1 Korinthus 1:4-7-ben olvasható: "Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban..."

Először is, "mindenben" meggazdagodunk Őbenne, "minden beszédben és minden ismeretben". A normális keresztény élet a beszédben és az ismeretben való folyamatos gazdagodásról szól. Mindez a beszéddel kezdődik, hiszen Isten Igéjének a képviselői kell, hogy legyünk. Az ismeret pedig, amiben gazdagodunk, Isten ismerete. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan növekszik bennünk az Ő útjainak az ismerete, és ugyanakkor folyamatosan növekszik a látókörünk is, ami az Ő látóköréből indul ki. Ezek a fejlődő keresztény élet alapvető elemei, de ennél több is van még.

A Krisztusról való bizonyságtétel akkor van megerősödve bennünk, ha "nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban". Ez akkor van így, amikor már az összes szellemi ajándék, amelyekben Jézus járt, amelyek már át vannak adva az Ő testének, megnyilvánul a hívők helyi testületében. Így Jézus már szabadon tud ott munkálkodni, ugyanúgy, mint amikor a földön járt. Minden helyi testület, minden helyi gyülekezet célja az kellene, hogy legyen, hogy Jézus teljes mértékben megmutatkozzon közöttük. Ez a rendeltetése a felkészítő szolgálatoknak, ahogy az Efézus 4:13-ban olvashatjuk, hogy növekedjünk fel, "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére".

Ezért létezünk helyi testületként is, és ez kell, hogy legyen a látásunk folyamatosan. Nem fog egyik napról a másikra megtörténni, de attól még folyamatosan haladnunk kell, úgy, hogy "az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." (Efézus 4:15-16)

Tehát helyi hívő testületként az az alapvető rendeltetésünk, hogy felnövekedjünk Krisztusba, hogy be legyünk töltve az Ő Szellemével, és hogy minden módon megjelenítsük Őt. Mindig ez kell, hogy maradjon a látásunk fundamentuma.

A MorningStar több, mint harminc évvel ezelőtti indulásától fogva arra törekedtünk, hogy betöltsük az Efézus 4 mandátumát. El is értünk bizonyos sikereket. A prófétai szolgálataink által tízezreknek segítettünk abban, hogy megismerjék a szolgálatukat és az ajándékaikat, és sokan vannak, akik felismerik a rendeltetésüket. Az iskoláink, gyülekezeteink és konferenciáink segítségével sok embert tudtunk tanítani, képezni és felkészíteni, akik ma már jelentős hatást gyakorolnak Isten királyságáért munkálkodva. Viszont még mindig sok tennivaló áll előttünk a szentek felkészítésében a szolgálat munkájának a végzésére, hogy annyira hatékonyak legyünk ebben, amennyire az elhívásunk szerint lennünk kell.

A felnövekedést és a felkészítést szolgáló legalapvetőbb módszer, amit az Úr adott a népének, a tanítványképzés. Mivel az 1970-es években egy tanítványság-mozgalom fonákul sült el bizonyos területeken, évtizedek teltek el, mire az egyház újra hajlandó lett megnyílni a tanítványság előtt. Meg is kell nyílnunk, mivel ez a fő elhívásunk, ha be akarjuk tölteni a Nagy Küldetést, ami arról szól, hogy tanítványokká tegyük az embereket, és ne csupán megtérőkké.

Ebből adódóan arra lehet számítani, hogy a tanítványképzés újra hangsúlyos lesz. Remélhetőleg, a 70-es évek tanulságait komolyan vesszük addigra, hogy ne kelljen újra megtanulnunk. Személy szerint úgy gondolom, hogy a legfontosabb tanulság az, hogy arra vagyunk elhívva, hogy Jézus tanítványaivá tegyük az embereket, és ne a mi tanítványainkká. Emellett arra is vigyáznunk kell, hogy ne engedjük be a kontroll szellemet, ami szinte mindig arra törekszik, hogy kiszorítsa a helyéről a Szent Szellemet, a mi Vezetőnket.

Jelenleg csak néhány olyan helyről tudok, ahol ezért a célért dolgozik a helyi gyülekezet, hogy minden tagját felkészítse. De még azoknál is, akik most a leghatékonyabbak, a tagoknak csupán kis százalékát részesítik valódi felkészítésben, és indították el, hogy betöltse a rendeltetését. Viszont ahogy közekedünk a történelem legnagyobb betakarításához, biztosak lehetünk benne, hogy ez egyre nagyobb sebességgel fog terjedni, és Krisztus testében ez lesz az egyik leghangsúlyosabb dolog. Amint ez elindul, hamar azt fogjuk látni, hogy az egyház hatékonysága a mostani sokszorosára nő.

Ez végül olyan mozgalommá fog válni, ami nagyobb mértékben változtatja meg az egyházat, mint bármi a reformáció kezdete óta, amikor a hit, az üdvösség és a Krisztussal való kapcsolatunk ismét személyes szintű lett. Ezek is kulcsfontosságú dolgok voltak, amik helyre lettek állítva az egyházban, de ami most következik, az Úr jelenléte erejének a helyreállítása lesz az egyházban. Előbb bennünk, az Ő népében fog eljönni, mielőtt eljön értünk, az Ő népéért. Az, hogy a Szellemtől adott szolgálatokban és ajándékokban használ bennünket, azt jelenti, hogy Krisztus megmutatkozik az Ő népében.

- - - - -

Forrás: MorningStar Ministries - Full Measure - The Great Commission, Part 38

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/full-measure-great-commission-part-38

Fordítás: Országh György

Rick Joyner: Megtalálni a helyünket

Megtalálni a helyünket - A Nagy Küldetés, 36. rész

2014., 36. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Onnantól, hogy megbékültünk Istennel, és helyreállt a kapcsolatunk Vele, az életünk alapvető célja, hogy meglássuk azt a várost, amit Ő épít, és hogy megtaláljuk benne a szerepünket. Ez az Ő egyházában kapott szerepünkkel kezdődik. Az angyal így szólt Jánoshoz: "gyere ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét, és szellemben elvitt engem egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem a szent várost: Jeruzsálemet, amely az égből szállt le, amelyben az Isten dicsősége volt" (Jelenések 21:9-11).

Maga az egyház nem Isten királysága. Viszont az egyik elsődleges elhívása az, hogy az eljövendő királyság mintája legyen. Az egyház arra van elhívva, hogy a legnagyszerűbb társadalom legyen, amit a világ valaha látott. Ez így is lesz a jelen korszak vége előtt.

Emiatt, Jézus tanítványának lenni alapvetően azt is jelenti, hogy az Ő testének, az egyháznak a része vagyunk. Nem tudunk megfelelően hozzákapcsolódni a Fejhez, ha nem vagyunk megfelelően hozzákapcsolódva az Ő testéhez sem. Ha megfelelően kapcsolódunk, akkor tudni fogjuk, hogy mi a szerepünk, az ajándékunk és a szolgálatunk, és az egész test épülésére fogunk tevékenykedni ezekben.

Ahogy korábban is volt szó róla, a kutatásaim során azt figyeltem meg, hogy a keresztények kevesebb, mint 5%-a ismeri a saját szolgálatát, vagy a szellemi ajándékait, amiket a szolgálatának a kivitelezéséhez kapott eszközül. Te mennyire lennél jó egészségi állapotban, ha a testednek csak az 5%-a működne? Ez Krisztus testének a jelenlegi állapota. De még így is, hogy csak az 5%-a működik, összességében az egyház a legerőteljesebb dolog az egész bolygón. Mennyivel lenne erőteljesebb, ha mostantól a rendeltetésünk 10%-át töltenénk be? Vagy ha a 20%-át? Abban biztosak lehetünk, hogy a korszak vége előtt Krisztus teste teljes mértékben azzá lesz, amire elhívást kapott.

Hogy tud ez megtörténni, ha közel kétezer év után is még csak a töredéke vagyunk annak, aminek lennünk kellene? Mindig jusson eszünkbe, hogy az Úrnál egy nap ezer esztendő. Ez azt jelenti, hogy Ő egy nap alatt is meg tudja tenni azt, ami szerintünk ezer évbe telik. Ahogy közeledünk a korszak végéhez, arra számíthatunk, hogy a dolgok felgyorsulnak Szellemben, ugyanúgy, mint a természetes világban. Így a korszak végéhez való közeledésünk egyik legfontosabb jele az lesz, hogy Krisztus menyasszonya azzá válik, amire el van hívva.

