Út a királyságig

Út a királyságig

Írta: Országh György

Az egyház számára a fő kihívás, hogy Isten  tervével azonosuljon. Jézus felépíti az Ő egyházát, és a Krisztus testének építésére adott is különböző szolgálókat - közöttük a fundamentumot jelentő apostoli és prófétai szolgálatot is - de ahogy Pál mondja: Ki-ki meglássa mimódon épít a már lerakott fundamentumra, Krisztusra. Lesz, akinek a munkája megég, nem bizonyul próbaállónak, és lesz akié megmarad.

Az igazság a királyság elsődleges tulajdonsága

Ez azt a szomorú tényt tárja elénk, hogy még az Istentől adott építőmunkások sem feltétlenül mindig Isten akarata szerint folytatják a munkát a hívők életében, a Krisztusra építve.

Jézusnak engedelmeskedve az egyik fő imádságunk: jöjjön el a Te királyságod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is. Arra is felszólított Urunk, hogy először Isten királyságát keressük és az Ő igazságát (Máté 6:33). Ez a mi felelősségünkről szól a királyság megvalósulásában. Ebben az elsődleges jelentőségű felszólításban az egyetlen dolog, amit Jézus kiemelt: Isten igazságossága. Noha tudjuk, hogy Pál később három fő aspektusról beszélt a királysággal kapcsolatban: igazságosság, békesség és a Szent Szellemben való öröm.

Ha a királyságot akarjuk meglátni és megélni, akkor elsődleges fontosságú, hogy az igazság csorbítatlan legyen, ha pedig csorbul, mindenek előtt törekedjünk a helyreállítására. Sok próbálkozás volt már a kereszténységben a hamisságok ellensúlyozására, és ezeket mind becsülni kell. de épp ezért nem szabad abbahagyni, és tovább kell törekedni az igazságosságra. Ez elsősorban azt kell hogy jelentse, hogy Krisztus kell, hogy uralkodjon, mint Király. 

Ha jól akarjuk csinálni: kövessük a mennyei mintát

A Királyság elsősorban és mindenek felett a Király személyére épül. Ez az Ő személyének a tekintélye. Ezt állandóan ki kell nyilvánítani, mint ahogy a mennyben teszik ugyanezt. A mennybe kell néznünk, hogy jó úton induljunk el, mert az Ő uralkodása nem egy földi politikai rendszer tökéletesített változata, többek között nem is a földi királyságoké. Maga Jézus beszélt erről, hogy a földi nemzetek fejedelmei uralkodnak az emberek fölött, de közöttetek ne így legyen; hanem aki nagy, az a szolgátok legyen, aki pedig első, mindenkinek a szolgája legyen (Lásd pl. Márk 10:42-45). Ezt a mintát kétségkívül bemutatta az életével Pál apostol. Az életét sem kímélte, az utazásokkal, azzal, hogy személyesen hordozta mindenki terhét, elviselve a gyalázkodást és a fizikai nehézségeket.

A királysághoz tehát elsősorban szolgák kellenek. Ebben szerez dicsőséget a Királyunk, hogy a vezetőkből az Ő népe között egyre több önkéntes szolga lesz. Nem csak az ajándékaik használatával, hanem még inkább mások szükségeinek a felismerésével és készséges kiszolgálásával.

Egy másik aspektus a Király tekintélyének a megszilárdításában: mind az Ószövetség, mind az Újszövetség elénk tár egy központi képet a nép életének a kormányzásában: a vének. A vének képviselték a tapasztalatokat, a bölcsességet, ezért volt tekintélyük. Ez annyira tökéletes isteni berendezkedés, hogy nem csak a két szövetség tárja elénk, hanem a mennyben is ugyanezt látjuk. 24 vén tartózkodik folyamatosan az Úr körül, és hódol neki. (lásd: Jelenések 4., 5. fejezet, stb). Amikor pedig János sírni kezdett, az egyik vén azonnal foglalkozni kezdett vele: "...Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.". Az érett szolgálók egyik fő tulajdonsága, hogy együtt tudnak sírni a sírókkal, és persze együtt tudnak örülni az örülőkkel. Ez Krisztus minden tanítványa előtt álló kihívás is: az a szeretet, amivel azonosulni tud a testvéreivel az ember.

Az Úr közöttünk trónolásának az állandósulása

Ilyen vének kellenek az Úr trónja köré. Ha pedig azt akarjuk, hogy közöttünk is állandó legyen az Úr trónolása, akkor a mennyei mintának a megvalósítására kell igyekezni. "Mint a mennyben!" Nem ószövetségi, vagy újszövetségbeli mintákat kell követnünk elsősorban, mert azok az emberek is folyamatosan fejlődtek Isten akaratának a megvalósításában (a jeruzsálemi gyülekezetben az apostoli vezetés során a problémák felbukkanásakor választották ki a segítségnyújtásra Istvánt és többieket, majd később már látjuk a véneket is az apostolok testületével együtt - Apcsel 6; ill. 15. fejezet). Viszont mindannyiuktól tanulnunk kell - az ószövetségi szentek bölcsességéből, és még inkább az újszövetségiekéből. Krisztusban nyerhet értelmet minden bibliai minta: de Krisztust a mennyben kell látnunk, a királyság középpontjaként.

Ezek a vének nem veszik át az Úr helyét és tekintélyét, hanem kiszolgálják. Mégsem elsősorban a tekintélyük gyakorlásával, ugyanis a Király képviselői és akaratának kiszolgálói ugyanazt teszik, amit a király tenne. Ugyanazzal a lehajlással, amivel a Mester megmosta a tanítványai lábát és azt mondta, ha Ő a Mester és Úr ezt tette, nekik is ezt kell tenniük. A mennyei vének sem a tekintélyüket gyakorolják, hanem leteszik a koronáikat, leborulnak, és nem a középpontba állnak. Ehelyett megvigasztalják a sírókat, mert tudnak valamit, ami épp akkor szükséges annak az embernek.

~ ~ ~

Folytatása következik.

Ajánló - egy cikk a Messiási tanítások weboldaláról

Szeretettel ajánlok a figyelmetekbe egy cikket, amit az Izrael-Immánuel - Messiási tanítások weboldalon találtam. Nagyon érdekes és hasznos dolgokat lehet olvasni benne az Úrvacsorával kapcsolatban, érdemes áttanulmányozni ezt a témát.

A cikk itt található: http://www.izrael-immanuel.net/?p=127
Gyuri

A 11 napos vándorút - Brady Mathis

Kedves Olvasók!

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe Brady Mathis írását. Ő egy fiatalabb szolgáló, aki Bill Burns és Marsha Burns közösségében (Faith Tabernacle - http://ft111.com) az egyik ifjúsági pásztorként, és egyedi tanítói kenettel szolgál. A weboldalon, ahol Bill és Marsha napi próféciái is olvashatók sok más írásuk mellett, időnként Brady egy-egy prófétikus üzenete illetve tanítása is megtalálható.

~ ~ ~

A 11 napos vándorút

Írta: Brady Mathis

Egy jel a mostani időszakra a kivonulás történetéből

Mózes ötödik könyvében, Mózes összefoglalja a "pusztaság éveit". Elbeszélését ezzel a megdöbbentő és a jelenre vonatkozó prófétikus megállapítással kezdi:

5 Mózes 1:2 Tizenegy napi út Hórebtől Széir hegyén Kádes Barneáig.
(megközelítőlegesen felvázolva az alábbi képen)

Azért döbbenetes, mert tudjuk, hogy Izrael népe ott volt Isten ígéreteinek - az örökségüknek a kapujában! Micsoda hatalmas pillanat, micsoda lehetőség, és mégsem fogták fel a pillanat jelentőségét és a döntésük jelentőségét.

5 Mózes 1:19-21 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!

Mózes kivezette a népet Egyiptomból, a Hóreb déli oldalára (ami a Sinai hegy), és ott átadta Isten törvényét és szövetségét a népnek. Erről a helyről kiindulva új életet kezdtek: felszabadítva az egyiptomi rabszolgaság alól, és természetfeletti módon felkészítve és motiválva arra, hogy belépjenek a sorsukba. És ekkor jött a félelem... Az, ami egy 11 napos vándorút lehetett volna, egy 40 éves küszködéssé változott.

5 Mózes 1:26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.

5 Mózes 1:40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.

5 Mózes 2:14 Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik.

Ez a kijelentés prófétikus jelentőséggel bír a mostani időre nézve is, a tizenegyes szám miatt - mivel idén 2011 van. Egy tizenegy napos gyalogútra attól a helytől, ahol a nép megkapta a szövetséget, ott volt Isten ígéreteinek a küszöbe. Ebben az összefüggésben a tizenegy napos vándorút jelképezi a lehető legjobb következményeket az életünkre nézve a mostani időben: követve a Szent Szellem vezetését az örökségünkbe.

Ez az előkép a lehetőségek gondolatát is jelképezi. Visszatekintve Izrael népére, látjuk, mi történhetett "volna", ahhoz képest, ami ténylegesen megtörtént; látjuk a lehetőséget. 2011-ben ugyanez a lehetőség áll előttünk, hogy belépjünk az elrendelt sorsunkba, és birtokba vegyük az örökségünket. A kezünkben vannak a következmények, mint ahogy nekik is a kezükben voltak. Mi is szembe kerülünk majd a félelemmel és félelmetes dolgokkal, ahogy ők is. Vagy úgy fogunk dönteni, hogy bizakodunk a lehetetlen körülmények között, vagy úgy döntünk, hogy félünk, és a döntésünk szerint fogunk továbbhaladva belépni az Istentől számunkra készített legjobb dolgokba, vagy fogunk visszafordulni és újra elindulni a pusztába.

