Szeresd a Szentírást - 2. rész: A leegyszerűsítés veszélye

Szeresd a Szentírást

sorozat

~

2. rész:

A leegyszerűsítés veszélye

A jó és a rossz megkülönböztetése

A jót és a rosszat meg kell különböztetni egymástól. Erre int a Szentírás (Ésaiás 5:20; 1Thes 5:21-22) és ezt nevezi az érett szellemi emberek jellemző tulajdonságának a Zsidókhoz írt levél is:

"Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre." (Zsid 5:14)

A jó és rossz megkülönböztetése nagyon fontos eszköz, de az éretlen kezekben rosszul is elsülhet, ezért van szükség érettek segítségére - mint egy gyermeknél is a szülők, vagy esetleg nagyobb testvérek segítenek a kisebbeknek megérteni és jól használni egyes dolgokat. Egy messiási prófécia így vetítette előre Jézus gyermekkori életszakaszát:

"Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani" (Ésaiás 7:15)

Gyakori jelenség, hogy a keresztények, még mielőtt megtanulnák megkülönböztetni a jót a rossztól, leegyszerűsítenek egyes bibliai igazságokat, és tévedésekbe esnek. Például azt mondják: "az ószövetség és a törvény a rossz, az újszövetség és a kegyelem a jó. Nem a törvényre van szükségünk, hanem a kegyelemre. Nem ószövetségi emberek vagyunk, hanem újszövetségiek." Igaz, ezt a témát már latolgattam korábban is, ezért inkább csak az ezt kiváltó problémára szeretnék rávilágítani: a hibás megkülönböztetésre, a leegyszerűsítés veszélyére.

Tipikus hibáink

Ez a jelenség, az újszövetségi kegyelemnek az ószövetséggel és a Tóra könyveivel szembeni túlzott kihangsúlyozása, különösen a református és más protestáns körökben jellemző (én magam is protestáns gyülekezeti hátérrel rendelkezem, protestáns teológián végeztem). Ennek az a pozitív gyökere, hogy megismertették az emberekkel az evangélium igazi mondanivalóját: kegyelemből, hit által üdvözülünk.  Ami manapság rossz, hogy nehéz az Ószövetség kincseit megosztani sok ilyen testvérrel, mert ilyenkor így reagálnak: "az csak ószövetség!" 

Talán a protestantizmus egyik fő hibája, (akár egy-egy új mozgalom vagy gyülekezet megszületésekor is), hogy gyakran szül olyan leegyszerűsített tanításokat, amelyekkel csak "protestál" az addigi hibás felfogásokkal szemben, és hogy megerősítse álláspontját, kisarkítja azt. Például az egyik jellemző hiba, amikor gyakran idézik Jeremiás próféciáját: "Fussatok ki Babilonból", ami fontos lehet egy rossz rendszer rabságából való kiszabadulás miatt, de ha nincs megfogalmazva, hogy "Hová?" akkor szétszéledés, vagy még rosszabb: újabb kis-babiloni szerkezetek lesznek a következményei. Ahelyett, hogy pontosan megfogalmaznánk: Fussatok ki Babilonból - Jeruzsálembe! (Ennek az értelmezését máskorra teszem..., de szívesen veszek visszajelzéseket a Kapcsolat oldalon a menüsorban.)

Pál és Jézus példája

Pál maga is tanít erről, hogy megértesse: nem a törvény cselekedeteiből üdvözülünk, hanem Isten kegyelméből, hit által (Róm 3; Gal 2). De nem arról beszél, hogy egy-egy bibliai gondolat azért lenne alacsonyabb rendű, mert az Ószövetségben van. Hiszen számára sem létezett még konkrét "újszövetségi szentírás", ha csak nem a Jézus életéről és beszédeiről szóló evangéliumi beszámolókat tekintette annak. A "meg van írva" újszövetségi szófordulat mindig az ószövetségként ismert írásokból táplálkozik. Pál apostol ezt tanítja: "Ne értelemben legyetek gyermekek" (1Kor 14:20) Ugyanez a Pál tanít magáról a törvényről, és ezt mondja: "a törvény jó!" (Róm 7:12)

Így volt ez Jézusnál is. Nem csak az ördög támadásait győzte le a Mózes ötödik könyvéből idézett igehelyekkel (amely a törvény ismétlő összefoglalását tartalmazza), hanem ő maga is azért jött, hogy betöltse a törvényt és az ószövetségi próféciákat, és ez a folyamat csak folytatódott feltámadása után - gondoljunk csak Pünkösd napjára, amikor Jóel próféciája teljesedett be. De egyetlen jóta sem múlik el, míg az ég és föld elmúlnak:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." (Máté 5:17-19)

A teljes Szentírás, és ezen belül a teljes Tóra fontos tanításokat tartalmaz mindannyiunk számára, amelyeket meg kell ismernünk, és meg kell tudnunk, mit jelentenek ma a mi életünkre nézve.