A magukat kereszténynek valló emberek kevesebb, mint 50%-a jár gyülekezetbe. Ennek az egyik oka az, hogy a többségük nem tud beilleszkedni. Ennek különböző okai vannak, de az egyik az, hogy sok gyülekezet nem is ad lehetőséget nekik erre. Arra még van lehetőségük, hogy ott üljenek az istentiszteleten, de arra már nem, hogy templommá épüljenek fel a többi "élő kővel" együtt. Egy kőrakás marad belőlük, amiket csak úgy összegyűjtöttek.

Ez Krisztus testének az egyik legnagyobb kudarca, de ez is helyre lesz hozva. A jelenlegi egyház vezetői közül csak kevesen felelnek meg az Efézus 4-ben felsorolt szolgálati címeknek, ugyanis nem építik a testet, és nem készítik fel a szenteket a szolgálat munkájára. Ez meg fog változni. Olyan igazi apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók lesznek majd, akik a szentek felkészítésével építik a testet.

Bármely testrészünk, amit nem használunk, nagyon hamar elsorvad. Jelen pillanatban a keresztények több, mint 95%-a elsorvadt szellemi állapotban van. Lehet, hogy imádkoznak, az Igét olvassák és tanulmányozzák, és önkéntesek egy-egy szolgálatnál, viszont kevesen kapcsolódtak még rá a saját rendeltetésükre. Ennek a következményeként folyamatos ürességet, epekedést, beteljesületlenséget éreznek, és ebben gyökerezik oly sok viszály és szakadás az egyházon belül. Ennek az egyetlen gyógymódja az, ha minden tag megtudja, hol a saját helye, felkészítést kap a helyének a betöltésére, és tevékenyen is elkezd foglalkozni azzal, hogy betöltse.

Évekkel ezelőtt volt egy tanulmány, ami azt kutatta, hogy mi az emberek fő kérdése. Az ember legfőbb kérdése az, hogy mi az élete célja. Senki és semmi más nem tudna ezen a földön olyan jó választ adni erre a kérdésre, mint Krisztus teste, amint azzá válik, amire elhívást kapott. Amikor eljutunk ide, akkor semmi más nem lesz a földön, ami olyan vonzó, érdekfeszítő és beteljesülést adó lesz, mint a test részének lenni.

Hogy jutunk el ide onnan, ahol most vagyunk? Ez az egyik legkiemelkedőbb kérdés, amit fel kell tennünk. A válaszok készen állnak, és a rendelkezésünkre állnak, nekünk viszont radikális átalakulásra kell felkészülnünk.

- - - - - - -

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Finding Our Fit - The Great Commission, Part 36

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/finding-our-fit-great-commission-part-36

Fordítás: Országh György

Érettségre jutni - Rick Joyner heti üzenete

Érettségre jutni - A Nagy Küldetés, 34. rész

2104,. 34. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Amikor elkezdjük meglátni, hogy Isten alapvető célja a helyreállítás a korszak vége előtt, és amikor magunkévá tesszük az Ő gondolkodását és a szívének a vágyát a helyreállítással kapcsolatban, akkor minden, ami a világon és az életünkben történik, egyre világosabbá válik. Így meglátjuk az érettségre jutásunk legfőbb célját, és meglátjuk a következő lépést is. Meglátjuk a következő lépést a körülöttünk élők számára is, és segíteni tudunk nekik abban, hogy tovább tudjanak menni az úton.

Hogy egy kicsit jobban átnézzük, hogy hogyan tudunk növekedni, hogy betölthessük a legfőbb célunkat, az alábbi igeversek összefoglalják ezt a legfőbb célt minden keresztény számára, valamint azt az alapvető módszert, amit Isten határozott meg ennek a kimunkálására az Ő népe között:

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

Szolgálat munkájára tökéletesítve a szenteket, a Krisztus Testének építésére: 

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, 

Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, 

Hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; 

Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Efézus 4:11-16)

Az alábbi alapelveket láthatjuk ebben az igeszakaszban: 

11-12. vers: Az Úr gondoskodott az apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók szolgálatáról, hogy felkészítsék az Ő népét, és felépítsék az Ő egyházát.

13. vers: Szükségünk van mindezekre a szolgálatokra, amíg el nem jutunk az érettségre. Az érettséget úgy határozza meg, hogy eljutunk arra az állapotra, ami a Krisztus teljességének a mértékére.

14. vers: Ez az érettség stabilitást hoz magával és tisztánlátást, hogy ne az élet változékony körülményei irányítsák az életünket, hanem mi magunk vegyük a kezünkbe az irányítást.

15. vers: Ehhez az kell, hogy az igazságot szóljuk szeretetben, és kitartsunk amellett az elhatározás mellett, hogy "mindenestől" felnövekedjünk Krisztusba.

16. vers: Ehhez az kell, hogy Krisztus testének minden egyes tagja megfelelően működjön, hogy együtt épüljünk fel szeretetben. Egyedül nem tudunk eljutni ide. Szükségünk van a test többi részére.

Mivel ez egyértelművé teszi, hogy a Krisztusban való érettségre jutásunk nem egy egyéni dolog, és hogy muszáj részesülnünk azoknak a felkészítő munkájából, akik erre kaptak elhívást, ezért egybe kell illeszkednünk egy olyan hívő testülettel, akik segítik egymás növekedését. Az ilyen kapcsolatok megvalósulása az Ő testében (amit koinoniának is nevezünk) létfontosságú, de manapság sajnos nagyon ritka.

Hogy őszinte legyek, sok gyülekezet, amit ma "egyháznak" neveznek, alig több egy nagy akolnál, ahová hetente egyszer vagy kétszer beszórják a juhoknak a táplálékot. Nem részesülnek felkészítésben, és nem épülnek össze, ami az Efézus 4 szerint szükséges a Krisztusban való érettséghez. Ennek meg kell változnia. Az egyház abban a formájában, ahogy az emberek többsége ismeri, nem fogja túlélni az előttünk álló időket. Az Efézus 4 mandátuma kulcsfontosságú azok számára, akik be szeretnék tölteni a Krisztusban kapott rendeltetésüket. Egyre veszélyesebb lesz az, ha nem az Ő akaratában vagyunk, ha nem az Ő céljait töltjük be.

Ha tehát ez most nincs meg közöttünk, és máshol sem elérhető a számunkra, akkor mit csináljunk? Erről lesz szó a jövő héten.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Growing Into Maturity - The Great Commission, Part 34

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/growing-maturity-great-commission-part-34

Fordítás: Országh György

Rick Joyner: Olyanná válni, mint Ő

Olyanná válni, mint Ő

A Nagy Küldetés, 28. rész

2014., 28. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Azt, hogy keresztény (Krisztusi) szemléletünk legyen a világról, egyedül úgy lehet elérni, hogy Krisztusban lakozunk, hogy ezáltal az Ő szemeivel lássunk, az Ő füleivel halljunk, és az Ő szívével értsünk. Ahogy az Efézus 4:15 mondja nekünk: "Hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban". Egy igaz tanítványnak ez a naponkénti elhatározása - hogy a Mesterétől tanuljon, miközben olyanná válik, mint Ő, és ugyanazokat cselekszi, mint amiket Ő tett.

Amikor újjászületünk, elindulunk azon a vándorúton, amely során az elhívásunk szerinti "új teremtéssé" válunk. Ez az új teremtés az "utolsó Ádám" képmására formálódik, Krisztuséra, és nem az első Ádám képmására. Az új teremtés szó szerint egy új fajt jelent. Még mindig a hústestben élünk, de egy új szellemi természetet kaptunk, amelyben most növekedünk fel. Egyszerre vagyunk a természetes világban és a szellemi világban. Miközben egyre érettebbé válunk, otthonosabban fogunk mozogni a szellemiben, mint a természetesben.