Az Úr ezt mondja,

Ragadjátok meg ezt a napot! Ez az idő fontosabb, mint ahogy eddig tudtad, a lehetőségeitek pedig nagyobbak, mint képzeltétek. Bízzatok Bennem! Számítsatok megpróbáltatásokra, de számítsatok győzelemre. Csak a következő lépést tegyétek meg, ahogy vezetlek benneteket. A félelem az ellenségetek, és az lesz a ti vesztetek is akkor, ha hagyjátok hogy ott időzzön veletek. Azáltal, hogy féltek valamitől, pontosan azt teremtitek meg, amitől féltek. Bízzatok Bennem!

Faith Tabernacle

http://ft111.com

- - -

Forrás: http://ft111.com/11dayjourney.htm

Fordítás: Országh György
-

Nimród visszatér? Egy alternatív nézet az antikrisztusról

Chuck Missler 2002-ben készült írása, ami a Koinonia House weboldalán található angolul: http://www.khouse.org/articles/2002/433/#notes

Magyar fordítás: Országh György

~ ~ ~

Egy alternatív nézet:

Nimród visszatér?

Írta: Chuck Missler

Az Irakkal kapcsolatos folyamatos feszültségek növekedésével, sok kérdés vetődik fel ennek a régiónak a prófétikus jövőjére vonatkozóan, amely egyrészt olyan mély gyökerekkel rendelkezik, amit a civilizáció bölcsőjének szoktak nevezni, másrészt a Biblia végső forgatókönyvében is van egy elrendelt szerepe. Lehet, hogy sokkal nagyobb jelentősége lesz ennek a régiónak, mint amilyet a legtöbb végidőkkel foglalkozó könyv és cikk általában elismer.

Mindannyiunkat korlátozni szoktak egy adott témával kapcsolatos előfeltételezéseink, és lehet, hogy néha hasznos egy kissé hátralépni, hogy felfrissítsük a rálátásunkat. Az igazság előtt álló egyetlen biztos akadály az, ha azt feltételezzük, hogy már rendelkezünk az igazsággal.

Az eljövendő világvezető

A próféciák rajongói között az egyik domináns téma az eljövendő vezető személyazonossága, akit „az antikrisztusnak” nevezünk. Ahogy a jelenlegi események egyre inkább a bibliai forgatókönyv küszöbe felé sodródnak, a spekulációk is folytatódnak.

Az egyik legfundamentálisabb igeszakasz a végidőkkel kapcsolatosan a híres „hetven hét” prófécia, ami a Dániel 9 utolsó négy versében található. Gábriel angyal félbeszakítja Dániel imádságát, hogy átadja neki azt, ami az egész Biblia legdöbbenetesebb igéje: precíz előrejelzést ad – öt évszázaddal előre – a pontos napról, amikor a Messiás királyként megmutatja magát!¹

Amikor Gábriel angyal az egybefüggő 69 hét (évhét) és a végső „70. hét” közötti intervallumról beszél, többek között azt is kijelenti, hogy:

kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe – Dániel 9:26

Miután a Messiást megölik („kiirtatik”), a „következő fejedelem népe” lerombolja a várost és a szenthelyet. Ez természetesen akkor teljesedett be, amikor a római légiók 70-ben lerombolták Jeruzsálemet és a templomot.

„A következő Fejedelem” így lett az eljövendő világvezető Ószövetségben található 33 címe közül az egyik, akinek igen kiemelkedő szerepe lesz a végidőkről szóló próféciákban.

Így ez az egyik olyan igehely, ami azt jelzi, hogy ez a végső világvezető a Római Birodalomból fog felemelkedni, amelynek a légiói lerombolták Jeruzsálemet és a Templomot.

Rövidlátók vagyunk?

Azt gyanítom, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a Római Birodalmat Nyugat-Európával azonosítsuk, illetve sok könyv írt olyan feltételezésekről, amelyek beleveszik Rómát, a Vatikánt és az Európai Unió felemelkedését is.

Mi magunk is adtunk ki olyan anyagokat, amelyek ezeket a lehetőségeket fejtegetik. Mindazáltal talán mindannyian egyfajta rövidlátásban szenvedünk, ugyanis figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a Római Birodalomnak volt egy keleti lába is, ami valójában ezer évvel túlélte a nyugati lábat!

Római Birodalom térkép

284-ben Diocletianus császár helyreállította a hatékony kormányzatot a birodalomban a 3. századi anarchia-közeli állapot után. Két lábra osztotta fel a birodalmat.³ (pontosan úgy, ahogy Dániel előre megmondta, amikor kilenc évszázaddal korábban megmagyarázta Nabukodonozor álmát)⁴

Azzal, hogy átszervezte a birodalom fiskális, adminisztrációs és katonai gépezetét, ideiglenesen aládúcolta a düledező birodalmat nyugaton, és lerakta a közelgő Bizánci Birodalom alapjait keleten.

312-ben Konstantin császár a birodalom fővárosát a keleti lábra helyezte át, Bizáncba, amit Konstantinápolynak nevezett el (ez volt az „Új Róma”).

Konstantin 395-ben történt halála után Theosodius császár felosztotta a birodalmat két fia között, és az soha többé nem is egyesült újra.⁵

(Theosodius volt az, aki a kereszténységet tette meg a birodalom egyetlen vallásának, és ebből adódóan Konstantinápoly a Nyugat felett állónak tekintette magát.)

Az 5. század végén a Nyugat elkezdett szétesni, a keleti láb viszont, amit a „Bizánci Birodalomnak” szoktak nevezni, 1453-ig fennállt, mikor végül lerohanták a muzulmánok.

Számos bibliai szakasz van, amely erőteljesen utal arra, hogy az eljövendő világvezető, közismert néven az Antikrisztus, a Római Birodalom keleti lábának régiójából fog felemelkedni, ez pedig komolyan befolyásolja a prófétikus perspektívánkat.

Dániel 11

A legvilágosabb azonosítást az előző birodalommal kapcsolatos próféciák adják: a Görög Birodalom szétoszlása Nagy Sándor halála után.

Amikor Nagy Sándor meghalt, négy hadvezére felosztotta egymást közt a birodalmat – amely keleten egészen Indiáig nyúlt. Kasszandroszé lett Makedónia és Görögország; Lüszimakhoszé Kis-Ázsia és Trákia; Szeleukoszé Szíria, Babilon és a keleti terület; Ptolemaioszé pedig Egyiptom lett (Lásd a térképet).

A "hallgatás 400 éve" - A Dániel 11 részletesen leírta előre

Mivel Izrael a Szeleukosz és a Ptolemaiosz által uralt területek közé került, ebből adódóan a két rivális ütközési zónája lett. A Dániel 11 részletezi a Szeleukida Birodalom („az északi király”) és a Ptolemaioszi Birodalom („a déli király”) közötti küzdelmeket.

(Sok tudós szokott az Ószövetség és az Újszövetség közt eltelt 400 évről úgy beszélni, mint a „hallgatás éveiről”. Valójában ennek a kornak a történelme előre meg volt írva, ráadásul olyan pontossággal, ami arra vette rá a szkeptikus kritikusokat, hogy Dániel könyvét megkíséreljék „későbbre datálni”!)

A Dániel 11 első 35 versét az 1. táblázat összegzi (angolul, az első oszlopban a déli királyok, a második oszlopban az északi királyok uralkodási éveivel – a ford.).

Ptolemaioszok kontra Szeleukidák

A 36-40 versek IV. Antiókhoszra (Epiphánészra) koncentrálnak, aki azzal, hogy megszentségtelenítette a Templomot, és elhelyezett egy pogány bálványt a Szentek Szentjében, kiváltotta a Makkabeus felkelést, aminek eredményeképpen ledobták magukról a Szeleukida Birodalom igáját.

Három évvel a templomgyalázás után az Izraeliták újra felszentelték a Templomot, és ezt az eseményt a mai napig megünneplik Kislév hónap 25-én, ami a Hanuka ünnepe.⁶

Jézus bizalmas záró tanítása

Két századdal később, amikor négy tanítvány a Második Eljöveteléről kérdezte Jézust⁷, bizalmas záró tanításában egy történelmi esemény megismétlődésére utalt, a „pusztító utálatosságra”, mint a végidőkről szóló próféciák kulcsára.⁸ Egy hasonló esemény fogja beindítani azt a három és fél éves kicsúcsosodó időszakot, amit Jézus a „Nagy Nyomorúságnak” nevezett.⁹

A Dániel 11:40-45-ben az ige azzal folytatódik, hogy előremutat az utolsó „északi királyra”, arra a személyre, akit általában Antikrisztusnak nevezünk. Fontos, hogy ez a kiemelkedő vezető, úgy tűnik, az előtte részletezett „északi királyok” családi vonalának utolsó tagja.

Úgy látszik, ha az egész fejezetet egybefüggő egésznek vesszük, hogy a végső világvezető inkább ebből a régióból fog felemelkedni, ami a Szeleukida Birodalmat foglalta magába, mintsem a nyugati régiókból, ahogy általában gondolni szokták.

„Az asszírus”

Egy provokatív tény, hogy Mikeás próféta úgy nevezi ezt a végső hódítót, hogy „az asszírus”:

És ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút. És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az ő kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljő és a mi határunkba lép. - Mikeás 5:5-6

Ésaiás és Ezékiel is ugyanezt a kifejezést alkalmazza.¹⁰

Az asszír birodalom több évszázaddal megelőzte a babiloni birodalmat. Ez a birodalom magában foglalta azt a régiót, amit ma úgy ismerünk, hogy Szíria és Irak.

Az első világdiktátor Nimród volt (akinek a neve azt jelenti, hogy „lázadunk”), aki babiloni központtal uralkodott.¹¹ Érdekes, hogy Mikeás „Nimród földjéről” is beszél a fenti idézetben. Lehet, hogy ez az utolsó diktátor, bizonyos értelemben, a visszatérő Nimród lesz?

Ez talán egy további dimenzióval növeli a Babilon jövője körüli titokzatosságot: vajon csak egy szimbólumként használatos, vagy szó szerint újra kiemelkedő szerepet kap az Eufrátesz folyó partjain?