Az alaposság fontossága

Zárásul egy igencsak alapos kutatással készült műből szeretnék idézni. Jurek Schulz: "A zsidó Jézus" című füzetében olvastam nemrég egy figyelemreméltó tanítást. Figyeljük meg Jézus tanításainak a tényleges hátterét és tényleges tartalmát, hogy ne értsük félre szavait, mondatait:

>>>
Jézus az érthetetlen tanító?
Vitathatatlan, hogy az Úr Jézus egy zseniális tanító. Mégis, ha a szívünket a kezünkre tesszük, kivel nem volt úgy, hogy egyes kijelentései és tanításai az első pillantásra érthetetlennek tűntek.
Az érthetetlenség oka nem egyszer a zsidó háttér ismeretének hiányában keresendő, amely összefüggésében az Úr Jézus tanított.

Jézus tanításának zsidó háttere
A fentiek illusztrálására vegyük elő a Hegyi beszéd egy részletét.
A Mt. 5,21-ben olvasható: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek….”
Kik azok a régiek?
Jézus itt a szóbeli hagyományra hivatkozik, amely a Misnában gyökerezik. Ezt mindig szóban adták tovább. Ennek megfelelően nem azt látjuk, hogy „olvastátok”, hanem újra és újra azt, hogy „hallottátok”. Ez áll az 5,27-ben,33-ban,38-ban,43-ban stb.
A Misna a mindennapokra ülteti át a parancsolatokat. A „hallottátok” azt jelenti, hogy szokásként fogadtátok el. Akkoriban az emberek arra törekedtek, hogy ne hágják át Isten parancsolatait. Ebből vontak „egy kerítést”, amelyből lett a hagyomány, az előírások „alkalmazása”, a rend, a Halacha.

Jézus antitézisei
Jézus nem a parancsolatokkal vagy a törvénnyel szemben tanúsít ellenállást!
Ilyet nem tehet, hiszen ő mondja, hogy azért jött, hogy a parancsolatokat betöltse és hogy a „parancsolatok elérjék céljukat.” (Mt. 5, 17). Az „öreg Halachával” szemben azonban ellenállást tanúsít, és Ő maga adja meg a parancsolatok alkalmazását „egy új Halachaként”.
Ezeknél mondja azt: „Én pedig azt mondom néktek….” (Mt. 5, 22,28 stb.)
A Hegyi beszédben ezért olyan dolgokat hoz fel, ami egyáltalán nem található meg így az Ószövetségben. A Mt. 5, 21-ben szerepel egy parancs a Tórából: „Ne ölj (gyilkolj)”, és a szájhagyomány által hozzáfűzött rendelés: mert a ki öl, méltó az ítéletre. Tehát az a rész, hogy „a ki öl, méltó az ítéletre” nem áll így a Bibliában. Ez a Talmudban áll, és Jézus onnan vette példaként.

Jézus és a zsidó tradíció
Nézzünk meg közelebbről egy jellegzetes zsidó prédikálási módot.
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj (gyilkolj) (II. Móz. 20,13; 21,12),
mert a ki öl, méltó az ítéletre. (a régi Halacha)
Én pedig azt mondom néktek: (az új Halacha)
hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre;
a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Semmirekellő, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére." (Mát. 5,21-22)

[...]