Eközben jobban bele fogunk látni a szellemi szférába. Amikor többször látunk angyalokat, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az angyalok belépnek a természetes szférába, hanem mi vagyunk azok, akik belépünk az ő szférájukba. Végső soron olyannak kellene lennünk, mint Elizeus próféta, aki akkor, amikor egy egész hadsereg gyűlt össze ellene, nem jött zavarba, ugyanis látta azt a mennyei hadsereget, amelyik az ő oldalán állt. Emiatt írta Pál az Efézus 1:18-21-ben:

És világosítsa meg szívetek szemeit, hogy tudhassátok, mi az Ő elhívásának reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentek között, 

És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, 

Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. 

Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is.

Amikor a szívünk szemei - a szellemi szemeink - megnyílnak, az Úr nézőpontjából kezdjük meglátni a dolgokat. Akkor már az Ő trónjának a pozíciójából fogunk látni, és minden gondunk és aggodalmunk, a világ ideiglenes dolgai aprónak fognak látszani, az eljövendő királyság pedig hatalmasnak. Ahogy megtanulunk ezen a helyen élni, elkezdünk "uralkodni az életben", mert Krisztussal együtt vagyunk hatalmi helyre ültetve, sokkal magasabban bármilyen más hatalom, erő, vagy uralom fölött. Akkor már a királyság pozíciójából fogjuk tudni hirdetni az eljövendő királyság örömhírét.

---

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Becoming Like Him - The Great Commission, Part 28

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/becoming-him-great-commission-part-28

Először az Ő Királyságát - Rick Joyner írása

Először az Ő Királyságát - A Nagy Küldetés, 15. rész

2014., 15. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

A múlt héten arról beszéltünk, hogy az egyház még mindig messze van attól, amire elhívást kapott, mégis ez az, ami a legnagyobb lehetőséget nyújtja számunkra - mi lenne, ha olyan lendületbe jönnénk, amivel valóban siettetni tudnánk az Úr napjának eljövetelét?

Jusson eszünkbe Don Potter megfigyelése az esküvőkkel kapcsolatban. Mekkora csoda az, hogy kis idővel a ceremónia kezdete előtt a menyasszony még katasztrofálisan néz ki, majd hirtelen tökéletesen gyönyörű lesz! Lehet, hogy így lesz Krisztus menyasszonyával is. Mi lenne fontosabb annál, hogy segítsünk a menyasszonynak felkészülni, hogy a Királyunk olyan feleséget kapjon, aki megilleti Őt?

Már az is nagy megtiszteltetés, hogy ebben a korban élhetünk. Minden próféta és igaz ember vágyott arra, hogy meglássa ezeket a napokat, mi pedig azt az elhívást kaptuk, hogy ezekben a napokban éljünk. Valószínűleg az lenne a legnagyobb bolondság, ha ezekben a napokban élve mégsem "látnánk" ezeket a napokat.

Ha arra várunk, hogy az egyház kellően összeszedje magát, mielőtt mi magunk is elköteleznénk magunkat erre, akkor lemaradunk róla. Ha nem vele együtt (az egyházzal) megyünk végig a készülődés folyamatán, akkor nem fogunk beleilleni, és messze lemaradunk tőle.

Miért van oly sok keresztény, aki nem képes megtalálni azt a testületi helyet ("testet"), amelybe ők is beleillenek? Sokaknál, sőt talán a legtöbbjüknél, az az oka ennek, hogy földrajzilag nincsenek a megfelelő helyen. Ha annak alapján választjuk meg a lakóhelyünket, hogy hol van a legjobb álláslehetőség, vagy melyik földrajzi területet kedveljük, vagy ahol a családunk illetve barátaink élnek, akkor valószínűleg földrajzilag nem vagyunk Isten akaratában. Csak akkor leszünk Isten akaratában, és fogunk megmaradni is Isten akaratában, ha minden jelentős döntésünket, különösen a lakóhelyünket illetően, úgy hozzuk meg, hogy először a királyságot keressük.

Mindig az a dolgunk, hogy a királyságban kapott céljainkat keressük minden más érdekünk előtt. Ha nem így hozzuk meg az összes jelentős döntésünket, akkor valószínű, hogy Isten akaratán kívül vagyunk azokban a dolgokban, amelyekben nem vettük figyelembe ezt. Hogyan tudunk visszakerülni Isten akaratába? Megtérünk, és elhatározzuk, hogy egyik jelentős döntésünket sem fogjuk meghozni többé úgy, hogy nem a királyság érdekeit tesszük az első helyre.

Ez vajon azt jelenti, hogy talán el is kell költöznünk? Lehet. Sokkal jobb elköltözni és munkahelyet váltani, akár egy kisebb munkalehetőségre is, mint elszalasztani Istentől kapott rendeltetésünket. Az Úr azt ígéri, hogy ha először a királyságot fogjuk keresni, akkor Ő az összes többi dologról gondoskodni fog számunkra. Ő sokkal jobban csinál mindent, mint mi, úgyhogy ez a lehető legjobb egyezség. Sok olyan embert ismerek, aki nem így tett, hanem oda költözött, ahol a legjobb állás várta. Lehet, hogy a munkahelyükön nagyszerűen mennek a dolgok, de az életükben minden más omladozik.

A keresztényeknél ugyanolyan kísértéssel próbálkozik az ördög, mint az Úrnál tette. Úgy látszik, amikor az Úr valami fontos dologra hív el valakit, az ördög mindig azzal jön, hogy valami nagyon csábító kísértést kínáljon fel, ami gyakran valamilyen munkahely, vagy üzleti lehetőség. Időnként egy jobb szolgálati lehetőség is lehet, viszont nem az, amire az Úr hívott el.

Én ugyanígy lettem mellékvágányra terelve hét évig. Sokat tanultam ezáltal, mivel az Úr továbbra is velem volt, és egész idő alatt tanított. Sokkal sikeresebb lettem, mint amiről valaha álmodtam, viszont egész idő alatt boldogtalan voltam. Amikor megtértem, és mindent az oltárra tettem, hogy visszatérjek az Úrnak az életemre vonatkozó akaratába, akkor egy egész vagyont vesztettem el, szinte mindenemet, de sokkal boldogabb lettem és nagyobb békességem lett, mint az addig elmúlt évek során.

Az egyetlen biztonságos hely számunkra, és az egyetlen olyan hely, ahol igazán megtapasztalhatjuk a békességet, az Isten akarata. Ha egy kicsit is bölcsességben akarunk járni, akkor az életünk fő törekvése az lesz, hogy az Ő akaratát cselekedjük, ami sokkal fontosabb, mint bármilyen világi teljesítményre vagy nyereségre való törekvés. Ez nem azt jelenti, hogy nem érhetünk el nagy dolgokat ezen a világon, vagy ne lehetnének szép dolgaink, de a világ legjobb dolgai is olcsók és csupán ideig-óráig tartók a Krisztusban kapott örökkévaló rendeltetésünkhöz képest.

Ha tényleg Jézus az első szerelmünk, akkor az egyik legnagyobb vágyunk az, hogy lakóhelyet biztosítsunk Neki. Dávid király azt mondta, hogy addig nem tud aludni, amíg helyet nem talál az Úrnak. Mély igazságra mutatott rá - nekünk sem lesz igazi nyugalmunk mindaddig, amíg mi magunk nem leszünk az Ő lakóhelye. Ezt egyedül nem tudjuk megtenni. Az Ő lakóhelye olyan templom, ami "élő kövekből" épül fel. Az a dolgunk, hogy az élő kövek össze-vissza egymásra dobált kőrakásából, szorosan egymáshoz kötődve templommá épüljünk.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - His Kingdom First - The Great Commission, Part 15

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/his-kingdom-first-great-commission-part-15

Fordítás: Országh György

Rick Joyner: Koinónia

Koinónia

A Nagy Küldetés, 9. rész

2014., 9. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Folytatva a tanítványok képzésére szóló megbízatás témáját, amit összekapcsoltunk azzal, hogy a szellemi tekintély a szeretetre épül, azt mondtuk legutóbb, hogy többek között arról tudjuk meg, kinek a tanítványozására kaptunk elhívást, hogy Isten egyfajta szeretetet ad a szívünkbe iránta. Ha nem érzek egy különleges szeretetet valaki iránt, meg sem próbálom tanítványozni. Úgy veszem, hogy Isten valaki mást hívott el arra, hogy segítsen neki tanítvánnyá válni. Ugyanez igaz a nemzetekkel kapcsolatban is.