Ésaiás és Jeremiás világos leírást ad Babilon egyik olyan pusztulásáról, ami még soha nem történt meg – eddig.¹² Úgy tűnik, Zakariásnál van a kulcs.¹³

A következő cikkben tovább fejtegetjük ezeknek az igeszakaszoknak az értelmezési lehetőségeit. Ez a cikk az Antichrist: An Alternate Ending című tanító csomagunkból készült kivonat.

* * *

JEGYZETEK

1. Dániel 9:25; vö. Lukács 19:38-44. Lásd a Daniel's 70 Weeks (Dániel 70 hete) című tanítás csomagunkat, ahol mélyebben tanulmányozzuk ezt a rendkívüli jelentőségű igeszakaszt.
2. Enclyclopaedia Britannica, Vol 4, p. 105.
3. Alexander Roberts, The Ante-Nicene Fathers Vol. VII : Translations of the Writings of the Fathers Down to A.D. 325, ECF 1.7.1.5.0.7, Logos Research Systems, Oak Harbor WA, 1997.
4. Dániel 2:26-45
5. Encyclopaedia Britannica, Vol. 2, p. 699.
6. Erre az Új Testamentum utal: János 10:22
7. Máté 24-től; Márk 13; Lukács 21
8. Máté 24:15
9. Máté 24:21-22 idézet Dániel 12:1-ből
10. Ésaiás 10:5, 24; 14:25; 30:31; Ezékiel 31:3-tól
11. 1 Mózes 10:8-10
12. Ésaiás 13, 14; Jeremiás 50, 51
13. Zakariás 5:5-11

~ ~ ~

Hamarosan folytatom, a második rész lefordításával. O.Gy.

Járj Istennel!

"És ki-ki arcainak irányában járt; ahova a szellem menni akart, mentek, nem fordultak meg jártukban."

Ezékiel könyvében látjuk az Isten trónja körül tartózkodó lények, a Kérubok viselkedését. (Ezékiel 1:12 - a Kecskeméthy fordításból idéztem.) Mindegyik arra ment, ahova a szellem menni akart.

Vajon nekünk van lehetőségünk ilyen életformára? Talán valamennyire eljutottunk már erre, hogy a Szent Szellem vezetésében éljük az életünket, mégis van még mit tanulnunk.

Énókh egy örök példa a Biblia nyitó oldalain: "És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé." (1Móz 5:24) Énókh az Istennel járása miatt elsőként részesült az elragadtatásban. Noé, aki istenfélő életével váltotta ki Isten tetszését kortársai között, Isten útmutatása szerint a bárkában volt jókor jó helyen - azért, mert Istennel járt: "Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé." (1Móz 6:9) Az erkölcsi döntéseivel is Istennel járt, és később láthatjuk, hogy fizikailag is ott volt, ahová Isten vezette: bárkát épített és bement abba a családjával együtt. Tényleg Istennel járt.

Tegnap a gyülekezet összejövetelén arról beszéltem, hogy "Járj Istennel!" és Jézust említettem egyik példának, a jeruzsálemi ünnepre való felmenetelét. Itt is szeretném végignézni ezt a helyzetet, és még más példát is fel fogok hozni Jézus életéből:

"És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék. Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne. Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be. Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában. A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon. [...] Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala." (János 7:1-14)

Ha Jézus részéről ez csak egy taktika lett volna arra, hogy ne tudja meg róla a "titkosszolgálat" hogy éppen hol jár, akkor bolondság lett volna nyilvánosan tanítania az ünnepen. Tehát itt többről van szó, mint emberi taktikázásról. Jézus mindent úgy cselekedett, ahogy az Atya mutatta neki. (lásd János 8:28; 12:49-50; 14:10)

Ezt láthatjuk, amikor Lázárt nem akarta meggyógyítani, mert tudta hogy fel fogja támasztani! (lásd János 11) Amikor meghallotta a hírt, hogy Lázár beteg, szándékosan ottmaradt, ahol volt. Majd amikor meghalt Lázár (ezt csak Istentől tudhatta), akkor elindult, hogy feltámassza. Nagyon fontos, hogy ezekre a különleges eseményekre ne csak úgy nézzünk, mint Jézus csodálatos és különleges képességére, amik messiási mivoltát bizonyítják - noha ez is igaz természetesen. De ennél többről van szó: mi Jézus Krisztusban vagyunk! Ezért minket is meg akar tanítani erre az életformára, hogy Isten vezetésében, Istennel járva éljük az életünket! Ruth elkötelezettsége Naomi felé így szólt: "Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem." (Ruth 1:16) Ez legyen az imádságunk nekünk is: ahol Jézus van, ott legyünk mi is. Természetesen Ő most a mennyben van testben, de elküldte a Szellemét, és vezet! (Róma 8:14) Mi pedig Krisztus Teste vagyunk itt a földön, hogy azt cselekedjük, amit Ő akar!

Járjunk Istennel, ami elsősorban azt jelenti, hogy az Ő tetszésére élünk, jó motivációk szerint döntünk, a Szellem gyümölcsében járunk (szeretetben, örömben , békességben, hosszútűrésben, stb. lásd Gal 5:22) de ugyanúgy igaz az is, hogy legyünk ott, ahol lennünk kell, ahová az Úr akar vinni minket. A két igazság kombinációjára jól mutat rá az, amikor Jézust királlyá akarták választani: itt az Istennel járása abban is megmutatkozott, hogy Istennek tetsző döntést is hozott, azzal, hogy nem fogadta el a királlyá választást, másrészt fizikálisan is megmutatkozott ez: elment onnan. (lásd: János 6) Hogy ez mennyire Istennel járás volt (nem csupán menekülés egy helyzet elől) azt a történet folytatása mutatja: miután a hegyre félrevonult imádkozni, a tengeren járva közelítette meg a tanítványai hajóját! Ha Istennel jársz, akkor neked is lehetővé teszi a lehetetlent, hogy az Ő céljai érvényesüljenek az életedben. Ez volt Ábrahámmal is: kihívta egy helyről, fizikálisan, földrajzilag - és mivel Ábrahám hittel engedelmeskedett Istennek, ezért lehetővé tette számára a lehetetlent: a meddő Sárának gyermeke született, és lehetővé vált, hogy a tőlük származó nép birtokba vegye az ígéret földjét.

Járj Istennel! Légy ott, ahol lenned kell, dönts úgy, ahogy Isten tetszésére döntened kell, tedd azt, amit Isten aktuális akarata szerint tenned kell. Erre tanította Isten népét a pusztában a felhőoszlop és a tűzoszlop. Amikor felemelkedett, el kellett indulni a népnek. Ahová ment, arra kellett menniük. Ahol megnyugodott, ott kellett letáborozniuk. Emlékezzünk: "ahová te mész, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg..."

Isten vezet, ehhez nem fér semmi kétség. Tanulj meg Istennek tetsző döntéseket hozni, amit az Ő igéjéből tanulhatsz meg, készülj fel arra, hogy minél több jó munkát, jó cselekedetet végrehajts az Ő akaratából (2Tim 3:15-17), és figyelj a benned élő Szent Szellemre, mert Ő indít, vezet, és tanulj meg engedni Neki. Akkor is, ha szokatlan helyre visz, és akkor is, ha megáll egy helyen, és nem megy tovább...

Pálék a missziós útjuk során a Szent Szellem indítása szerint elkezdték körbejárni azt a földrajzi helyet, ami előttük volt. De amikor egy alkalommal Ázsia tartományába akartak menni, a Szent Szellem nem engedte őket. Majd másnap reggelre egy álomból kiderült, hová akarta vinni őket az Úr: Troásba (lásd ApCsel 16:6-10) Légy ott, ahol lenned kell! Járj Istennel, az Ő vezetése szerint! Légy hűséges azon, amit mondott neked, és a részleteket meg fogja mutatni a kellő időben! Ha pedig lehetetlennek tűnik valahová eljutni, Ő gondoskodni fog róla, hogy ott legyél, ahol látni akar - Filep evangélista így jutott el a Gázába vezető útról Azótusba: elragadta őt az Úr Szelleme, és letette ott. (ApCsel 8)

Sok tanulság van még erről Isten Igéjében, Illés próféta és mások élete is erről szól: légy ott, ahová az Úr visz, az Úr küld, az Úr vezet. Ha igazán elkötelezett vagy az Úrnak a szívedben, könnyen észre fogod venni a Szent Szellem indítását, mert Ő számítani tud rád, és elvisz oda, ahol lenned kell, megáld ott, ahol eltervezte, és használni fog, ahol szolgálnod kell.

Az Ószövetség és Újszövetség problémája a keresztények között

Minden gyerek azt tanulja az iskolában irodalomból, hogy a Biblia két részből áll: az Ószövetségből és az Újszövetségből. Azt tanulja minden keresztény is a gyülekezete Bibliaiskoláján, vagy bármilyen hasonló környezetben, hogy a Biblia első nagyobbik fele az Ószövetség, a második rövidebb az Újszövetség.

Az irodalomtanárok még meg is érthetőek, hiszen a Biblia irodalmi műként így van hagyományosan számontartva. A keresztény vezetők, tanítók tevékenysége viszont már elég felületes, ha ezt  az alaptételt nem korrigálják időben a friss tanítványok előtt.