Jézus tanításának messiási tekintélye
Jézus a saját tekintélyével tanít és ezzel Messiásként lép fel. Normális esetben az volt megszokott, hogy egy rabbi a másik rabbi tekintélyével tanított. Pl. XY elmondja, amit gondol és mindezt X rabbi mondásával erősíti meg. Ami különleges volt, ami az embereket csodálattal töltötte el, hogy a saját hatalmára alapítva, saját jogán tanított.
<<<

Ez a könyvrészlet bővebben a kiadó szervezet, az AMZI (Messiási Bizonyságtétel Munkaközössége Izraelért) honlapján található meg, http://www.amzi.org/A_ZSIDO_JEZUS.pdf címen, magát a teljes füzetet pedig a lehem777@gmail.com emailcímen lehet ingyenesen megrendelni. Ez a szakasz egyébként foglalkozik még a "főtörvényszék" jelentésével, a megfogalmazott sértések és büntetések akkori hátterével, és az ehhez a témához kapcsolódó további tudnivalókkal is. Maga a teljes tanítást tartalmazó füzet emellett a Jézus idejében és előtte elterjedt  csoportokkal és törekvésekkel is foglalkozik, a Malakiás és az Újszövetség közötti idővel, bemutatja pl. a farizeusi rend kialakulását, és más fontos és érdekes tudnivalókkal segíti az olvasót.

Biztos vagyok benne, ha Jézus beszédeit, tanításait igazán megértjük, akkor megtanulhatjuk a jó és a rossz helyes, Isten szerinti megkülönböztetését, és részesülhetünk mindabban, ami jó, amit Isten készített nekünk.

Szeretettel ajánlom mindenkinek a figyelmébe ennek az egész témának a minél mélyebb tanulmányozását, hogy kikerülhessük a tudatlanságból keletkező, téves leegyszerűsítéseket, és ne maradjunk le azokról az áldásokról, amelyeket a teljes Szentírás kinyilatkoztatásai tartogatnak nekünk. Tiszteld és szeresd a Szentírást!

Országh György

Szeresd a Szentírást! - Új sorozat

„Szeresd a Szentírást!” sorozat 

Ezzel a sorozattal az a célom, hogy egy-egy témára rávilágító rövidebb-hosszabb írás segítségével felkeltsem az olvasó figyelmét a Szentírás kincseire, megkívántassam a Szentírás tanulmányozását, és végső soron megszerettessem lehetőleg mindenkivel a Szentírás igazságát. 

A Biblia igazságát akkor tudjuk igazán megismerni és megérteni, ha magát Istent, az Ő gondolkodását, sőt szívét akarjuk megismerni. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” ígérte Jézus, Isten Fia. Ez az ígéret, testvérem, neked is szól: Isten sok-sok áldást készített neked, amit az igazságra való őszinte nyitottsággal találhatsz meg. Gyere, indulj el velem erre a felfedezőútra! 

~

Mózes, Isten embere 

Ádámtól és Évától kezdve, a hit-hősökön át sok különleges ember életét ismerhetjük meg a Szentírás lapjain. Ezek között az emberek között kiemelkedik Mózes élete és szolgálata, akivel a mai témánk foglalkozik. Azért vele kezdjük a sorozatunkat, mert az ő könyveivel kezdődik a Biblia. Mózes rendkívüli szellemi örökséget hagyott hátra, mind Izrael népe, mind a kereszténység, sőt az egész világ számára is. 

Mózesről legtöbbször az a kimagasló egyéniség jut eszünkbe, aki Izrael népének a vezetője volt a pusztában. Ő adta át nekik a törvényt, és ő kérte számon rajtuk a megtartását. Rajta keresztül sok csodát tett Isten, hogy megmutassa személyes jelenlétét, sőt személyes uralkodását a nép között. 

Ismerjük a Vörös tenger kettéválasztásáról szóló történetet, sokan a törvénytáblák átadását is tudják, sőt a kősziklából fakasztott vízre is sokan emlékszünk. Mégis, miben volt több ez a Mózes, mint csupán egy csodatevő vezető? 

Mózes túlmutatott a „törvényadó” szerepén. Prófétált a hozzá hasonló prófétáról, akire majd ugyanúgy kell hallgatni a népnek, mint őrá (ez egy fontos Messiás-prófécia). A népért rendszeresen közbenjárt, amikor Isten jogosan elpusztíthatta volna őket, sőt még a saját érdekét is félretette: lehetősége volt rá, hogy csupán a saját családjából egy nagy nép legyen, de ő féltette Isten hírnevét. Majd azt kérte, hadd lássa az Úr orcáját, hadd lássa az ő dicsőségét. Mózes bensőséges kapcsolatra vágyott ezzel az Istennel, aki hatalmas dolgok véghezvitelére hívta el őt. Amikor pedig meglátta a dicsőségét, kinyilatkoztatást kapott Isten természetéről: 