Csak azért, mert meghívást kapok, nem szoktam elutazni bármelyik országba. Csak akkor megyek, miután Isten egy különleges szeretetet adott a szívembe aziránt a nemzet iránt, és valami olyat is, amit át tudok adni nekik. Amikor elkezdek vonzódni egy nemzet felé, akkor elkezdem tanulmányozni a kultúrájukat, a történelmüket, stb. De még így is csak akkor megyek el oda, ha úgy érzem, hogy kaptam az Úrtól valamilyen üzenetet, ami segítséget jelenthet nekik, és maradandó gyümölcsöt fog teremni.

Amikor frissen megtért keresztény voltam, annyira megragadó volt számomra Isten, hogy folyamatosan elmentem miden alkalomra, ahol úgy gondoltam, hogy még többet tanulhatok Róla. A keresztény életem első két évében átlagosan heti öt alkalomra is elmentem. Ha egy különleges tanító vagy szolgáló jött a városba, már a várakozás élménye is jobb volt a karácsonynál is, és csak ritkán csalódtam. Így jutottam el egyszer egy házigyülekezetbe. Mivel házigyülekezetben születtem újjá, és keresztelkedtem meg a Szellemben, ezért különösen vonzó volt számomra, hogy egy másik hasonló helyre látogassak el. Az az összejövetel, amire ellátogattam, annyira tartalmas volt, hogy elkezdtem rendszeresen eljárni oda. Ez volt az a hely, ahol először tapasztaltam meg a koinóniát.

A koinónia egy görög szó, amit gyakran fordítanak "közösségnek" az Újszövetségben. Nem igazán megfelelő ez a szó arra, hogy visszaadja a koinónia jelentését. Egy erős kötődés jelentését hordozza magában, ami olyan egységet hoz létre, amit képtelenség szétválasztani. Az igazi gyülekezeti élet is ilyen erős kötődésnek lett szánva, de ha nem Krisztusra épül, akkor csak megkötöttség, rabszolgaság lesz belőle. Ha Krisztus Főségére épül, arra, hogy Krisztus a Fej, akkor semmilyen földi kapcsolathoz vagy társasági formához sem fog hasonlítani.

Az a házigyülekezet, ahol először tapasztaltam meg a koinóniát, Richmondban volt, Virginia államban. Laza kapcsolatban állt egy házigyülekezetekből álló csoporttal, akik Washingtonban voltak. Ahogy egyre jobban megismertem ezt a csoportot, a lehető legnagyszerűbb látást ismertem meg arról, hogy milyennek kellene lennie Krisztus testének, amitől jobbat azóta sem hallottam. Ezek a gyülekezetek a gyakorlatban is bemutatták ezt. A csoport minden tagja használta a szellemi ajándékokat, és szolgálata is volt mindenkinek. Annyira közel álltak az Efézus 4-ben olvasható mandátum betöltéséhez, amilyet azóta sem láttam.

Az ezekben a házigyülekezetekben megélt közösségi élet nagyszerűbb volt bármilyen közösségi életnél, amit korábban tapasztaltam, még a katonaságnál tapasztalt különleges bajtársi kötődésnél is jobb volt. Nem csak azért, mert közel kerültünk egymáshoz, hanem azért, mert az Úr jelen volt, amikor összejöttünk. Függetlenül attól, hogy milyen volt a tanítás, a szolgálat, vagy a közösséggyakorlás, minden egyes összejövetel egy találkozás volt az Úrral. Tudtuk, hogy ott van közöttünk. Ez úgy összekötött minket, ahogy semmi más nem tudott volna.

Ez egy tartalmas, beteljesülést adó, izgalmas gyülekezeti élet volt. Alig vártuk, hogy összejöjjünk. Igazi bibliai koinónia volt közöttünk. Azokkal a házigyülekezetekkel csak két évet töltöttem együtt, mielőtt kiküldetést kaptam. Mindazáltal a mai napig, ha bárkivel találkozok közülük, egy különleges kötődést érzek irántuk.

Amikor Richmondból elköltöztem Raleighbe, Észak-Karolinába, azonnal megkerestem az ottani házigyülekezeteket. Sok ilyen volt. Itt is rátaláltam egy olyan kötődésre, amit Richmondban és Washingtonban éltem meg, sőt egy ideig ez talán még annál is erősebb volt. Azóta számos gyülekezet és közösség tagja voltam, és annál is több volt, ahová ellátogattam, vagy ahol szolgáltam. Sok olyan van közöttük, ahol tényleg csodálatos az egység és a közösségi élet, de úgy gondolom, hogy az igazi gyülekezeti élet - azaz a koinónia, az Istentől eredetileg rendelt gyülekezeti élet - nagyon ritka.

Ahogy az 1 Korinthus 10 és 11 írja, ez a koinónia létfontosságú az egészségesen fejlődő keresztény élethez. Helyre kell állítani az egyház életében ahhoz, hogy az egyház teljesen betöltse a rendeltetését. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni azzal, ha hetente néhány összejövetelre elmegyünk, ahol egymás tarkóját nézzük. Az ilyen istentiszteletek nagyon hasznosak lehetnek a tanításra, a látás megosztására, a közös dicsőítésre, stb., de a koinóniát soha nem fogjuk tudni megvalósítani, ha nem a kis csoportokra építjük a gyülekezet életét. Ezt a kulcsfontosságú kérdést fogjuk körüljárni a következő néhány hét során.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - Koinonia - The Great Commission, Part 9

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/koinonia-great-commission-part-9

Fordítás: Országh György

Rick Joyner: A szélsőségesség elkerülése

A szélsőségesség elkerülése

A Nagy Küldetés, 5. rész

2014., 5. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Az éretlenek és az instabil emberek hajlamosak szélsőségesen látni és tenni bizonyos dolgokat. Persze az is igaz, hogy vannak szélsőséges igazságok is. Aki ezeket látja és ezeket éli meg, másokhoz képest biztos, hogy szélsőségesen fog viselkedni. Akik viszont semmi mást nem látnak, csak szélsőségeket, azok általában a leginkább megtévesztett emberek szoktak lenni. Az élet ösvénye szinte mindig szélsőségek között található meg.

Az élet ösvénye két oldalán húzódó árkok általában: a törvényesség az egyik oldalon, és a törvénytelenség a másik oldalon. Vannak olyanok, akik gyakorlatilag minden igazságot az egyik ilyen szélsőséghez kapcsolnak. Sokan azok közül, akik az egyik ilyen árokba beleesnek, egyszer csak túlreagálják, és végül a másik oldalon található árokba esnek át. Az élet ösvénye keskeny. Kevesen vannak, akik megtalálják, vagy akiknek sikerül megmaradni rajta. Ennek a tanulmánynak az alapvető célja, hogy megmaradjunk az élet ösvényén. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha többet gondolunk magunkról, mint amit kellene, és azt hisszük, hogy csak nálunk van az igazság, és nem eshetünk tévedésbe, akkor vagyunk az elesés legnagyobb veszélyében.

A Galata levél azt mondja nekünk, hogy azt fogjuk aratni, amit vetünk. Ha kegyelmet akarunk aratni, akkor azt is kell vetnünk. Ha könyörületet akarunk kapni, akkor könyörületet kell adnunk. Ebből fakadóan, határozzuk el, hogy kegyelmet fogunk tanúsítani azok felé, akik talán másképp látnak bizonyos dolgokat, különösen olyan kérdésekben, amelyekkel éppen foglalkozni akarunk. Azt is határozzuk el, hogy mindig alázatosan nyitottak leszünk a helyreigazításra. Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan megváltoztatjuk az álláspontunkat, csupán azért, mert valaki nem ért velünk egyet, viszont maradjunk nyitottak, és figyeljük meg az ő álláspontját, hátha van benne olyan igazság, amit el kell fogadnunk. Ez szükséges, ha meg akarunk maradni az élet ösvényén.

