Az ószövetségi ünnepek tanulmányozása (Segítenél?)

Csak mint érdekességet jegyzem fel a naplómba, hogy nagyon felkeltették az érdeklődésemet "az Úr ünnepei", amiket a mózesi szövetségben adott át a zsidó népnek az Úr. Van egy érdekes ige, amivel kapcsolatban még senkitől nem hallottam kielégítő magyarázatot:

Kolossé 2:
16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.

Azt tökéletesen értem, hogy nem lehet elvárásként helyezni az emberek elé - magunk elé az ószövetségi ünnepek megtartását. De mit ír róla? Azt, hogy ezek az eljövendő dolgok árnyékai. A valóság, vagyis, aminek az árnyékai, az Krisztusé. Krisztusé az a valóság, ami eljövendő, ezeket "vetíti előre" mint árnyék a mózesi szövetségben talált ünnepek összessége. Hiszen Pál is még csak eljövendő dolgoknak nevezte ezeket - nem "már bekövetkezett" dolgoknak. Az áldozati rendszer, mint előkép, már be lett töltve Krisztus keresztáldozata által. És a többi?

Azzal akarok foglalkozni, hogy milyen prófétai jelentősége van az ószövetségi ünnepeknek. Egyetlen jóta sem múlik el, míg minden be nem teljesedik! Ha eljövendő dolgokat várunk (igen az alapokkal bíró várost, az ezer éves királyságot, amelyben együtt uralkodunk Krisztussal, és vasvesszővel lesznek legeltetve a nemzetek, békesség lesz, stb), akkor milyen szerepük van MOST ezeknek az ünnepeknek? Valóban nem elvárásként - hanem prófétikus szolgálatként, prófétai cselekedetekként, üzenetekként kell hogy megjelenjenek az Úr ünnepei!... Ha van valami segítő gondolatotok, javaslatotok ezekhez a gondolatokhoz, azt szívesen veszem: a megjegyzésre kattintva (nyilvános) vagy a Kapcsolat menüben (személyes). Folyt.köv.

Hadd tudják meg, hogy övék a királyság!

Elmélkedés...

Imádkozás közben megragadt bennem egy gondolat: a gyermekeimért imádkoztam, és oda jutottam imádság közben, hogy övék a mennyek királysága - ezt mondta Jézus. Ezért azt kértem az Úrtól, hogy tudják is meg, hogy övék a királyság. Ez a kérés aztán még inkább kiemelkedett bennem, és most már az összes gyermekre gondolok, a mi felelősségünkre, szülőként, felnőttként: hadd tudják meg a gyermekek, hogy övék a királyság!

Amikor pedig már nagyobbakká lesznek, akkor már nem a gyermekségük miatt lesz erre lehetőségük, de még ekkor is ott a másik megfogalmazás, ami szintén Jézus szájából származik: "ilyeneké a mennyek királysága..."!

Tehát, ha megtanítjuk nekik, hogy ha nagyobbak is lesznek, maradjanak olyanok, mint amilyenek gyermekkorukban voltak, akkor hosszútávon öröklik a királyságot. A tanítványainak ezt tanította a Mester: ha nem lesztek ilyenek... aki nem alázza meg magát úgy mint egy kisgyermek, nem mehet be Isten királyságába. Pál szükségesnek érezte, hogy magyarázatot fűzzön ehhez, a korinthusiaknak írt levelében: ne értelemben legyetek gyermekek, hanem gonoszságban legyetek gyermekek. Legyünk éretlenek a gonosz dolgokra - amik nem mindig látványos cselekedetek, hanem már az ember szívében és elméjében, a hozzáállásunkban el tudnak kezdődni. Legyünk alázatosak, egyszerűek, tiszták - legyünk olyanok, amilyen embereknek Jézus ígérte a királyságot és az ahhoz kapcsolódó áldásokat: 

akik szellemi dolgokban szegények, tehát igénylik amit az Úr adhat nekik; 

akik nem máshonnan szerzik meg a vigasztalásukat: "akik sírnak"; 

akik szelídek (a görög szó jelentése még: "kedvesen alázatos"); 

akik éhezik és szomjazzák az igazságot;

akik irgalmasok: bármikor könyörületre indul a szívük: mint egy gyermek meg tud sajnálni bárkit, és azt mondja: "adjunk neki...!"

akiknek tiszta a szívük;

a békességszerzők;

akik még a háborúságot is elszenvedik az igazságért.

Tanítsuk meg a gyermekeinket, értessük meg velük, hogy övék a királyság! - és segítsünk nekik, terelgetve, nevelgetve őket, hogy ilyenek maradjanak a "naggyá válás" után is!