„És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.” (2 Mózes 34:6-7) 

Mózes magát Istent akarta megismerni, nem csak azt, hogy milyen hatalmas dolgokra képes. Erről tesz bizonyságot az egyik zsoltár is: „[Az Úr] Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.” (Zsolt. 103:7) Mózes nem csak a csodákat ismerte, hanem az Úr útjait, gondolkodását is. Ez volt a legfontosabb dolog, Mózes egész szolgálatában, ami számunkra is egy hatalmas szellemi örökség: a Mózesnek adott kijelentések, még a törvény sorai között is arra tanítanak, hogy megismerhessük Isten útjait, és így mi magunk is Istennel járó emberek lehessünk. 

Mózes túlmutatott azon a képen, amit sokan láttak benne. Voltak akik félve tisztelték, és voltak, akik lázadtak ellene. Ha igazán ismernénk őt, mi sem valami misztikus személynek látnánk, aki szigorúan bánt a lázadókkal. Meggyőződésem szerint egy nagyon szerethető, bölcs ember volt, akitől rengeteget tanulhatott az ember, ha érdeklődött Isten dolgai iránt. 

Ilyen érdeklődő lehetett Józsué, aki kezdetben ifjú emberként volt ott Mózes mellett, a szolgája volt, de éppen ebből adódóan sok helyre el tudta kísérni. A negyven napos természetfölötti időszak alatt, amíg az Úr a törvény kinyilatkoztatásait adta át Mózesnek, ő is ott volt valahol a hegyen, bevárta mesterét. De az elsőként „gyülekezet sátorának” nevezett hajlékban is, ami a táboron kívül volt felállítva, ott látjuk az ifjú Józsuét, amikor az Úr befejezte a beszélgetést Mózessel, Mózes kiment, de Józsué ott maradt az Úr jelenlétében. Ez a sátor azért került felállításra, hogy bárki, aki az Urat keresi, oda mehessen találkozni az Úrral. A „gyülekezet sátorát” más néven „találkozás sátorának” is nevezi a Szentírás. Sajnos nem sokan éltek akkor ezzel a lehetőséggel. 

Mózes, és még egy-két ember Izrael közösségében, értett valamit, amit a törvény betűje önmagában nem tudott tükrözni: Isten közelsége jó, Istennel közösségben lenni csodálatos dolog. Isten a személyes kapcsolat helyreállításán munkálkodik évezredek óta. A törvény bemutatta, hogy nagy választófal van az emberiség és Isten között: a bűn; de azt is látni lehet belőle, hogy Isten éppen hogy félre akarja tenni ezt az elválasztó akadályt, ezért dolgozta ki az áldozati rendszert, ami végső soron a Megváltó, Jézus helyettesítő áldozatát is előre vetítette. 

Mózes tehát egy Istent ismerő, szeretnivaló próféta volt, noha emberi hibái is voltak, mint bárki másnak. Elhíresült erőszakos mozzanatai csak egy-egy kivételt jelentenek hosszú életpályáján, amely során éppen hogy rendkívüli szelídségéről tett tanúbizonyságot. Például az ellene lázadók előtt a földre borult Áronnal együtt, hogy az emberek megérthessék: nem őellene, hanem Isten ellen lázadtak fel. 

Mózes szíve, jelleme alkalmas volt arra, hogy Isten legmélyebb gondolatait, szándékát is közvetíthesse. Ezért tudta az Úr Izraellel kapcsolatos terveit egy hosszú próféciában továbbadni élete vége felé. Bár kortársai közül sokan nem értették meg Istennek ezt az emberét, mégis az Úrtól kapott elhívását betöltötte, a pályáját megfutotta, és méltóképpen adta tovább a stafétát tanítványának, Józsuénak. 

~ ~

Utoljára sokkal a halála után találkozunk vele a Szentírás lapjain: amikor az Úr Jézus imádkozott az átváltozás hegyén, megjelent neki Mózes és Illés, dicsőségben. 

„És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.” (Lukács 9:29-31) 

Ez egy természetfeletti bizonyság volt Isten részéről, hogy Mózes próféciája Jézusról szólt, mint az eljövendő prófétáról, azaz a Messiásról. Jézus így beszélt erről: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.” (János 5:46)

Országh György