Krisztus testében a legborzalmasabb szakadások néha azok között történnek, akik 99%-ban egyetértenek, de egy dologban nem, és emiatt összekülönböznek. Ez a szélsőségesség - ami a megtévesztés gyökere. Ez a gyökér általában az éretlenségből származik, vagy az instabil állapotból, vagy a biztonságérzet hiányából. De még így sem tartom elég bölcsnek magamat ahhoz, hogy mások motivációit meg tudjam ítélni egyértelmű bizonyíték nélkül. Ha azokat kellett volna elszenvednem, amiket ők éltek át, talán sokkal rosszabb állapotban lennék, mint ők most. Ezért úgy döntöttem, hogy a kegyelem és a könyörület magvait hintem, ahol csak tudom, miközben a saját meggyőződéseimet nem adom fel, ha nincs egyértelmű bibliai bizonyíték, ami arról szólna, hogy mégis meg kell tennem.

A Filippi 1:9-10-ben van egy alapvető igazság, ami szükséges ahhoz, hogy helyesen lássuk és értsük az igazságot:

És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban és jobban bővölködjék ismeretben és minden megértésben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára.

Semmiről és senkiről nem fogunk tudni helyes véleményt alkotni szeretet nélkül. A szeretet az alapja az igazi "ismeretnek" és "minden megértésnek". Ami még az élettapasztalatok ismereténél és az azok alapján való megítélésnél is fontosabb, az, hogy szeressük azt az embert. Lehet, hogy nem értek egyet a tanításaival, vagy a véleményével, de ha nincs bennem őszinte szeretet iránta, akkor nem fogom azt állítani, hogy értem, miért hiszi azt, amit hisz. Miért olyan fontos ez?

Arra vagyunk elhívva, hogy szeressük az ellenségeinket. Az, hogy kegyelemmel és könyörülettel reagálunk arra, ahogyan mások képviselik a hitüket, miközben továbbra sem értünk egyet velük, megkönnyíti azt, hogy szeretni tudjuk őket. Így fogjuk tudni igazán megérteni őket. A megértés azt igényli, hogy belegondoljunk a másik ember nézőpontjába. Az az elhívásunk, hogy minden népet tanítvánnyá tegyünk, viszont senkit sem tudunk tanítvánnyá tenni, akit nem értünk meg.

- - - - -

Forrás: MorningStar Ministries - Avoiding Extremism - The Great Commission, Part 5

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2014/avoiding-extremism-great-commission-part-5

Fordítás: Országh György

A munkánk gyümölcse

A Nagy Küldetés, 37. rész

A munkánk gyümölcse

2013., 37. hét

Rick Joyner

Az emberek megértéséről szóló témát folytatva, ahogy múltkor is mondtuk: nem szabad meglepődnünk azon, hogy akik nem ismerik az Urat, a kormányba vetik a bizalmukat. Ez az egyetlen, amiben bízni tudnak. Mindazáltal a kormányok rendszeresen megbuknak, és ez a jövőben is így lesz. A Nagy Küldetés nem más, mint az, hogy egy olyan reménységet adjunk át a világnak, ami soha nem fog csalódást okozni.

Azok, akiknek reménységük van, és reménységet adnak át másoknak, a legragyogóbb fények lesznek a következendő időkben. Az evangélium jelentése "jó hír", és nem rossz hír. Az az evangélium, aminek a hirdetése ránk lett bízva, a legjobb hír, amit a világ valaha hallott. A Király jön, és az Ő királysága lesz megalapítva a földön, hogy az Ő akarata legyen meg itt a földön, mint a mennyben. Ahogy a biztos prófétai szó is leszögezi, Ő helyreállítja a földön a paradicsomi állapotokat, amilyennek eredetileg volt teremtve. Még az oroszlán is együtt fekszik a bárányokkal, a gyerekek pedig kígyókkal fognak tudni játszani. Azt az ígéretet is kaptuk, hogy nem lesz többé fájdalom, betegség és halál. Nem lesz gyermekbántalmazás, és senki sem fog ártani másoknak.

Emellett, ahogy az Ésaiás 3:10-ben és hasonló helyeken olvashatjuk, az igazak a saját munkájuk gyümölcsét fogják enni. Ez sokaknak megdöbbentő gondolat, akik úgy képzelték eddig, hogy a paradicsomban mindent megadnak nekünk. Valójában ez csak megfosztana bennünket egy olyan dologtól, ami létfontosságú a egészséges lelkiállapotunkhoz. Ha úgy gondolod, hogy Krisztussal fogsz együtt uralkodni, meg fogsz döbbenni, mennyi munkával jár az uralkodás.

Az ember elsősorban az Istennel való közösségre lett teremtve, másodsorban pedig munkára, hogy művelje a kertet. Nem a munka volt a Bukás következményeképpen bejött átok, hanem a fáradozás. A fáradozás nagy és fájdalmas erőfeszítéssel végzett munkát jelent. Az a munka viszont, ami nem a Bukás átka alatt áll, szükséges az ember beteljesüléséhez. Igaza van a pszichológiának, amikor azt állítja, hogy az ember beleőrül, ha megfosztják az értelmes munkavégzéstől. Úgy lettünk megalkotva, hogy megvalósítsunk egyes dolgokat. Ha ettől megfosztanak, elkezdjük elveszíteni az emberi mivoltunk alapjait. Ezért van, hogy akik segélyen élnek, azok a lényük létfontosságú részétől vannak megfosztva. Egy szörnyű börtön zárta magába őket. Isten királysága ilyet nem fog tenni az emberekkel.

Pár éve volt egy érdekes beszélgetésem néhány CIA ügynökkel. Egy olyan ügynökségi tanulmányról beszéltek nekem, aminek a keresztény missziók voltak a fókuszában. Tudták, mennyit költöttek a keresztények missziókra, gyakorlatilag az összes országban, és az eredményekkel is tisztában voltak. Csodálkoztam, hogy ilyen tanulmány készült, de az eredményeken is elcsodálkoztam. Úgy éreztem, minden gyülekezetnek és missziós szervezetnek hallani kellene a tanulmányuk alapján levont következtetéseket.

Ezek az ügynökök elmesélték Dél-Korea háború utáni történetét. Azt mondták, hogy a keresztény missziók bőséges szállítmányokkal árasztották el ezt a lerombolt országot. A CIA a Külügyminisztériumban kérte, hogy állítsák le ezt a nagy mértékű adományozást, mert senki sem lesz motivált a termelésre, ha csak oda kell menniük a misszióhoz, és ingyen megkapnak mindent. Mikor ez a jótékonykodás végül megszakadt, a dél-koreai gazdaság lendületbe jött. Mára a világ hatodik legnagyobb gazdasága az övék. Sőt, ami ennél is fontosabb, az utána következő fél évszázad során Dél-Koreában tértek meg a legtöbben. A világ legnagyszerűbb gyülekezeteihez tartoznak az itt létrejött gyülekezetek, sőt a legnagyszerűbb keresztények között vannak némelyek az itteniek közül.

Igaz a mondás: Ha halat adsz valakinek, egyszer lesz mit ennie. De ha megtanítod halat fogni, egész életére biztosítva lesz a táplálkozása. Bármennyire is a legjobb szándékkal történik, a korlátlan és feltétel nélküli jótékonykodás romboló tud lenni.

Ezt mi akkor tanultuk meg, amikor friss vizű kutakat ástunk afrikai falvak számára. A ZAO missziónk vezetője olyan megállapodást kötött az első faluval, hogy ha kiássák a gödröt, mi biztosítani fogjuk a köveket, a csővezetékeket, és a kúthoz szükséges többi dolgot. Amikor a csapatunk is megérkezett, hogy befejezze a kutat, a kiásás még nem történt meg. Megkérdezték, hogy miért nem ásták ki, mire a falu vezetője azt mondta, hogy nekik a misszionáriusok mindig megcsináltak mindent. A csapatunk készült továbbindulni, de a vezető tiltakozott. A csapatunk viszont kijelentette, hogy csak akkor végzik el a munka rájuk eső részét, ha a falubeliek is megteszik a saját részüket. A vezető szerzett néhány embert, és kiásták a kutat. Mivel a saját idejüket és energiájukat fektették a munkába, a sajátjuk lett, és ezért később is gondoskodtak a kút karbantartásáról.

Később megtudtuk, hogy Afrikának abban a régiójában már 8000 kutat is kiástak különböző missziók és alapítványok, de csak néhány működött ezek közül. Sok kút csupán egy-egy 5 dollárnyi hozzájárulás hiánya miatt nem volt használatban. Senki sem tartotta karban ezeket a kutakat, és senki sem mutatta meg a bennszülötteknek, hogy kell karbantartani. Nem csak az a kb. 10 millió dollár lett elpazarolva, de azokra az emberekre nézve is tragikus hatással volt ez az egész, akik jobban jártak volna, ha már kezdetben sem kapták volna meg a kutat.