Mert honnan is származik ez a két elnevezés? Ha irodalmi műként nézzük a Szentírást, akkor természetesen a hagyományos felirat, avagy alcím mondja ezt a Biblia elején és a Malakiás könyve után. De ha hívőként nézzük, akik tudjuk, hogy az Istentől ihletett Írás nem tartalmazza eredetileg ezeket a címeket, beosztásokat, sőt fejezetszámokat és igeversszámozást sem, akkor magában Isten Igéjében fogjuk keresni a választ. A Szentírásban az "ó szövetség" elnevezés Páltól származik, aki ezt tanítja:

"De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el" (2 Kor 3:14) 

És egyedül csak itt olvassuk így szó szerint ezt, hogy "ószövetség". A Zsidókhoz írt levél is magyarázza a két szövetség közötti különbséget, amikor Jeremiás próféciájának a beteljesedéséről szól, hogy Isten az "első szövetség" helyett egy új szövetséget köt a népével:

" Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez." (Zsid 8:13)  

Ez igaz, viszont ennek az egy igeversnek a felületes értelmezése és felelőtlen alkalmazása nagy tévedésekhez vezet. Ugyanis minden ilyen helyzetben az ó szövetség nem mást jelent, mint a Mózes által kötött szövetség kereteit, feltételrendszerét. Arról szól, hogy nem azok szerint a szabályok szerint kell már Istenhez közeledni, mint ahogy azt a mózesi szövetségben megszabta Isten, hanem aszerint, ahogy Jézus által adta meg az Atya mindazok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban, az Isten Fiában.

Éppen ezért, én az "Ószövetség" feliratot le is venném a Bibliám elejéről, nehogy megtévessze a felületes vagy még tájékozatlan olvasót. Ugyanis Ádámnál és Évánál nem a Pál és a Zsidókhoz írt levél által emlegetett "ószövetségről" van szó, sem Noénál, sem Ábrahámnál, sem a pátriarkáknál. De ha jobban megnézzük, a hit hősei, Dávid, és a többiek, szintén túlmutatnak a Mózes által szabott kereteken. Nem is beszélve a próféták írásairól, akik a Messiásról, és a Hozzá kötődő dolgokról, Isten országáról írnak bővebben. De nem csak a jövőre vonatkozó vagy az azóta beteljesedett dolgok számítanak. Például az Ezékiel által látott Kérubok sem az "ó szövetség" keretein belül szolgáltak, és még sorolhatnánk azokat a dolgokat, amik ilyenekről szólnak.

De miért is részletezem ezt? Azért, mert keresztények között sajnos erős tendencia, hogy ha nem az "új szövetség" könyveiből hallanak valami idézetet, hogy arra azt mondják, hogy "az csak ószövetség" és feltétlenül hallani akarják, hogy az újszövetségi könyvekben mi van arról írva, mert "az a biztos"... Ez felületes. Vannak olyan dolgok, amik például a Dániel könyvében meg vannak prófétálva, de az újszövetségi könyvek egy szót sem szólnak róla. Vannak olyan dolgok, amiket a Teremtés könyve (az "1Mózes") részletesen leír számunkra, amiről az újszövetség nem is beszél különösebben - attól az még nem fontos tudnivaló? Dehogynem.

Sajnos a keresztények gyakran legyintenek (legalábbis magukban) ha az "ószövetség" könyveiből szól valamilyen tanítás. Talán félnek attól, hogy valami "nem szellemi" vagy a törvény igája alá szorító tanítás fog elhangzani. Nem kell félni ettől. Tudjuk, hogy Jézus Krisztusban vagyunk, nem a törvény szerint kell közelednünk Istenhez, hanem kegyelemből, hit által - és ez pont elég ilyenkor. (Sokszor pont az ilyen szemléletű keresztények vannak tömegesen ószövetségi, tehát mózesi törvények igája alatt félelemben tartva... - lásd pl. a tizeddel kapcsolatos torz látások.) Nekünk a teljes Szentírás minden részéből tanulnunk kell, hogy építse a hitünket, és Isten embereiként minden jó munkára fel legyünk készülve. (Lásd 2Tim 3:16-17) (Vajon kell-e a hangsúlyoznom, hogy ha ezt nem vesszük komolyan, akkor nem fogjuk tudni Istent szolgálni az Ő akarata szerint... Mivel nem leszünk minden jó munkára felkészítve!)

Ami még veszélyesebb ebben a szemléletben, az az, ahogyan a magát kereszténynek mondó magyarság is szokott néha erről nyilatkozni. Egyszer azt hallottam egy televíziós beszélgetésben, ahol a Szentírás is meg a zsidóság is meg volt említve (a "keresztény magyarok" mellett), hogy "Nekünk mi közünk az ő útjukhoz? Ez (t.i. Jézus Krisztus és a kereszténység) a mi utunk, az pedig (a Szentírás úgymond ószövetségi része) az ő útjuk."

De ez nem igaz. Jézus ezt mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (János 14:6) Márpedig Jézus éppen hogy az ószövetség alatt született próféciák beteljesedéseként jött el.

És hogy még világosabb legyen, az a Pál apostol, aki a nemzetek apostolaként ismert, így ír ugyanerről: 

"Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához" (Efézusbeliekhez írt levél 2:11-18)

Jézus által van menetelünk az Atyához - a zsidóságnak is és a zsidóságon kívüli minden nemzetnek, egyaránt. Bizony, egy utunk van. Az "Ószövetség" könyvei pedig nem csak a zsidók ószövetsége, hanem Isten kinyilatkoztatott igazsága, amit eleinte valóban csak a zsidók ismertek (meg azok a nemzetekbeli emberek, akik erre nyitottak voltak), most viszont Jézus Krisztus által Isten kinyilatkoztatásainak a teljes tárháza a rendelkezésünkre áll. Nekünk nincs külön utunk. Isten adott egyetlen utat és egyetlen Bibliát mindenkinek. Egyetlen megváltó van, az a Jézus, aki zsidóként született, zsidóként halt meg, és a feltámadása után is zsidóként tartják számon még a mennyben is! János azt látta és hallotta Isten trónjánál, hogy Isten hét pecséttel lezárt könyvtekercsét senki nem volt méltó megnyitni - de akkor jött valaki:

"És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből..." (Jelenések 5:5-9)

Az Isten Báránya, a világ megváltója úgy volt nevezve a győzelme, feltámadása után a mennyben, amikor átvette a hétpecsétes könyvet és elfoglalta a helyét Isten trónjánál, hogy "a Júda nemzetségéből való oroszlán". A Júda nemzetségéből való azt jelenti: zsidó.

Persze sokaknak ma már ez a szó nem csupán egy nemzetiséget jelent, hanem sok rossz gondolat fűződik  hozzá reflexszerűen. De Istennél ez nem így van, főleg nem Jézus Krisztus esetében. Nincs tehát külön utunk, és nincs más Istenünk. Ugyanaz az Istenünk, aki Jézus Krisztus Atyja, és aki nekik Jahve, aki szövetséget kötött Mózes által a zsidó néppel. Egyébként a közeljövőben (1-2 éven belül?) látni fogjuk, mennyire komolyan gondolta azt a szövetséget is Isten. Amikor a "Góg és Magóg" prófécia beteljesedik (ami az elsősorban az oroszok és az irániak összefogásával induló támadás lesz Izrael ellen), akkor Isten döbbenetes módon fog győzelmet szerezni a népének, a saját beavatkozása által, és megismerteti magát mind a zsidók, mind a nemzetek (pogányok) előtt: "És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben!" (Ennek a részleteit lásd Ezékiel könyvének 38. és 39. fejezetében) Isten továbbra is ott van az Ő népe, Izrael között, és szent!

Sok dolog van, amit még jobban meg kell ismernünk a teljes Szentírásból - ami túlmutat a mózesi "ó szövetségen", noha nem az újszövetség könyvei között van, de sajnos sokszor lepel van a mi szemeink előtt is ezekre nézve. Ne legyen ez így tovább! Nem tudjuk miről maradunk le és miből maradunk ki, ha nem leszünk nyitottak a teljes Szentírás kincseire, az elejétől a végéig. Azt remélem, hogy ezáltal is jobban kedvet csináltam a Biblia tanulmányozásához, hogy a hitünk és az egész életünk olyanná épüljön, amilyennek Ő igazán látni szeretné.

A Szent Szellem vezetése

Hogy lehet, hogy ha Jézus "juhainak" biztosítva van, hogy hallják az Ő szavát, hogy sokszor mégis kérdéses, hogy Isten akaratát tesszük-e?

Hogyan lehet "rosszul hallani", vagy esetleg meg sem hallani, amit Ő mond?

A válasz abban rejlik, hogy Isten aktuális akarata számunkra nem csak abból tudható meg, hogy kapunk egy kijelentést... Ha csak erre támaszkodnánk, akkor nem lennénk többek egy robotnál, vagy egy számítógépes programnál, ahol a programozó vagy a felhasználó adhat utasításokat, és a program annyit tesz, amennyit épp mondanak neki.

Az Úr vezetése több, mint egy kezdetleges programozás "IGEN" és "NEM" parancsokkal. Ennél több. Amikor azt mondom, hogy ennél több, akkor természetesen ebbe beleértem, hogy ez is - az Úr igenis szól, igenis ad egyszerű utasításokat is, de ha csak erre támaszkodunk, sokszor el fogjuk véteni az Úr akaratát - és ezt az Úr sok esetben direkt hagyni is fogja...

A Szent Szellem nem csak szól, hanem gyümölcsöt is terem bennünk. A szeretet, öröm, békesség, stb. felsorolása nem csupán keresztény életszabályokat jelent, hanem a Szent Szellemre való nyitottságunk, a neki való engedésünk következményeit, gyümölcsét is. Ha a folyamatosan bennünk élő Szent Szellemre figyelve élünk, akkor magától értetődő következmények lesznek bennünk bizonyos alap "működési" módok (ha már a programokról van szó). És a programozónk is többet akar mint külső parancsokat... Bennünk akar élni.

