ISTEN SZERETTE KÁINT
Tanulságok Káin bibliai történetéből
Az alábbiakban röviden leírok néhány tanulságot Káin életéből, amelyeket a Teremtés könyvében végzett tanulmányaim során fedeztem fel. Káin bibliai története itt elolvasható (1Móz 4:1-17)
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
15. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.
17. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
A tanulságok:
· Személyes kudarcként élte meg, hogy Ábel és az áldozata el lett fogadva. Nem arról szól a történet, hogy őt elvetette volna Isten, csupán nem őrá és az ő áldozatára tekintett Isten. Káin jót akart cselekedni, Ábel viszont hit által vitt becsesebb áldozatot (ld. Zsid 11). Ezt kellett volna megtudakolnia Káinnak, és elhatároznia, hogy követni fogja öccse példáját. Csak ez valószínűleg nehéz volt neki, hiszen alázattal jár volna...
· Káin emelt fővel járhatott volna – még így is, hogy nem hit által vitt áldozatot! Még így is, hogy Isten aktuálisan nem az ő szolgálatát, istentiszteletét igazolta, igen, még így is emelt fővel járhatott volna! Tanulságos... Az Atya szerette az idősebb fiút is – a tékozló fiú bátyját is – de meg kellett volna tanulnia valamit az öccsétől... Ha te „öccs” vagy, akkor kérlek vedd ezt figyelembe: Isten szereti az idősebb testvéreidet is, ugyanúgy mint téged, még akkor is, hogyha a te „áldozatodon” rajta van Isten pecsétje, az övékről pedig hiányzik ez. Van mit tanulniuk, de Isten ugyanúgy szereti, és személyesen tanítja, tanítani akarja őket. Még ha kifejezetten a hit hiányzik valamelyik területen náluk, akkor is, a jó cselekedetek miatt emelt fővel járhatnak! (Ez az emelt fő nem büszkeséget, vagy pökhendiséget jelent, hanem egy nyugodt lelkiismeretet, a bűntudat és a szégyen hiányát...)
· Isten külön oktatta Káint. Azt akarta elérni, hogy a bűn csapdájába ne essen bele. Noha mindannyian bűnösként születtek, (ahogy Pál is tanítja, „Ádámtól fogva”), Isten külön „tanfolyamot” biztosított a számukra, különösen itt Káin számára, hogy hogyan éljen az ember a lehető legnagyobb függetlenségben a bűntől. Beszélt neki a megelőzésről, illetve annak feltételéről: felismerést adott neki erről, a jó cselekvést nevezte meg az ellenkező lehetőségnek, illetve ha, a jó cselekvés hiánya miatt, a bűn mégis az ajtó előtt leselkedik már, akkor is van még egy lehetőség: uralkodni rajta! Igen, Káinnak megvolt a lehetősége arra, hogy uralkodjon az őt kísértő bűn felett. (Maga Isten szólította fel ennek a lehetőségnek a választására, Ő pedig lehetetlent nem kér.) Lehetősége volt uralkodni a Sátán felett, aki elkezdte már ugyan romboló munkáját Ádámnál és Évánál, de a Sátán nem volt eluralkodva a saját kénye-kedve szerint az emberek felett! Maga Isten sem uralkodói szerepet adott neki, vagy ismert el a bűneset szereplőinek megítélésekor (az első „bírósági tárgyaláson”). Sőt egy megalázó ítélet lett kimondva rá: hasadon csússz, port egyél, és az asszony magva majd a fejedre tapos. Továbbra is lehetőségük, sőt felelősségük volt harcolni a földet megrontó lázadó szellem (bukott angyal) ellen, a lehető legjobban kiszorítva és megalázva őt: engedelmeskedve Istennek, és ellenállva az ördögnek... (Nem akarom jobban kirészletezni, természetesen a megváltás által sokkal nagyobb lehetőségeink vannak, de az ördög térnyerése ma már sokszorosa az akkorihoz képest, az emberiség élete felett. A saját lehetőségeikhez képest nekik is megvolt a lehetőségük az Istennek tetsző élet keresésére és követésére, lásd Énókh, Noé, és bárki más, aki Istenfélő volt.)
· Ha az ember nem hallgat Isten tanácsára, akkor akár a testvérgyilkosságig is el tud menni. Emlékezzünk János tanítására: aki gyűlöli az ő atyjafiát, az mind embergyilkos.
· Káin Isten jelenlétében volt, mielőtt száműzetésbe került. „Elméne az Úr színe elől”, azaz az Ő jelenlétéből. Egy még tűrhető állapotú földön volt, majd egy rosszabb helyre kellett mennie. Ez a föld megművelése szempontjából is különbséget jelentett, de abból a szempontból is, hogy földrajzilag elhagyott egy helyet, amikor kiment az Úr színe elől, és Nód földjére ment. Attól, hogy a bűn behozta a szellemi halált, attól még Isten szerette az embereket, és kereste a közösséget velük (különben nem lett volna lehetősége Énókhnak sem Istennel járni). Igen: Isten szerette Káint, és minden lehetőséget megadott neki is, hogy a bűneit felismerve, Isten szerinti életet kezdjen élni.
· Amikor kimondta rá az ítéletet az Úr, úgy reagált még Káin félelmére (hogy meggyilkolhatják őt), hogy hozott egy külön intézkedést, Káin védelme érdekében: megbélyegezte, és fenyegetésként kihirdette, hogy hétszeres büntetést kap, aki megöli Káint. Vajon megérdemelte ezt? Nem, nem volt mivel. De Isten szerette őt, szerette Káint is, ugyanúgy, mint minden embert.
· Káin félelme nem szűnt meg: ő az első bibliai szereplő, akinél azt olvassuk, hogy várost épített. Természetesen tudjuk, hogy ilyenkor nem a mai városok főbb jellemzőire kell gondolnunk (vezetékes ivóvíz és bevásárlóközpontok), hanem egy falra: városfalra. Ugyanis miután megszületett az első gyermeke (Hánók) akkor építette meg a várost, és rögtön róla nevezte is el. Igen, félt attól, hogy ha őt nem is merik megölni (a hétszeres büntetés miatt), a fiát megölhetik – féltette gyenge, kiszolgáltatottabb gyermekét.(Isten közelsége, a vele való közösség megszünteti a félelmeinket is - mert az Isten szeretet, és a teljes szeretet kiűzi a félelmet... Lásd: 1 János 4)
· Azt is lehet még tudni, hogy ekkor még nem volt halálos ítélet, ami az özönvíz után megváltozott: Noénak azt az új törvényt mondta az Úr, többek között, hogy „aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki” (1Móz 9:6). De ez már egy másik téma...
Káin története számomra Isten csodálatos kegyelmét és apai szeretetét példázza, aki az igazságot és a szeretetet, az emberiség érdekeit és az egyén esendőségét mindig minél inkább igyekszik ötvözni, az Ő tökéletes bölcsessége szerint. Tanuljunk tőle.