Amikor mi partnerségre léptünk egy faluval, megtanítottuk őket, hogyan ássák ki és készítsék elő a kutat, vagy a vízforrást, és arra is, hogy hogyan kell karbantartani. Ilyenkor az egész törzs átélte a saját tulajdon büszkeségét, ami felemelő érzés volt. Ezt ugyanúgy alkalmazni lehetett iskolák és gyülekezeti házak építésénél is. Amikor az embereket bevonjuk a munkába, az átformálja őket. Amikor mindent megcsinálunk helyettük, azzal sérülést okozunk nekik.

Ahogy a Katrina katasztrófa idején is megtanultuk, először valóban meg kellett adnunk mindent az embereknek, viszont fontos volt, hogy hamar munkába állítsuk őket, hogy csináljanak is valamit. Igaz, hogy nehéz szívvel tettük ezt, hiszen sajnáltuk ezeket az embereket, akik annyi mindent elveszítettek, mégis kulcsfontosságú volt. Ha egész nap ott ültek a fájdalmaikkal foglalkozva, az sokkal rosszabb volt rájuk nézve. Érzelmileg nagyon ingataggá tudtak válni. Ha valami hasznos dolgot bíztunk rájuk, bámulatos volt azt látni, mennyire gyorsan elkezdtek rendbe jönni.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Word for the Week - The Fruit of Our Labor, Week 37

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/great-commission-part-37

Fordítás: Országh György

Egymás megértése - Rick Joyner heti üzenete

Egymás megértése - A Nagy Küldetés, 36. rész

2013., 36. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Attól, hogy ennyire megnövekedett a tudás a világon, még nem sok megértés tapasztalható. A megértés (a szerző nyelvén, angolul, két szó összetétele - a fordító megjegyzése) azt jelenti, hogy "alatta állni" valaki más helyzetének, hogy a helyükbe képzeljük magunkat. Ezt leginkább úgy lehet elsajátítani, ha megtanulunk jól hallgatni, odafigyelni, ami szintén nagyon ritka. Pedig ha be akarjuk tölteni a Nagy Küldetés parancsát, hogy tanítványokká tegyük az embereket, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy ott érjük el az embereket, ahol vannak. Az első osztályosoknak nem taníthatunk földrajzot, de az időseket is elveszítjük, ha földrajzot próbálunk tanítani nekik. Ezért ahhoz, hogy tanítványokká tegyük az embereket, vagy más szóval tanulóvá, fel kell ismernünk, hogy hol tartanak most, és mi a következő dolog, amit meg kell tanulniuk. Ehhez megértésre van szükség.

Erre az egyik példa az, amikor oly sok keresztény nem képes megérteni, miért van az, hogy a hitetlen emberek annyira tudnak hinni és reménykedni a kormányban. Az Istenben való hit nélkül nem is tudják másba vetni a bizalmukat. Ezért nem kell meglepődnünk azokon az embereken, akik a kormányban látják a problémáik megoldását. Mivel egyetlen emberi állam kormánya sem képes elhordozni egy ilyen bizalom terhét, ezért azon sem kell meglepődnünk, ha a törvénytelenség egyre nagyobb méreteket ölt, amikor az emberek rájönnek, hogy mégsem bízhatnak a kormányukban.

A Katrina Hurrikán idején működtetett segélybázisunkon tapasztaltuk, hogy mennyire magatehetetlenek tudnak lenni azok, akik hozzászoktak, hogy az állam gondoskodik róluk. Ez a magatehetetlenség egy görcsös félelmet eredményezett, majd a félelem hamar eszeveszett dühöngésbe ment át, olyan mértékben, hogy a saját megmentőikre kezdtek lövöldözni.

Azért vettünk részt a Katrina segélyprogramban, mert kaptam egy kijelentést az Úrtól, hogy át kell élnünk, ami ott történik, ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ezeket az időket. Nagyon gyorsan megkaptuk a tanulságokat. Abban a helyzetben, ha az ember ránézett egy csoportra, azonnal meg tudta állapítani, kik azok, akik megdolgoznak a megélhetésükért, és kik azok, akik az állam támogatására támaszkodnak. Döbbenetes volt a különbség.

Akik megdolgoztak a megélhetésükért, általában rendkívül leleményesek voltak, és feltűnően hamar beálltak a másoknak való segítségnyújtásba, még úgy is, hogy ők maguk is átéltek veszteségeket. Ennek a tragédiának az egyik legnagyobb hőse a szememben egy idős fekete férfi volt, aki egyik este tántorogva érkezett a bázisunkra. Mindenki részegnek hitte, pedig nem ivott. Ő éppen egy olajfúró toronynál dolgozott a tengeren, amikor lecsapott a hurrikán, és mire hazament, a családját már holtan találta, és mindene, amije csak volt, odaveszett a katasztrófában. A gyász fájdalmától tántorgott. Biztos vagyok benne, hogy ez a legborzalmasabb, amit egy ember átélhet, és mégis, néhány nap múlva ott segített a férfi a konyhában, beállt pakolni a teherautókról, sőt még másokat is igyekezett vigasztalni. Néha megállt sírni egy pár percet, aztán tovább folytatta mások kiszolgálását. Még most is ez az egyszerű idős férfi van előttem, amikor az igaz nemeslelkűségre gondolok.

Ezzel szöges ellentétben, a bázisunkra látogató emberek közül azok, akik az állami támogatásra támaszkodtak, ők voltak a lehető legkellemetlenebb és legjobban követelőző emberek, akit csak el lehet képzelni. Ezek az emberek dühöngeni kezdtek, ha nem kapták meg azonnal, amit követeltek, vagy ha megkértük őket, hogy csináljanak valamit, például segítsenek felszolgálni az ételt, vagy lepakolni egy teherautót. Ekkor kezdtem megérteni, hogy ez a "jogosultság" mentalitás, amit világszerte nevelnek az emberekbe a kormányok, olyan nagy törvénytelenséget tud végül eredményezni, amilyet még soha nem láttunk eddig. A jelenleg alkalmazott módszerekkel egyetlen földi kormány sem fogja tudni megadni mindazt, amire szüksége van az embereknek. Közeledik a kormányzatokkal kapcsolatos végső csalódás és kiábrándultság.

Még a pszichológia is megállapította, hogy az ember beleőrül, ha megfosztják az értelmes munkavégzéstől. A jótékonyság valóban a keresztény élet kulcsfontosságú része, de mindig is arról szólt, hogy az emberek segítenek más embereknek. Ezzel ellentétben, az intézményesített jótékonyság megfosztja őket az emberi mivoltuktól. Hogy-hogy ennyire kevesen fogják fel azt, hogy a mai szociális segélyrendszerünk olyan szörnyű megkötöttséget rak azokra az emberekre, akikről azt mondjuk, hogy segítünk nekik, amiből csak kevesen tudnak kiszakadni? Jó dolog azokon segíteni, akik nem tudnak magukon segíteni, de rossz dolog azoknak adni, akik képesek dolgozni, de nem hajlandóak rá.

Miért beszélünk erről a Nagy Küldetés kapcsán? Isten kormányzata nem egy szociális ellátórendszer állama lesz. Pál apostol azt mondta, hogy ha nem vagyunk hajlandóak dolgozni, akkor nem szabad megengedni azt sem, hogy együnk (lásd 2 Thesszalonika 3:10). Szigorúan hangzik, pedig ez sokkal irgalmasabb dolog, mint ha emberfüggővé tesszük az embereket.

A kormányok hamarosan kezdenek úgy elolvadni, mint a viasz, ahogy a 97. zsoltárban is olvashatjuk. Fel kell készülnünk erre. Azok a gyülekezetek viszont, akik az emberek anyagi forrásai akarnak lenni, ugyanúgy meg fognak bukni, mint ahogy a szocialista kormányok is elkerülhetetlenül megbuknak. Rengeteg olyan keresztény jótékonysági szervezet és misszió van, amelyek ugyanolyan ostobák és romboló hatásúak, mint a szocializmus. Nem arra vagyunk elhívva, hogy az emberek forrása legyünk, hanem arra, hogy odavezessük őket a Forráshoz. Senki sem fog azért üdvözülni, mert ismer valakit, akinek hite van. Saját személyes hitüknek kell lenniük Istenben. Az kell, hogy legyen a célunk, hogy abban segítsünk az embereknek, hogy hitben járjanak, és ne ránk támaszkodjanak.