Ha hisszük, hogy Jézus bennünk él, akkor a pásztorlása, vezetése nem csak parancsszavakból fog állni, hanem egyszerűen Ő maga fog élni, gondolkodni, viselkedni, reagálni bennünk. A természetünket átveszi az Ő természete. Ez az Ő célja, és ezt nem fogja feladni akkor sem, ha mi csak utasításokra várunk. Arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy ne csak utasításokra várjunk, hanem a Vele való személyes közösségből adódóan bennünk felfakadó új természet bontakozzon ki, úgy is mondhatnám, hogy "magától". ("Magától terem a föld")

Ha Jézus él bennünk, akkor hasonló gondolkodás és döntéshozás fog működni bennünk, mint Jézusban:

• Egyrészt mindig figyelt az Atya hangjára;
• Mindig tudta és szem előtt tartotta a küldetését (ha csak az Atya aktuális szava számított volna, akkor erre semmi szükség nem lett volna) - sőt szem előtt tartotta küldetése korlátait is;
• A legnagyobb szeretet élt benne, a legszínesebb és legmélyebb változatban: irgalmassággal, könyörületességgel, ami az aktuális helyzetekre, az emberek szükségeire való reagálásban nyilvánult meg, a legnagyobb csodáinál is (de erre tanította tanítványait is általánosságban);
• nem tagadta saját fizikai szükségeit sem (a híres János 4 beszélgetése azzal indult, hogy elfáradva leült a kúthoz; a kereszten felkiáltott, hogy "szomjazom" és ezzel is betöltött egy próféciát, stb).;

Számunkra ez a következőket jelenti:

• Mindig figyeljünk az Úr hangjára, Jézus pásztori vezetésére
• Mindig tartsuk szem előtt a küldetésünket, ne hanyagoljuk el, de ne is lépjük túl
• A szeretet leggazdagabb mélységeit tápláljuk magunkban a Szent Szellem által, az Istennel való egyre mélyülő kapcsolat által; ezáltal külön vezetés, kijelentés nélkül is észre fogjuk venni és meg tudjuk cselekedni Isten sok-sok aktuális akaratát. Hadd formáljon át Isten képmására, aki maga a szeretet.
• Ne tagadjuk saját fizikai szükségleteinket sem, noha szellemi emberek vagyunk, és nem a test vezet bennünket; de ez mégsem jelenti azt, hogy nem létezne testünk, vagy nem Istentől kaptuk volna ezt a templomot, amit ápolnunk kell épp az Ő tisztelete miatt, hogy eszközként használhassa minden jó cselekedetre, minden aktuális akaratának a megtételére.

Gyülekezet-szülés

A gyülekezetplántálás nem túl szimpatikus szó nekem. Ezt Pál korinthusi leveléből használták fel helytelenül - ott Pál új életet plántált azokban az emberekben, amit Apollós öntözött. Nem új helyi közösségeket indított "plántálás" címszó alatt. Akkor már inkább szült.

Igaz, itt is inkább azt kell mondanunk, hogy az egyes hívők szellemi újjászületését, kiformálódását segítette elő szolgálatkészségével, szeretetével, türelmével. (Lásd Galata lev.) Viszont ez a gyülekezet-szülés gondolat megfogott.

Ha az "új kezdetek" szemlélete során a munkálkodásunkból új helyi gyülekezetek lesznek, azoknak a jellegét több dolog is meg fogja határozni. Én nem azt képzelem, hogy az lenne a célunk és feladatunk, hogy ugyanolyan kis gyülekezetek szülessenek, amilyenek mi vagyunk most, vagy amilyenek akkor leszünk.

Vegyük csak egy gyermek születését. Nem mindegyik "kiköpött apja"! Egy gyermek karakterét, külső-belső tulajdonságait, hajlamait és egyéniségét nem csak az apától örökölt gének határozzák meg, hanem az anyáé is. Most különösebb teologizálás nélkül: természetesen tudom, hogy Isten az Atyánk, és anyai szerepben csak a mennyei Jeruzsálemet említi a Szentírás (ld. Zsid lev.), de emellett az igazság mellett, szemlélhetjük ezt másként is.

Ha egy új környezetben "születik" egy új gyülekezet, akkor annak a jellegét nem csak a "megtermékenyítő" gyülekezet fogja meghatározni. Ha ez így lenne, akkor az inkább klónozás és valamiféle illegális génmanipulálás lenne, szellemileg is. Nincs szükség ilyen manipulációra, hogy mindenképpen a saját képmásunkat lássuk abban az új gyülekezetben - amelyet persze teljes joggal mondhatunk "sajátunknak", mint ahogy egy apa is a sajátjának mondja a gyermekét. De egy értelmes apa figyelve követi nyomon a saját gyermeke egyéni kifejlődését, aki az anyja génjeit is épp úgy hordozza...

És itt jön az, amit fontosnak tartok hangsúlyozni: az adott környezet - akár az új település, akár csupán  egy kulturálisan eltérő környezet - ugyanúgy meg fogja határozni az adott új gyülekezet jellegét, mint mi, akik "megalapítjuk" azt.

Ez nem azt jelenti, hogy a bűnökben, vagy bármilyen evilági szellemi örökség terén kellene hasonlítania a környezetére. Noha a helyi speciális bűnök is meg fogják határozni, milyen lesz az új gyülekezet! Csak éppen, ha egészséges a "gyerek", akkor pont úgy, hogy ellenhatást vált ki benne! A helyi bűnök között született helyi gyülekezet sokkal ellenállóbb, sokkal immunisabb lesz ezekre a helyi "specialitásokra", mint esetleg más gyülekezetek, akár a mi jelenlegi közösségünk - mivel tudatosabban is fogja kezelni ezeket. És talán már  mi is kevesebb hibánkat fogjuk látni visszaköszönni bennük majdan... Ehhez persze az is kell, hogy a kellő időben, fokozatosan, mint bölcs szülők, kezdjük önállónak kezelni, elengedni a kezét és hagyni felnőni - továbbra is szeretve és törődve vele, tanítva de szabadon hagyva, hadd fussa a maga pályáját, hadd legyen önmaga.

De ehhez hinni kell abban, hogy minden helyi gyülekezetnek önmagának kell lennie, egyedinek, természetesen az Úrban.

Szervezetté válni

Nekem mindig is negatívat jelentett a "szervezet" szó. Mindig valami intézményesedett dologra gondoltam, ami megöli az igazi életet, és a hivatalosság átveszi a közvetlenség, a barátság, szabadság helyét.

De felfigyeltem arra, amit az angol nyelv segítségével szoktak a legjobban érzékeltetni: hogy mi a különbség az "organization" és az "organism" között: az egyik egy szervezett embercsoport, akik valamilyen céllal együttműködnek, a másik egy élő organizmus, ami szintén szervezetet jelent, úgy mint valakinek a teste, az egész élő szervezete.

Vajon baj-e ha szervezett csapattá válunk? Semmiképp sem, hiszen egy élő szervezet is nagyon jól "szervezett"! És nem véletlen a szójáték... Krisztus Teste egy Szervezet. Élő, együttműködő tagokból, testrészekből áll, és szervezett irányítás alatt működik. Tehát minden szempontból szervezet, tulajdonképpen a legjobb példája a kétféle "szervezet" együttes megvalósulásának.

Gondoljunk csak bele: maga a család, egy házaspár, vajon nem szervezet? Sőt, úgy is szoktuk nevezni, hogy "a házasság intézménye". Annak is van vezetője, kettejük közül a férfi, aki viszont alá van vetve Krisztus vezetésének. És ez így van jól. Úgy van jól, ha a család élete szervezetten folyik. Amit elsősorban a szeretet irányít, és a közös célkitűzések, tervek, álmok. És sok ilyen kis szervezet van (kisebb-nagyobb, sőt egészen nagyok is...)

Nem azzal van a baj, ha szervezetté, vagy akár intézménnyé válik egy élő gyülekezet. A baj azzal van, ha az  abban rejlő jó lehetőségek mellett, nem számolnak a szervezetté válás veszélyeivel.

A szervezetek (mindkét értelemben) akkor válnak halottá, ha nincs táplálva, támogatva bennük az élet és az egészség. Jézus azt üzente az egyik ázsiai gyülekezetnek, hogy "Az a neved hogy élsz, pedig halott vagy." Majd a kezdeti cselekedetekre hívja fel a figyelmüket. (Jelenések 3:1-6) Ha szervezetté válunk, akkor azt azért tesszük, mert a kezdeti cselekedeteket jónak láttuk, és ezt szeretnénk állandósítani. De ha alábbhagy a  kezdeti cselekvés, bármilyen okból, és megmarad a szervezet, akkor valóban csak egy teher a szervezeti lét. 

Minden egészséges szervezet fejlődik. Egyre több dologra képes, egyre ügyesebben, egyre fejlettebben, egyre edzettebben és erősebben. A gyermekkorban megtanult dolgok rutinná válnak, a kezdetben ismeretlen vagy távolinak tűnő dolgok pedig aktuális kihívássá.

Baj lenne, ha egy gyülekezet csak a régen betanult rutinokból próbálna élni. Az előttünk álló új kihívások a felnőttségünk felelősségét is jelentik. Az előbb azt írtam, hogy az egészséges szervezet fejlődik. De az egészséges emberek házasságot is kötnek (egy férfi és egy nő, csak az egyértelműség kedvéért), és szaporodnak. Hogyan alkalmazható ez a gyülekezetre, Krisztus Testére? 

Úgy, ahogy a Biblia alkalmazza: "Mert férjed a te Teremtőd..." Ő tesz bennünket termékennyé, alkalmassá a "szülésre", szaporodásra. Azt is ígéretként olvassuk, hogy "Arra nézve is kérni hagyom magamat...: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel". (lásd: Ezékiel 36:37) 

Isten ránk akar bízni embereket, és azt várja tőlünk, hogy ha már nem gyermekségben élünk, hogy vállaljunk "családalapítást", azaz emberekről való gondviselést. Azt várja tőlünk, hogy jó értelemben véve, váljunk szervezetté - "jól szervezetté" és egy élő, minden ponton együttműködő, folyamatosan fejlődő és erősödő szervezetté. Hiszen a családba érkező új életeknek egy biztonságos otthon kell.

Isten bennünk akar lakozni, és közöttünk akar járni. Isten életeket akar teremteni közöttünk, és ezeket táplálni, éltetni, erősíteni akarja. Ez a jelenlét, és a Szent Szellemnek ez a munkálkodása lehetetlenség volna állandó imádkozás, közösségi szellemi események nélkül. Jézus erre tanít, az apostolok is erre tanítanak: "szüntelen imádkozzatok"... "Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által"... "Foglalatosak valának ... a könyörgésekben" Mert arra nézve is kérni hagyja magát Isten, hogy megsokasítson minket, mint a nyájat - emberekkel!

