2016. szeptember 23-án ismét megrendezték a Felházat, a budapesti Tüske csarnokban.
Én is ott jártam a barátaimmal, és el tudom mondani, hogy jobb volt, mint amire számítottam. Az immár egy éves Felház fiatalos légköre nekem nagyon nagy szám volt, és egy olyan erőteljes, mély megújulást éltem át az Úrral, amire már régóta vágytam. Mindez egyszerűen Isten imádata közben történt, de valahogy az volt a különleges, hogy pont akkor, amikor nem volt semmi különös dicsőítés, imádkozás, beszéd, csak szépen finoman elkezdték Istent imádni a dicsőítők is a színpadról, halk dallamokkal, és ebbe olyan könnyű volt mindenkinek bekapcsolódni, mert Isten Szelleme nagyon erőteljesen érezhető volt.
Nagy tisztelettel tekintek mindhárom fő szervezőre: Ember Illés, Prekopa Donát és Orbán Gáspár valami fantasztikus dologba vágták a fejszéjüket azzal, hogy ilyen módon szolgálnak főleg a fiatalok felé - és persze mindazok felé, akik örömmel vesznek részt ilyen fiatalos légkörű rendezvényeken.
Gáspár az evangéliumot hirdette az alkalmon, amire nagyon sokan válaszoltak azzal, hogy előre mentek megtérni, imádkozni. Donát és Illés is állandóan ott voltak a "fronton", mindhárman figyelték és vezették a rendezvényt, miközben folyamatosan figyeltek az Úrra is (ott voltak közvetlenül előttem, többször is láttam, ahogy elcsendesedve imádkoznak, aztán egy röpke megbeszélést tartanak), imádkoztak az emberekért, valamint megosztották azokat a gondolatokat, amiket az Úr Szelleme felhozott bennük. Volt olyan, hogy egészen konkrét betegség típusra mutatott rá az Úr, ez el is hangzott a mikrofonba, és végül kijött valaki imát, segítséget kérni, akinek pont erre volt szüksége. Jó volt látni a szellemi ajándékok működését.
Azt láttam, hogy ez a sok ember körülöttem nagyon igényli ezt, amit a rendezvényen tapasztalhat, a fiatalos szabadságot, ami mégis egy jó értelemben vett istenfélelemmel, Isten felé vonzódással nyilvánul meg, és nagyon jó volt látni, hallani azokat a kötetlen, vidám beszélgetéseket (sőt, részt venni ezekben), amiket ez a felszabadult, Szellemben átitatott légkör hozott elő.
Nem tudom kihagyni, hogy a táncról is beszéljek. Én is táncoltam, szinte túlzottan lefárasztottam magam (45 évesen úgy ugrálni egy csomó ideig, mint a huszonévesek, már eléggé másképp fejti ki a hatását az ember szervezetére - de ennek ellenére nagyon megérte!), és persze mások is, ki-ki a maga módján, visszafogottabban, vagy lazábban. Nagy élmény volt látni, hogy a megtérő imádkozás után volt, aki valahogy úgy táncolt, ahogy egy diszkóban szoktak, de mindezt azzal a gyermeki örömmel, amit a friss Istenélmény váltott ki benne. Teljesen mindegy, milyen stílusban táncol az ember, ha Istennek örül! Voltak dicsőítő zászlók és zászlózók, a segítő csapat tagjai között is, meg olyanok is, akik csak úgy bekapcsolódtak ebbe. Amikor a Szent Szellem szabadságában csinálják ezt, az nekem mindig egy plusz áldás Istentől, ahogy Istent dicsérem és közben látom, ahogy a menny szépsége, öröme, ékessége meg-megjelenik ilyenkor, a zászlózás közben.
Szuper volt a dicséret csapat is - az énekeseket egy zongora, egy akusztikus gitár és egy cajon kísérte. Döbbenetesen jó volt ez az egyszerűség! Mintha a Szent Szellem kenetének még nagyobb terep jutna ilyenkor. De persze nem lehet skatulyába zárni a Szent Szellemet, hogy milyen stílusnál, hangszerek mellett tud a legjobban munkálkodni. Ebben ezt az áldást tapasztaltam meg most. Nagyon örültem, hogy a hatalmas kivetítőn ott voltak a dalszövegek, ugyanis több dalt nem ismertem, de így könnyű volt bekapcsolódni mindig - ha nem is tudtam hogyan kell énekelni a dalt, követtem és legalább mondtam a szöveget, hogy szellemben együtt sodródhassak. De persze ott voltak az általam is ismert dalok, és szerintem nagyon jól voltak összeválogatva, mindig kiszolgálva a Szent Szellem aktuális hullámát, munkáját.
A rendezvény anyagi háttere nagyon egyszerűen és röviden volt megemlítve, örülök, hogy nem tabutémaként van kezelve, és egy szabad, természetes légkörben volt lehetőség hozzájárulni a költségekhez annak, aki úgy gondolta.
Külön jó, hogy nyitva volt a büfé, enélkül nem nagyon bírtam volna az ugrálást meg úgy általában az egész estét! A földön ülős, szőnyeges, párnás megoldás fantasztikusan közvetlenné tette az egészet, ezt is nagyon értékelni tudom. (Persze a lelátókon is lehetett ülni, szokványos ülőhelyeken.)
Szóval összességében egy színes, tartalmas alkalom volt, és tudom, hogy máskor is ez a jellemző, korábbi tapasztalatból és mások beszámolójából is. Tudom, hogy sokan írtak már többféle jellemzést, beszámolót a Felházról, a szervezőkről, és ezek a leírások valamilyen módon építő kritikát is megfogalmaznak időnként. Én örülök, hogy nem ezzel a céllal voltam ott, hogy egy komplett véleményt írhassak, ehelyett csak azt tudom leírni, amit Istentől kaptam, és amiket áldásként tapasztaltam, láttam. Biztosan vannak minden munkában olyan elemek, amikre a résztvevők öt-tíz év múlva azt mondják majd, hogy ezt meg azt már nem így csinálnánk, mert mindig tanul az ember, de éppen ezért nem is tartom szükségesnek, hogy ezeket keresgéljem, vagy elemezgessem. Hálás vagyok Istennek és nagyra becsülöm a szervezőket, a munkatársaikat, a dicsőítőket és mindenkit, aki ott volt és valamilyen módon részt vett és részt vesz ebben a különleges munkában.
A szervezők azt ígérték a
facebookon, hogy hamarosan tudni lehet majd a következő alkalom helyszínéről is. Emellett közzétettek egy emailcímet (felhazlevel@gmail.com), ahová a Felház alkalmán szerzett bizonyságokat, tapasztalatokat lehet elküldeni. Szerintem sok mindenkinek van mit írnia...
Egyszerűen az a meggyőződésem, hogy a Felház szolgálata nagyon jót tesz Magyarországnak, és hosszú távon is látni és hallani fogjuk a visszhangját és a maradandó gyümölcseit annak, amit az Úr ezek által a fiatalok által végez. Örülök, hogy ilyen szinten is láthatom annak a megvalósulását, amiért én is sokat imádkoztam, imádkozom (mint ahogy rengetegen keresztény) sok-sok éve ezért az országért, az ébredésért. Arra biztatok mindenkit, hogy folytassuk tovább az imát és támogassuk ezt a kezdeményezést, Istennek hálás szívvel.
Országh György
Prófétai Napló, szerkesztő