---

Eredeti cikk: MorningStar Ministries - Word for the Week - Understanding One Another - The Great Commission, Part 36

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/understanding-one-another-great-commission-part-36

Fordítás: Országh György

Koinónia

Koinónia - A Nagy Küldetés, 35. rész

2013., 35. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Az egész világ alapvető jelentőségű problémákkal foglalkozik ezekben az időkben. Most vagyunk a "Döntés Völgyében", amiről korábban már hangzottak el próféciák. A civilizáció fundamentumai rázkódnak. Miközben az emberi kormányzatok csődöt mondanak, Isten királysága folyamatosan növekszik. Azokat az időket éljük, amikor a Dániel 2 teljesedik be. Az emberi királyságokat jelképező szobor összemorzsolódik, miközben az Isten királyságát jelképező kis kő nagy heggyé növekszik, azaz kormányzattá, és addig fog növekedni, míg be nem tölti az egész földet. Melyikre építjük az életünket?

Ha be akarjuk tölteni a Nagy Küldetést, hogy minden nemzetet tanítvánnyá tegyünk, akkor a gyülekezetnek azzá a várossá kell lennie, amire elhívást kapott: hogy hegyen épített város legyen, felemeltetett, hogy mindenki láthassa a világosságát. Ez a város adta az indíttatást Ábrahámnak, hogy hátrahagyja a káldeai Ur városát, korának legjelentősebb kultúráját. A pusztában vándorolt, és még azt sem tudta, pontosan hová megy, de tudta, mit keres: azt a várost, amit Isten épít, és nem ember. Az igazi keresztény hitet még ma is a vándorélet jellemzi.

Az Újszövetség két alapvető görög szót használ a gyülekezet leírására: Az egyik az ekklézsia, ami a gyülekezet felépítéséről és kormányzásáról szól. A másik a koinónia, ami a szenteket összekötő kapcsolati forma, amelyet szabad fordításban "közösségnek" szoktak írni. Az ekklézsia van a koinóniáért, és nem fordítva.

A gyülekezet elhívása, hogy család legyen, és nem csupán egy szervezet. Szükségünk van szervezetre is, de az Újszövetségben elénk tárt helyi gyülekezeti struktúra a lehető legalapvetőbb és legegyszerűbb, amit csak el lehet képzelni: vének és diakónusok voltak benne - ennyi az egész. A gyülekezet élete és ereje a konióniában rejlett, és nem az ekklézsiában.

Az 1 Korinthus 10-ben és 11-ben találjuk a Bibliában meghatározott egyetlen lehetséges okát annak, hogy a keresztények erőtlenek, betegek lesznek, vagy korán halnak meg. Ez pedig az, hogy nincs közöttük koinónia. Pál apostol arra figyelmeztet, hogy ne méltatlan módon részesüljünk a koinóniából (ebben a szövegben ezt a görög szót használja a az Úrvacsorára), ugyanis ezzel ítéletet hoznánk magunkra. Úgy részesül méltatlanul az ember, hogy akkor is részesül belőle, ha nincs meg az életében az, amit ez a szertartás jelképez: a koinónia. Érdemes megfigyelni, hogy ilyen figyelmeztetés sehol sincs arra nézve, ha nincs ekklézsia az életünkben.

A koinónia sokkal több egymás köszöntésénél, vagy egy kis tréfálkozásnál az istentisztelet előtt, heti egy vagy két alkalommal. Ez a szó olyan egymáshoz kötődést jelent, amiben a testrészeket lehetetlen elválasztani egymástól, anélkül, hogy belehalnának. Ezért figyelmeztet bennünket az apostol, hogy ha ez nincs meg az életünkben, annak erőtlenség, betegség és halál lesz a következménye. Tehát létfontosságú a keresztény életben.

Talán vannak, akik kitartóan állítják, hogy nekik van közösségük az Úrral, és ez elég nekik, de az Úr azt mondta, hogy ez nem elég. Nem tudunk megfelelő összeköttetésben lenni a Fővel, ha nem vagyunk megfelelő összeköttetésben az Ő testével. Sokaktól hallottam már, hogy ők szeretik Istent, csak a népét nem. Pedig, ahogy János írta, nem szeretjük igazán Istent, ha nem szeretjük a népét is. János emellett a következőt is írta:

"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk (koinónia) van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1 János 1:7)

Ha a kezemet levágják a testemről, hamarosan elhal, mivel az életet adó vér nem tud átáramolni rajta a testhez való kapcsolódás nélkül. Ugyanez igaz szellemileg is. Muszáj, hogy legyen koinóniánk, ahhoz, hogy Krisztus igazi élete átáramolhasson rajtunk. Nem tudjuk megkapni mindazt, amit a koinónia magában hordoz, azzal, ha csak jókat csevegünk a barátainkkal egy kávé mellett. Nem tudjuk megkapni azzal sem, ha egymás tarkóját nézzük az istentiszteleteken. Ez a kapcsolati szint az igaz kereszténység létfontosságú része, noha ritkán lehet ilyet találni ma a kereszténységen belül. Meg kell találnunk.

- - -
Forrás: Morningstar Ministries - Word for the Week - Koinonia - The Great Commission, Part 35

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/koinonia-great-commission-part-35
Fordítás: Országh György

Az uralkodásra felkészítő kiképzés

Az uralkodásra felkészítő kiképzés - A Nagy Küldetés, 29. rész

2013., 29. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Korábban már beszéltünk arról, hogy Jézus azt mondta, hogy "Az aratás ennek a korszaknak a vége" (lásd Máté 13:39). Először is a jövő legnagyobb betakarításáról beszélt, ami a korszak végén lesz, ugyanakkor az aratás annak is az ideje, amikor minden, ami el volt vetve, beérik. Ezt most, a mi időnkben látjuk is kibontakozni, amint a jó és a rossz, ami el lett vetve az emberiségben, most jut el a teljesen beérett állapotra. Ennek a megértésére fogunk koncentrálni, mert a világosság, vagyis az igazság oszlatja el a sötétséget.

Nagyon sok bibliai prófécia szól a korszak végéről, amelyekben a jónak és a gonosznak ez a teljességre jutása, beérése fogja kiváltani a végidők legnagyobb konfliktusát. Ezért lesz majd, hogy sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket éppen akkor, amikor az Úr dicsősége megmutatkozik az Ő népén (lásd Ésaiás 60:1-2). Ekkor, ahogy a prófécia következő versében olvasható, a nemzetek a világossághoz fognak jönni. A világosság fog győzni!

Ezért hát, miközben haladunk az úton, tudnunk kell, hogy a győzelem felé menetelünk, és nem a vereség felé! Lehet, hogy nem mindenki marad életben a végéig, és ezért nem látja meg ezt itt a földön, de még ha nem is leszünk itt végig, akkor is a tanúbizonyságok nagy csoportjába fogunk tartozni, akik mindannyian betöltötték a maguk részét az ezekre az időkre való felkészülésben. Mivel a győzelem biztosítva van, ezért az igazi kérdés csak az, hogy hogyan fogunk szerepelni ebben a végső csatában.

Ennek az egész korszaknak a rendeltetése az uralkodásra felkészítő kiképzés. A korszak fő célja az, hogy az Úr olyan menyasszonyt keressen magának, aki Vele együtt fog uralkodni. Be kell bizonyulnia, hogy kipróbált hitünk van, az Úr iránti és az Ő igazsága iránti szeretetünk is próbaálló, úgyhogy ezért engedte meg Isten ezt a korszakot.

Másodsorban, egy örök időkre szóló tanulságul fog szolgálni, arra nézve, hogy milyen hatásai vannak a bűnnek, és mi a végső következménye az Isten elleni lázadásnak. Mindemellett ott lesz az örök tanulság arra nézve is, hogy az igazság diadalmaskodik. Az Úr visszajön, az Ő királysága is közeleg, és az Ő akarata fog megvalósulni itt, ezen a földön, ugyanúgy, mint a mennyben. Ez teljesen biztos. Most annak kell eldőlnie, hogy kik fognak Vele együtt uralkodni az eljövendő korszakban, és hogy milyen pozíciónk lesz az Ő királyságában.