_

Árvízhelyzet

Segítség ahhoz, hogy az Úr szemével lássuk a jelent és a jövőt

Az árvíznek most már vissza kell vonulnia. Itt az ideje. Noha, volt olyan ember, akinek hónapokig kellett kibírnia egy hajón az árvíz miatt - csak a családja és az élelem volt vele, semmi mást nem tudott kimenekíteni a víz elől. Emellett egy csomó állattal volt együtt, és el kellett viselnie a szagukat, a víz folytonos hullámzását, rengését, a szűkölködést. Miután vége volt, egy új életet kellett kezdenie...

Igen, Noé volt ez az ember. Ő és családja voltak kizárólag a túlélői annak az árvíznek, a nagy özönvíznek. Nem sok vigaszuk volt, mert az egész emberi társadalom elpusztult. És nekik is mindenük odaveszett.

De Noé nem zúgolódott emiatt Istennél. Az első dolga az volt, miután kijöhettek a bárkából, hogy hálából oltárt épített Istennek. Kifejezte az elkötelezettségét a Teremtő iránt, elismerve, hogy jogosan tartott ítéletet, és jogosan várja el a földön az emberektől, hogy egyedül őt tiszteljék. Tudom, sokaknak rendkívül nehéz most a helyzetük, és sokaknak nem vigasz ez a történet. Őszintén szólva, én is látom, hogy nem sok vigasz van ebben, hanem  inkább tanulság. Noé nem érdemelte ki, hogy baja essék, hogy odavesszen amije addig volt - szántóföld vagy nyájak, sátor és bármi más... De új életet kezdett, Isten segítségével. Neki is az volt a felelőssége, mint most az embereknek, hogy átgondolják: mik azok a dolgok, amik a társadalom életében Isten ítéletét váltják ki, és  hogy tegyenek ellene.

De mit tehet egy ártatlan ember mások bűneivel? Az első az, hogy imádkozik. Az Úr Jézus által tanított imádság egyre nagyobb értelmet nyer: "...szenteltessék meg a te neved..." Igen, az embereknek meg kell tanulniuk a templomon kívül is, gyülekezeten kívül is, a hétköznapokban is tisztelettel beszélni és gondolkodni Istenről. "...miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." Ez a gondolat semmi helyet nem hagy a gyűlöletnek... Sem a szlovákok iránt, sem a cigányság iránt. A megbocsátás természetesen nem azt jelenti, hogy akik vétkeztek ellenünk, azoknak a vétkét jónak mondanánk. Nevezzük bűnnek a bűnt, és várjuk el, hogy megbánják; de tudnunk kell azt is, hogy Isten elvárása pedig az emberek közötti kölcsönös tisztelet és felebaráti szeretet helyreállása - ez az elvárása felénk, mind a sértettek, mind a sértők felé. Ehhez pedig először meg kell bocsátanunk. Mert akkor lehetőség lesz rá, hogy Isten szeretete és igazsága legyen a mérce a viszony helyreállításában.

És azt gondolom, ha az ember őszintén végig imádkozza a Mi Atyánk kezdetű imádságot, akkor könnyen rádöbben olyan dolgokra a szívében, a gondolataiban, amik már régóta várattak arra, hogy Isten előtt rendezze, Istennek való tetszés kedvéért megtegye. Tudom, hogy vannak családok, ahol a ház bálványaitól sürgősen meg kell szabadulni. Újat kell kezdeni - ezek nélkül, csak az élő, igaz Istent tisztelve és segítségül hívva. Ha ezt megtettük, imádkozzunk embertársaink feleszméléséért is - hogy amikor elvonul az árvíz, akkor már tiszta szívvel, megtisztult lelkülettel kezdjünk új életet, Isten segítségével. És imádkozzunk, hogy az Úr segítsen a helyreállításban, a családok és települések állapotának a rendeződésében.

Talán távolinak tűnt eddig ez a gondolat, de az igazság az, hogy Isten azért is engedte ezt az árvizet, hogy az emberek végre őszintén Hozzá forduljanak. A Teremtő nem perelni akar, hanem kegyelmet adni, és ha a nép közeledik Őhozzá, Ő is közeledni fog hozzánk. És meg fogja mutatni, hogy nem állítólagos védőszentekre van szüksége az embereknek, hanem Isten jelenlétére az életükben, aki minden helyen, ahol Őt tisztelik, erős várunk és oltalmunk. Azoknak, akik ezt mondják a szívükben: "Mi köze Istennek az életünkhöz? Hagyjon békében bennünket..." - azoknak tudomásul kell venniük, hogy Isten az élet forrása. Az hogy lélegzet lehet a szánkban, nap mint nap, egyedül Isten teremtő munkájának és mindennapi kegyelmének köszönhető. Az, hogy van hol élnünk ezen a földön, Isten kegyelme. Nagyon is sok köze van az életünkhöz - tőle kaptuk, minden lehetőséggel és áldással együtt. Amit pedig elődeink elrontottak, eltékozoltak, azt mi ne fokozzuk zúgolódásunkkal, Isten elküldésével. Térjünk vissza Őhozzá, és Ő is vissza fog térni Hozzánk. Mert Övé az ország, a hatalom és a dicsőség, örökké.

Akik pedig nem részesültek közvetlenül, személyesen az árvíz csapásaiból, azokat hálaadásra hívom fel; valamint arra, hogy ami rajtunk áll, tegyük meg embertársainkért. Ez az árvíz mindannyiunk árvize, akár elöntötte a házunkat, akár nem. Mindannyiunké a gazdaságra való hatása miatt is, de főleg azért, mert egy országban élünk, együtt szenvedünk és sírunk ha baj ér minket, és együtt örülünk majd, amikor felsóhajthatunk végre, és Isten jóakarata köszönt ránk.

A Naprendszer nem is annyira nyugodt hely

"Ismét eltalálta egy kisbolygó vagy üstökösmag a Naprendszer legnagyobb bolygóját. A becsapódó test feltehetőleg néhány száz méter átmérőjű lehetett. 1994-ben és 2009-ben is volt ilyen esemény. A Jupiter "bombázásai" arra utalnak, hogy a Naprendszer nem is annyira nyugodt hely, mint ahogy eddig gondoltuk."

Ezt a cikket is az origo-n találtam (az egész itt olvasható, videofelvéltellel a becsapódásról). Csak azért érdekes, mert ahogy előző cikkemben is jeleztem, ez is utal a Jelenések könyvének olyan eseményeire, amik így már nem is olyan valószínűtlenek. János beszámolója szerint, lesz olyan is, hogy egy nagy méretű "égő hegy" fog belezuhanni valamelyik tengerbe. Ezt megelőzi egy olyan esemény, amit úgy olvasunk a Bibliában, hogy "vérrel elegyített" jégeső és tűz - amit a szóhasználat alapján sokan egyértelműen meteorzápornak szoktak értelmezni (mivel az eredetileg használt görög szó sem "jégnek" nevezi). Majd a meteorzápor/jégeső (?) és a "nagy hegy" földrezuhanása után, egy "nagy csillag" becsapódására kell számítanunk, ami szintén "égő fáklyához" fog hasonlítani. (Mindezekhez lásd: Jelenések könyve 8. rész.) 

Nos, ha csak a Jelenések könyvét olvassuk, akkor is megállapíthatjuk, amit a fent említett cikk állít: a Naprendszer tényleg nem annyira nyugodt hely! És ezt Isten kijelentette nekünk az Ő Igéjében. Sőt, kifejezetten a földre nézve is elárult erről részleteket. De vajon csak azért tette, hogy féljünk a jövőtől? Nem! Hanem pont azért, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mire számíthatunk, és mi az, ami ránk, a Hozzá tartozókra vár - és ami nem! Nem csak a földre jövő katasztrófákat jelentette ki, hanem a Krisztusban levők oltalmát is. Ha részletesebben tanulmányozzuk a Jelenések könyvét és más hasonló szakaszokat a Szentírásban, láthatjuk, hogy az Isten ellen szerveződő Antikrisztusi birodalomra jutnak majd a legnagyobb csapások. A mostani árvizek és más események, amik nagyon sajnálatosak és szomorúak, sajnos csak az előszelét jelentik a Biblia szerint közelgő eseményeknek. Ezekre néha úgy is szoktak utalni, a Biblia szimbolikus nyelvezetével, hogy a "szülési fájdalmak" a természetben.

Az emberek előtt mindig is két lehetőség volt: szövetség Istennel, vagy lázadás Isten ellen. Ez nem csupán annyit jelent, hogy kereszténység, vagy nem kereszténység. Egyértelmű, hogy az igazi Istenfélelem nem annyiban merül ki, hogy valaki csupán "felveszi" a kereszténységet - bármilyen formában is (tradicionális vagy akár újabb változatban). Isten akarata az, hogy minden ember megtérjen Őhozzá. Egyedül az igaz Istent imádja, és csak a Neki tetsző dolgokat keresse. NE HAJOLJON MEG BÁLVÁNYOK ELŐTT SENKI! Se a magyar korona, se semmi más előtt! A gyilkosságok, házasságtörések, gonoszságok, csalások, lopások is, mind Isten ítéletét váltják ki. Természetesen az adott egyének életében elsősorban, de ahol megrögzül az bűn eltűrése, (és itt nem csak a politikusok korrupciójára gondolok, hanem a széles körben elterjedt paráznaság kultúrájára is, és a többi bűnre) ott az egész környék egyre nagyobb ítélet alá vonja magát. De az is biztos, hogy akik tiszta szívből félik Istent és segítségül hívják őt, azok az ítélet eseményei között is kegyelemben, segítségben részesülnek.

