Imádkozom, hogy csak azt írjam, amit írnom kell. Egyszerűen vak, aki nem látja, hogy elindult a beteljesülés.
Amikor Jézus eljött Messiásként, sokan nem ismerték fel. Pedig ez volt a legnagyobb ígéretnek a beteljesülése a világtörténelem során. Ma sincs ez másképp. Jobban járt az emberiség akkor, hogy nem a dicsőséges királyként jött el az Úr, mert azzal automatikusan együtt jár az ítélet, "az Ő eljövetelét ki szenvedheti el?"... Ezért szamárcsikó hátán vonult be inkább Jeruzsálembe. Ezért inkább egy ácsmester családjába született bele. Ezért inkább Izrael megvetett részéről származó emberként vált ismertté. Ezért inkább vállalta, hogy félreértik, hogy kigúnyolják, és végül oly könnyen megalázzák és meggyilkolják.
Mi, akik látjuk, sőt részt veszünk abban, hogy az Isten ígéretei beteljesülnek Magyarországon, miért gondolnánk, hogy nem kerüljük el a Mester sorsát? Az Ő nyomdokaiban járunk.
Az elmúlt hónapokban Isten dicsőséges szele végigsöpört Magyarországon. Lehet, hogy nem olyan szolgálók által, ami mindenkinek egyezett volna az elképzelésével, de aki gyermeki szívvel tudott ott lenni, az olyan áldásból részesült, mint még soha.
Én nagyon hálás vagyok Istennek a Gégény családért. Csaba és Éva, valamint a fiuk Dávid szíve gyermeki Istenismeretről tanúskodik. A szolgálatuk által felfrissült a mennyel kapcsolatos látásunk, az Istenben való reménységünk, az Atyával való közvetlen kapcsolatunk, és még sok mindent lehetne sorolni, amit azok éltek át, akik személyes szolgálatban részesültek, vagy egyszerűen az összejöveteleken átélték személyre szabott áldásukat.
Azt írtam az elején, hogy akik nem látják ezt, azok vakok. Valóban, mindig is voltak Isten népe között, az Ő szeretett gyermeki között is vakok vagy rövidlátók, szellemi értelemben. (lásd 2Péter 1:9; Jelenések 3:17-18; Ésaiás 42:19) Akik nem látják, hogy jó következik (lásd Jeremiás 17:6) Amikor Jézus eljött, és nem ismerték fel Őt, akkor elmondta, hogy pontosan ennek a megítélésére jött (János 9:39)
"Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad." (János 9:33-41)
Amikor eljött az, amire vártak, és Isten bizonyságot tett, akkor némelyek nem bírták elviselni, hogy valaki látja már a Messiást, látja az ígéret beteljesülését. Inkább kivetették azt az embert. Ez az ember valójában már meglátta a Messiást, a szellemi szemeivel, ezért mondta neki Jézus, hogy "láttad is őt", noha ekkor találkoztak először a meggyógyulása után.
Te látod a beteljesülés kezdetét? Nemrég a Gégény család újabb magyarországi körútján körbejárt Denny Valero, aki Isten dicsőségéről beszélt, a mennyei szféráról, arról a szellemi területről, ami valóságosan megközelített bennünket és megközelíthető. (Nyáron a szolnoki táborban is találkozhattak vele, akik ott voltak.) A dicsőség, ami a menny atmoszférája. Személy szerint több dolog miatt is hálás vagyok Denny szolgálatáért. Amikor Miskolcon is ezzel az üzenettel szolgált, megkért minket, hogy emeljük fel a kezünket ott a helyünkön. Én megtettem, és figyeltem, mit cselekszik Isten. Éreztem a Szent Szellem erejét, mint máskor is, de amikor azt mondta, hogy nézzük meg a tenyerünket, akkor olyat láttam, ami nekem új volt: olaj volt az ujjaimon és a tenyeremen. Én voltam az első azon az alkalmon, aki jeleztem, hogy ezt tapasztaltam, és Denny kihívott. Amikor Gégény Éva, aki aznap tolmácsolt neki, angolra fordította a rövid bizonyságtételemet a tenyeremen megjelenő olajról, akkor közben neki is elkezdett megjelenni az olaj a kezén! Azután egy olyan személyes próféciát mondott el Denny, ami pont az aktuális dolgokat erősítette meg bennem. Ez arról szólt, hogy pontosan a megfelelő időben vagyok, és nagyon konkrét bátorítások hangzottak el még a szolgálatommal kapcsolatban. Denny nem ismert engem egyáltalán... Éppen ezért volt nagy megerősítés nekem a prófécia. Az Imádat Sátorra adott pecsétet vele.