A mai nap egy fontos nap az életedben. Ma részesülsz a végső rendeltetésedre szóló felkészítésben. Fel tudod fogni ezt? Volt a történelemben néhány olyan háborús csata, ami csak egy rövid ideig tartott, viszont a hadsereg teljesítménye a katonák kiképzésének és felkészítésének az eredménye volt. Ezért hát a végső csatában való teljesítményünket a kiképzésünk fogja meghatározni, és a kiképzésed ma van. Ezért fogadd örömmel a kiképzést. Az utolsó ütközetben való teljesítményünket meghatározó fő tényező az lesz, hogy hogyan csináljuk végig a kiképzés jelentős részét.

"Az igazságban való nevelésünk" (az angolban "az igazságban való kiképzés" - a ford.) nagy része arról szól, hogy megtanulunk győzni a kisebb hétköznapi kísértésekben. Ezáltal erősödünk meg arra, hogy az eljövendő gonoszság kísértéseivel és kihívásaival is szembe tudjunk nézni. Minden kísértés és minden próba a kiképzésünk részeként van engedélyezve. Az olimpián egy sportoló győzelme lehet, hogy csak egy-két percet vesz igénybe, viszont több ezer óra edzés eredménye. Ugyanez igaz a bűn és gonoszság fölötti győzelmeinkre is. A kísértés szinte egy pillanat alatt is előállhat, viszont a fölötte aratott győzelmünk az Úr útjain való mindennapi fejlődésünk és erősödésünk eredménye.

Ezért kell, hogy legyen egy olyan fegyelmezett életformánk, amely során napi rendszerességgel törekszünk növekedni az Úr ismeretében, és az Ő útjainak az ismeretében, valamint abban az eltökéltségünkben, hogy a kísértésekkel és próbákkal szembenézünk, és győztesek leszünk. Ha a kisebb próbáknak elbukunk, akkor valószínűleg akkor sem fogunk tudni megállni, amikor majd eljönnek az igazán nagyok.

A nagy Ítélet Napján rá fogunk jönni, hogy már az is, hogy az ember a korszak végén élhet, és részt vehet a jó és a gonosz végső ütközetében, az egyik legnagyobb megtiszteltetés és kiváltság, amiben valaha részesülhetünk. Jézus a dicsőség reménysége miatt fogadta örömmel a keresztet. Meg kell látnunk, milyen dicsőséges lehetőséget kaptunk azzal, hogy ezekben az időkben élhetünk, és hogy a jó és a gonosz közötti végső csatában harcolhatunk. Ha ezt felismerjük, akkor még tudatosabban fogunk viszonyulni a kiképzésünkhöz, hogy igazán megértsük, hogy örömmel vegyük, és hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle.

A kiképzésünk próbák formájában köszönt ránk. Egyetlen olyan próba sincs az életünkben, aminek ne lenne célja. Ezek olyanok, mint az iskolai dolgozatok. Nem büntetésből kapjuk, hanem azért, hogy bebizonyuljon, hogy készen állunk magasabb szintre lépni. Ezért mondta Pál apostol, hogy "sok nyomorúságon (próbán) át kell bemennünk az Isten királyságába" (lásd ApCsel 14:22). Minden próba magában hordoz egy-egy ajtót, amelyen keresztül be tudunk lépni a királyságba. Soha ne vesztegess el egyetlen próbát sem! Az, hogy hogyan fogjuk kiállni a végső próbát, lehet, hogy azon múlik, hogy hogyan állunk ma.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Minsitries - Word for the Week - Training For Reigning - The Great Commission, Part 29

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/training-reigning-great-commission-part-29

Langyosság

Langyosság

A Nagy Küldetés, 27. rész

2013., 27. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy korábban már beszéltünk róla, sokan az egyháztörténelem prófétai felvázolásának tartják a Jelenések könyvében látható hét gyülekezetet, amivel én is egyetértek. Ha visszatekintünk az egyháztörténelemre, valóban bámulatos pontossággal vázolja fel. Ez azt is jelenti, hogy az utolsó gyülekezet, amelyiket ott megszólít az Úr, a laodiceai, a korszak végének az egyházát jelképezi. Ez volt az a gyülekezet, amelyiknek a legnagyobb ígéreteket adta az Úr: az eledelüket Tőle fogják kapni, és Vele fognak ülni az Ő trónján. Ez nagy kontrasztban van ahhoz a nagy sokasághoz képest, akik a trón előtt állnak (lásd Jelenések 7). A lehető legjobb szellemi eledelről és páratlan hatalomról van szó tehát.

Hajlamosak vagyunk úgy szemlélni a laodiceai gyülekezetet, mint akik annyira nagy jólétben éltek, hogy ellangyosodtak, és ettől már annyira rosszul volt az Úr, hogy kész volt kihányni őket a szájából. Ez igaz a mai egyházra is, és ez a nagy veszély fenyegeti a most élő keresztényeket. A langyosság a lehető legrosszabb állapot, amibe egy keresztény kerülhet, ugyanis arról árulkodik, hogy az illető teljesen semmibe veszi az Urat.  Egy kapcsolatban a legbántóbb dolog a közömbösség. A Mindenható Istent ismerni és langyosan viszonyulni Hozzá, a legnagyobb sértés. Úgy tűnik, ez jellemzi a mai keresztények nagy részét, sőt a legtöbbjüket.

Hogyan tud langyos lenni, aki ismeri Istent? Jézus azt mondta: "Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a [világ], a legtöbb emberben elhidegül a szeretet." (Máté 24:12 Csia). Itt nem azt mondja, hogy "sok", hanem azt, hogy "a legtöbb". Ez egyértelműen keresztényeknek szól, hiszen a nem keresztényekben nincs szeretet Isten iránt, amit elveszíthetnének. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezekben az időkben a legtöbb keresztényben elhidegül a Krisztus iránti szeretet. Ahhoz, hogy a forró állapotból kihűljön az ember, át kell mennie a langyosság stádiumán. Úgy tűnik, jelenleg itt tart a legtöbb keresztény.

A törvénytelenség tisztátalansággal kezdődik, ami paráznaságba és házasságtörésbe megy át (lásd Róma 6). Mindazoknak, akik ezen az ösvényen indulnak el, ami a törvénytelen érzékiség, kívánságok, és az azokból fakadó bűnök ösvénye, el fog hidegülni az Isten iránti szeretete. Ezekre az a jellemző, hogy még vallásosabbak lesznek, hogy így próbálják ellensúlyozni a bűnösségüket. De ez is csak egy újabb, mélyreható eltávolodás attól az igazságosságtól, amit kizárólag Jézus keresztje által kaptunk meg. Akik cselekedetek által keresik a megigazulást, még távolabb kerülnek attól, hogy igazán szeressék Istent.

Ortodox zsidók készítettek egy tanulmányt, amelyből azt állapították meg, hogy a pornográfia nagyobb függőséget okoz, mint a kokain. Ebben a zsidó közösségben csak 6% volt a válási arány, miközben a világ többi részén ugyanez közel 50%-os arányban tapasztalható. Ezért amikor az ortodox közösségben megkétszereződött a válások aránya, elkezdték keresni a válaszokat arra, hogy miért történik mindez, és ezért készítették a tanulmányt. Azt találták, hogy a pronográfia a legfőbb belépési pontja a bűnnek, ami rombolja a házasságokat.

Ha beengedjük az életünkbe a pornográfia tisztátalanságát, Krisztus szeretetét adjuk el érte. Az iránta való szeretetünk elhidegül, és további törvénytelenség fogja megragadni a szívünket. A választási lehetőségünk: kívánság, vagy élet. A bűn zsoldja halál, az örök élet pedig csak Krisztusban található meg. A bűnt fogjuk szolgálni, vagy Őt? "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket." (lásd Zsidó 4:7)

- - - - - - - - - - - - - - - -

Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Minstries - Word for the Week - Lukewarmness - The Great Commission, Part 27

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/lukewarmness-great-commission-part-27