Azzal is számolni kell, az Istenfélő embereknek is, hogy Isten tanítani, vagy figyelmeztetni akarja az embert az adott körülmények között is. Az első fontos tanulság, hogy az embereknek minél hamarabb Istenhez kell kiáltaniuk, amit viszont a Neki tetsző életforma, cselekedetek választásával kell párosítaniuk. Szodoma is sokszor kiáltott már Istenhez, és ezt ki is vizsgálta az Úr, a Biblia beszámolója szerint: "Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom". (1 Mózes 18:20-21)

Ez a felkiáltás persze jelenthette a gonoszságok miatti felkiáltást is, szerintem itt most gyakorlatilag mindegy - a lényeg az, hogy Isten sokszor hallotta, hogy Őt szólítják: márpedig az Úr nevét hiába fel ne vedd... Ezért megvizsgálta Szodoma és Gomora életét, erkölcsi állapotát, az ott élő igaz Istenfélő emberek számát, arányát - és döntött... > 

"És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is" (19:24-25) Ezzel párhuzamosan arról is gondoskodott, hogy az igaz Lót a családjával együtt megmeneküljön a pusztulás elől, noha új életet kellett kezdeniük. (Hasonlóan a Jelenésekben olvasható figyelmeztetéshez: "Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból"  Jelenések 18:4 - ennek is meglesz a jelentősége a maga idejében.) A Szodománál olvasható "tüzes és kénköves eső" vagy más fordításokban egyszerűen "tűz és kénkő" földre bocsátása szintén nagyon hasonlít az említett naprendszeri, illetve a Jelenésekben előrejelzett eseményekhez. 

Szóval a Naprendszer valóban nem is annyira nyugodt hely, de ez a Biblia világos tanítása szerint az emberiség szaporodó bűneinek a következménye, az erkölcsi elhajlásé, amit még a vallásos cselekedetek sem kompenzálnak. Azzal, hogy Istenhez kiáltunk, csak felgyorsítjuk Isten intézkedését - ami a vizsgálattal kezdődik Isten részéről! (Ahogy Szodománál is.)

Jeremiáson keresztül ezt üzeni mindenkinek, aki valamilyen szinten "bölcsnek", tudósnak, tájékozottnak tartja magát; mindenkinek, aki valamilyen hatalommal bír, "erős"; és mindenkinek, akinek van valmilyen vagyona: "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer. 9:23-24)

Rajtunk áll a lehetőség: a kegyelemben részesülünk-e előbb, vagy csak az ítéletben? Isten igéje egyértelmű: Ő az alázatosoknak kegyelmet ad. Ha nem a saját igazunkat akarjuk bizonyítani, hanem elismerjük, hogy vétkeztünk, mi magunk és a nemzetünk, és őszinte hittel segítségül hívjuk, annak a Jézusnak a nevét segítségül hívva, akit maga Isten adott Megmentőül és egyetlen Közbenjáróul, akkor kegyelmet kapunk, és gondoskodni fog arról, hogy megtanuljuk az ő igazságának az útját, és megtapasztaljuk a kegyelmét és segítségét, oltalmát és szeretetét.

Nagy földrengések: tudományos valószínűség és a Jelenések könyve

Egy cikket találtam az origo-n, ahol földrengéssel kapcsolatos kutatások és valószínűségszámítások szerint a következő évtizedekben nagy a valószínűsége, hogy 8-as erősségű földrengés legyen Nyugat-Amerika partjainál, aminek az erőssége az utóbbi időkben Chile környékén történthez hasonlít. (A teljes cikk itt olvasható.)

A cikk szerint 37% eséllyel a következő 50 éven belül várható egy nagyobb, 9-es rengés ugyanott, amitől az érintett területen az épületek többsége lakhatatlanná válna, illetve nagy részük összedőlne. A 9-es földrengés jellemzői nagyban hasonlítanak a Jelenések könyvében található csapásra, amit a "pecsét események" között is leír (lásd: Jelenések 6, ami szerintem egy összefoglaló leírás több később részletezett eseményről), illetve a hét haragpohár kiöntése közül a legutolsó eseményként szerepel. Jelenések 16:17-21:

"A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: "Megtörtént". Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy! A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata borának a poharát. És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt."

Tehát gyakorlatilag az Úr visszajövetele előtt az utolsó jelentős természeti esemény, minden valószínűség szerint, egy a Richter skála szerint minimum 9-10 erősségű földrengés lesz. Egy ilyesmi valószínűségét teszik tudósok valamikor a "közeljövőre", mármint valamikor az előttünk álló néhány évtizeden belülre.

Viszont előtte még több más is lesz, a Jelenések könyve szerint, amik közül szintén nem láttunk még egyet sem. Mit jelent ez számunkra? Csak azt, hogy legyünk készen arra, hogy hirdessük az evangéliumot, hirdessük a Szentírás igazságait az embereknek, hogy amikor megtörténnek az ehhez hasonló dolgok, ne csak kérdések repkedjenek a levegőben, hanem egyértelmű válaszok is - nem csak arról, hogy lesznek természeti katasztrófák, hanem arról is, hogy miért, és hogy milyen reménysége van azoknak, akik Krisztust választják: az üdvösség fizikai oldala, az akkor élőknek az elragadtatása (amit közvetlenül megelőz az addig meghalt Krisztusban élt emberek feltámadása), mert "a veszedelem elől ragadtatik el az igaz" (Ésaiás 57:1). Tehát a harag kiöntése idején már nem leszünk itt, ahogy Pál apostol is tanítja: "Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által". (1Thes 5:9)

Hogyan lehet "igaz" az ember Isten előtt? Nem a saját jótetteink által, ugyanis minden ember vétkezett, ami miatt bűnös emberek vagyunk. Viszont Jézus Krisztus azért halt meg, hogy magára vállalja a bűneink következményét, az ítéletet, és így, akik benne hiszenk, azok ingyen, kegyelemből (nem érdemek alapján) ajándékba kapják azt, hogy Isten igaznak tartja őket - hiszen a bűneik miatt az engesztelés megtörtént Jézus kereszthalálakor. Jézus kiontott vére elegendő volt az egész emberiség bűneinek az eltörlésére. Nem kiérdemelni lehet a bűnbocsánatot, ezzel az Istentől jövő megmentést ("üdvösséget"), hanem csak elfogadni: azaz hinni benne. A BIBLIA SZERINT A HITEDET A SZAVAIDDAL KELL KIFEJEZNI: HA HISZED, HOGY JÉZUS KRISZTUS AZ ISTEN FIA, MONDD EL EZT NEKI OTT AHOL VAGY, ÉS HÍVD SEGÍTSÉGÜL ŐT!

Én, amikor hinni kezdtem Benne, eldöntöttem, hogy elfogadom a megváltást, a kereszthalála miatt kapott bűnbocsánatomat, és azt hogy mostantól Isten gyermeke lehetek. Akkor egyszerűen ezt mondtam neki: Jézus, gyere be a szívembe, adjál nekem egy új életet! Nagyon jó volt megtapasztalni az ő közelségét, akkor is és azóta is, Isten jelenlétével és szeretetével. Ezt te is megteheted a saját szavaiddal. A Biblia azt tanítja, hogy aki az Úrnak, Jézusnak a nevét segítségül hívja, üdvözül. Te se maradj ki! Válaszd Jézus megismerését és tanításainak a követését! Válaszd az Isten közelségében élhető életformát! Válaszd az ingyen bűnbocsánatot, és azt hogy megkapd Isten Szent Szellemét, aki mindenen végigvezet téged, hogy megismerd az Isten által készített életet!

Isten szerette Káint

ISTEN SZERETTE KÁINT

Tanulságok Káin bibliai történetéből

Az alábbiakban röviden leírok néhány tanulságot Káin életéből, amelyeket a Teremtés könyvében végzett tanulmányaim során fedeztem fel. Káin bibliai története itt elolvasható (1Móz 4:1-17)

1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
15. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.
17. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.

A tanulságok:

· Személyes kudarcként élte meg, hogy Ábel és az áldozata el lett fogadva. Nem arról szól a történet, hogy őt elvetette volna Isten, csupán nem őrá és az ő áldozatára tekintett Isten. Káin jót akart cselekedni, Ábel viszont hit által vitt becsesebb áldozatot (ld. Zsid 11). Ezt kellett volna megtudakolnia Káinnak, és elhatároznia, hogy követni fogja öccse példáját. Csak ez valószínűleg nehéz volt neki, hiszen alázattal jár volna...

· Káin emelt fővel járhatott volna – még így is, hogy nem hit által vitt áldozatot! Még így is, hogy Isten aktuálisan nem az ő szolgálatát, istentiszteletét igazolta, igen, még így is emelt fővel járhatott volna! Tanulságos... Az Atya szerette az idősebb fiút is – a tékozló fiú bátyját is – de meg kellett volna tanulnia valamit az öccsétől... Ha te „öccs” vagy, akkor kérlek vedd ezt figyelembe: Isten szereti az idősebb testvéreidet is, ugyanúgy mint téged, még akkor is, hogyha a te „áldozatodon” rajta van Isten pecsétje, az övékről pedig hiányzik ez. Van mit tanulniuk, de Isten ugyanúgy szereti, és személyesen tanítja, tanítani akarja őket. Még ha kifejezetten a hit hiányzik valamelyik területen náluk, akkor is, a jó cselekedetek miatt emelt fővel járhatnak! (Ez az emelt fő nem büszkeséget, vagy pökhendiséget jelent, hanem egy nyugodt lelkiismeretet, a bűntudat és a szégyen hiányát...)