Nemrég újra indult az Imádat Sátor szolgálat itt Miskolcon, ami egy prófétai szolgálat, a Dávid Sátoráról szóló ígéret egyik megvalósulása (
itt olvashattok róla bővebben). Az Úr erről már korábban azt mondta nekem, hogy eljött az én időm. Elhittem az Úrnak, és beleálltam. Ezután volt, hogy Denny Valero prófétált nekem erről. A Denny szolgálata után volt a második Imádat Sátor alkalom, ahol nagy áttörést éltünk át, Isten dicsőséges jelenléte többeket olyan módon lepett meg, ami egy régóta várt élmény volt, vagy régóta a szívükben hordozott dolgokat erősített meg a prófétai beszédek által.
Látod az ígéretek beteljesülését? Amikor egy anya várandós lesz, nem rögtön bújik elő a "kész" gyermek, de már látja, hogy megfogant, már tudja, hogy magában hordozza azt az életet, amiből rengeteg csodálatos dolog lesz, amikor előjön. Miskolcon olyan kis közösségek kezdtek ebben az évben egymásra találni, mint a decemberben írt próféciámban a csónakok, amelyek egymásnak fognak segíteni, amikor lesz egy-egy nagy halfogás (
"2013: a beteljesülés éve"). Ez nem egy nagy intézményes szervezet kialakulását jelenti, hanem különálló közösségeket, akik örülnek a baráti kapcsolatnak, és kölcsönös tisztelettel kezelik és szeretik egymást.
Én most Miskolcról tudok írni, mert itt vagyok, és figyelem, látom, ahogy az Úr elkezdte beteljesíteni az ígéreteit. Ha megvetném a "kicsiny kezdetek napját", akkor ezeket sem venném észre... De inkább megbecsülöm. Te mit látsz? Ha semmit, szívből tanácsolom, az Úr szavával összhangban: vegyél az Úrtól szemgyógyító írt, hogy láss. Prófétai értelemben a laodiceai gyülekezet korszakát éljük át, ezért mindig vigyáznunk kell, ne süllyedjünk bele az önelégültségbe. És ne kerüljünk azok közé, akik a látszólag könnyebb utat választják: az események kritizálását. Nem minden tökéletes, ami történik, de legyünk azon, hogy egyre jobban meglássuk az Úr dicsőségét. Most ez a dolgunk: látva az ígéretek beteljesülésének a kezdetét, tartsunk ki a hitben, mert ha hiszünk, meglátjuk az Isten dicsőségét.
Sokan, akik elveszítették a reménységüket, úgy fogják visszakapni, mint Mária és Márta a halott Lázárt. Semmi sem lehetetlen az Istennél. Lesznek, akik azt mondják, hogy jó a látásuk, és mégsem ismerik fel, mert nem akarják elismerni, amit az Úr jelenleg cselekszik: ők ezzel a hozzáállásukkal azt fogják kiváltani, hogy meg fognak vakulni szellemi értelemben, mert az ellenállásukkal csak akadályozzák azt, amit az Úr szuverén módon cselekszik. Az Úr nem fog engedélyt kérni a szolgálóktól, ha valami újat, vagy szokatlant cselekszik. Igaz, hogy semmit sem cselekszik az Úr, amit ki ne jelentene a prófétáknak, de az Úrnak joga van lecserélni a prófétai hivatalban álló embereket, leküldeni a szellemi őrhelyükről, és másokat állítani a helyükre. Mert őrálló kell, aki szól a népnek. Ezért Istenfélelemmel kezeljük a prófétai szolgálatunkat. Jézus juhai továbbra is személyesen hallják a Pásztor hangját, de a közösségi szintű, vagy városi (vagy akár nagyobb volumenű) üzenetekhez ma is prófétákat használ az Úr. Sőt egyre több prófétát akar kinevelni, az Ő sokrétű céljai érdekében. Sőt, már el is kezdte...
Országh György, 2013. október 13.