· Isten külön oktatta Káint. Azt akarta elérni, hogy a bűn csapdájába ne essen bele. Noha mindannyian bűnösként születtek, (ahogy Pál is tanítja, „Ádámtól fogva”), Isten külön „tanfolyamot” biztosított a számukra, különösen itt Káin számára, hogy hogyan éljen az ember a lehető legnagyobb függetlenségben a bűntől. Beszélt neki a megelőzésről, illetve annak feltételéről: felismerést adott neki erről, a jó cselekvést nevezte meg az ellenkező lehetőségnek, illetve ha, a jó cselekvés hiánya miatt, a bűn mégis az ajtó előtt leselkedik már, akkor is van még egy lehetőség: uralkodni rajta! Igen, Káinnak megvolt a lehetősége arra, hogy uralkodjon az őt kísértő bűn felett. (Maga Isten szólította fel ennek a lehetőségnek a választására, Ő pedig lehetetlent nem kér.) Lehetősége volt uralkodni a Sátán felett, aki elkezdte már ugyan romboló munkáját Ádámnál és Évánál, de a Sátán nem volt eluralkodva a saját kénye-kedve szerint az emberek felett! Maga Isten sem uralkodói szerepet adott neki, vagy ismert el a bűneset szereplőinek megítélésekor (az első „bírósági tárgyaláson”). Sőt egy megalázó ítélet lett kimondva rá: hasadon csússz, port egyél, és az asszony magva majd a fejedre tapos. Továbbra is lehetőségük, sőt felelősségük volt harcolni a földet megrontó lázadó szellem (bukott angyal) ellen, a lehető legjobban kiszorítva és megalázva őt: engedelmeskedve Istennek, és ellenállva az ördögnek... (Nem akarom jobban kirészletezni, természetesen a megváltás által sokkal nagyobb lehetőségeink vannak, de az ördög térnyerése ma már sokszorosa az akkorihoz képest, az emberiség élete felett. A saját lehetőségeikhez képest nekik is megvolt a lehetőségük az Istennek tetsző élet keresésére és követésére, lásd Énókh, Noé, és bárki más, aki Istenfélő volt.)

· Ha az ember nem hallgat Isten tanácsára, akkor akár a testvérgyilkosságig is el tud menni. Emlékezzünk János tanítására: aki gyűlöli az ő atyjafiát, az mind embergyilkos.

· Káin Isten jelenlétében volt, mielőtt száműzetésbe került. „Elméne az Úr színe elől”, azaz az Ő jelenlétéből. Egy még tűrhető állapotú földön volt, majd egy rosszabb helyre kellett mennie. Ez a föld megművelése szempontjából is különbséget jelentett, de abból a szempontból is, hogy földrajzilag elhagyott egy helyet, amikor kiment az Úr színe elől, és Nód földjére ment. Attól, hogy a bűn behozta a szellemi halált, attól még Isten szerette az embereket, és kereste a közösséget velük (különben nem lett volna lehetősége Énókhnak sem Istennel járni). Igen: Isten szerette Káint, és minden lehetőséget megadott neki is, hogy a bűneit felismerve, Isten szerinti életet kezdjen élni.

· Amikor kimondta rá az ítéletet az Úr, úgy reagált még Káin félelmére (hogy meggyilkolhatják őt), hogy hozott egy külön intézkedést, Káin védelme érdekében: megbélyegezte, és fenyegetésként kihirdette, hogy hétszeres büntetést kap, aki megöli Káint. Vajon megérdemelte ezt? Nem, nem volt mivel. De Isten szerette őt, szerette Káint is, ugyanúgy, mint minden embert.

· Káin félelme nem szűnt meg: ő az első bibliai szereplő, akinél azt olvassuk, hogy várost épített. Természetesen tudjuk, hogy ilyenkor nem a mai városok főbb jellemzőire kell gondolnunk (vezetékes ivóvíz és bevásárlóközpontok), hanem egy falra: városfalra. Ugyanis miután megszületett az első gyermeke (Hánók) akkor építette meg a várost, és rögtön róla nevezte is el. Igen, félt attól, hogy ha őt nem is merik megölni (a hétszeres büntetés miatt), a fiát megölhetik – féltette gyenge, kiszolgáltatottabb gyermekét.(Isten közelsége, a vele való közösség megszünteti a félelmeinket is - mert az Isten szeretet, és a teljes szeretet kiűzi a félelmet... Lásd: 1 János 4)

· Azt is lehet még tudni, hogy ekkor még nem volt halálos ítélet, ami az özönvíz után megváltozott: Noénak azt az új törvényt mondta az Úr, többek között, hogy „aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki” (1Móz 9:6). De ez már egy másik téma...

Káin története számomra Isten csodálatos kegyelmét és apai szeretetét példázza, aki az igazságot és a szeretetet, az emberiség érdekeit és az egyén esendőségét mindig minél inkább igyekszik ötvözni, az Ő tökéletes bölcsessége szerint. Tanuljunk tőle.

A szeretet mindent hisz

A szeretet mindent hisz

„Hinni egymásban” Jelenthet ez valamit nekünk, keresztényeknek? – 1 Kor 13:7

„Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr...”

Az tűnt fel nekem, hogy a szeretetnek ez a négy, egymás után felsorolt tulajdonsága egymással szorosan összefügg, és úgy látszik, így érdemes egymáshoz viszonyulnunk.

Mindent elfedez = ami látható. Ahogy Péter írja: „sok vétket elfedez”; vagy bármilyen külső dolgot. Ez azért is nagyon fontos, hogy „ne a látszat szerint ítéljetek”, ahogy ezt Jézus tanította. Isten sok értékes dolgot rejtett el az emberek belső természetében, a szívében, és ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor könnyen megtéveszthetnek a külső, látható dolgok. Majdnem így járt Sámuel próféta is, amikor az Úr elküldte, hogy Isai fiai közül kenjen valakit királlyá Saul helyett. Amikor az első testvért előhozták, azt gondolta, hogy ez lehet az Úr felkentje, az új király. Szép szál ember volt, de az Úr ezt mondta a prófétának: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1 Sámuel 16:7). Így jártak Dáviddal is, csak fordítva, mert őt elő sem hívták, azt gondolták, hogy ez a gyerek nem fogja érdekelni a prófétát. De a döntő az volt, amit az Úr mondott róla: „... ő az”.

Mindent hisz = a láthatatlant nézi. A hit a reménylett dolgok lényege, és a láthatatlanokról való meggyőződés. Hitben járunk, nem látásban... Természetesen nem keverjük össze az Istenben való hittel, hiszen egyedül Őbenne hiszünk az üdvösségünkre, az Ő szavának hiszünk, amikor az igazságot akarjuk megismerni. De az egymáshoz való viszonyulásunkban is szükséges a hit – pontosan a külső szempontok, a vétkek ellensúlyozására! Ezzel adunk esélyt egymásnak arra, hogy azzá legyen a másik, amivé lehet. Márpedig ha testvérek között vagyunk akkor máris tudhatjuk, mivé lehet a másik: olyanná fog tudni formálódni, mint Krisztus! Benne van Isten Szelleme! Isten eleve a saját képmására teremtette az embert, ezért természetes, hogy azon munkálkodik, hogy Krisztusban ez helyreálljon. Higgyünk benne, és ez legyen a „mindent hisz” alapja az egymáshoz való viszonyulásunkban! Higgyünk a láthatatlan munkában, ami a testvéremben már ott folyik a Szent Szellem által. Természetesen a hitnek cselekedetei is vannak –imádkozzak érte, a hit beszéde legyen a számon – beszéljek arról, amilyenné az Úr Szelleme tudja tenni a másikat. Lehet, hogy egy ilyen nagy szeretet-hit megnyilvánulás tudja elmozdítani azt a hegyet, ami régóta a testvérem jellemváltozása előtt áll.

Mindent remél = várja, hogy a jó előjöjjön. Számít rá, sőt el is várja. A remény a hitnek az a kifejeződése, hogy „nem adom fel”! A reménységem úgy marad fenn, hogy a hitemre, a láthatatlanról való meggyőződésemre figyelek, és ezen gondolkodom. Elképzelem, hogy milyen lesz vagy lehet majd, amikor megtörténik, amire számítok. Ez kitartást is igényel, hiszen időbe telik a változás.

Mindent eltűr = amíg ez végbemegy. Nem csak az idő teszi próbára az ember hitét és reményét, hanem a változás ideje alatt tapasztalható dolgok is. Amíg végigmegy a folyamat, amíg még nem tűnik el a régi, a rossz, amíg nehézségeket jelent, addig újra és újra döntéshelyzet elé kerülünk: továbbra is a hit szemével nézem a másikat? Ha azt akarom, hogy ez sikerüljön, akkor az addigi kellemetlen dolgokat, mind el kell tűrnöm. Ez nem jelent teljes passzivitást – sőt a hit aktív cselekedetekkel is jár! Továbbra is segítenem kell neki, de nem az emberi reakcióimmal, nem türelmetlenséggel, hanem Isten szeretetével: ahogyan az Úr tenné... És itt jön az, hogy tanuljunk Jézustól. Tanuljunk Jézustól szeretni, egymást tanítani és elhordozni, tanuljunk meg egymást szeretetben inteni is, hiszen a Mester is tette ezt. Amikor Jézus szeretetének a követésére, utánzására tanít a Szentírás, akkor nem csak az önfeláldozást kell érteni ezalatt, noha az a legmagasabb foka, hanem azt is, ahogyan a szívünkből jövő szeretettől vezérelve segítünk a másiknak megváltozni. Nem elsősorban azért, hogy nekem jó legyen, kellemesebb legyen, hanem azért, hogy neki könnyebb legyen kapcsolódni Istennel és a környezetével, letisztult jellemmel és gondolkodásmóddal tudjon viszonyulni az Istentől kapott élethez. Ez jelentheti akár a szolgálatra való felkészítést, a tanítványképzés különböző formáit, fokozatait. Ahhoz például, hogy Isten embere tökéletes legyen, a Szentírás tanítására, feddésére, megjobbító hatására van szüksége, míg minden jó munkára felkészített lesz.

Hát higgyünk egymásban, a szeretet miatt, hogy Krisztus ábrázata formálódhasson ki a testvéreinkben – és közben tapasztalni fogjuk, hogy mi is fokozatosan változunk ...